TS angyali élmény


Írd le az Élményed:

1983-ban teherbe estem, augusztusra voltam kiírva. Januártól fogva egy angyal jött hozzám minden éjjel 3.00 óra tájban, és azt mondta nekem, hogy „Ő nem a te gyereked, hogy felneveld.” Elmondtam az orvosnak a látomásaimat.

Az orvosok szerint minden rendben volt. 1983 júniusában az ultrahang vizsgálat folyadékot mutatott a baba egyik tüdejében. Az ultrahang azt is megmutatta, hogy kislány. Már nevet is adtam neki. Elfogadtam, hogy az enyém, hogy boldogságot fog hozni az életembe.

A terhességem alatt a gyerekgyógyász megkérte, hogy kérdezzem meg az angyalt, hogy „Mi fog történni?” Kellemetlennek éreztem, de megtettem, amit az orvos kért. Az angyal így felelt: „Mindaddig, amíg egy veled, jól lesz. Mikor világra jön, a dolgok 20 percen belül rosszra fognak fordulni. Meg fog halni, és vissza fog térni Istenhez. Azt akarjuk, hogy tudd, hogy legyél rá felkészülve.”

Énekeltem a babának, és biztosítottam, hogy szeretem, és örülök neki, és azt is megmondtam neki, hogy bár nem maradhat velem, gondoskodni fognak róla és biztonságban lesz. 21.03-kor született meg 8-9-es APGAR-ral. Rám tették, hogy elvágják a köldökzsinórt. Rögtön tudtam, hogy baj van a tüdejével. Ezt meg is mondtam a gyerekgyógyásznak. A csecsemőosztály mellkasröntgene igazolta a tüdő összeomlását.

Amikor vitték volna ki a babát a szülőszobából, megkértem őket, hogy mutassák meg őt. A kicsi megfogta az ujjamat, én megengedtem neki, hogy elmenjen, ha készen áll rá. Leküldtem vele a férjemet, hogy legyen vele valaki, aki szereti és közel áll hozzá. 20 percen belül átesett az első infarktuson, két óra hosszat próbálták újraéleszteni, 23.03-kor halt meg. Hipopláziás bal szívféllel született annak ellenére sem lehetett megmenteni, hogy neonatológushoz vitték. A terhességem alatt nem derült ki ez a betegsége.

Mikor megemlítettem az orvosomnak, ő türelmesen megmutatta a kislány szívének a négy üregét... valójában csak egy aprócska kamra volt csupán. Teljesen elképedt, mikor elolvasta a boncolási jegyzőkönyvet. Leereszkedő és öntelt volt a rendelésen. Könnyelműen mondogatta, hogy minden rendben van. Azt gondolom, hogy neki a lecke az alázatosságról szólt... megtanulni, hogy min mennek keresztül a betegei – és elfogadni, amire felkérik.

Terveztem a babának egy karszalagot.

Az van ráírva

"Istennek szeretettel"

Én nem haltam meg...

De Megayn igen...

TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEK A KÖVETKEZŐ E-MAILBEN HKERF KÉRDÉSEIVEL KAPCSOLATBAN:

Az angyalnak (aki egyébként nem nélkülinek látszott) hosszú, mézszínű haja volt. Arcával és testével balra fordulva ült; csak a jobb arccsont, a szemüregi bemélyedés és az áll volt látható. Nem láttam szárnyakat. Hosszú ruhája fehér volt. Úgy tűnt, hogy az angyal sziklán ül. Hajnali háromkor szoktam felébredni. Mindig a hálószobámban jelent meg. Felszoktam kelni és kiülni egy székre, amit erre a célra tettem az ágyamhoz. A harmadik éjszaka után (mindig 3.00 órakor) viccesen „az angyal szokott idejének” neveztem el az időpontot....

HÁNYSZOR ÉS MIKOR JELENT MEG? Minden éjszaka 1983 januárjától augusztusig.

VOLT MÁS ANGYALI LÁTOGATÁSOD IS? „Hangot” hallottam, talán Isten, talán az őrangyalom figyelmeztetett több alkalommal... A legegyszerűbb „Fogd a kulcsokat most, vagy el fogod felejteni”-tol kezdve. ÉS ha nem tettem el azonnal a kulcsokat, mindig meg is felejtkeztem róluk!!! Nagyon vicces. "LASSÍTS! OTT VAN EGY RENDŐR!!" Figyelmeztettem a barátomat, mikor vezetett. “A radarjelző nem mutatja.” Felelte ő. „Rendben. Akkor majd a radarjelző segít kifizetni a büntetést.” - Válaszoltam. Lelassított az előírt sebességre, és a dombon felfele be is mérték. Hívő ő is, és most már házasok vagyunk ….

A Hang nagyon erélyes tud lenni, de nem olyan értelemben, hogy rámenős lenne, ha figyelmen kívül hagyom az utasításokat, hanem telepatikusabb szinten van, néha gondolatok, néha tettek formájában. Ha figyelmetlen vagyok, hirtelen észreveszem, hogy a kocsi lelassul, a lábam pedig nem nyomja tovább a gázpedált... az ilyen esetek 99,9%-ban sebességet mérnek arrafelé. A fennmaradó esetekben pedig vagy le kell kanyarodnom, vagy valaki valamilyen hülyeséget csinál, és nekem ki kell térnem előle.

Az első ilyen eset, amire emlékszem, 3 éves koromban volt az anyai nagymamám házában. Úgy tűnt, hogy a nagyi jól érzi magát. A karjaiba vett, mikor megérkeztünk. Emlékszem, hogy az arca ki volt pirulva... később, ahogyan megfogott egy széket, hogy az asztalhoz vigye, megtántorodott. Bár csupán 3 éves voltam, mégis rögtön tudtam, hogy baj van. Kiabáltam, hogy „Apu! Segíts a Nagyinak!” Apukám elkapta a nagymamámat, hogy nehogy elessen, és kihívta a mentőket. Mikor megérkeztek, apukám kivitt az udvarra, hogy legyen helye a mentősöknek. Emlékszem, ahogy kint álldogáltam a hűvös esti levegőn, könnyek csordogáltak az arcomon, mert egy hang ezt mondta: „Búcsúzz el tőle, mert nem fogod többé látni.” Ahogy vitték ki a nagymamámat, integetett nekem, és megengedték, hogy megpusziljam. Annak ellenére, hogy nem volt kritikus állapotban, 10 nap múlva meghalt. Soha nem láttam többé. A halálának az éjszakáján csengett a telefon, és én tudtam, hogy meghalt, és már azelőtt elkezdtem sírni, hogy felvették volna a kagylót. Ez a legelső emlékem a hangról. Már akkor felismertem a hangot, amikor szólt hozzám, bizonyára már korábban is találkoztam vele. 3 évesen semmi kételkedés nem volt bennem.

A kisbabám halála után egy héttel egy hang, biztos vagyok benne, hogy Isten hangja szólt hozzám: „Egyik szülőd hamarosan meg fog halni” Éreztem, ahogy a fenyegető végzet ránehezedik a lelkemre. „Nem” mondtam, majd ismét megismételtem. Kértem a hangot, hogy jöjjön velem... Besiettem a hálószobába, becsaptam mögöttem az ajtót, és kulcsra zártam. Még mindig megmosolyogtat, ha arra gondolok, hogy Istent akartam bezárni egy szobába, hogy hallgasson meg!!!! Így szóltam: „Azt mondod nekünk, hogy soha nem adsz nekünk csak annyit, amennyit el tudunk viselni. Hogy lehet, hogy idejössz hozzám egy héttel a babám halála után, azt gondolva, hogy egy másik veszteséget is el tudok viselni?” Zokogtam hisztérikusan. „Nézz most a szívembe, és mondd, hogy el tudom viselni. Mindkét szülőmre szükségem van! Eszedbe ne jusson ilyesmi, hacsak nem akarod, hogy egy dühöngő őrült váljon belőlem. Ha azt hiszed, hogy ezt el tudom viselni, akkor nem figyelsz rám. Ha ezt teszed, akkor nem lehet hinni az ígéreteidnek.” A kifakadásomkor hallottam, hogy a Hang nyugodtan így szól: „Jól van, jól van, jól van.” és végül együtt érzően megismételte, „jól van, jól van, jól van.” és elment. (megérzem, amikor eltávozik.) Tudtam, hogy a fenyegetés elmúlt. Tudtam, hogy elhalasztják, bár nem vonják vissza.

Egy családi nyaralást terveztem, amit a szüleim halogattak. Anyukám nem szívesen repül. Nem szerette, ha nem tudta biztosan, hova fog menni. Imádkoztam, hogy találjak egy megoldást, ami kényelmesebb neki. Ezt a választ kaptam, amit adtak nekem, hogy segítsek neki.

Megkérdeztem, “Anyu, hiszel Istenben?

Anyukám így válaszolt, “Hát persze, hogy hiszek.”

Aztán ezt kérdeztem “Hiszed, hogy Isten hatalmas, és az életünk a kezében van?”

“Igen.” Felelte anyukám.

Mondtam neki, hogy, “Akkor biztosan megérted, hogy ha repülőgéppel akar megölni téged, de te nem szállsz fel rá, akkor egyszerűen rád dob egyet?”

Elmosolyodott, és így szólt , “Vedd meg a jegyeket.”

A férjemmel és a szüleimmel két hetes nyaralásra mentünk 1984-ben. Szeptemberben, beszélgetésünk után pontosan egy évvel édesanyámnál leukémiát diagnosztizáltak. 1984-ben halt meg.


Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.