Arthur B HKÉ




Írd le az Élményed:

Hererákban szenvedtem. A bal herémet kivették. A kezelés részeként kemoterápiát is kaptam. Ez nagyon legyengített és lebetegített. Az életem akkori részében alvási apnoeban szenvedtem (egy alvási rendellenesség, ami légzés szüneteket okoz vagy nagyon gyenge légzést az alvás során). Általában ekkor rángatóztam vagy görcsbe rándultam és levegőért kapkodva ébredtem. Azt hiszem a kemó annyira legyengítette a testem, hogy a felébredés és levegőért kapkodás nem történt meg.

Ahogy az ágyamba fekve aludtam, az agyam logikai része egy üzenetet ismételt: ’Leállt a légzés. Ha nem indul újra, bekövetkezik a halál.’ Egyszerű volt. ‘Nyomást’ éreztem a testemben, olyasmit mint amikor egy léggömb tele van levegővel. Nem fájdalmat, csak nyomást. Egy pillanatig elöntött a pánik, ahogy rájöttem hogy haldoklom. Eztán a pánik elmúlt és azt gondoltam, ‘Ez a halál? Ez annyira könnyű, annyira természetes. Mitől féltem?’ Kicsit butának éreztem magam, hogy megijedtem.

Ezen a ponton egy ‘érzés’ borított el. Egy meleg érzés volt, ami minden részemen áthatolt. Nagyon békés és egyedi volt. Sosem éreztem ehhez hasonlót korábban.

Eztán úgy éreztem, mintha a hátamon feküdnék egy medencében. Lassan elkezdem süllyedni a medencébe. Látszólag sötétté és üressé vált. Egy pillanattal később fényes lett, nagyon fényes. Egy tárgy volt előttem, ami úgy nézett ki mint a nap. Rendkívül fényes volt volt, de nem bántotta a szemeimet ahogy ránéztem. Hirtelen elkezdtem megérteni a dolgokat. Megértettem miért voltam rákos és miért volt nagyon fontos számomra hogy rákos legyek. Valójában annyira fontos volt, hogy máshogy nem is akartam volna. De nem tudom elmagyarázni miért volt fontos, csak megértettem hogy az volt. Eztán a fény beszélt hozzám. Angolul beszélt és úgy hangzott mint bárki. Azt mondta, “Helló Arthur. Örülök hogy látlak.”

Ezen a ponton felmerült valami a múltamból, amire nagyon nem voltam büszke. Erre a fény azt felelte, “Azt nem szeretted, ugye?” Válaszoltam “Nem, nem szerettem.”

A fény eztán mondta, “Gondoltam hogy nem.”

Ott volt egy képzeletbeli vonal előttem és tudtam, hogy ha átlépem akkor nem jöhetek vissza. Hezitáltam.

Ekkor a fény azt mondta, “Mit csinálsz?”

Azt válaszoltam, “Haldoklom”.

A fény megkérdezte, “Kész vagy meghalni?”

Én válaszoltam, “Nem! Meg kell tennem még dolgokat.”

A fény erre azt mondta, “Így van. Menj vissza és tedd meg. Amikor végeztél, gyere és látogass meg”.

Ekkor visszatértem a testembe. Emlékszem hogy megérintettem a bal karom a jobb kezemmel. Furcsának érződött. A bőr olyan volt, mintha egy elhuny emberé lenne, hideg és élettelen. Olyan volt, mintha az életenergia nem tért volna teljesen vissza a testembe.

Felültem az elsötétített hálószobában. Ránéztem a mellettem alvó feleségemre. Csodálkoztam hogy mi történt. Gondolhattam volna, hogy csak egy álom volt, ha nem lett volan még velem a sugárzó meleg és béke érzése. Néhány napig megmaradt.

Ez az egy dolog bizonyította nekem hogy ez a rendkívüli dolog tényleg megtörtént velem.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 1984

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Bizonytalan Betegség Valójában aludtam az ágyban. Valószínüleg apnoe rohamom volt. A kemoterápia legyengítette a testem, így nem “görcsöltem be” (és ébredtem fel) amikor kifogytam a levegőből.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatod? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Bizonytalan Kemoterápiás kezeléseket kaptam a rák ellen.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Bizonyos módokon voltak álomszerű tulajdonságai, de az érzések és az érzelemek nem álomszerűek voltak. Nagyon valóságosak voltak. Semmilyen álom korábban vagy azóta nem volt ilyen mint ez.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Olyan érzés volt mint egy test karokkal és lábakkal, de olyan volt mint egy test körvonala, sötét szerű, tiszta fehér ember alakú körvonallal. Semmilyen vonásra nem emlékszem.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Alvás során történt.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét Látszólag nagyon gyorsan telt az idő. Sok dolog áramlott felém hirtelen.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem tudom

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Olyan érzés volt mintha egy medencébe süllyednék. Nem tudom hogy ez alagútszerűnek számit-e.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Ennek a fénylabdának, ami olyan volt mint a nap.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Nagyon erős volt. Olyan volt mint a napba nézni, kivéve hogy nem bántotta a szemet.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Nem

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Elsőre félelmet amikor rájöttem hogy haldoklom. Aztán meglepetést, amikor rájöttem hogy ez ‘normális’. Aztán kicsit butának éreztem magam, amikor a félelmemre gondoltam. Aztán valami nagyon erőset; béke és boldogság érzését. Egy érzést ami elborított, nem igazán találom a szavakat amivel leírhatnám.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Megértettem hogy miért volt rákom. Megértettem hogy az életem nem a személyes tulajdonom, hanem az sok másik emberhez is ‘tartozik’. Megértettem hogy csak annyit kértek tőlem, hogy ‘törődjek’ azzal, ami másokkal történik és segítsek ha tudok.

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Azt gondolom hogy csak egy kis szeletét láttam egy régi eseménynek, ami boldogtalanná tett.

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Bizonytalan Látszólag volt egy képzeletbeli vonal előttem. Ha átlépem akkor nem tudok visszatérni.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére Volt választásom. Visszautasíthattam volna a visszatérést, de mindketten tudtuk hogy vissza kell térnem. Megértettük és elfogadtuk ezt.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Mérsékelt

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Bizonytalan Embertársaimhoz sokkal nagyobb együttérzéssel és toleranciával viszonyulok.

A földi élettel kapcsolatos nem vallási kérdések:

A változások az életedben a halálközeli élmény következtében: Jobb lett

A változások az életedben a halálközeli élmény óta: Tényleg egy csendes és békés életet élek. Úgy értem én is elfárdok és kijövök a sodromból mint bárki más, csak én most már tudom tompítani ezeket az érzéseket mert jobban megértem, hogy miért történik mindez. Legtöbbször sokkal nyugodtabb vagyok.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Próbálok megértőbb lenni másokkal. Sok dolgot elengedek. Nyugodtabb vagyok. Elégedett vagyok egy egyszerűbb életstílussal. Nem félek a haláltól mert nem halunk meg; csak kicsit megváltozunk. Viszont a halál ‘folyamata’ aggaszt. Tényleg nem bírom jól a fájdalmat és a szenvedéstől tartok.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen El tudom magyarázni a folyamatot, de nem találom a szavakat hogy leírjam az ‘érzést’.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Nem

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb a béke és megértés érzése volt. A legrosszabb a félelem volt, amikor rájöttem hogy ennyi volt.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen A reakciók az egyéntől függően változóak. Néhányan szkeptikusok, néhányakat lenyűgöz, és néhányakat untat. Próbálom elmesélni a történetet olyan embereknek, akik elvesztettek egy barátot vagy rokont. Remélem segít nekik a gyászban, ha tudják hogy valójában nem is vesztettek el senkit, csak ideiglenesen nem tudnak vele kommunikálni. Egy napon újra jó lesz. Elmeséltem a történetet az apámnak. Néhány évvel később, amikor májrákban haldoklott azt mondta anyámnak, “Mond meg Arthurnak, hogy a fényt fogom keresni”. Csak remélhetem, hogy ez a kis tudás megkönnyítette a világok közötti átmenetét.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Jót tenne mindenkinek, ha az életében átélne egy ilyen élményt. Segít jobban megérteni az utunkat. Bárcsak mindenkihez eljuttathatnám ezt az egyszerű üzenetet: “Törődj az embertársaiddal. Segíts ha tudsz.”

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Semmi nem jut eszembe. De köszönetet szeretnék mondani, hogy lehetőséget adtak a történetem elmondására. Jobban érzem magam.

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.