D HKÉ


Írd le az Élményed:

1978 márciusában az ágyban fekve találtam magam. Ez furcsa volt, mert 2 másodperccel korábban – úgy tűnt, mintha egy vértócsában feküdtem volna súlyos sérülésekkel a fizikai testemen. Felkeltem az ágyból és a bal kézfejemre néztem. Most újra ott volt a karom végén. Néhány másodperccel korábban valahol eltűnt a törmelék között a kocsim roncsában. Ahogy próbáltam visszaemlékezni, hogy mi történt – úgy tűnt, hogy minden eltűnik. Tudtam a megtörtént eseményekről, de a részletek elhagyták a tudatomat. Küzdöttem, hogy megtartsam az emlékeket, ahogyan semmivé váltak a szemem előtt. Csak a vértócsában fekvés emléke maradt meg, ahogy a bal kezem levált a csuklómról és a testem alsó része ott fekszik, ahol valaha a kocsi hátsó része volt.

Sokkban voltam. Hogyan utaztam időn és téren keresztül néhány másodperc alatt. Este 10 volt, amikor összetörtem a kocsit. Most délelőtt 10 van, amikor felültem az ágyban nézve a bal csuklóm és a két lábam. Tudni akartam, hogy ki és hogyan gyógyította meg a sérüléseim. Nem álom volt, de mégis ágyban voltam, mintha korábban aludtam volna. Az elmém úgy kapcsolódott a délelőtt 10-hez és az este 10-hez, mintha semmi sem történt volna a köztük levő 12 órában. De én máshogy gondoltam.

Felkeltem és a ház nappalija felé rohantam. Megkérdeztem Anyát, hogy mi történt velem. Ő annyira zavarodott volt a történetemtől, mint amennyire én voltam a kiesett időtől. Ragaszkodott hozzá, hogy csak álmodtam. Mondtam neki, hogy tudom mi a különbség álmomban nézni a kezeim és ugyanez tenni ébren.

Azt mondtam, “Ahogy most nézem a kezem – emlékszem, hogy néhány másodperccel ezelőtt nem volt több egy véres tuskónál. Túl valóságos volt és az elmémben túl élénk is valós ahhoz, hogy álom legyen. Valóság volt. Az egész testem félbe volt vágva. A lábaim hiányoztak. Kétségbeesetten próbáltam a belső részeim a csonkommal benntartani, miközben a lábaimért nyúltam az épp jobbkezemmel. A jobb kezem nem hiányzott. Valóság volt. Hogyan tud bárki is ilyen helyrehozni? Hogyan találtak meg egyáltalán? 5 mérföldre voltam a várostól a semmi közepén. Hogy talált meg a mentő? Egy gyapotföld közepén voltam. Nem értem, hogyan találtak meg és hoztak helyre úgy, mintha mi sem történt volna.”

Az Anyám folyamatosan erősködött, hogy semmi sem történt. Ekkor eszembe jutott, hogy megnézzem a kocsim. Csak néhány hónapja volt autóm. A büszekségem és örömöm volt. A bejárati ajtóhoz futottam és ott találtam a bejárón állni csillogva, mintha most jött volna a bemutatóteremből (3 éves volt). Az Anyám megjegyezte, hogy milyen tisztának néz ki. Nem csillogott. Szikrázott, mintha csillagpor keveredett volna a viasszal. A kocsihoz futottam és jelek után kutattam, amik arra utalnak, hogy egy gyapotmezőn volt, miután 200 km/h sebességnél összetört. Nem volt egyetlen karc, folt, vagy kosz sem sehol rajta. Kinyitottam a motorházat és még a motor is szikrázott. Sehol nem volt egy olajfolt vagy piszok sem. Azt mondtam anyámnak,”EZ NEM AZ ÉN AUTÓM! Ismerem az autóm és ez nem az amit tegnap vezettem.”

Egy órát töltöttem anyámmal beszélgetve. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy súlyos baleset szenvedtem. Azt hittem október van. Ő azt mondta, hogy március van. Arra jutottam, hogy októberben súlyos balesetem volt és kómában feküdtem, amíg helyrehozták a kocsim és a testem. Nem akarták, hogy sérülések következményei miatt rossz érzéseim legyenek és ezért úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna: Előre tekintenek és nem néznek vissza a rossz múltra. Ez volt az egyetlen értelmes magyarázat , amire gondolhattam.

Folyton próbáltam beszélni a barátaimmal és a családdal az úgynevezett kómámról. Mindenki tagadta a balesetet és a kómát is. Tudták amit tudtak és én is tudtam, amit tudtam. Tudtam, hogy valamit titkolnak. Mindig éreztem valamilyen fajta bűntudatot. Kiderült, hogy egy barátom pont azon az úton lett öngyilkos, amire emlékeztem a balesetből. Nem emlékeztem semmilyen barátra. Említették a nevét, de semmi sem ugrott be. Amikor kérdeztem erről, terelték a szót. Valamit el akartak felejteni és azt akarták, hogy fejezzem be a kérdezősködést. Mindenki örült, hogy nem emlékszem az elmúlt 5 hónapra. Ez csak olaj volt a tűzre a gyanúmnak, hogy nem voltak velem őszinték.

Egy családtagot és néhány barátot kivittem az útra. Egy autó hűtőrácsának a nyoma volt az árokban. Hatalmas pusztítás volt a gyapotmezőn, de nem volt fém a roncsból. Valaki azt mondta, hogy sok munkát öltem bele, hogy beugrasszam őket.

Néhány további emlék tért vissza az elkövetkező hetekben. Összetörtem az autót és amikor megállt… súlyosan megvágot a szélvédő és a repülő üveg. “Istenhez” kiáltottam segítségért. Ezután a kocsi mellett álltam. Meztelennek éreztem magam, mert már nem voltam rajtam ruha. Az első gondolatom az volt, hogy kirepültem a kocsiból és elképzeltem a véres jelenetet benne. Ezután azon gondolkoztam, hogyan fogok hazamenni és elmagyarázni miért vagyok meztelen? A kocsimra néztem és totálkáros volt. Gőz szállt fel a kocsi elejéből. Nem tudtam megmondani, hogy a motorház volt-e a kocsi állapota miatt. Annyira szétoncsolt és megcsavarodott volt, hogy nem is nézett ki autónak. Egy kis labdának tűnt. Láttam egy kereket az égből leesni, a földbe csapódni, majd tovább gurulni. Ezután belémhasított a gondolat, hogy a holttestem a kocsiban van. Valami azt mondta, hogy menjek és nézzem meg, de ellenálltam. Már láttam hogyan néz ki és nem akartam újra látni. Ekkor jöttem rá, hogy meghaltam. Már nem a fizikai testemben voltam. Csak ekkor hallottam meg egy zajt. Úgy hangzott mint vadállatok morgása és nevetése. Úgy hangzottak, mint a kacagó hiénák. Láttam a távolban felém rohanni őket. “Istenhez” kiáltottam segítségért. Elkezdtem felfele az ég fele lebegni.

Ekkor jutott eszembe, hogy volt egy célom. Egy barátom kerestem, aki a halál ajtajának másik oldalán ragadt. Nem sikerült “Istenhez” jutnia. Azért voltam ott, hogy megfogjam és “Istenhez” vigyem és megbocsájtásért könyörögjek az érdekében. Mondtam ennek az erőnek ami emelt engem, hogy engedjen megkűzdeni a csúnya lényekkel. Seggbe akartam rúgni mindet, hogy elérjem a barátom. Meg kellett szereznem a barátom, mielőtt “Istenhez” mehetek kopogtatni a Mennyek kapuján. Valami azt mondta, hogy nyugodjak meg és ne küzdjek. Azt mondtam, “nem megyek sehova a barátom nélkül”. Egy hang azt mondta, “A barátod veled van miközben beszélünk. Fordulj és nézd meg magad”. Megfordultam és a barátom cipeltem a hátamon. Győzelmesen felkiáltottam és kilőttem felfele.

45 fokos szögben utaztam míg elértem a fényt. Olyan volt mint egy lézer show, amit hallok, érzek, látok, tapintok, szagolok és ízlelek. Csodálatos volt. Mikor elértem egy szintre…előre lendültem és egyesültem a fénnyel.

Csak ennyire emlékszem 1978-ból. Elmeséltem mindenkinek akinek tudtam, hogy rakétaként utaztam a Mennybe. Az emberek kérdezték, hogy ki volt a barátom, de mondtam nekik, hogy nem tudom. Csak a barátomként hivatkoztam rá. Mikor megfordultam, hogy hátranézzek – csak a hátát láttam. A háta a hátamon volt. Nem láthattam az arcát csak a hangját hallottam. Fogalmam sincs ki lehetett.

Hónapokik beszéltem erről az élményről. Az emberek azt mondták, hogy bármi is volt – a személyisegem megváltoztatta. Azt mondták, hogy egy másik ember vagyok ugyanabban a testben. De még mindig nem beszéltek erről a barátomról, aki meghalt. Nem volt ötletem, hogy miért áldozta fel az életét. Teljes rejtély volt számomra. Senki nem hitte el nekem, akiknek meséltem, hogy egy súlyos autóbalesetben voltam, meghaltam és valahogy visszatértem az életbe AMÍG…

1988. Egy kis balesetet szenvedtem el ami miatt kórházba vitt egy mentő. Mikor felébredtem ismét hiányzott 12 óra az életemből. Nem tudtam hogyan és miért kerültem kórházba. Az orvos aki bejött azt mondta, hogy ráestem egy régi sérülésre. Beszélni akart erről a régi sérülésről. Elmondta, hogy bizonyítékot talált a legrendkívülibb műtétre, amit valaha látott. Azt mondta, hogy úgy néz ki, mintha belül megcsonkítottak majd összeraktak volna. Azt mondta, hogy a műtéti heggek ellenkeztek mindazzal, amit korábban tapasztalt. Megkérdeztem, hogy úgy néznek-e ki, mint egy 200 km/h sebességű borulás során keletkezett sérülések – azt mondta, hogy pontosan úgy néznek ki. Mondtam neki, hogy én mindig is tudtam, hogy megtörtént, de az emberek próbáltak meggyőzni arról, hogy nem. Az orvos meg akarta keresni azt az orvost, aki elvégezte a műtétet, aminek a nyomait megtalálta. Mondtam neki, hogy semmi értelme. Én már felhítvam minden kórházat a régi városomban információt után kutatva, de senki sem tudott semmit. Mintha meg sem történt volna. Mondtam az orvosnak, hogy ő az első aki hisz nekem. Kérte, hogy engedjem meg neki, hogy megmutassa az aktámat a világnak és mindenki hinni fog nekem.

Mondtam neki, hogy imádkozni fogok és meglátjuk mit mondanak erről az álmaim. Visszamentem késöbb és mondtam neki, hogy 1999-ig nem mutathatja meg senkinek. Várnom kellett, míg egy igéret beteljesül először. Csalódott volt az orvos, de mondtam neki, hogy a szívem parancsát kell követnem és igaznak maradnom az álmaimhoz és látomásaimhoz.

Néhány hónappal ezelőtt visszaemlékeztem mindkét 12 órás periódusra 1978-ból és 1988-ból. Az 1988-as eset alatt is volt HKÉ élményem. A mentős aki újraélesztett azt mondta, hogy 26 percig életjelek nélkül voltam. Azt mondta, az egyetlen oka annak, hogy rámrakta az oxigén maszkot, mivel beszéltem hozzá amíg testen kívül voltam. Erre nem emlékeztem 1988-ban az eset utáni napon, amikor megkérdezett róla. Most már emlékszem. Kívül voltam és próbáltam visszajönni.

Már a reinkarnációban is hiszek. Az ígéret, amit mindkét HKÉ során kaptam az volt, hogy a barátom vissza fog ismét térni az életbe. Egy új testbe született le. 21 éve várok arra, hogy felnőjön. Újra ki kell nyújtsam felé a kezem barátsággal. A kötelék, ami közöttünk van nem törik meg az élettől, haláltól, időtől, tértől vagy anyagtól.

Még rengeteg van a történetben és dolgozom azon, hogy minden részletét leírjam. Azt mondták, hogy ezt tegyem mikor testen kívül voltam mindkét HKÉ-m során.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: Március 5, 1978

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Autós ütközés, ami nem baleset volt, de nem is mondanám öngyilkossági kísérletnek. Csak visszaadom az életem annak aki adta nekem.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalatát? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Az élmény tartalmazott: Testen kívüli élményt

Éreztél a testedtől való elválást? Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét Az 1988as HKÉ-ben volt egy fátyol ami víznek tűnt. Amikor keresztülléptem rajta egy másik dimenzióba kerültem, aminek más rezgési szintje volt. Az értelem és az intelligencia más formájú volt ott.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Harmónia hangjait hallottam, ami semmilyen zenéhez nem hasonlít, amit korábban hallottam vagy éreztem.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Miközben testen kívül voltam 1988-ban…Beszéltem és kommunikátam egy mentőssel aki a balesetem helyszínére ért. Feladták az újraélesztésem. Mután visszatértem a fényben tett utazásomról rákiáltottam, hogy menjen vissza dolgozni, mert a munka még nincs befejezve (odébbsétált korábban, hogy cigiszünetet tartson míg várta a rendőrök érkezését).

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen Egyesültem a fénnyel

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Két mennyei lénynek az 1978-as HKÉ során. Egy nő és egy férfi volt. Olyanok voltak mint a régi barátok, akiket felismertem a testemen kívül. Tudatában voltam számos közös utazásunknak és kalandunknak spirituális értelemben.

Az élmény tartalmazott: Sötétséget

Az élmény tartalmazott: Földöntúli fényeket

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Lézer szerűt

Az élmény tartalmazott: Földöntúli tájat vagy várost

Az élmény tartalmazott: Erős érzelmi tónust

Az élmény tartalmazott: Különleges tudást vagy célt

Az élmény tartalmazott: Életed korábbi eseményeinek felidézését

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Pattogatott kukoricát kértem ezen esemény során. Megismered, hogy a cselekedeteid hogyan hullámoznak keresztül mások életén. Amikor harag és gyűlölet hullámait küldöd ki érzed a visszahatást, ahogy áthalad mindenki más életén akit elér.

Az élmény tartalmazott: A jövő ismeretét

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből Személyes események a saját jövőmből. Nem tudom felidézni a világi események emlékeit. Hiszem, hogy kaptam ilyenről információt.

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan Semmilyen

Vallási háttered jelenleg: Spirituális és nagyon óvatos a vallással

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Az 1988-as HKÉ után nagyon boldog voltam. Előtte depressziós voltam és szenvedtem a bűntudattól, mivel úgy gondoltam, hogy nem használom ki az életem. Ezután megújult reménnyel tekintettem az életre.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli lények jelenléte

A változások az életedben, a halálközeli élmény következtében a következők voltak: Nagyjából ugyanolyan maradt

A HKÉ után:

Ebben tapasztaltam változást: Érzéseim a családról, barátokról vagy a társadalomról

Ebben tapasztaltam változást: Halállal kapcsolatos érzelmek

Ebben tapasztaltam változást: Életcél érzete

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen A kommunikáció a fényfátyolon túl angol szavak nélkül történt. Ez egy másfajta nyelv volt, amit nehéz szavakkal kifejezni. Néha szavakon túlmutató volt.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A leckék voltak a legjobbak, amiket megoszthattam másokkal. A kételkedés és hitetlenkedés másoktól volt a legrosszabb.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen 1988-ban sok szemtanú volt. Mindannyian azt mondták, hogy megérintették őket az események (látták az élettelen testem és látták az életet visszatérni belé). Mindannyian azt akarták, hogy írjak az élményemről. Megígértem nekik, hogy egy napon majd megteszem, mert az “emberek” az “álmomban”(HKÉ) mondták, hogy tegyem meg.

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Sokkal több van, aminek a leírásán dolgozom. A mennyiség olyan nagy, mintha egy elefántot próbálnék egy ház ajtaján bepréselni. Nagyon nehéz dolog, mert nem illeszkedik (Spirituális tudás a fizikai nyelvre).

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.