Charles E HKÉ


Írd le az Élményed:

Art Bell rádióműsorát nagyon kedvelem és minden héten hallgatom amikor vezetek. Nagyon élveztem a műsort amiben ön vendég volt és emiatt eszembe jutott a saját élményemen. Az élményem nem volt félelmetes, éppen ellenkezőleg, rávezetett arra, hogy mi nem emberi lények vagyunk, akik spirituális élményeket keresnek; mi erős spirituális lények vagyunk, akik emberi formában élnek…

1992 júniusában 20 éve voltam házas. A középiskolai szerelmemet vettem el és igazán szerettem őt, de azt mondják a szerelem vak. Nem tudom “kik” mondják, de igazuk van. Akkoriban nem tudtam, de a feleségem a többszörös személyiség zavar korai fázisában volt olyan dolgok miatt, amit korábban átélt, de sosem foglalkozott vele.

Ennek eredményeként egy erősen egyoldalú kapcsolatban találtam magam és tudatalatt is igazán nyomorultul éreztem magam, de a szerelem vakká tett arra, amin keresztülmentem. Eléggé stresszes időn mentem keresztül a kapcsolatban, nem tudtam alkalmazkodni a többféle személyiségéhez és neki köszönhetően magamat vádoltam mindenért. Azt gondoltam, hogy neki és a két lányunknak jobb lenne nélkülem. Miután nem bírtam, elkezdtem Istenhez imádkozni, hogy vigyen el engem ebből a földi pokolból amibe keveredtem, és adja meg nekem a halál békéjét, amit Krisztus ígért a tanításaiban.

Ismered azt a régi mondást, hogy “Vigyázz mint kívánsz mert még valóra válik”? Az én esetemben ez történt. Csak három hónap kellett Neki, hogy válaszoljon ezen imáimra…

Egy útról jöttem haza egy este és vacsora után nagyon erős égető érzés keletkezett a szívemben. A legidősebb lányom, aki 14 éves volt, azt mondta, hogy a nagyon sápadt vagyok és ragaszkodott ahhoz, hogy menjek a kórházba! Ezután a feleségem is rázendített. Úgy terveztem, hogy ágyba bújok aznap este és majd reggel 7-kor felkelt a feleségem amikor munkába indul, de rájöttem, hogy így nem fogok tudni aludni otthon, hogy kipihenjem magam a másnapi útra, ezért hagytam, hogy bevigyenek a sűrgősségire és felvetessenek.

Ugyanazon este későn a sűrgősségi szobán mentem keresztül és az orvos azt mondta, hogy másnap reggelre előjegyez néhány vizsgálatra. Mondtam neki, hogy igazán jól vagyok és másnap reggel futnom kell. Nos, egyértelmű volt, hogy túlerőben vannak, ezért engedtem a kérésének.

Egy magánszobába vittek éjjel 1 körül. Zaklatott voltam a történtek miatt és elkezdtem TV-t nézni. Éjjel 3 körül a főnővér bejött és jól leteremtett, hogy még fenn vagyok, kikapcsolta a TV-t és mondta, hogy pihennem kell, mert kora reggel kezdődnek a vizsgálatok. Rákötött egy szívmonitorra is, mert mondta, hogy nagyon elfoglaltak és nem akarnak kockáztatni, hogy valami elkerülje a figyelmük, majd lekapcsolta a lámpát és mondta, hogy aludjak. Feladtam és eldöntöttem, hogy alszom. Tudtam, hogy a kiégés fele tartok, fizikálisan és érzelmileg is, és ez másoknak is nyilvánvaló volt. Mindig is Keresztény voltam Metodistaként felnevelve, de nem olvastam semmi olyat, ami felkészíthetett volna az utazásomra a hitemen kívül.

Alvás közben elborított ez az elképesztően erős fény. Először azt gondoltam, hogy el kell takarnom a szemeim, de gyorsan rájöttem, hogy ez nem szokványos fény volt. Nincsennek szavak az emberi nyelvben arra, amik leírhatnák ezt a melegség, idetartozás, béke, és különösképpen a szeretet érzetét. Eufória a szó, ami az eszembe jut, de még ez sem jó erre az érzésre. A szerelem szó sem az igazi, azt hisszük tudjuk mi a szeretet, mint amilyen az anya szeretete az újszülöttje iránt. Szorozd meg azt ezerrel és talán közel jutunk; ha mégsem, legalább a jó irányba haladunk. Szükségtelen mondanom, de azonnal tudtam, hogy otthon vagyok és nem akartam otthagyni! Elszomorított, hogy azt mondta, még nem jött el az időm, még sok dolgom van hátra, és hogy vigyáznom kell a lányaimra. Ahogy említette a lányaim, emlékeztem a szeretetre irántuk és tudtam, hogy igaza van. Ezután azt mondta, hogy amikor kinyitom a szemeim ne féljek, maradjak nyugton, tegyem azt amit az orvosok mondanak és négy nap múlva otthon leszek…

Amikor felébredtem, a főnvér feje az arcomban volt. Normálisan ez igencsak megijesztett volna ismerve a hátterem. De ellenállhatatlan béke járt át és még az sem izgatott fel, hogy egy másik nővér éppen lidocain injekció adott nekem. Ezután hirtelen egy férfi robbant be az ajtón újraélesztő géppel és láthatóan feszült pillanatokat éltek át. Visszanéztem a főnővérre és megkérdeztem, hogy meg akar-e csapkodni azokkal a lapátokkal? Ijedtnek tűnt, de aztán mosolygott és azt mondta nem, mivel most jófiú vagyok…

Reggel 6-kor a szívem rendszertelenül kezdett verni és megszólaltatta a riasztást. Mire az ajtóhoz értek, már nem volt szívverésem. A főnővér megmentette az életem és még ennél is elképesztőbb, különösen az orvosoknak, hogy nem volt észrevehető károsodás a szívemben. Később az orvos azt mondta, hogy ez önmagában is egy kisebbfajta csoda. Letudta annak, hogy erős szívem van és amikor leállt a szívem a szívizom összeszorult annyira, hogy vért pumpáljon a saját védelmében. Természetesen erős volt a gyanúm, hogy valójában mi történt, emlékezvén az álmomra, de tényleg álom volt? Akartam hinni, hogy az volt, de olyan dolgok kezdtek történni velem, amik bizonyították, hogy több volt annál.

Az Intenzív Osztályra szállítottak, hogy stabilizáljanak és megkatétereztek, ami során találtak 2 furcsa érelzáródást. A bal első artériám 85%-ban, a hátsó főartériám 95%-ban volt elzáródva, de a jobb elsőm teljesen tiszta volt. Csak nagyon kis lerakódás volt a szívemben és a szívem körül és az artériák úgy néztek ki, mintha valaki elkötötte volna ezeket egy nagyon kis cérnával. Az orvosok mondták, hogy maradjak nyugodt, nehogy ismét leálljon a szívem, mivel egy második szívmegállás után valószínüleg elveszteném a szívem kétharmadát és szívtranszplantációra lenne szükségem. Mindenki csodálatára nyugodt maradtam. Valójában ellenszerként a humort használtam és viccelődve álltam hozzá a helyzethet.

Úgy érzem, hogy csupán a kórházi tartózkodásomról egy könyvet tudnék írni, amíg stabilizáltak, majd átszállítottak egy másik kórházba angioplasztikára. Csakhogy rövidre zárjam a történetet, az álmom után négy nappal kiengedtek a kórházból. Azt kell mondjam, hogy álmom, mert a feleségem teljesen begurult valahányszor másként hivatkoztam rá. Akkoriban hűtlen volt és elkezdte tervezni, hogy elválik tőlem. Amikor elmondtam neki, hogy Ő elmondta nekem, hogy gondoskodom kell majd a lányaimról, nos, azt hiszem az gondolta, hogy Isten figyeli és attól kezdve a pokol csak erősödött, nem tudom miért.

Véget ér itt a történet? Nem! Egy évvel később majdnem olyan rossz állapotba kerültem, mivel a feleségem viselkedése nem enyhült. Azt mondták, hogy néha az angioplasztikát többször is meg kell ismételni, hogy megszűnjön a gond, mivel az embereknek sokszor újra elzáródik a problémás terület. Tényleg egésszen gyakori, ahogy mondták és én újra ugyanúgy kezdtem érezni magam és tudtam, hogy újra elkezdtem blokkolni. Azt gondoltam, hogy csak egy rövid ideig kell elviselnem és utána visszamehetek a szellemi otthonomba, mivel még mindig pokolian éreztem magam és nem tudtam más kiutat. Nos, majdnem egy évvel az esetem után újra megállt a szívem és belém csapott egy villám!

Egy kempingszékben ültem a lakókocsi mellett, a feleségem közvetlenül mögöttem állt a lakókocsi ajtajában, amikor a villám belecsapott a földbe, szétágazott és belement a bal kezemen keresztül a mellkasomba és a jobbomon jött ki belecsapva a piknik asztalba. Felragyogtam mint egy neon fény de csak derék fölöttől a jobb álkapcsomig volt hatása, valamint a jobb kezem ujjai felhólyagosodtak. A feleségem majdnem idegösszeroppanást kapott, mivel halálosan retteg a villámoktól és azt kell mondjam, ez határozottan megragadta a figyelmem.

Azt gondoltad volna, hogy őt találta el a villám és nem engem. Én ideiglenesen elvesztettem a kezeim mozgatását és nagy fájdalomban voltam. Három nap lábadozás után nagyszerűen éreztem magam és vissza kellett mennem a kórházba a szívdoktoromhoz egy újabb katéterezésre, hogy ellenőrizzék a szívem állapotát. Elképedt, hogy egyáltalán nem talált lerakódást és csak nagyon kis heggszövetet talált az előző műtétből. Nem tudta megmagyarázni a szívem rendkívül jó állapotát. Az anyám azt mondta, hogy Isten keze súlytott le és gyógyított meg engem. Egyetértettem és onnantól kezdve nem hagytam, hogy a feleségem újra lehúzzon, mivel szeretem a szabadtéri tevékenységeket és nem akartam Őt újra felbosszantani!

Az úgynevezett álom később még több értelmet nyert. Két évvel később Karácsonykor válópapírokat kaptam és az idősebb lányom azt mondta, hogy ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaphatok. Tudjátok, igaza volt!

Elhagyott engem a feleségem és én felneveltem az idősebb lányom, aki most 21 éves és megházasodott és még nevelem a kisebbet. Egyébként három hónappal a válás után abbahagytam a gyomorra kapott gyógyszerem szedését és nyolc hónappal később az orvosom fejcsóválva közölte, hogy már ne szedjem a szívgyógyszerem sem, mert nincs rá szükségem. Boldog vagyok? Nos, nem teljesen, de elégedett vagyok most az élettel, viszont továbbra is várom a napot, amikor újra hazatérhetek…

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.