Burke HKÉ


Írd le az Élményed:

A lenti élmény 1988 nyarán történt.

Ahogy kirepültem a csónakból, elképesztő erővel találtam el a vizet. A füleimben terror visszhangzott, ahogy a külső hajtómű lapátjai közelebb értek. A hajó gerince megütötte a jobb oldalamat, és ennek következtében nem maradt levegőm és mozdulni sem tudtam. Irányíthatatlanul forogtam, ahogy a csónak keresztül ment rajtam, megtisztítva az útját a jeges vízben. Nem tudtam mozogni vagy lélegezni, nem tudtam merre van fel vagy le. Éreztem, hogy valami kemény dolog megtámaszt alulról, ekkor jöttem rá, hogy leértem a tó aljára.

Az elmém azonnal elkezdett túltöltődni; olyan rettegés érzése fogott el, ami leírhatatlan. A szám kinyílt és levegőért kapkodott, de csak egy nagy adag vizet nyelt be. Éreztem ahogy beáramlik a testembe, elfoglalja és birtokba veszi az új helyét. Becsuktam a szemeim és rájöttem hogy a helyzet rámkényszerítése teljesen lecsupaszította az énemet (ez az én értelmezésem az érzésre és a hatására). Nyugalom vett körül, mintha egy élethosszig tartó, engem hosszan uraló esemélyt értenék meg. Tehetetlen voltam és elfogadtam ezt. Az volt ami volt és nem volt ennél többre szükségem

Ekkor egy másik térbe kerültem át zökkenőmentesen. A semmiben találtam magam. Csak úgy tudnám leírni, mint a semmi végtelen síkját, mintha az űr lett volna csillagok és bolygók nélkül. Nem volt fizikai testem és nem a szemeimmel, hanem valahogy máshogy láttam. Úgy tűnt, hogy minden ugyanazon teljes forrásból származik vagy jön létre, aminek úgy tűnt most már én is része vagyok. Nem voltam tudatában, nem kellett hogy érdekeljen annak a mechanizmusa, ami történt, mivel minden úgy volt elfogadva ahogy volt, és ahogy létezett.

Azonnal információ kezdett bombázni, ami minden irányból jött, több dimenzión keresztül (legalábbis így tűnt). Felém áradt az információ, mintha ez az utolsó szakasza lenne valamiféle befejezésnek. Ez tökéletesítette a harmóniát aminek már én is része lettem. Olyan volt mintha a lényem vákummá lett volna, kinyílt, és befogadott mindent ami valaha volt, vagy lesz. Az információ megtartás úgy tűnt, hogy egy szempillantás alatt végetért.

Ezen a ponton csak megpróbálhatom a tőlem telhető legjobban leírni ami történt, mert a szavak mérföldekre vannak a valódi érzéseimtől. A lehető legjobban próbálom elmagyarázni ezt. Már megértek mindent ami valaha volt vagy valaha lesz. Nem kell gondolkoznom, vagy kérdeznem többet. Teljes voltam; Azt hiszem a béke legmagasabb létezése voltam ami csak lehetséges, mivel az elmém csendben volt és én csak léteztem és semmi több. Része voltam mindennek ami valaha volt, és azzal együtt nem voltak elvárásaim vagy gondolatom. Mindenben léteztem és nem volt alakom vagy formám, csak egy teljes, tökéletes létezés állapot voltam.

Felbukkantam a tó felszínén, halk lélegzet jött belém, a szemeim kinyíltak és egy megváltozott személy voltam.

Ezután az élmény után nem éreztem, hogy megváltoztam vagy “megvilágosodtam” volna. Azonban az élményre emlékeztem és egy rövid ideig minden úgy tűnt hogy “finoman kidolgozott”. A világnak sokkal élénkebb színe volt.

A következő 3 évben megszállottan kerestem az érzés forrását, amit az élmény során éreztem. Hamarosan mély depresszióba zuhantam, miután nem találtam válaszokat. Ezen a ponton eldöntöttem hogy eldobom az életem a hatalmas mértékű szorongásaim miatt, amin keresztülmentem. Felhívtam apámat és elmondtam neki mennyire sajnálom azt amit tenni fogok.

Miután leraktam a telefont, lekuporodtam a padlóra és azonnal láttam magamat, magam alatt. Ezután egy síkságra vittek, egy magas helyre, egy fényes helyre aminek a látásra nem volt hatása. Nem volt fizikai formám és 360 fokban láttam. Beléptem (mozogtam, lebegtem) egy fa alakzatba, ami egy elképesztően hatalmas teremnek tűnt, és amit emberek százai töltöttek be. Nem figyeltek fel rám ahogy túlmentem rajtuk, végig a jobbra a keleti fal mellett.

Észrevettem egy hatalmas bekeretezett képet, akit jelenleg mi Krisztusként azonosítunk. Azonnal észrevettem, hogy kis kör alakú színek pattannak le a falakról közvetlen előttem és körülöttem. Körbenéztem és láttam ahogy az emberek felállnak és északra néznek.

Mostanra a színek elképesztőek lettek, milliónyi volt és mind táncolt és hullámzott, egybeolvadva egy masszív forrássá, ami fehér erős gyöngyházfényt sugárzott ki. Ahogy a forrás felé kezdtem nézni, ami úgy tűnt hogy jobbra van az emberek tekintetéből ítélve, valami ‘finom’ ellenerő megállított. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez halálosan komoly. Ezen a ponton éreztem hogy elfog a szorongás, de ezt azonnal lecsillapította egy forrás ami úgy tűnt, hogy törődik velem, mintha egy kéz tartotta volna a létezésem alulról.

Elkezdtem visszahúzódni, de továbbra sem tudtam elég messze fordulni, hogy lássam a forrást. A forrás fele indultam, nem számított semmi ezen a ponton, csak hogy eljussak odáig. Eztán közölték velem hogy még nem jött el az időm. Mondták, hogy amin keresztülmegyek (nem szavakkal, hanem közvetlenül a tudatalattimba kommunikáltak) nem számít. Ami számít, hogy megértsem az élményt és hogy úgy tekintsek rá, mint egy élményre, és ne lássak bele többet.

Így tudnám a legjobban elmagyarázni. Az élet sziklaszirtjén álltam, és választhattam hogy leugrom vagy visszalépek és újra értékelem a helyzetet. A forrás egyszerűen elmagyarázta nekem, hogy egyik sem a válasz; a válasz megérteni volt, hogy ez csak egy élmény és semmi több és a ciklus teljes lesz.

Ekkor zihálni kezdtem és levegőt szívtam be, majd azonnal felültem mivel már visszakerültem a fizikai testembe. A szorongásom véget ért és az élet iránt hatalmas megbecsülést éreztem. A világ ismét fénylet, mintha minden színt kipolíroztak volna. Beszívtam a levegőt és éreztem a létezését. Végigsimítottam növényeket és fákat és éreztem a lényüket és úgy hiszem az érzéseiket is. Az élet és minden élőlény iránti együttérzésem az egekbe szökött. Korábban ismeretlen tudást kaptam és máig teljesen máshogy tekintek az életre. A felfogásom is olyan mint akkor volt, sokkal tágabb, az emlékezetem elképesztő, a jelenlegi technológiák legtöbb aspektusát megtanultam mindenféle iskolázottság nélkül.

Annyi mindent mondanék, de csak remélni tudom hogy ez inspirálni fogja mindazokat akik olvassák. Nagyon sokáig titkoltam ezt az élményt és most mindent el akarok mondani. Nem félek a haláltól és tudom, hogy az átmenet oda zökkenőmentes és fájdalommentes. Sok dolgot értettem meg az életről és a legmélyebb működéséről.

Tudni fogjuk amikor az időnk eljön, csak még “most” nem, például egy baleset előtt a dolgok lelassulnak, majdnem megállnak, mintha a film amiben benne vagyunk lelassulna és mi kockáról kockára látnánk az egészet. Ekkor egy választáson megyünk keresztül, mintha meghatároznánk, hogy eljött-e az időnk. A test tudja és a teljes lényünk tudja, hogy itt-e az idő, és akkor a halál zökkenőmentesen bekövetkezik a testre. Ha nincs itt az idő, a test keresztülmegy az élményen és a film újra felgyorsul.

Segítséggel valószínüleg írni tudok azokról amikre betekintésem nyílt és remélem hogy megoszthatom veletek. Remélem találok egy odaadó lényt, aki segít nekem az úton.

Namaszté,

Burke

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 1988 nyara

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Baleset Elütött egy csónak és a tó aljára sűllyedtem.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatod? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Semmilyen módon.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Nem volt fizikai formám és 360 fokban láttam.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? “Jelen” voltam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Csendes volt, mivel a folytatot beszélgetések az elmémben történtek.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen A második élmény során számtalan embert láttam.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen A második élmény során láttam fényt, de száguldó, pattogó színeken keresztül, amik összeadódtak egy fényes gyöngyházfényű fehér forrássá.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Elfogadást, aztán egyszerű “létezést”.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Kérlek olvasd el az élményem fentebb. Az elmagyarázza egy kis részét annak, amit megtanultam az életről.

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Az élet értékelés információ bombázás formájában történt az első élményem során. Egyszerűen belémjött és átment rajtam, és így csinálhattam egy véget és aztán egy kezdetet a létezésnek, legalábbis így tűnt.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen A második élmény során nem engedték hogy lássam a fényenergia forrását.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére Lásd a második élményem.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Liberális

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Lásd fentebb.

A földi életünkkel kapcsolatos, nem vallási kérdések:

A változások az életedben a halálközeli élmény következtében: Jobb lett

Az élményed során kaptál információt vagy tudást a célodról? Azért vagyok itt hogy segítsek.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Lásd fentebb.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Az információ amit kaptam, ahogy kaptam, az élmény során elérhető tudás és az eredménye. (Információ csomagokkal lettem bombázva, amik sok dimenzión keresztül érkeztek egyszerre.)

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Asztrális kivetítés képessége.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb az volt, hogy teljesnek éreztem magam.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Csak most tudom megosztani sokakkal.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Remélem többet is megoszthatok hamarosan.

©1998-2024 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.