Bob B HKÉ


Írd le az Élményed:

Egy szokásos szombat reggel volt. Negyvenhat éves Férfi vagyok, nem voltam beteg. Felkeltem és felöltöztem, hogy elmenjek reggelizni. Ahogy sétáltam le a lépcsőn, megfordultam, hogy belépjek a nappaliba, és furcsán éreztem magam. Ez az érzés arra késztetett, hogy megálljak. Nem hallottam hangot, de éreztem valamit magamban, ami utasított. Emlékszem arra gondoltam: "Ó, nem. Remélem, nem halok meg. Túl sok dolgom van még." Mintha valakinek a kérdéseire válaszoltam volna. Aggódtam a nővérem miatt. Fogyatékos, és segítségre szorul anyagilag és a mindennapi élet tevékenységeiben is. Aggódtam, hogy ki fog gondoskodni róla és, hogy milyen magányos lenne.

A gondolataim egyre száguldottak az érzéseim között.

A belső érzéseknek engedelmeskedtem. A bensőm azt mondta, "ülj le és maradj csendben, különben megkockáztatod hogy magadra vonod a nővéred figyelmét". Tudtam, hogy csak néhány méterrel ül arrébb, a konyhaasztalnál.

A fejem hirtelen nagyon nagynak éreztem, hallottam a szívem dobogását. Az ütem downbeat vagy decrescendo ritmusban dübörgött. Aztán csak egy meleg narancssárga fényt láttam, ami élénk fehérré alakult át, ahogy éreztem, hogy tovább lebegek. Láttam, ahogy a testem az alattam lévő szék szélére dőlve ült, ahogy egy meleg, ragyogó, nyári napsütéses fény vett körül. Melegnek éreztem. Nagyon boldog voltam benne. Az élmény annyira csodálatos volt. Nem találok megfelelő szavakat az örömöm kifejezésére.

Valahogy tudtam, hogy ha engedek az érzésnek, és tovább maradok, nem tudok visszamenni, visszatérni az életbe. Amint ez a gondolat felmerült, a látásom visszatért. Az élmény véget ért, és újra a testemben néztem a nappalit. Egyszerre csodálkoztam és féltem. Arra gondoltam: 'Hűha! Remélem, ez nem fog megismétlődni.” Féltem megmozdulni.

Rájöttem, hogy nem kapok levegőt. Hiperventilláltam. Az arcomat az ingembe hajtottam, és megpróbáltam normalizálni a légzésemet. Amikor újra lélegezni tudtam, felálltam, hogy kimenjek a konyhába egy pohár vízért, és rájöttem, hogy csak néhány métert tudok megtenni anélkül, hogy teljesen kifulladjak.

Bevettem egy aszpirint, és körülbelül tizenöt percen belül visszatértem a normális állapotomba, kivéve, hogy nagyon fáradtnak éreztem magam. Felmentem pihenni. Másnap, vasárnap a jobb lábam megduzzadt, és hétfőn elmentem az orvoshoz.

Mentőt hívott, és azonnal kórházba szállítottak, és az intenzív osztályra kerültem véralvadás és embóliák miatt. A sürgősségi osztályon a tüdőgyógyász rám nézett. Csodálkozva azt mondta: „Nem hiszem el, hogy túlélte!

"Vérrögök vannak a tüdejében, és mégis teljesen egészségesnek néz ki, ahogy ott fekszik. Tudja, ez általában katasztrofális. Azok, akik túlélik, nehezen lélegeznek, és ön mégis ott fekszik, és csak szobalevegőt lélegzik be."

Megrázta a fejét, és elmagyarázta, hogy meg kell akadályozni, hogy a vérrögök a tüdőmbe kerüljenek, és hogy mire számíthatok még. Szavai nem tűntek valódinak. Az orvosok úgy tituláltak, mint akit megcsapott a halál szele, de mégis túlélte. Számos orvos volt bent a tartózkodásom alatt.

Most otthon vagyok, lábadozom és alkalmazkodom a vérhígítókhoz; próbálom felfogni mindazt, ami történt. Kiderült, hogy genetikai rendellenességem van. Gondolom, ezért nem gondolkodtam sokat azon, ami fizikailag történt velem azon a szombaton.

A gyengeség és a hiperventilláció már sokszor megtörtént velem. Nem olyan mértékben, mint szombaton, azonkívül, hogy a vádlim duzzanata és fájdalma miatt voltam orvosnál. Azt mondta, hogy csak feszes a vádliizmom, és elküldött fizikoterápiára. Belegondolva, a vérrögök okozta fájdalomba a vádlimban, és az a sok böködésbe a kórházban, azon tűnődöm, hogy a halál kísértett engem vagy én kísértettem a halált.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: October 5, 2002

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Öröklött vérbetegség (5-ös faktor, leiden) Vérrögök keletkeztek, amelyek elérték a tüdőmet, a karomat és a fejemet.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalatát? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem Élénk volt, és nagyon valóságosnak éreztem.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Fentről néztem le a nappalimra. A testem előredőlve ült az egyenes szék szélén. Nem láttam az arcom, csak a fejem tetejét és hátulját.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Nagyon ébernek és tudatosnak éreztem magam végig.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha minden egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét. Úgy tűnt, hogy az élmény sokáig tartott, de a valóságban, a valós időben, valószínűleg csak egy-két másodperc volt. Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásodat közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Eltekintve a szívverésemtől, nem

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Bizonytalan Tudatában voltam egy jelenlétnek, de ez inkább érzés volt, mint látomás.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. Meleg, narancssárga színű ragyogásnak indult, amely napsütéses napfénybe ment át.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalomba.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? A legfurcsább számomra az, hogy egyáltalán nem féltem, miközben ez történt velem. Csak miután abbamaradt, akkor kezdtem el félni... ideges lettem. Többnyire csodálkozást, békét és a legmelegebb elégedettséget éreztem, amit életem során valaha éreztem. A jó érzéseim mind felerősödtek, nem voltak negatív érzéseim.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról

Láttál jövőbeli eseményeket? Még nekem is furcsának tűnik, mert sosem gondolkodtam ezeken a dolgokon, de világossá vált számomra, hogy az életben semmi sem lineáris. Ehelyett minden körkörös. Így ahelyett, hogy egy napon megszületnénk és lineárisan haladnánk a halál napja felé, a születés egy kör kezdetévé válik, amely a halállal teljesedik be. Ez a halál pedig egy új kezdet születése lesz. Furcsa mi?

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Bizonytalan Amikor elértem az elégedettség egy bizonyos szintjét, rájöttem, hogy ha tovább haladok a fény felé, nem tudok visszatérni az életbe.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére. Eleinte aggódtam, hogy nem halhatok meg, mert a nővéremnek szüksége van rám, vigyáznom kell rá. Ahogy elkényelmesedtem a fényben, rájöttem, hogy nem leszek képes visszafordulni, ha tovább követem.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan Római katolikusként nevelkedtem. Én nem gyakorlom ezt a hitet. Hiszek egy Felsőbb Erőben.

Vallási háttered jelenleg: Liberális

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Nem vallási vagy lelki változások, hanem egyfajta megerősítés a halandó életen túli folytatásról. Vigasztal, hogy a szüleim és más szeretteim, akik meghaltak, jól vannak.

Ami földi életet illeti a valláson kívül:

Voltak változások az életedben a halálközeli élményed következtében: Nem igazán.

Milyen változások történnek az életedben? Azóta jobban tisztelem a többi embert. Csak azt akarom, hogy mindenki boldog legyen... Egyfajta érzés arról, hogy milyen értékes az együtt töltött idő.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Az élet megtanított arra, hogy megbecsüljem az élet pillanatait. Sok éve értékelem a rózsák illatát, és csodálattal állok világunk szépsége előtt. Nagy becsben tartom a barátaimat. Ebben az értelemben a hitem megint csak megerősödött.

A HKÉ után

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy Egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkezel? Nem

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? Erre még nem tudok őszintén válaszolni. Számomra ez eddig csak egy élmény. Annyit mondhatok, hogy a legrosszabb számomra az volt, hogy egy intenzív osztályon feküdtem, gépekre kötve, miközben az orvosok arról beszéltek, milyen beteg vagyok, műtétet tervezve, így úgy gondoltam, hogy bármelyik percben meghalhatok. Nem bántam a haldoklást, csak azt, hogy az életem ott fog véget érni abban az ágyban. Csak el akartam menni a kórházból és a Hampton Beach-re menni, hogy ott leülhessek a homokra, egy kávéval, és egy cigarettával és csak hallgassam a partot törő hullámokat.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Nem

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármelyik részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Őszintén szólva ez a gondolat többször is megfordult a fejemben. Szinte azt kívánom, bárcsak aznap véget ért volna az életem. Szép módja lett volna meghalni. Nem volt fájdalmam, és nem tudtam, hogy jön a halál. Egyáltalán nem féltem attól, ami akkor éppen történik velem, nagyon jó volt a fényben fürödni, egésznek, teljesen elégedettnek éreztem magam benne.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetnénk, segítene jobban megérteni az élményedet? Ha később újra megkérdez, segíthet. A tapasztalatom csak néhány hete történt. Kíváncsi vagyok, mit fogok érezni ezzel kapcsolatban, ahogy telik az idő. Köszönöm, hogy van egy ilyen hely, ahol az olyan emberek, mint én, elmondhatják mi történt velük és megkönnyebbülhetnek.

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.