Bette HKÉ


Írd le az Élményed:

Az enyém 1953-ban történt, mikor 20 éves voltam. Babát vártam. 5 óra után a szülőasztalon a halál közelében jártam. Vérre volt szükségem, és a kisvárosban ahol éltem nem volt. Ekkor az orvosok úgy döntöttek, hogy beraknak egy mentőbe és elküldenek a 25 mérföldre fekvő Nashville-i kórházba. Ez nagyjából éjfél körül történt. A régi mentőautók úgy néztek ki mint a halottas kocsik. A férjem félt annyira közel lenni hozzám, mikor meghalok, így az anyám mászott be mellém. A HKÉ akkor kezdődött, mikor próbálták eldönteni, hogy elküldjenek-e, persze az orvos az hitte, hogy kómába estem – de én hallottam minden szót. Amikor a temetés szervező megérkezett (ő volt a mentő sofőr is) mindazzal együtt ami történt, fekve a hátamon csukott szemekkel – láttam a lábait, hogy a cipőfűzője nincs bekötve, és hogy nincs rajta zokni!! Ez nagyon zavart engem, mert aggódtam, hogy megcsúszik és elesik.

Át kellett tolniuk engem a várószobán és én hallottam minden megjegyzést – az anyósom azt mondogatta “már halott, nézd ahogy a szemei fennakadtak”. Ekkor nem láttam semmit: minden fekete volt. Amikor a mentőbe raktak, a testem és a tető között lebegtem. Nyilvánvalón nagyon nyögdécseltem és én hallottam – végig azt gondoltam, hogy bárcsak csendben lenne. Olyan volt mintha a testem másé lenne és csak úgy gondoltam rá mint zavaró dologra, és azt akartam hogy csendben legyen! Hallottam ahogy az anyám a testemhez beszél és mondja neki, hogy mindjárt odaérünk. A mentő teljes sebességgel ment szirénázva és emlékszem, hogy láttam egy vasútkereszteződést előttünk és azt gondoltam, hogy lelassíthatnánk. Nem éreztem fájdalmat, de a testem még mindig lármázott. Már vártak rám mire odaértünk, és 5 ember tolt be egy felvonóba egyenesen a szülőszobába – ekkor én egyenesen a menyezetre mentem és néztem az egészet mintha TV-t néznék.

Nagyon jól és nagyon (nincs rá szó) éreztem magam, talán a nyugalom közel áll hozzá. Egyáltalán nem érdekelt sem a testem sem a baba. Nem láttam az összes embert a váróban akik elkísértek oda, nem is gondoltam rájuk. Amikor lebegtem a szobában, lefele néztem. Ekkor hirtelen elkezdtem hátrafele és felfele menni nagy sebességgel. Hirtelen előrefele mentem anélkül, hogy éreztem volna. Nem gondolnám alagútnak, de előttem egy ragyogó fehér fény volt és én nagyon akartam igyekezni és odaérni. Az egyetlen hang valami örvénylő zajszerűség volt. Másnap az intenzíven ébredtem fel és az orvos ott ült az ágyamon mosolyogva és a kezemet simogatva, majd elkezdett a babámról beszélni. Azt mondta, fel akar készíteni arra, amikor majd meglátom. Nagyon sokáig volt a szülőcsatornában, annyira, hogy a feje megnyomódott és kicsúcsosodott. Azt is mondta, hogy aggódik az esetleges agykárosodás miatt (egy hétig vajúdtam, mielőtt ez történt). Végül kiderült, hogy 160-as IQ-ja lett.

Húsvét utáni vasárnap született és Húsvét utáni vasárnap halt meg 25 évvel később repülőgép-szerencsétlenségben Alaszkában, ahol bozótpilóta volt. Sok életveszélyes helyzetbe keveredett mielőtt meghalt. Hogyan hatott ez rám? A HKÉ előtt tanító voltam egy nagyon szigorú fundamentalist egyház vasárnapi iskolájában. A HKÉ után tudtam, hogy semmi sem az, aminek korábban hittem, egy pillanat alatt lettem metafizikai, magamba szívtam könyvek nélkül az információt, még csak nem is súgta meg senki nekem amit “tudtam”. Mindenkinek el akartam mesélni akivel csak találkoztam ezt a csodálatos élményt, egészen addig, amíg el nem terjed az a pletyka, hogy én lettem agykárosodott és nem a baba. Így a Dr. Moody előtti időkig megtanultam befogni a szám. Azzal a tudással jöttem vissza, hogy nincs halál, csak egy átlépés egy másik szintre. Ez mentett meg akkor, amikor az egyetlen fiam meghalt. Gyászoltam magamért és mindenkiért aki szerette, de én tudtam, hogy nem érzett sem fájdalmat sem szomorúságot. Habár amikor 2 héttel a halála után lánya született, azt kívántam, hogy bárcsak láthatná őt, aztán rájöttem, hogy látja.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1953

Tapasztalatának idején volt-e azzal összefüggő életveszélyet okozó esemény? Szülés

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.