Debra HKÉ


Írd le az Élményed:

A kezdeti élmény akkor kezdődött, mikor kiengedtek a kórházból, ahova azért kerültem, mert elütött egy autó. A szüleim házában voltam, mivel ők tudtak rólam gondoskodni. Azon a napon vendégeink voltak, és én járókeretet használtam. Hányingerem lett, és én felálltam, hogy kimenjek a mosdóba hányni, de ahogy felálltam, elvesztettem az eszméletemet. Ekkor érkeztem meg egy sötét térbe, ami Nem hasonlított alagútra, egyáltalán Nem tűnt „zárt térnek”, hanem inkább egy nagy, sötét térnek. Itt találkoztam a férjem édesapjával, akit soha Nem láttam éber állapotomban, és aki három hónappal azután halt meg, hogy járni kezdtem a fiával. Ott voltam a temetésén, de soha Nem láttam, vagy beszéltem vele. A másik oldalon azonban találkoztam vele, és megfogta a kezemet. Mások jelenlétét is éreztem, de Nem tudtam őket felismerni.

A sötétség végén – mintha távolból nézném – volt egy hegynek látszó valami, és emögött a hegy mögött volt a leggyönyörűbb fény (mai tudásunkkal Nem lehet leírni vagy ábrázolni a fény szépségét). Én mindenáron a fényhez akartam menni.

Nem emlékszem, hogy bárkivel is beszélgettem volna, de hallottam, amint a családom mentőt próbál hívni a lakásunkhoz. Ezenkívül hallottam, hogy a férjem és az édesapám vitatkoznak, az édesanyám csomagol és átöltözik, hogy velem jöjjön a mentővel a kórházba. Nem vágytam rá, és szükségét sem éreztem annak, hogy visszatérjek hozzájuk, bár pánikban voltak és aggódtak miattam. Egyszerűen tudtam, hogy minden rendben lesz, és ők is rendben lesznek. Hatalmas békességet és megkönnyebbülést éreztem, - mintha eltűnt volna az összes aggodalmam vagy felelősségem, vagy jelentéktelenné vált volna. Tudtam, hogy az Istenemmel vagyok, és Nem akartam visszatérni a földi testembe és a földi családomhoz. Ismét visszanéztem a fényre, és a következő pillanatban visszatértem a testembe. Mindenfelé a testemben azt a szurkáló érzést éreztem, ami hasonlított ahhoz, amikor túl hosszú ideig fekszünk a karunkon, így a véráramlás elakad, és mikor kinyújtóztatjuk a karunkat, szurkálást érzünk, ahogy visszatér a vérkeringés a végtagunkba.

A mentő kiérkezett, bevittek a kórházba, ahol méhen kívüli terhességgel műtöttek meg. Mikor a kórházba értem, már csak fél liter vérem volt. Majdnem elvéreztem belülről. Nagyon, de nagyon haragudtam az Istenemre ez után a tapasztalat után, mert Nem tudtam megérteni, miért kellett visszajönnöm. Most már bölcsebb vagyok, és tudom, hogy vannak, és még lesznek dolgok, amiket meg kell tennem, és amikor majd befejezem, vissza fogok térni a nagy hatalmú szeretethez, az én Istenemhez.


Háttér-információ:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1973 augusztus.

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Baleset. Talán méhen kívüli terhesség, de Nem vagyok benne biztos. Átmentem a zebrán, mikor elütöttek. Kórházba vittek. Majdnem elvéreztem, és utólag kiderült, hogy méhen kívüli terhességem volt. Nem tudom, ennek volt-e valami köze ahhoz, hogy elütöttek, mikor átmentem a zebrán. Senki sem tudja. Bármi is legyen az igazság, csak fél liter vére maradt a testemben, mikor visszavittek a kórházba, hogy megműtsenek, bár egy hete engedtek ki, és a vérzés addig sem állt el.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Pozitív

Szedett-e drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? A tapasztalatom semmiképpen Nem volt álom. Még egy katolikus szerzetesnek is megpróbáltam elmesélni az élményemet, és ő azt akarta nekem bemagyarázni, hogy az ördög műve volt. Felesleges mondani, hogy Nem megyek mostanában a templomába, sőt semmilyen templomba.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. Nem a földi világban voltam, ahogy érezzük, vagy ismerjük. Egy sötét ürességben voltam, anélkül, hogy bármiféle talaj lenne a lábam alatt, de ott Nem is volt rá szükség. A családomat úgy érzékeltem, mintha távolból hallanám őket TV-n vagy rádión keresztül. Úgy éreztem, mintha valamiféle bejáratnál lennék, ahol a férjem édesapja fogadott, aki megfogta a kezemet.

Az élmény során melyik ponton érezte magát a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Eszméletlen voltam az egész élményem alatt.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Az idő Nem létezett. Az időt teljesen lényegtelennek éreztem.

Hasonlítsa össze az élmény során tapasztalt hallását közvetlen az élmény előtti szokásos hallásával. Nem emlékszem semmilyen hangra vagy zajra.

Bement alagútba vagy átment rajta? Egy sötét, „üres” terület volt, Nem feltétlenül olyan, mint egy alagút, mivel Nem voltak valós határai. A sötétség kissé tovább terjedt, és a fénynél ért véget a sötétség.

Találkozott korábban elhunyt (vagy még élő) lénnyel vagy érezte a jelenlétét? Igen. Lásd fent az élmény leírását.

Látott ragyogó fényt vagy érezte hogy körülveszi? Igen. Egy olyan fényt láttam, ami földi szemmel nézve valószínűleg megvakítana egy átlagos embert. Szépsége, kedvessége és ragyogása túlmegy az emberi felfogás határain. Még arra sem vagyunk képesek, hogy a testünkbe visszatérve szavakba öntsük azt a megvilágosodást és azokat az érzelmeket, amit a fény láttán vagy a fényben eltöltött bennünket. Ezt a fényt csak szellemi állapotban láthatjuk meg, Nem földi emberi szemmel, mivel így Nem értenénk meg.

Belépett valamilyen földöntúli világba? Nem

Milyen érzelmei voltak az élménye alatt? Tiszta szeretetet, béke, és a mindentudás érzése. Tudtam, hogy a dolgok jól fognak alakulni, Nem éreztem fájdalmat, Nem aggódtam. A földi családomért sem aggódtam, mivel tudtam, hogy ővelük is minden rendben lesz. Nem kötődtem hozzájuk, és Nem éreztem szükségét, hogy velük legyek. Nem akartam visszatérni, olyan érzésem volt, mintha egy felhőn lebegnék, míg szelíd szellő lengedez, vagy a szeretet nagy hatalmú kezeiben hevernék teljesen elégedetten, és Nem is kívánok semmit többet.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértene mindent? Azt, hogy minden rendben lesz és nincs miért aggódnom. Minden úgy fog alakulni a világon, ahogy annak lennie kell.

Látott-e jövőbeli eseményeket? Nem

Elért-e egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elért-e egy határt vagy vissza Nem térési pontot? Nem emlékszem semmilyen beszélgetésre. Arra emlékszem, hogy nagyon hezitáltam, hogy visszatérjek-e a testembe. Igazából Nem akartam visszatérni, de valamilyen, általam Nem teljesen ismert ok miatt visszaküldtek, így valószínű, hogy volt valamiféle beszélgetés, bár Nem emlékszem rá.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttere a HKÉ idején: Hittem, hogy Isten ott van, bármi is legyen

Vallási háttered jelenleg: Szabadhitű, buddhista, keresztény. Hiszek egy nálunk magasabb hatalomban és célban.

Történt bármilyen változás az értékrendjében vagy hitében az élménye után annak hatásaként? Igen. Az élményem kifejezetten az önfejlesztés útjára terelt. Ez - néha nagyon de nagyon nehéz volt, néha pedig nagyon megnyugtató, de mindig spirituális.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

A halálközeli élmény miatti változások az életében a következők voltak: Több ilyen volt.

Milyen változások történnek az életében? Úgy vélem, hogy értékelni kellene az élet értékes pillanatait. Naponta mondd el a szeretteidnek, hogy szereted őket. Kis dolgok csak kis dolgok. Soha Nem tudjuk, mikor szólítanak a következő szellemi tartományba – bárcsak elég lenne egy másodperc az életünk megváltoztatása. Ha lehetséges, mindig tegyél meg mindent, amit tudsz, hogy mások jól érezzék magukat a bőrükben, még egy kis szó is meg tudja változtatni egy ember további életét. És ki tudja, talán követni fogja a példádat, és ad egy kis szeretet valakinek, akinek nagy szüksége van rá. A szeretet ajándéka, bármilyen apró is legyen, soha Nem tűnik kicsinek.

Változtak a kapcsolatai kimondottan az élménye miatt? Az évek során és a tanulmányaim következtében sok változás történt az életemben ezen a területen. Látom, hogy az idő múlásával egyre több változás történik, hogy lelkileg növekedjem, és segítsek másoknak, hogy megtalálják a saját lelki útjukat.

A HKÉ után:

Nehéz volt szavakkal kifejezni az élményét? Igen. Mi, ebben a létformában Nem rendelkezünk azzal a képességgel, hogy teljesen megértsük ránk váró igazi létezést és tapasztalatot. Csak azután leszünk birtokában ennek a tudásnak, miután ez az életünk befejeződik. Szókincsünk és a spirituális képességeink óvodás szinten vannak, mivel Nem értjük a velük kapcsolatos dolgokat. Mi, emberi formában semmiképpen Nem tudjuk felfogni, megérteni, látni és felemelkedni oda olyan egyszerű, megtisztító, önfelemelő módon, mint mikor egyek leszünk a fényben a szeretet legtisztább, legelsöprőbb megjelenésével.

A tapasztalatom idején Nem beszéltek erről, és többen úgymond az ördög művének tartották. Hosszú évekig senkinek sem beszéltem róla. Haragudtam Istenre, hogy Nem engedett ottmaradni. A tapasztalatom alatt tudtam, hogy hol vagyok, és Nem akartam eljönni onnan. Mostanában azonban már jobban megértem azt, amit az élményem adott nekem, és hálás vagyok, hogy folytathatom az életemet.

Lett bármilyen pszichikai, Nem szokványos vagy Egyéb speciális adottsága az élménye után, amivel az élménye előtt Nem rendelkezett? Igen. Masszázsterapeuta vagyok, és egyesek azt mondják, hogy gyógyító képességem van. Vannak pillanatok, mikor én is érzem ezt, de ezt én egy magasabb hatalom művének tartom. Eszköznek tartom magam, és az isteni hatalom adja az adott egyénnek mindazt, amire szüksége van, bármi is legyen az. Számos idősebb spanyol-ajkú ember nevezett már kunanderának (gyógyítót jelent). Hagyom, hogy a magasabb hatalom tevékenykedjen.

Van egy vagy több része az élményének ami(k) különösen jelentőségteljesek számára? Az élmény legjobb része a teljes béke és nyugalom érzése, és hogy láttam Isten szeretet-fényét. A legrosszabb? Az, hogy anélkül kellett visszatérnem, hogy az okát megtudtam volna.

Megosztotta valaha ezen élményét másokkal? Igen. Le voltak nyűgözve, mikor elmondtam nekik, hogy mit éreztem akkor. Úgy hiszem, hogy egyesek hitére azonnali hatást gyakorolt, és elkezdték szélesíteni a látásmódjukat arról, milyen is Isten valójában.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élménye bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretne leírni az élményéről? Egy dolgot szeretnék még elmondani: mi emberek ünnepeljük egy újszülött gyermek világra jöttét. Partikat rendezünk, meghívjuk a családot és a barátokat, hogy tanúja legyen annak, hogy az újszülött belépett az életünkbe. Ez kétségkívül egy csodálatos ajándék, melyet kölcsönadtak nekünk, hogy szeretetben felneveljük (a legjobb képességeink szerint). De miért érezzük olyan nehéznek, hogy egy halálán lévő szerettünkkel, barátunkkal, vagy akár egy idegennel az érzéseiről beszélgessünk? Félünk? Miért menekülünk el attól a lehetőségtől, hogy segítsünk másoknak átlépni, vagy átszületni a spirituális szabadságba, egy világba, ahol szeretet, béke és öröm van? Úgy érzem, hogy rosszul tesszük, hogy hátat fordítunk a haldoklóknak és megtagadjuk tőlük, hogy az érzéseikről beszéljenek ha úgy kívánják, és bármit is érezzünk, Nem szabadna elfutnunk, vagy elterelni a témát az időjárásra vagy bármi másra. Ezek az emberek megérdemlik, hogy legyen valaki, akivel megoszthatják az érzéseiket a halálos ágyukon, vagy ha úgy tetszik, az újjászületésük ágyán. Ahogyan egy újszülött kisbaba sem tudja, hogy ennek az életnek a birodalmába született, és nagyon ijesztő lehet nekik ebben a világban élni, és elhagyni az édesanyja méhét 9 hónap ottlét után. Mennyire ijesztő lehet nekik – és mi örvendezünk.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetnénk, segítene átadni az élményét? Pillanatnyilag nincsen, de minden jót kívánok a munkájukhoz, hogy megtalálják azokat, akik ilyen tapasztalatokat szereztek és szeretnék megosztani másokkal is. Isten áldja mindannyiukat

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.