Barbara HKÉ


Írd le az Élményed:

Amikor 41 éves voltam, a májműködésem leállt és hirtelen belső vérzés miatt 12 egység vért kellet kapjak. Emlékszem, hogy segítettek eljutni az ágyamhoz és kínzó fájdalom járta át az egész testem és teljesen elgyengültem. Ekkor már 2 hónapja voltam a kórházban, és az orvosi személyzet szerint végső stádiumban voltam. Tisztában voltam a körülményeimmel és a testem végzetes állapotával, depressziós voltam és féltem. Négy gyermekem volt otthon, akiknek szükségük volt rám. Hirtelen elkezdtem panaszkodni a szúró, szemeimbe hatoló fehér fény miatt. Úgy tűnt, hogy senki sem segít. Erősödött a fény. Ezután észrevettem, hogy a fájdalom elhagyott és az ujjam belenyomtam a lábam oldalába. Orvosi felszerelés borította az egész testem és én “tisztán láttam ezt”, egyszerre éreztem magam lebénultnak és “királyul”.

Ezután mindenkit láttam az egész szobában, sok orvost és másokat, és én “sajnáltam” őket. Nagyon intelligensnek és mozgékonynak éreztem magam. Láttam a férjem, ahogy belép a kórház bejáratán. Magamra néztem és kicsinek és felismerhetetlennek láttam magam. Gondolkoztam, hogy az tényleg én vagyok-e. Ezután úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan utazom lábon és akárhányszor felemeltem a fejem, nem láttam a folyosó végét. Hirtelen mély béke, melegség és szeretet vett körül. A “helyzet” nagyon vonzó volt és a szeretet érzése intenzív. Nem aggódtam, otthon és békében éreztem magam. A szeretet intenzív érzése teljesen körülvett. Volt némi “irányérzékem”… úgy tűnt, hogy tudom mit kell tennem ezután, anélkül, hogy mondták volna. Úgy tűnt, hogy még volt elvégzendő “munkám”, amit “folytatni fogok” valamilyen módon. Fáradt voltam… és nem akartam eljönni onnan. Ezután éreztem, hogy visszatér a fájdalom, és újra intenzívvé válik, és azt gondoltam, hogy “visszatértem”…

A következő gondolatom az volt, hogy “nemsokára jobban leszek, és ezek az emberek ezt nem tudják”. Próbáltam, de túl beteg voltam ahhoz, hogy beszéljek. Később az intenzív osztályra kerültem és vonakodtam az élményemről gondolkozni…Az elbocsájtás után három héttel rájöttem, hogy senkinek nem tudok erről mesélni anélkül, hogy sírnék. Minden héten láttam az orvost és végül összeszedtem a bátorságom, hogy elmondjam neki. Ő megrázta a fejét és mondta, “Nos mi kétszer is azt hittük, hogy meghaltál”. Hosszú idő óta érzem úgy, hogy megváltoztam. Tudod, mintha már nem “Én” lennék. Egyszerűen úgy éreztem, hogy más személyiség vagyok és ezt senkinek sem tudtam elmagyarázni. Egy évbe tellet, hogy rendbejöjjek, és az első héten otthon sokat aludtam. Felébredtem, miközben a hátam feküdtem az ágyamon. Egyedül voltam az emeleten pedig általában azt akartam, hogy más is velem legyen, hogy segítsen felkelnem a székemből, stb. De most felültem és a vállam felett hátranéztem a kezeimre amik megtámasztottak, és láttam a testem feküdni az ágyon, mintha “elváltam” volna tőle. Hirtelen visszafeküdtem és mozdulatlan maradtam. Féltem újra felülni és kikelni az ágyamból!!! Ezt senkinek sem mondtam el!!!

Mindez 20 évvel ezelőtt történt és máig “másnak” érezem magam. Nincsennek arra emberi szavak, amik hitelesen meg tudnák értetni egy másik emberrel, hogy ez mit okoz a másik ember életében, vagy az érzelmeink mélységét. Mindig frusztráló másnak beszélni erről és mindig tudod, hogy nem tudják megérteni. Toleránsabbnak érzem magam mindenki iránt, de valahogy úgy tűnik, hogy senki sem fogja sosem megérteni. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a HKÉ alatt úgy tűnt, hogy “teljes személy” vagyok. Úgy értem nem hiányzott semmim, úgymint testrészek, stb. J! Nem gondoltam, hogy bárki más vagyok teljes saját magamon kívül... többé nem Barbara!!?? Azt is gondolom, hogy sokkal jobban védem az érzéseim mint korábban bármikor. Teljesen új értékek vannak az életemben… Köszönöm, hogy meghallgattak!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Regisztrált nővér vagyok, volt egy 3 éves művészeti kurzusom a betegségem előtt és semmiféle gyógyszert sem szedtem a HKÉ idején. Nem történt meg az életem “visszapörgetése”.

Valójában amikor először kezdtem magamban gondolkozni az átélt élményen és hinni abban, hogy tényleg elhagytam a testem stb., azonnal belém nyilalt a tény, hogy teljesen “bűn mentesnek” éreztem magam”!!!! Katolikusként neveltek fel a “Meg fognak ítélni fenyegetéssel” és naponta emlékeztettek a “halálos vagy bocsánatos” bűnre. Úgy gondoltam, hogy bűnösnek lenni és élni a következményeivel és azzal, hogy Isten mérges rám ilyen vagy olyan okból reménytelen helyzet az életben!!!! De nem voltam bűnös S-E-M-M-I-B-E-N!!!!!!! Ölelést és hihetetlenül csodálatos szeretetet éreztem!!! Nem láttam senkit, de éreztem egy “erőteljes jelenlétét” a melegségnek és szeretetnek. Az együttlét és öröm erős érzését. Valamint úgy gondolom, hogy azt is fontos megemlítenem, hogy a vérképem (májfunkció) másnap teljesen normális volt a veseműködésemmel együtt. Minden további tesztem attól a naptól kezdve folyamatosan normális volt. Az összeomlásom előtt leállt a vesém, a kibocsájtása csak 1 köbcenti volt naponta. A súlyom a normális 63 kg-ról 40 kg-ra esett a kórházi tartózkodásom alatt.

Visszatértem a munkába egy évvel később még mindig vékonyan és törékenyen, valamint némi fájdalommal, a doktorok szerint “szűkültek a csontjaim” bármit is jelentsen ez. De nem félek bevallani önöknek az életem jelenlegi időszakában, hogy amikor visszatértem dolgozni. a pácienseim úgy tűnt, hogy gyógyultak amíg velük voltam!!??? Ez őrültségnek hangzik?! Őszintén elkezdtem “tesztelni” miután láttam, hogy ez történik. Gyakran osztottak be az intenzívre és úgy tűnt, hogy még a legrosszabb állapotú pácienseknek is csökkent a fájdalma, vagy jobban pihentek stb. Még a kollégáimnak is feltűnt ez és viccelődve mondogatták, hogy “Ó, ez a te mágikus érintésed”! Köszönöm és csak azért írom le ezeket is, mert teljes és őszinte információt szeretnék adni és szeretném ha új sikereket érnének el a HKÉ kutatásukban. Ezen információk nem igazán szükségesek az első részhez amit önöknek küldtem. Egyszerűen csak arra gondoltam, hátha hasznosak a kutatáshoz.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.