Analisa D HKÉ

Írd le az Élményed:

Talán megosztok egy kicsit a HKÉ előtti életemből, így megértik a teljes hatását annak, ami velem történt.

26 éves vagyok. 22 éves koromban történt a HKÉ, 1998 áprilisában. A Poszttraumás stressz (PTSD) betegségem miatt történt. Amikor kicsi voltam, súlyosan bántalmazott az apám és a nagyapám. Gyermek pornográfia és prostitúció áldozata is voltam. Alkohol és drog problémáim is voltak és evési zavarok sok évig. A “halálom” idején rendbe akartam rakni az életem. Abbahagytam a drogokat és leküzdöttem az evési zavaraim 19 éves koromra, de nem sokkal éreztem jobban magam. A függőségem lecserélődött kényszeres dohányzásra. A múltam még mindig túl fájdalmas volt, hogy szembenézzek vele. Mivel nem néztem szembe vele, nem tudtam sikeresen élni a jelenben. Úgy hiszem hogy ezek az erők érzelmileg és fizikailag szétszakítottak.

Az egyik probléma ami a Poszttraumás stresszel együtt járt az volt, hogy nem tudtam elaludni. Álmatlanságban szenvedtem. Rettegtem az alvástól, mivel az éjjel és az alvás számomra a bántalmazást és erőszakot jelentette. Egyre kevesebbet és kevesebbet aludtam. A kezdeti 5 óráról lementem 4 órára, majd 3ra, 2re és végül 1 órára ha szerencsém volt. Legvégül már egyáltalán nem tudtam aludni. Egyszerűen hagytam magam leépülni. Elvesztettem az élni akarásom és éheztettem magam, valamint nem ittam elég folyadékot. Alvás nélkül töltött 7 éjszaka után a kórházban kötöttem ki súlyos betegen. Az orvosok azt mondták az anyámnak hogy nem tudják, hogy túlélem-e vagy sem. (Ezt csak évekkel később mondta el nekem).

Csak arra emlékszem hogy egy kórházi szobában vagyok. Hirtelen körülvett ez a fényes sárgás fehér, majdnem arany színű fény. Távolabb még fényesebb volt és úgy láttam mintha ez a fény végig elterülne a tájon az ablakon kívül. Eztán valahogy a fény fele húzott valami. Ez volt a béke és a szeretet legleírhatatlanabb érzése, amit valaha éreztem. Tiszta extázis volt. A szívem eleven volt! Úgy éreztem mintha hűvös és végtelen víz áramlatai folytak volna keresztül rajta és ez a legfelüdítőbb érzés volt! Nem akartam hogy ez az érés valaha végetérjen és életemben először annyira nagyon boldog voltam! Le voltam nyűgözve a boldogság ezen állapotában és egyszerre tűnt hosszú és rövid időnek. Olyan volt mintha minden tudás átáramlott volna rajtam; semmi sem volt visszatartva. Annyira szerettek és minden kérdésemre választ kaptam.

Eztán hallottam, hogy egy nővér kiabál nekem. Nagyon mérgesnek hangzott és úgy láttam rá, mintha a szoba egyik mennyezeti sarkából nézném felülről. Megragadott és próbált valami gyógyszert beadni. Nem reagáltam rá. Nem örültem neki, hogy vissza akart hozni. Végül valahogy visszakerültem a testembe és eztán nem emlészem semmire az események sorából egy ideig.

Majd eztán kezdtek igazán furcsa dolgok történni. A halál szélén voltam a nap további részében (az első élmény kora délután történt). Nagyon nagyon szomorú voltam, hogy visszajöttem. Ugyanakkor “érzékeltem” bizonyos dolgokat. Rá tudtam nézni a nagymamámra és láttam a fájdalmat, amit a múltja okozott. “Érzékeltem” a bűntudatot, amit egy régi abortusza miatt érzett és hogy hogyan rejtette el ezt a fájdalmat. “Éreztem” és érzékeltem a körülöttem levők negatív gondolatait. Szó szerint éreztem mit gondolnak.

“Éreztem” és “láttam az apám a szoba falán keresztül. Erős negatívság vette körül őt. Emlékszem egy másik nőre is aki nagyon, nagyon negatív volt. Ez igazán elkápráztatott engem, habár kicsit ijesztő volt. Mindenkit szeretni akartam! A legszomorúbb rész az volt, hogy nem mindenki akarta elfogadni ezt a szeretetet. Csak két ember volt akiből nem éreztem negatívságot, az egyik az anyám volt (aki sokkal korábban túljutott a saját pszichológiai gondjain) a másik egy Mich'l nevű férfi ápoló. Belőlük csak szeretetet és aggódást éreztem az irányomban. Emlékszem hogy megpróbáltam meggyőzni valakit, hogy Isten nem azt akarja hogy dohányozzon, mivel bántja az Istent ha magunkat bántjuk, mert mi mindnyájan annyira szépek és megszenteltek vagyunk. Anyám úgy jellemzett engem a HKÉ-m után mint egy hippi virággyermeket! (Még most is azt mondja rólam hogy igazán érzékeny vagyok)

Egy ideig ebben az állapotban maradtam, de aztán a saját negatív múltam előtört. Mivel nem igazán foglalkoztam a múltam fájdalmas problémáival, így azok elborítottak. Az összes régi bűntudat, fájdalom és elnyomott harag csapongva tért vissza, de ez alakalommal úgy éreztem, hogy felemészt engem. És fel is emésztett. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy mennyire érdemtelen vagyok az élményre amit átéltem, előjöttek ezek a szörnyű, rossz gondolatok magamról és visszasüllyedtem a régi gyomorszorító depressziómba.

Ekkor történt a második HKÉ-m. Ez volt a leghorrorisztikusabb dolog, amit bárki elképzelhet. Feküdtem az ágyban, amikor hirtelen sötétséget tapasztaltam. Nem volt fény, nem volt semmi. Olyan volt mintha láttam volna a sötétséget, csak egyszerűen létezett és tudtam hogy ott van.

Hirtelen ott termettek körülöttem ezek a lények. Nem emlészem mennyi, de úgy éreztem hogy olyan lények voltak, akik egy ideje követtek. Erre a pillanatra vártak. A lények elkezdtek húzni engem és vinni az teljes elkeseredettség helyére. Semmi sem volt és én mégis léteztem ebben a borzalmas semmiben. A semmi esszenciája ISTEN HIÁNYA volt. Nyomatékosan akarom hangsúlyozni ezt. Teljes, kínzó semmi volt; semmi sem tudja leírni ezt a fájdalmat. A legrosszabb rémálmom vált valóra. A lények azt mondták, hogy az egész családom végzete az, hogy ebbe a semmibe kerüljenek és ez az én hibám lesz. Még beszélni is nagyon, nagyon nehéz róla. Tiszta borzalom volt.

Nem emlékszem hogyan jöttem vissza, de egy örökkévalóságnak tűnt míg ott voltam. Visszatértem a kórházba, a testembe. Próbáltam elmondani az embereknek amit átéltem, de azt gondolták hogy őrült vagyok. Elmondtam a vőlegényemnek amit megtapasztaltam. Nem tudtam abbahagyni a témát. 2 héttel később elhagyott. Fizikailag rendbejöttem, de érzelmileg nem. A második élmény negatív hatásai 3 évig velem maradtak! Már nem hittem semmiben, kifele bevallottan hitetlen voltam, de ugyanakkor befele attól féltem, hogy arra a borzasztó semmire vagyok kárhoztatva, és hogy sok más ember is odakerül.

Már nem hiszem ezt. Az elmúlt évben az első élmény pozitív hatásai folyamatosan jöttek elő. A fő különbség a 2 HKÉ között azt hiszem az elmém állapota volt. Az első során a szívemben tudtam hogy szeretnek; késsz voltam egy békés halálra és megtörtént. A második során hagytam hogy a legmélyebb félelmeim játszódjanak le előttem. Azt hittem minden segítségen és reményen túl vagyok. Igazán hiszem, hogy ha a második során segítséget kértem volna, akkor az jött is volna. Ehelyett úgy éreztem, hogy még Isten sem segíthet rajtam és azon a borzalmas helyen maradok.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1998 április

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Betegség Alváshiány miatt, étel és folyadékhiány miatt…a testem sokkban volt. Poszttraumás stressz betegségem volt (diagnosztizált). Nem tudtam aludni az évek során elszenvedett bántalmazás miatt (aminek az eredménye az alvástól való erős félelem lett). Hét éjjelen nem aludtam egyhuzamban, nem étkeztem és nem is ittam. A testem sokkban volt.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatod? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem, sokkal valósabb volt mint bármi amit megtapasztaltam… ez a világ tűnik álomnak ahhoz képest.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Nem néztem magamra, de annyira jól és annyira könnyűnek éreztem magam – szabadnak és lebegőnek.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Nagyon éber voltam, jobban mint amikor éltem és olyan volt mintha minden tudás a rendelkezésemre állt volna az élmény során (az elsőnél)…a második során is nagyon éber voltam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden végtelen volt és egyszerre történt. Semmi sem volt lineáris. Nem volt vég és kezdet.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem volt

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Azt, hogy a nagymamának volt régebben egy abortusza.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Viszont olyan volt mintha egy fénycsóvában vinnének a fény forrásához. A fény erősebb volt a távolban. Nem tudom hogy ténylegesen alagútnak vagy zárt térnek hívnám; inkább egy fényösvény volt.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen A második élményben borzalmas lények voltak. Az egyik, amelyikre a legélénkebben emlékszem ez a borzalmas kinézetű, démon szerű dolog volt. Tudom, mert olyasmi volt, amit a saját és mások félelmeimből kreáltam…fekete…Fölém lebegett és megragadott. Más szörnyű lények is voltak, amelyekre annyira nem emlékszem.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Sárgás, arany, sárgásfehér színü fény volt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Az első alkalommal elmondhatatlan örömöt és szépséget éreztem. Rendkívül boldog voltam – több mint eksztatikus. Szabadnak éreztem magam és könnyűnek. Végtelen SZERETETET éreztem.

A második alkalommal ürességet és horror éreztem. Elhagyottnak, gyűlületesnek és terrorizáltnak éreztem magam.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Minden érthető volt. Minden szeretet volt és ez a szeretet fényből volt. A szeretet-fény a működtető alapelve mindennek. Mindenhol és mindenben ott volt. Minden szenvedés oka az, hogy nem vagyunk tudatában ennek a szeretet-fénynek. Megértettem hogy miről beszélt Jézus (és azt hiszem azért mentem erre a helyre, mert Katolikus voltam akkor). A Szentlélek, amiről a Biblia beszél az tiszta szeretet-fény. Ez a lélek bennem volt és mindnyájunkban benne van. Ez az az erő, ami minden sötétséget le tud győzni. A szeret fény annyira egyszerű és csodálatos volt.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből Tudtam hogy ez a fény-lélek és Isten szeretete mindig is itt volt a Földön. Tudtam, hogy az emberek majd ráébrednek a valóságára. Nem kaptam semmi konkrét jövőbeli eseményről tudást, csak azt hogy végül Isten szeretetét valóságnak fogja mindenki tekinteni és csak ez számított!!

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére A fény kommunikáta nekem (telepatikusan), hogy akarta hogy lássam a fényt, így megértem és megosztom másokkal a Földön. Ezért tudtam hogy vissza fogok jönni. Ez mind a terv része volt.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen A “halálom” idején Katolikus voltam, azóta a nézeteim kitágultak egy univerálisabb szeretet irányába. A hitemet nem irányítja dogma vagy vallás. Most erősen hiszem, hogy Isten tiszta energia, tiszta szeretet és semmi több, de Ő manifesztálódik bármilyen formában, ami a legkényelmesebb és szerethetőbb számodra. Még mindig vannak jó és rossz napjaim és a rossz napokon egyensúly nélkülinek és elhagyottnak érzem magam. Ahogy gyógyítom a múltam, a rossz napok egyre ritkábban és ritkábban fordulnak elő. Távol vagyok a tökéletestől, de próbálom az éltem a szívemből élni és megosztani a szeretetet mindenkivel akivel találkozom. Gondolkozom a dolgokról, amit a halálközeli élményem tanított nekem.

A legfontosabb dolog az volt, hogy megosszam másokkal a szeretetet amit kaptam és hogy tudassam velük, hogy nincsennek egyedül. Mindenkinek tudnia kell, hogy nagyon különleges és csodálatos. Folyamatosan csodálkozom azon, hogy sokan elutasítják ezt a valóságot és ez nagyon frusztráló tud lenni néha. Látom, hogy ha mindenki ráébredne erre a szépségre, akkor milyen csodálatos hellyé válna a világ. Nem lenne többet háború és gyűlölet. Csak szeretet lenne. Elvesztettem pár barátot emiatt. Naívnak és gyerekesnek gondolnak és ezt meg is mondták nekem. Irónikus, hogy sokan ezek közül béke és polgárjogi aktivisták. Bánt engem, de tudom, hogy a mennyei forráshoz való kapcsolódásom nélkül, amit a “halálomkor” éreztem, elveszett lennék.

A földi élettel kapcsolatos nem vallási kérdések:

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Tudom, hogy egy dolgon dolgoznom kell, mégpedig azon, hogy másokat olyannak fogadjak el amilyenek. Mivel van egy egy rejtelmes képességem arra, hogy bármilyen megoldatlan érzelmi problémát megtaláljak, megpróbálom rávenni őket arra, hogy dolgozzanak a problémáikon. Úgy érzem ha csak egy embernek is segítek rájönni, hogy milyen csodálatos és mennyire szeretve van, akkor az életem már megérte. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy bepillantást kaphattam a túlvilágra és megtudtam, hogy mindannyian egy küldetésen vagyunk itt.

A napi életem is megváltozott. Próbálom élvezni az élet kis dogait. Hallgatom az állatokat, növényeket és sziklákat. Próbálok kedveskedni az embereknek és magamnak minden nap. Jobban a mának élek! A vallási szokásaim változók. Jelenleg amerikai Indián ceremóniákra járok. De nem ragadok le egy úton, mivel látom az igazságot minden hitben! Túl merev voltam a Katolicizmusomban korábban. Korábban mindig ingadoztam, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel. Már értem hogy az én utam és küldetésem az életben az, hogy tanár legyek és segítsek a kis gyerekeknek megérteni nemcsak a tehetségüket, hanem hogy mennyire szeretettek, értékesek és különlegesek. (Mivel engem annyira nagyon bántalmaztak mikor fiatalabb voltam, úgy érzem, hogy ez azért történt, hogy erre az útra tereljen)

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Annyira intenzív és csodálatos volt, hogy a szavak meg se tudják közelíteni a leírásban. Ugyanakkor a második annyira szörnyű volt, hogy arra sincsennek szavak.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Nem szabadulhattam az élmények utóhatásaitól, bármennyire is akartam. Az elmúlt 3 évben, láttam egy “szellemet” és más bizar találkozásaim is voltak a természetfeletti erőkkel. Valamik megérintenek engem amikor nincs semmi ott, vagy senki se tudta volna megtenni. Volt egy telefonhívásom a halott nagynénémtől, amikor bánatos voltam. Voltak prófétikus álmaim. A zivatarokkal nehéz a dolgom, mert a villámot vonzom mint egy mágnes. Az elmúlt néhány évben számtalanszor csapódott be villám nagyon közel hozzám. Az orvosom még viccelődött is, hogy lehet van egy fémlap a fejemben, amiről nem tudok. Néha érzem hogy energia áramlik át rajtam. Érzékelem az állatok és a növények érzelmeit. És néha érzékelek szellemeket emberek körül, a szeretteiket akik próbálják irányítani őket és üzeneteket közvetíteni. A testem is megváltozott. Semmilyen húst nem tudok enni, mert ég a gyomrom tőle. A feldolgozott étel zavar és betegnek érzem magam tőle. Organikus zöldségeket vásárolok. Edzenem kell vagy depresszióba csúszom. Semmit sem tudok lenyelni, ami bármilyen módon árt a testemnek.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A végtelen öröm és a tudás volt a legjobb. A legrosszabb a második élmény volt teljes egészében, különösen az érzés, hogy örökre a “pokolban” leszek minden remény híjján. Annyira borzalmas volt, hogy el se hinnéd!!!

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Változatos reakciókat kaptam…az első élmények igazán megijesztettek egy időre és csak mostanában kezdtem megosztani az élményem másokkal.

Az elsők akiknek elmondtam az ex-vőlegényem volt és a nővérek. A vőlegényem elhagyott 2 héttel később és a nővérek azt mondták, hogy pszihózist kaptam… A pszichiátriai osztályra tettek és az első orvos elsőre Szkizoaffektívnek diagnosztizált és erős pszichotróp gyógyszereket kaptam. Később elvetette ezt a diagnózist, majd orvost váltottam és a jelenlegi diagnózisom a Poszttraumás stressz betegség depresszióval, ami az oka volt az incidensnek 22 éves koromban.

Megosztottam az élményem néhány barátommal. Egyik azt mondta hogy naív álmodozó vagyok (ő bevallottan ateista). Egy másik udvariassan meghallgat ha beszélek, de nem hiszem hogy egészében megérti…Az anyám hisz nekem és csak megerősítette a korábban is erős hitét a szeretetben és a halál utáni életben. Mások mint például egy professzor, akivel közeli kapcsolatban vagyok támogatott, mivel neki is volt 2 HKÉje. Az új terapeutám hisz nekem és nem hiszi, hogy őrült vagyok – azt hiszi, hogy okkal vagyok itt… Valójában ma este egy versfelolvasó esten leszek és beszámolok a HKÉ-mről, így talán több reakciót is meg tudok osztani ha szeretnétek.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen Amikor elkezdtem feldolgozni és megoldani a múltbeli bántalmazásaim, az érzés visszajött a szívembe, amit akkor éreztem amikor elsőre meghaltam és visszajöttem (habár ez nem mindig van jelen). Amikor ott van a szeretet, minden éles lesz – érzékelek dolgokat amiket normál esetben nem érzékelnék. Olyan, mintha Isten szeretet áramlana át rajtam és képes vagyok rengeteg szeretetet adni az embereknek. Ez csodálatos!

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Azt hiszem nagyon alapos volt!

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.