Cougar HKÉ-e


Írd le az Élményed:

BÁMULATOS! Cougar-Inanna élményei közötti párhuzamok:

„A harmadik HKÉ-emet láz okozta és talán a kóma közeli állapot. Ekkor utaztam a Gödörbe. 13 évvel később jöttem rá arra, hogy a pokoli utazásom furcsamód hasonlít egy Kr. e. 18. századi sumer mítoszhoz. A pokolban tett utazásom megdöbbentően azonos Inanna (más néven Istár) útjához.

1) Inanna a mennyország magaslatairól néz a mélységbe. - Én egy szakrális gyógyító körből néztem a szakadékba.

2) Inanna a saját életére volt kíváncsi. - Én az igazságot kerestem.

3) Egy pap imádkozott Inannáért a Mennyekhez - Értem egy indián orvosságos ember imádkozott a Mennyekhez.

4) Egy szentember dobolt értünk.

5) Szertartás végzése a pokol elhagyása után.

6) Mindketten halhatatlanságunkat hordozva léptünk be a a pokolba.

7) Mindketten aranygyűrűt tartottunk a kezünkben.

8) Hasonló megállapítások: Egy ország, ahonnan nem tért vissza utazó - Nagyon kevés ember éli túl ezt az utazást.

9) Mindketten anyaszült meztelenek voltunk.

10) Az alvilág meglepő törvénye, hogy anyaszült meztelennek kell lenni.

11) Ereshkigal, a Sötét Világ nagy hatalmú királynője. - Az én HKE-ben a Sötét Dédanya, és a Sötét Dédapa megjelenése. ,

12) Inanna térdre esett - Én elájultam, amíg tiszteletteljesen ezt mondogattam: "Köszönöm, de nem kérem", mikor felajánlották a halhatatlanságnak ezt a sötét formáját.

13) Hét Bíró mondott ítéletet Inanna felett. - A Mennyei élményeimből ismert hét Bíró nem tudott jönni, hogy megmentsen.

14) Átkokat szórtak Inannára. -Megmutatták, hogy hogyan látják a teremtést és történelmet.

15) A pokoli történetek mindkettőnket halálra gyötörtek.

16) Inanna teste karóra volt feltűzve / Az én testem egy kb. 60 cm széles, hideg acélhídon feküdt egy szakadék fölött.

17) Mindketten visszatértünk a halálból, egy olyan helyről, ahonnan nincs visszatérés.

18) Két lény, amiket Enki azért teremtett, hogy légy módjára zümmögjenek a pokol kapujánál. - Két szemmagasságomban lévő méh nézte a Szakadékból a szentelt körbe való visszatérésemet.

19) A két megmentő lényt nem lehetett megenni a pokolban. - Hasonló bölcsesség segítségével álltam ellen a pokol csábításának.

20) mindkettőnkre démonok kapaszkodtak, mikor visszatértünk.

======================

Cougar három halálközeli élménye

Egy felületes, és két mély halálközeli élményem volt. Voltam a mennyben és a pokolban és magamtól sikerült megoldanom az élményeim kettősségének okát.

Az első élményem 11 éves koromban történt.

Teljesen kiszorult belőlem a levegő, mikor leestem a hintáról. A rekeszizmom begörcsölt. Képtelen voltam megmozdulni. Milyen ijesztő volt! Nem tudtam belélegezni, csak kilélegezni, ezért benntartottam azt a kevés levegőt, ami tüdőmben volt. Éreztem, hogy meg fogok halni. Végül elfogadtam és megnyugodtam. Mindennek búcsút mondtam. Magam mögött éreztem az egész Földet. Csak a szemeimet tudtam mozgatni. Minden sokkal élénkebbé vált. A fák levelei zöldebbek lettek. Az ég kékje kékebb. Sosem láttam még ilyen szépséget a természetben azelőtt! Aztán láttam, hogy a múlt előjön a földből; az elmúlt 400 év. Olyan lett az orrom, mint egy öreg indiáné. Könnyedén meg tudtam különböztetni a fafajtákat csak a szaguk alapján. Abból az időből visszatekintve, mikor idegenek jöttek erre a földre, hogy maguknak követeljék azt, az indiánok és az angolok szembenállásával kapcsolatban új látásmódra tettem szert.

Egyrészt élveztem katonásdit játszani, de azután, amit a polgárháborúból láttam, megtanultam tisztelni az emberéletet. (Csak jóval később jöttem rá, hogy ez az élmény a polgárháború kezdetének századik évfordulóján történt velem, a helyszíntől csupán 126 mérföldre.)

Elszakadtam a Földtől, és keresztüllebegtem az atmoszféra különböző rétegein. Éreztem, hogy érett szeretet vesz körül. Ez a szeretet felülmúlta a szüleim, sőt, a nagyszüleim irántam érzett szeretetét is. Egy hangot hallottam a fejemben, és úgy éreztem, hogy minden rendben van. Átadtam magamat ennek a békességnek. Úgy éreztem, hogy hazamegyek! Hirtelen a levegő szinte berobbant a torkomba. Visszatértem a testembe. Csodás, fűszeres illatú levegő töltötte meg a tüdőmet, felüdítve engem.

A második HKE-met 1974-ben, 24 éves koromban éltem át, mikor Coloradóban laktam. Ez egy igazán mély élmény volt. Három figyelmeztető jósálmot kaptam egy közeljövőben bekövetkező közlekedési balesetről. Hogy miért, nem tudom. Nem voltam képes megállni. Frontális ütközés volt. A levegőbe repültem, el a motoromról és ki a testemből. Láttam a sebesült testemet a földön heverni. A gerincem két helyen törött el.

Hűvös szürke köd burkolt be és egy fényes alagútba repültem be, ami a mennyországba vitt. Éreztem, hogy egyre növekvő szeretet közeledik felém és ugyanakkor egy halk halk hangot is hallottam, ami egyre jobban felerősödött, kiterjedt, és körbevett egy erőteljes „HUUU” hanggal. Úgy éreztem, hogy a búgó hang belőlem is árad. Egy hangot hallottam a búgásból. Olyan volt, mint ezernyi repülőgép légcsavarjának zaja vagy egy hatalmas visszhangzó mennydörgés. Úgy éreztem, mint egy dédapa hangja lenne, aki engem fiaként szeretett. Tudtam, hogy minden rólam szól és hozzám szól. Még a hiányosságaimat is szeretettel és megértéssel említette.

Ezalatt egy hatalmas rétre vittek és egy hegy tetején álló nagy alabástrom templomban találtam magam. A búgás mindenhova behatolt. A hatalmas boltívek és oszlopok magas boltozatú kupolát alkottak. Úgy tűnt, hogy egy vastag, alabástromszerű kőből építették, ami belülről ragyogott. Egy szobába vezettek, ahol azokkal az emberekkel kapcsolatos dolgokat mutattak nekem, akik a Földön aludtak, amíg itt tanultak. A főterembe vezettek, ahol egy pulpitusról ragyogó fényre lettem figyelmes. Ebben a fényben hét fénylény volt, akiket fény kapcsolt össze. Bár heten voltak, egyek voltak. Isten hét arcából felém áradó szeretet a 11 éves kori élményemre emlékeztetett. Ismerős volt, és otthon éreztem magamat tőle. A hét fénylény egy hangon beszélt hozzám, a fejemben hallottam a hangjukat, ami nem hatolt át a szobán. Bölcsességeikkel töltötték meg a fejemet. Ahogy beszéltek, úgy éreztem, mintha a terem eltűnt volna, és a teret hatalmas képernyőként azok a képek töltötték be, amit a lények a fejembe helyeztek. Csakhogy én is ott voltam a képekben, mintha minden életre kelt volna körülöttem.

Megmutatták az emberiség jövőjét. Már az elején láttam, hogy nem egy békés jövendő lesz ez. Nyugtalanító volt, és szinte túl sok ahhoz, hogy kibírjam. Annyira naiv és idealista voltam. Most ezt elvették tőlem. Láttam éhínséget, éhezőket. Láttam háborúkat, fájdalmat, önző manipulációkat, és holttestekkel teleszórt hatalmas csatamezőket. „Hogyan létezhet ennyi kegyetlenség a világon?” Gondoltam, és csüggedten megcsóváltam a fejem. Nem akartam ezt látni. Bár lenyűgözött, hogy valamit ilyen nagyszabású módon nézhetek, semmiképen nem akartam a történések részese lenni. Aztán egy olyan jelenet következett, ami döntő jelentőségű volt számomra. Egy cowboy-kalapos férfit láttam, amint dühösen lovagol a legelőn marhacsordát terelve a többi fegyveres férfi társaságában. Fekete-fehér volt, akár egy régi western film. Felkeltette a figyelmemet, hogy a cowboy-kalapos férfi mellkasát halvány vörös R.R. betűk díszítették. „Kicsoda ő?” - kérdeztem. Nem kellett a számat használnom ahhoz, hogy beszéljek. A hang ezt mondta nekem: „Ő lesz az Egyesült Államok elnöke.” "Roy Rogers?" Nem tehettem róla, de találgatni kezdtem. „Ennek nem sok értelme van.” Ezért évekig kételkedtem a látomásomban.

Az angyalok így szóltak hozzám. :”Amit most látsz, az a bolygód lehetséges jövője, de ezeknek nem kell bekövetkezniük, ha hajlandóak vagytok megváltozni. Minden képlékeny, és megváltozhat, mikor a változás szükségessé válik egyénileg és bolygószinten.” Láttam a 2000 év utáni időket, és aztán a saját, egyéni jövőmet; mit fogok csinálni életem utolsó perceiben. Tevékeny és boldog leszek. Vegyes érzelmeim voltak, és akkor csak korlátozottan értettem meg a látottak jelentését

Egy dörgő robaj vízesésként morajlott át a fejemen. A szürke köd visszatért. Aztán kinyitottam a szememet. A visszaúton nem volt alagút. Egy mentőautó belsejét láttam. A fejemben egyre halványodó hangokat hallottam, amint megígérik, hogy ismét meglátogatnak.

Hat évvel később, 1980-ban, Ronald Reagant választották az Egyesült Államok elnökévé; elnök lett egy színészből. Ő volt a cowboy, akit a mellkasát díszítő „R.R.” monogrammal láttam.

1994-ben, észrevettem, hogy "Near-Deather Dan" szintén írt arról, hogy elvitték egy katedrálisba és megmutatták neki a jövőt. Ő 1975-ben látott egy cowboy színészről készült karikatúrát, és elnöki pecsétet "R.R." monogrammal. Akkor még nem telt el egy év az én HKE.-m óta. Elképesztő! Szinte ugyanabban az időben láttuk ugyanazokat a dolgokat. Az egyetlen különbség az volt, hogy a „villámcsapásos fiú” úgy vélte, hogy Robert Redford-ról lehet szó, én pedig Roy Rogers-re gondoltam. Hihetetlen! Mindketten tévedtünk, de egyúttal mindkettőnknek igaza volt! Én ezt jelentős egybeesésnek tartom. De várjunk csak! Ez még nem minden! Mindketten ugyanabban az évben, egy hónapon belül születtünk, és kétségen kívül megtiszteltetésnek érzem, hogy ugyanabban a középiskolában és ugyanabban az évfolyamban végeztem, mint Dan. Az „egybeesés” halvány kifejezése annak, amit csak azért használok, mert még nem látom át a teljes képet.

1987-ben, mikor Roberts apótól, egy 84 éves cherokee indiántól tanultam, és Kaliforniában éltem, megbetegedtem. Az idős indián ezt a betegséget nem csak fizikai síkról eredőnek vélte, de spirituális látásmódjával beavatásnak is tartotta. Ahogy alaposabban megnézett, aggódni kezdett. Valami erőteljes hatalmat látott, de csak annyit mondott, hogy „Sokan meghalnak azok közül, akik belépnek arra a helyre, ahova most most te mész, és a túlélők pedig megőrülnek.” Ez nem sokat segített rajtam, de legalább megmondta az igazságot, így össze tudtam magamat szedni. Mondta, hogy ha nem találok sehol szeretetet, legalább hagyjam nyitva az ajtót a szeretetre, és ő a másik oldalon fog rám várni. Utasított, hogy hagyjam el a szentelt kört, és éljem túl, egyedül. Ő elvégzi a létfontosságú szertartást a kunyhójában.

Elgyengített, hogy egyik percben a hideg rázott, a másikban pedig olyan melegem volt, hogy izzadtam. Egy bagoly hangját hallottam újra és újra. (Egyes indiánok szerint a bagoly az élet vivője, mások szerint a halál hírnöke.) Mikor utoljára vesztettem el az eszméletemet reggel 7 óra volt. Aztán holtan ébredtem fel. Bár erről a tapasztalatomról kissé többet írok a A FÉNY ANGYALAI című könyvemben, itt nem részletezem ismét az eseményeket, csak annyit mondok el, hogy a pokol szakadéka felett függve tértem magamhoz. A Jó és a Rossz örök harca közepette találtam magamat. A Gonosznak megengedték, hogy egy kis időre megálljon, hogy megmutassa nekem rémálomba illő hatalmát. Hozzám lépett a sötét dédanya és a sötét dédapa, hogy megmutassák a saját, torz verziójukat a teremtésről, a történelmükről és a céljaikról.

Én voltam az ivadékuk, a választott rokonuk. Csápjaikkal szorosan körbefogták a sejtjeim és a lelkemet. A Biblia vigasztaló szavai itt nem használtak: „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is...” Hűha! Micsoda kegyetlen tréfa! Ott teljesen meztelenre vagy vetkőztetve. Nincs semmiféle védelmed. Semmi. Se kard, se pajzs, sem logika, sem egy csipetnyi szeretet amihez menekülni lehetne, nincs odalent. Félelem és kétségbeesés uralja a sötétséget. Egyetlen reményem az volt, hogy nem féltem annyira, hogy meghaljak, de olyan rettegést éreztem, ami a legtöbb halandónak ismeretlen.

Hála az Örökkévalónak és Roberts apónak, csodálatosképpen életben maradtam, és az elmém épségét sem vesztettem el. Csak az elmúlt héten jöttem rá, hogy eposzi utazást tettem, mely az egyetemes mítoszokban is megjelenik. Csupán egy töredéket ismertem a Kr. e. 7.-ik századi asszír mítoszból, mely Istár alvilági utazását mondja el. Ma, 2000 szeptemberében felfedeztem a teljes szöveg sumer változatát, Inanna alvilági utazása címmel, mely a Kr. e-i 18-ik századból ered. A történet nyolc részéből hét teljesen azonos az én élményemmel. Ezeket személyesen én is megtapasztaltam. Tudnék idézni párbeszédeket is, de ezek közlését megtiltották. Pár mennyországbeli párbeszédet leírhatok, és volt olyan is, amit a Jelenések Könyve 10:4 szavai alapján nem engedték, hogy közöljem. "És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akarnám írni; és az égből szózatot hallék, a mely ezt mondá nékem? Pecsételd be, a miket a hét mennydörgés szóla, és azokat meg ne írd...” (Károli Gáspár fordítása)

Mondanom sem kell, hogy Kimberly Clark Sharp által "Woo-Woos."- ként leírt tűz énbennem is égett. Sajnos a szomszédoknak és a barátoknak nem szóltam egy szót sem erről. Mennyire szerettem volna világgá kürtölni az élményeimet! És mégis itt ülök, és csendben írok. A kutatók kérdezik, hogy milyen változások történtek a személyiségben a HKE után. A élmény hatásai először is:

Időszerű dokumentáció igazolja, hogy az IQ-m az átlagosnál magasabb lett. Egyre növekedett. Természetesen, ha valakiben életre szóló változások történnek a észlelés és a tudatosság területén, ez az IQ területén is megjelenik. Inkább univerzálisabban gondolkozom, mint személyesen. Hasonlítok Cliff Robertsonra a Virágot Algernonnak című filmből. (Ő játszotta Charlie-t).

Türelmet kaptam és azt a képességet, hogy az emberek akarattal vagy tudat alatt létrehozott álarca mögé lássak. El tudom hagyni a testemet, bizonyos mértékig tudok gyógyítani, le tudom lassítani a szívverésemet, és elérni a théta állapotot. Nagyobb képességet kaptam a szeretetre, de ezt még mindig kisebbnek érzem, mint egy Nap felé tartott gyertya fényét. Tudjátok, a mennyország mindet magába foglaló, semmihez sem hasonlítható szeretetét szóban nem lehet leírni.

Az átkok (rossz utóhatások) elidegenedést hoztak magukkal, főleg ilyen fiatal korban. Képes vagyok kiégetni a villanykörtéket, utcai lámpák egész sorozatát, transzformátorokat, és a hirdetőtáblák világítását. Meg tudom állítani az riporter magnóját, és el tudok indítani akkumulátorral működő játékokat. Nem csupán a gondolatokban tudok olvasni, hanem igazi telepátiára is képes vagyok. (Akárcsak odafent a fénylényekkel, most itt lent is az embertársaimmal is képes vagyok telepátiára). Hogyan? Szerintetek ez nem átok? Elképesztő dolog felhőket szétoszlatni puszta gondolattal, vagy üresen találni a parkolóhelyet, amire szükséged van, telefonhívást kapni valakitől, aki éppen most jutott az eszedbe, vagy befejezni egy másik ember mondatait... Csodálatos élmény volt, mikor a Shasta hegyen (Kaliforniai tűzhányó) töltött egy hetes vakáció végén egy vad madár szállt a kinyújtott karomra, bár nem volt nálam semmi ennivaló. Kedves emlékeim vannak arról is, hogy ismerős és ismeretlen macskákat hívtam magamhoz telepatikus úton, a szomszédos szobákból, vagy kintről, amikor csak akartam. Mikor viszont lehangoló, borongós napokon vezetni mentem, hogy kitisztítsam a fejemet, megtámadott egy nagy fekete kutya, olyan erősen csapódva a mozgó járműhöz, hogy az egész autó megremegett. (Mindezt egy fenyegetően mély vakkantással kísérve) Mindez csak azért, mert nem szeretem az kutyákat? (Később a kutya gazdájának egy barátja azt mondta, hogy az a kutya soha azelőtt nem csinált ilyet...)

Egy kapcsolatban hasznos lehet, ha érzed a másik rejtett félelmét, így az napvilágra kerülhet, hogy megvitassátok és lehetőleg megszabaduljatok tőle... De mikor nagyon ideges vagy, és olyan tudatossággal végzed a verbális kontrollt, hogy telepatikusan akkora erővel kiabálsz rá a szeretett személyre, hogy később, mikor elismétli azt, amit mondtál neki, feldühödik, ha próbálod meggyőzni, hogy nem mondtad ezeket a szavakat. (Az én párom esküszik rá, hogy hallotta, pedig tudom, hogy nem mondtam ki hangosan.)

Ez egy forgalmas út. 100 autó halad el percenként egy gyalogos mellett mindkét irányban. Amíg elhaladsz az út mellett, csak homályosan látod az elhaladó autókat. Vonzódni kezdesz valakihez a közeledben, de nem akarod felhívni magadra a figyelmet. Ámulattal veszed észre, hogy ahogy egyre közelebb kerül, egyre jobban néz ki. Félre akarsz nézni, de ez nem sokáig sikerül. Nincs különösebben hangos, vagy büdös autód, és ő mégis rád néz, egyenesen a szemedbe! Ahogy elhaladsz mellette, addig nézed a visszapillantó tükörben, amíg lehet többé megcsodálni, és lassan összeolvad a többi közlekedővel... Ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint valami átok... Talán ez egy kellemes, biztos figyelemfelkeltés is... Talán szellemes társalgónak fognak tartani. Nézzük meg ezt egy kicsit alaposabban:

Azt hallani, hogy az emberek teljesen mást gondolnak mint amit mondanak? A telepátiának ez a szintje az őrületbe kergetheti az embereket. Vannak, akik ki akarják használni ezt a képességet, de a nagy többségük elfelejti megtanulni, hogy akarata szerint szabályozza (úgymond „ki vagy bekapcsolja” a képességeit) Nem szabad megengedni, hogy megnyissa a magasabb, veszélyesebb szinteket: Pl. telepatikus irányítást gyakorolni más emberek teste fölött, akár akaratuk ellenére is. A megnyugtató "kőbevésett" ostoba elméletekkel ellentétben, miszerint az emberek azt csinálják, amit te akarsz. A telepátiát olyan szintem bele lehet vonni az életünkbe, amit az emberek a mai világunkban nem is ismernek. A telepátia segítségével akár gyilkolni is lehet! A többség ezt tagadja.

Hogyan bánjunk ekkora felelősséggel és hatalommal anélkül hogy visszaélnénk vele? Nem találom helyesnek a telepátia alkalmazását a mai világban. Az emberek nem érettek még rá. Véleményem szerint most csak visszaélnének vele. A telepátiával elkövetett erőszakot nem tárgyalja a jog. A jog felett áll. Ráadásul a telepatikus képességeket teljesen lehetetlen dolognak tartják, ami még vonzóbbá és csábítóbbá teszi ezt azon kevesek számára, akik arra meg nem éretten jutnak ehhez a hatalomhoz. Szabadon lehet megszegni a spirituális törvény iránymutatásait és korlátozásait, mivel számunkra láthatatlan.

Így talán eljött az ideje, hogy elmondjak egy történetet. Itt az idő, hogy elmondjam, hogy ne vegyük a könnyedén a telepátiát, és ne akarjuk mindenáron birtokolni : mikor sokkal fiatalabb voltam, két embertől hallottam személyesen, hogy hatalmukban áll, hogy távolról gyilkoljanak. Nagy árat fizettek érte; válás, munkahelyek elveszítése, egészségromlás, és mély megbánás. Akkoriban nem tudtam, mit higgyek el ezekből az esetekből. De biztos voltam abban, hogy nem fogok velük vitatkozni erről. Aztán, egy napon, olyan, ezzel a hatalommal összefüggő olyférfit (hívjuk mondjuk Paulnak) aki 26 éve él külön a feleségétől, egyre a válás felé közeledve. Egy nap, mikor a lakásán voltam, kiborult. Átkozva a fájdalmát, transzba esett. Olyan foglalkozása van, ami miatt biztosan állítható az épelméjűsége. Pszichésen beazonosította a felesége új barátját (akit én Jonnak fogok hívni.) Jon három háztömbnyire volt tőlünk, és az autójában ült. Paul fekete felhőként zúdította haragját Jonra. Paul érezte, hogy egy életre elveszítette a lelki társát, mivel Jon alattomosan befurakodott a felesége életébe, még az együttélésük alatt. Jon, kihasználva azt, amit a nő elbeszélése alapján Paulról megtudott, azt állította, hogy ő gazdagabb, erősebb, és intelligensebb... és a kokainnal is Jon ismertette meg az asszonyt... Jon kitartott a hazugságai mellett, és a nő már nem tudott neki ellenállni. Tudva, hogy Jon tisztességtelen játékot űz, nagy megkönnyebbülés volt a haragját rázúdítani. Paul végre megnyugodott. Pedig csak akkor jött rá, hogy még egy ilyen gaztettet is büntetlenül kell hagynia... és egy régi spirituális törvény jutott az eszébe, hogy az ilyen háromszorosan visszaszállhat rá. Percekkel később visszavonta az iránta való gyűlöletét, Paul levette a fekete takarót Jonról, és visszahozta magához. De már túl késő volt?

Az évek során az asszony megszokta a Paul körül zajló szokatlan eseményeket. Amint elbúcsúzott Jontól a kórházban, rögtön Paulhoz ment. Ez volt az első látogatása a szakításuk óta. Erősen gyanította, hogy Paulnak valami köze lehet a történtekhez, mivel tudta, hogy a férfi nem szereti Jont, és a baleset is olyan furcsa volt. A nő számonkérte, a férfi pedig szeretetétől vezérelve és zavarodottságában beismerte a dolgot. Jon szerencsére nem halt meg, de a gerince alsó szakaszán bekövetkezett kompressziós csigolyatörése miatt tartósan sérült lett. Az asszony arra is rájött, hogy Paul három napig nem tudott járni, és mivel eléggé magatehetetlen volt, a nő látta el élelemmel ez idő alatt. Paulban csak akkor tudatosult, hogy mekkora baj történhetett Jonnal. Mennyi kérdés merül fel a telepátia témájában, mielőtt az igazi megértést, a bölcsességet elérnénk. A bölcsességben szomorúság van. De jó boldognak lenni! Ártatlannak! De nincs visszaút.



A hét fénylény megvalósította amit ígért. Eljöttek hozzám az 1974-es HKE-et követő három évben, és előrevittek. Eljöttek hozzám az álmaimban és az álmaim közötti időben, és teljes tudatosságra ébresztettek. Egyszerre csak egy jött el közülük, mind külön feladattal. Átvittek a világon és a világ fölé vittek. Megmutatták a világegyetemet. Elvittek a mennyországokba, megmutatták nekem a létezés síkjait, amin mindannyian áthaladunk, a "Teremtetlen Teremtő" arca felé haladva. Elvittek előző életekbe is. Hogy az enyémek voltak-e, vagy csak „előző életek”, azt nem tudom megmondani. De akkor ez nem is volt fontos számomra. Ami számított, az az volt, hogy annyit tanultam ezekből az életekből, mintha én éltem volna le őket. „Az angyalok a fényben” című könyvemben bemutatok pár múltbeli életet és mennyei birodalmat. Akár Zardoz "Out of Time Touch Didaktika" című művében, ahol leírja, hogy néhány perc alatt tanult meg olyan dolgokat, aminek elsajátításához évek kellenek. Én tényleg végigéltem azokat az életeket.

Az elmúlt életek által a fájdalmas halált is megtapasztaltam. Így visszatérésemkor éreztem a saját halhatatlanságomat. A testi halál nem vet véget az életnek. A HKE is ezt bizonyítja. A segítségével olyan dolgokat tapasztalunk meg, amik túlesnek a hétköznapi érzékelésen. Ez sok bölcsesség forrása.

Az egyik angyaltól egyszerre kaptam meg a most már 20 parancsolat második felét, egy nagyon fontos különbséggel; az első tíz „ne tedd” a második „tedd”. Ezeket mindaddig nem tudtam jól megérteni, amíg az első tíz tanítást meg nem kaptam. Ez nem bibliai. Ez spirituális. Elvittek olyan célból is, hogy látogassam meg azokat a embereket, akik a földi világban híresek voltak, így láthattam a fejlődésüket az eljövendő világokban. Ennek az volt az oka, hogy mivel ismertek voltak, fel tudtam mérni, hogy kik is ők. Ez az élmény is alátámasztotta az emberi halhatatlanság tényét, amikor láttam, hogy mások tovább élnek és folytatják a személyes fejlődésüket. Csupán az, hogy meghalunk, nem jelenti azt, hogy vége mindennek, vagy hogy visszavághatunk és élvezhetjük a túlvilági jutalmakat. Sokkal több munkát és felelősséget kell vállalni, viszont ez sokkal tisztességesebb és szórakoztatóbb is!! Ezek az angyalok megtanították nekem, hogy mi mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, hogy minden élet értékes, hogy a bennünk lévő szeretet megtalálása kemény munka, hogy többet és jobban kell szeretnünk, mert az emberi szeretet elhalványul az Örökkévaló Szeretet előtt. Kisebb vagyok mint a Nap elé tartott gyertyaláng.

Spirituális szeretetettel: COUGARan döbbenetes történéseknek lettem tanúja, ami nagyon kijózanító tapasztalat volt számomra.

Ismerek egy férfit (hívjuk mondjuk Paulnak) aki 26 éve él külön a feleségétől, egyre a válás felé közeledve. Egy nap, mikor a lakásán voltam, kiborult. Átkozva a fájdalmát, transzba esett. Olyan foglalkozása van, ami miatt biztosan állítható az épelméjűsége. Pszichésen beazonosította a felesége új barátját (akit én Jonnak fogok hívni.) Jon három háztömbnyire volt tőlünk, és az autójában ült. Paul fekete felhőként zúdította haragját Jonra. Paul érezte, hogy egy életre elveszítette a lelki társát, mivel Jon alattomosan befurakodott a felesége életébe, még az együttélésük alatt. Jon, kihasználva azt, amit a nő elbeszélése alapján Paulról megtudott, azt állította, hogy ő gazdagabb, erősebb, és intelligensebb... és a kokainnal is Jon ismertette meg az asszonyt... Jon kitartott a hazugságai mellett, és a nő már nem tudott neki ellenállni. Tudva, hogy Jon tisztességtelen játékot űz, nagy megkönnyebbülés volt a haragját rázúdítani. Paul végre megnyugodott. Pedig csak akkor jött rá, hogy még egy ilyen gaztettet is büntetlenül kell hagynia... és egy régi spirituális törvény jutott az eszébe, hogy az ilyen háromszorosan visszaszállhat rá. Percekkel később visszavonta az iránta való gyűlöletét, Paul levette a fekete takarót Jonról, és visszahozta magához. De már túl késő volt?

Az évek során az asszony megszokta a Paul körül zajló szokatlan eseményeket. Amint elbúcsúzott Jontól a kórházban, rögtön Paulhoz ment. Ez volt az első látogatása a szakításuk óta. Erősen gyanította, hogy Paulnak valami köze lehet a történtekhez, mivel tudta, hogy a férfi nem szereti Jont, és a baleset is olyan furcsa volt. A nő számonkérte, a férfi pedig szeretetétől vezérelve és zavarodottságában beismerte a dolgot. Jon szerencsére nem halt meg, de a gerince alsó szakaszán bekövetkezett kompressziós csigolyatörése miatt tartósan sérült lett. Az asszony arra is rájött, hogy Paul három napig nem tudott járni, és mivel eléggé magatehetetlen volt, a nő látta el élelemmel ez idő alatt. Paulban csak akkor tudatosult, hogy mekkora baj történhetett Jonnal. Mennyi kérdés merül fel a telepátia témájában, mielőtt az igazi megértést, a bölcsességet elérnénk. A bölcsességben szomorúság van. De jó boldognak lenni! Ártatlannak! De nincs visszaút.

A hét fénylény megvalósította amit ígért. Eljöttek hozzám az 1974-es HKE-et követő három évben, és előrevittek. Eljöttek hozzám az álmaimban és az álmaim közötti időben, és teljes tudatosságra ébresztettek. Egyszerre csak egy jött el közülük, mind külön feladattal. Átvittek a világon és a világ fölé vittek. Megmutatták a világegyetemet. Elvittek a mennyországokba, megmutatták nekem a létezés síkjait, amin mindannyian áthaladunk, a "Teremtetlen Teremtő" arca felé haladva. Elvittek előző életekbe is. Hogy az enyémek voltak-e, vagy csak „előző életek”, azt nem tudom megmondani. De akkor ez nem is volt fontos számomra. Ami számított, az az volt, hogy annyit tanultam ezekből az életekből, mintha én éltem volna le őket. „Az angyalok a fényben” című könyvemben bemutatok pár múltbeli életet és mennyei birodalmat. Akár Zardoz "Out of Time Touch Didaktika" című művében, ahol leírja, hogy néhány perc alatt tanult meg olyan dolgokat, aminek elsajátításához évek kellenek. Én tényleg végigéltem azokat az életeket.

Az elmúlt életek által a fájdalmas halált is megtapasztaltam. Így visszatérésemkor éreztem a saját halhatatlanságomat. A testi halál nem vet véget az életnek. A HKE is ezt bizonyítja. A segítségével olyan dolgokat tapasztalunk meg, amik túlesnek a hétköznapi érzékelésen. Ez sok bölcsesség forrása.

Az egyik angyaltól egyszerre kaptam meg a most már 20 parancsolat második felét, egy nagyon fontos különbséggel; az első tíz „ne tedd” a második „tedd”. Ezeket mindaddig nem tudtam jól megérteni, amíg az első tíz tanítást meg nem kaptam. Ez nem bibliai. Ez spirituális. Elvittek olyan célból is, hogy látogassam meg azokat a embereket, akik a földi világban híresek voltak, így láthattam a fejlődésüket az eljövendő világokban. Ennek az volt az oka, hogy mivel ismertek voltak, fel tudtam mérni, hogy kik is ők. Ez az élmény is alátámasztotta az emberi halhatatlanság tényét, amikor láttam, hogy mások tovább élnek és folytatják a személyes fejlődésüket. Csupán az, hogy meghalunk, nem jelenti azt, hogy vége mindennek, vagy hogy visszavághatunk és élvezhetjük a túlvilági jutalmakat. Sokkal több munkát és felelősséget kell vállalni, viszont ez sokkal tisztességesebb és szórakoztatóbb is!! Ezek az angyalok megtanították nekem, hogy mi mindannyian kapcsolatban vagyunk egymással, hogy minden élet értékes, hogy a bennünk lévő szeretet megtalálása kemény munka, hogy többet és jobban kell szeretnünk, mert az emberi szeretet elhalványul az Örökkévaló Szeretet előtt. Kisebb vagyok mint a Nap elé tartott gyertyaláng.

Spirituális szeretetettel: COUGAR

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.