Derry HKÉ


Írd le az Élményed:

Volt egy halálközeli élményem, miután részese voltam egy majdnem halálos autóbalesetnek, minek során fejsérülést szenvedtem, emiatt leállt a légzésem, ezért mesterségesen kellett lélegeztetni és kómában voltam. Mióta kijöttem a kómából, élénken emlékszem a Halálközeli élményemre, az időre, amit a túloldalon egy mennyei birodalomban töltöttem.

Emlékszem, hogy egy fényes köd töltött be mindent. A fény mindenütt ott volt, még rajtam is keresztülment! Emlékszem ahogy néztem a kezeim és a fény átment rajta! Láttam, hogy a kezem átlátszó, de ez nem lepett meg. Ahogy sétáltam ezzel a mennyei kiválósággal, az Ő tekintete olyan fényesen ragyogott, amit nem tudok leírni. Tudtam, hogy ez a kiválóság Jézus. Ő nem mondta, hogy kicsoda, én egyszerűen tudtam.

Emlékszem, hogy sétáltam Vele, de nem fizikai értelemben. A legjobban úgy tudnám leírni, mintha lebegtünk volna a föld fölött. Minden általánosan fehéres és élénk volt. Látni lehetett a növények élénk zöld színét. Láttam a vizet és mindent körülvett egy fényes ragyogás. A víz szikrázóan tiszta volt. Emlékszem, hogy fölé akartam hajolni és inni a patakból, ami keresztülfolyt ezen a kerten amiben sétáltunk. Amikor próbáltam a kezeimmel meríteni a vízből, az szó szerint keresztülfolyt rajta és nem lett nedves a kezem. Jézus megállt és rámnézett, ahogy lehajolva próbáltam inni ebből a vízből. Éreztem magamon a szemeit. A szomjúságom erre a vízre, habár nem tudtam az ajkaimhoz emelni és meginni, elmúlt. Nem tudnám leírni az érzést, amit éreztem amikor a víz keresztülfolyt a kezeimen, de valamit éreztem. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy mindent megtapasztaljak ebben a kertben. Amikor ez a mennyei lény és én beszéltünk, az nem szájjal történt, de tudtam, hogy kommunikálunk. A tekintete igazságosan fénylett és az, ahogy irántam érzett körülragyogta Őt. Ő egyszerűen szeretetet, aggodalmat és törődést sugárzott felém. A béke érzése leírhatatlan volt. Választási lehetőséget kaptam, hogy vagy visszatérek erre a földre még élni vagy Vele maradok a Mennyben. Mindketten tudtuk, hogy visszatérni erre a földre küzdelmes lesz, mert mondtam Neki, hogy úgy térek vissza a földi életbe, ha tudok segíteni magamon és másokon. Tudta, hogy nem térnék úgy vissza a földi életbe, ha a foglya lennék egy bénult testnek, ami nem tud kommunikálni. A szeretet tükröződése a Szemeiben ahogy rám tekintett, eltöltötte a szívem örömmel és ahogy írom ezt, újra ugyanaz az öröm tölt el ismét.

Nem tudom, hogyan csináltam, de láttam a férjem a kórházban, amint a kezeim fogja és beszél a testemhez. Olyan volt, mintha ott lettem volna a szobában, de nem a szemeimen keresztül, hanem egy másik pontból láttam. Erős vágy fogott el, hogy visszatérjek a földre és tovább éljek a férjemmel, ha tudok vele kommunikálni és segíteni neki. Az Úr megértette és hallotta a szívem vágyát.

A következő amire emlékszem, hogy a testem foglya vagyok, amíg mások kiszolgálták a fizikai szükségleteim. Emlékszem, hogy tudtam mire gondolnak a nővérek abból, ahogy megérintettek engem. Tudtam, hogy azt gondolják-e, hogy élni fogok vagy azt, hogy meg fogok halni az érintésükből. Tudtam, kik gondolják azt, hogy egy halottat ápolnak akinek a lelke nincs itt. Emlékszem, hogy kiáltani akartam, “Nézzétek, élek! Élni fogok!” Megnyugodtam és bíztam abban, akiről tudtam, hogy tudja, hogy én a testben vagyok, és hit abban, hogy esélyem van élni. Nyilvánvalóan olvasni tudtam a gondolataikat.

Amíg a mennyei birodalomban voltam lélekként, emlékszem, hogy telepatikusan kommunikáltam. Frusztrál, ha mások nem tudják a gondolataim olvasni vagy ha én nem tudom az övékét. A számon keresztül beszélni túl fizikai (és hozzátenném, hogy nehéz is). A kifejezés amit ez a világ használ, hogy lélektársak (általában romantikus értelemben), két lélek közötti kommunikációra utal. Ez talán néhányaknak hihetetlenül vagy akár misztikusan hangzik, azoknak, aki nem tapasztaltak ebben a lélek és lélek közötti kommunikácóban. Kommunikálni a lélek szintjén nagyon bennsőséges, hatalmas áldás.

ITT TALÁLHATÓ A RÉSZLETES VERZIÓ

ÉLMÉNYLEÍRÁS:

Volt egy halálközeli élményem, miután részese voltam egy majdnem halálos autóbalesetnek, minek során fejsérülést szenvedtem, emiatt leállt a légzésem ezért mesterségesen kellett lélegeztetni és kómában voltam. Mióta kijöttem a kómából, élénken emlékszem a Halálközeli élményemre, az időre amit a fátyol túloldalán, egy mennyei birodalomban töltöttem. Emlékszem, hogy egy fényes köd töltött be mindent. A fény mindenütt ott volt, még rajtam is keresztülment! Emlékszem ahogy néztem a kezeim és a fény átment rajta! Láttam, hogy a kezem átlátszó, de ez nem lepett meg. Ahogy sétáltam ezzel a mennyei kiválósággal, az Ő tekintete olyan fényesen ragyogott, amit nem tudok leírni. Tudtam, hogy ez a kiválóság Jézus, mivel régi barátként ismertem fel. Ő nem mondta, hogy kicsoda, mivel nem volt rá szükség. Emlékszem, hogy sétáltam Vele, de nem fizikai értelemben. A legjobban úgy tudnám leírni, mintha lebegtünk volna nem sokkal a csodálatos kert földje fölött, amiben sétáltunk.

Minden általánosan fehéres és élénk volt ebben a kertben. Látni lehetett a növények élénk zöld színét. Láttam a vizet és a fényes ragyogást ami körülvette és a víz csobogásának zenei hangzása volt, ez a patakocska szabályosan énekelt! A víz szikrázóan tiszta volt! Emlékszem, hogy fölé akartam hajolni és inni a patakból, ami keresztülfolyt ezen a kerten amiben sétáltunk. Amikor próbáltam a kezeimmel meríteni a vízből, az szó szerint keresztülfolyt rajta és nem lett nedves a kezem. Jézus megállt és rámnézett, ahogy lehajolva próbáltam inni ebből a vízből. Éreztem magamon a szemeit.

A szomjúságom erre a vízre, habár nem tudtam az ajkaimhoz emelni és meginni, elmúlt abban a pillanatban! Nem tudnám leírni az érzést, amit éreztem mikor a víz keresztülfolyt a kezeimen, de valamit éreztem. Ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy mindent megtapasztaljak ebben a kertben. Amikor Jézus és én beszéltünk, az nem szájjal történt, de tudtam, hogy kommunikálunk. A tekintete igazságosan fénylett és az, ahogy irántam érzett körülragyogta Őt. Ő egyszerűen szeretetet, aggodalmat és törődést sugárzott felém. A béke érzése amit éreztem leírhatatlan volt!

Választási lehetőséget kaptam, hogy vagy visszatérek erre a földre még élni vagy vele maradok a Mennyben. Mindketten tudtuk, hogy visszatérni erre a földre küzdelmes lesz, mert mondtam neki, hogy úgy térek vissza a földi életbe, ha tudok segíteni magamon és másokon. Tudta, hogy nem térnék úgy vissza a földi életbe, ha a foglya lennék egy bénult testnek, ami nem tud kommunikálni. A szeretet tükröződése a szemeiben, ahogy rám tekintett eltöltötte a szívem örömmel és ahogy visszaemlékezem erre az örömérzésre, újra öröm tölt el ismét.

Nem tudom, hogyan csináltam, de emlékszem, hogy egy kórházi szobában vagyok és nézem a férjem, amint a kezeim fogja és beszél hozzám. Viszont nem a szemeimen keresztül, hanem egy másik pontból láttam. Felismertem a testemet, de én azon kívül voltam, néztem rá felülről. Ahogy néztem a jelenetet erős vágy fogott el. Vissza akartam térni erre a földre és tovább élni a férjemmel, ha tudok vele kommunikálni és segíteni neki. Megértettem, hogy a szívem vágyát meghallották. A következő amire emlékszem, hogy a testem foglya vagyok, amíg mások kiszolgálták a fizikai szükségleteim.

Emlékszem, hogy tudtam mire gondolnak a nővérek abból, ahogy megérintettek engem. Tudtam, hogy azt gondolják-e, hogy élni fogok vagy azt, hogy meg fogok halni az érintésükből. Tudtam, kik gondolják azt, hogy egy halottat ápolnak akinek a lelke nincs itt. Emlékszem, hogy kiáltani akartam, “Nézzétek, élek! Itt vagyok! Élni fogok!” Megnyugodtam és bíztam abban, akiről tudtam, hogy tudja, hogy egy élő személyről gondoskodik. Nyilvánvalóan olvasni tudtam a gondolataikat! Amíg szellemi testemben voltam, emlékszem, hogy telepatikusan kommunikáltam, így beszélgettünk Jézussal a mennyei kertben. Annyira könnyű volt, nem igényelt erőfeszítést, csak gondolni kell a gondolatot és már át is adtad. A fizikai szánkon keresztül beszélni túl nehéz és frusztráló, és néha félreértenek, és nem azt értik amit mondani akartál.

A kifejezés, amit ez a világ használ, hogy lélektársak, két lélek közötti kommunikációra utal, szellemből szellembe kommunikációra. Kommunikálni a lélek szintjén nagyon bennsőséges élmény. Úgy hiszem, hogy a halálközeli élményem óta van meg ez az adottságom, és ez az adottságon hatalmas áldás az életemben amikor használom. Érzem ezt az erős vágyat arra, hogy spirituális szinten kommunikáljak másokkal és az egyik módja, hogy így tegyek az íráson keresztül van. Mentálisan fel kell készítenem magam, hogy kommunikálni tudjak spirituális szinten. Van rá időd amikor írsz otthon, zavarás nélkül. Azok vagyunk, amit gondolunk. A jelentéktelen gondolatokat zavarónak találom, ritkán nézek TV-t, csak akkor ha jó gondolatokat ébreszt.

Már másfajta zenét hallgatok és az éteri fele vonzódom. A halálközeli élményem megváltoztatott engem, az igazságosságra vágyom és gyűlölöm a gonoszt. Valójában eléggé hálás vagyok a balesetemért, annak ellenére hogy az lerontotta a fizikai képességeim, de ugyanakkor a spirituális képességeim nagy mértékben kifejlődtek! Mióta felébredtem a kómából, békés reményteli hozzáállásom lett. Úgy hiszem, hogy az ok ami miatt még életben vagyok, az egyik ok, ami miatt visszajöttem erre a földre élni az, hogy tanúskodjak arról, hogy a szellemvilág valós és csodálatos. Jézus az, akinek mondja magát, a testvérünk és mi ismerjük őt mint a testvér barátunkat a szellemvilágban. Ez a tudás, ez a hit az életem minden aspektusát befolyásolja és a vágyat, hogy ezt másokkal is megosszam. Hiszem, hogy emiatt jöttem vissza még élni, hogy beszámoljak erről mindenkinek aki meghallgatja.

Mikor a kérdéssor 27-es kérdésre akartam válaszolni, a rendszer nem engedte, hogy bemásoljam oda a válaszom, ezért itt teszem meg.

================

Úgy gondoltam, hogy segíthet azoknak az embereknek, akik agysérültek rehabilitációjával foglalkoznak, ha részletesebben elmondom az saját rehabilitációs folyamatom. Hadd mondjak el egy kis személyes háttérinformációt először. Regisztrált nővér vagyok. Valójában a baleset napján a 16 éves fiamat másodszor vittem forgalmi vizsgára, miután egyszer már megbukott, hogy megszerezhesse a vezetői engedélyét. Hagytam vezetni a vizsga helyszínére, ahol átszállt egy öreg Musztángba, amit neki vettünk. Ezután a középiskolába kellett volna mennie, én meg meglátogattam volna nehány pácienst az otthonukban, akik már vártak. Egy Egészség Otthon nevű helyen dolgozam Las Vegasban. Ehelyett az életem iránya örökre megváltozott azon a napon.

Miközben hazafele vezetett a fiam, egy kereszteződéshez érkeztünk, amiről a fiam azt gondolta, hogy jobbkezes. Megállt, majd kigurult egy teljesen megtöltött sóderszállító elé, ami a sóderbányából tartott a városrészünk felé. A fiam, Clint, azt hitte, hogy meg kell a teherautónak állnia így kihajtott elé, nem tudva, hogy nem kell megállnia, mivel főúton haladt. A teherautó a sóderszállító útvonalon haladt, amit mára már megváltoztattak a balesetem és több másik baleset miatt, ami abban a kereszteződésben történt. Mindenesetre a teherautó eltalálta a vadonatúj Chevy Prism-em (3 hetes) vezetői oldalát, sem a fiam, sem én nem voltunk bekötve. A rendőrség azt mondta, hogy ha be lett volna kötve, akkor összezúzódik és meghal, és nekem semmi bajom sem lett volna. A teherautó 24 métert tolt maga előtt mielőtt megállt és azt hiszem, ki kellett vágniuk minket a kocsiból. Egyáltalán nincs semmi emlékem a balesetről. Az utolsó amire emlékszem abból a napból, hogy mobilon beszéltem a főnökömmel hospice nővérekről, miközben vártam Clintre, hogy befejezze a forgalmi vizsgáját. (Én is foglalkoztam hospice páciensekkel az otthonaikban az otthoni beteglátogatás mellett). Ahogy láthatod, eléggé elfoglalt, hasznos hölgy voltam akkoriban!

Clint elvesztette az eszméletét, légmellet kapott, eltört néhány bordája és a bal kulcscsontja. Ő emlékszik, hogy magához tért a mentőben. Én sokkal súlyosabban sérültem; újra kellett éleszteni vagy a helyszínen vagy úton a balesetire, ahol életmentő műtétet hajtottak végre az agyamban keletkezett vérrög miatt és hasi feltáró műtétet is végeztek. A férjemet a munkában értesítették a balesetemről és ő felhívta a 2 munkahelyem, hogy találjanak mást a páciensek ellátására, mert autóbalesetet szenvedtem. Mindkét ügynökségtől jöttek nővérek a kórházba, megvizsgálták az estem és az állapotom és tudták, hogy mennyire súlyosan sérültem meg és azt, hogy a halálom várhatóan hamar bekövetkezik.

A Hospice lelkésze misét tartott értem egy Lutheránus templomban és más nővéreket is elhívott. Tudom, hogy elmentek, mivel később kaptam egy könyvet, amibe az imádkozáson részt vettek beleírták a támogató üzeneteik és az aláírásukat. A gyülekezet minden tagját felkérték, hogy böjtöljön és imádkozzon értem ugyanazon a napon. A szüleim a Mormon egyház egy templomában dolgoztak, felíratták a nevem az imalistára, amit minden azon a napon templomba látogató elmondott az Egyesült Államok nyugati részén. Az ima érezhető erő, jóra való erő ezen a földön! Sokan kérdeznek, hogy mi volt az első dolog amit gondoltam, vagy éreztem mikor kijöttem a kómából, három héttel a baleset után. Amit éreztem, az a sokak Istenhez való imájának és rólam szóló gondolataiknak hihetetlen ereje volt. Éreztem Isten szeretetét és irántam való törődését és hiszem, hogy ez a kommunikáció vezetett a Krisztussal való elképesztő találkozáshoz abban a mennyei kertben.

Már nem remélem, hogy van Menny, és hogy Krisztus élete és bűneinkért való vezeklése és áldozata valós, Már tudom! Mint ahogy tudom azt is, hogy 5 gyermekem szültem meg és tartottam érezhetően karjaimban. Tanúvallomásom Krisztusról ég bennem, amikor rá gondolok; Vizuális emlékem van róla, ahogy néz tám abban a mennyei kertben. A szeretet és irántam való aggódás a szemeiben ellenállhatatlan és ha sokáig gondolok rá, akkor érzelmileg túlfeszít. A balesetem óta minden érzelmem kimutatom, sokan azt gondolhatnák, hogy érzelmileg fejletlen vagyok, mint egy gyerek. Ártatlan vagyok érzelmileg, mondom amit gondolok, nagyon őszinte vagyok, de sosem mondok semmi kegyetlen vagy ártó dolgot senkinek, csak a megfigyeléseim meglepnek embereket és gyakran nem tudják, hogyan viszonyuljanak hozzám.

A férjem nagyon védelmez engem, de most már gyakran örömmel veszi észre, ahogyan mondok vagy csinálok dolgokat. Gyakran mondogatja mostanában, hogyan hagytam el a korábbi óvatoskodást, mikor másokkal beszélek, azt mondja a naívságom felüdítő. Már minden nap imádkozom szellemi útmutatásért, hogy kivel és miről beszéljek, a lelkem megmondja nekem, hogy kivel kéne beszélnem és kinek vonja el más dolog a figyelmét, aki nem hallgatna arra amit mondanék neki és kinek van jó szándéka. Egy hónapot töltöttem a Lábadozó Központban, ott jöttem ki a kómából.

Ezután egy Rehabilitációs Kórházba mentem 2 napra. Mondták a férjemnek, hogy fizikoterápiára és beszéd- és foglalkozásterápiára kell járnom minden nap, amik segítik a felépülésemet, de mivel a férjemnek minden nap dolgoznia kellett ezért a szüleim eljöttek Utah-ból, hogy segítsenek és ellássanak. Arra jutottunk, hogy hazamegyek és ott kapom meg a terápiákat a barátaimtól az Egészség Otthonból. Minden rehabilitációs terápiát otthon végeztek rajtam. Ház körüli sétáltam, gyakorlatoztam, sétáltam a környéken a fizikoterapeutámmal, szivacslabdát dobálltam és kaptam el, súly cipeltem a bal kezemben miközben gyakoroltam. A gyakorlatok egyre bonyolódtak, amikor a foglalkozásterapeutám is elkezdett látogatni.

Sok emlékezés gyakorlatom volt, és kéz-szem koordinációs feladatokat kellett csinálnom. És a látogatásaik között magamtól csináltam a rehabilitációs gyakorlatokat azzal, hogy otthoni feladatokat láttam el, ahelyett, hogy egy ágyhoz lettem volna szíjazva és bepisiltem volna, mert senki nem válaszol a hívógombra, hogy kikötözzön és a fürdőszobába vigyen. Mindenki körém gyűlt, az Apám minden reggel megmaszírozta az égő és görcsös izmaim, miután kiszálltam a Jacuzziból, ami a nagy fürdőszobánkban volt. Ezután együtt sétálni mentünk azon időszak alatt, míg a terapeuták is látogattak.

Az unokatestvérem csontkovács, de ő Laughlinban él, viszont a társa itt él és dolgozik Vegasban, így nagyjából 3 hónapon keresztül heti 3-szor jártam hozzá, végül heti egyre csökkent a kezelések száma. A szüleim 1 hónapig maradtak, ezután képes voltam már magamat ellátni otthon. A hölgyek a templomomból feliratkoztak a Segélyező Társulatnál a hét különböző napjaira, hogy sétáljanak velem. Nagyon sok törődő barátom van már a életemben, mivel önkéntesen jelentkeztek, hogy sétáljanak velem. Valójában még most is ha túl sok ismétlődő mozdulatot végzek a bal kezemmel, akkor fájdalmas izomgörcs keletkezik a lapockámban és a bal kezem összeszorul.

Itt egy példa a költeményeimből.

========================

Várakozni Várakozni az imáim válaszára a szívem útja, tudatosan kerülöm a gondolatokat, amit gondolok arról, hogy mit mondana Isten nekem és nyugton vagyok és várok. Időt adok magamnak, hogy meghalljam Isten csendes hangját ezen a reggelen. Feladom az elvárásaim, hogy szerintem mit tenne, és esélyt adok neki, hogy azt tegye ami nekem a legjobb. Nézve a napfelkeltét és várva Isten hangját, a sötét reggeli égen látok egy halvány hajnal előtti fényt. Rózsás izzás terjed a horizonttól a felhők széléig. Narancs arany fénycsóvák terjednek legyezőszerűen, hogy megérintsék a fák felső ágait és leutazzanak a hideg, sötét földig. A sötétség elmenekült, kivilágosítva engem, érzem a szeretetének rózsás izzását, a szellemének melegségét bennem, ahogy várom a választ az imámra amit a hajnal előtti homályban mondtam. Felkészítem magam, hogy halljam a hangját, ahogy nézem a napfelkeltét. Ahogy látom a nap sugarait előtörni a felhőkből, a lelkem örömet lel! A szellemi fogékonyságom növekszik, ahogy nézem a hálás csendben a hajnalt, várva, figyelve Isten hangját ma reggel. Milyen csodálatos így kezdeni egy napot! Várakozni… Ez az első versem amit írtam, miután elkezdtem megosztani a HKÉ-m másokkal. Ezt adtam minden hölgynek a templomomban, aki önkéntesként sétáltak velem, mivel szükségem volt segítségre a kezdeti rehabilitációmban. Ezt a verset Anyák napján osztottam ki 1998-ban, én 1997 novemberében jöttem ki a kórházból



KÖSZÖNÖM, BARÁTOM

Mély ködben vagyok,
egy csodálatos kertben,
sétálok és beszélek az Úrral.

Mondtam Jézusnak hogy ezen földön maradnék, hogy befejezzem a földi szolgálatom.

Mondtam neki, hiszem, hogy erős vagyok
eléggé, hogy szembenézzek a csapásokkal
és a kísértésekkel amik várnak,
a segítségével. Jézus megígérte
hogy sosem leszek egyedül,
a lelke mindig velem lesz,
erősít engem,
erőt ad nekem..
Jézus mondta, hogy küld segítséget
a követőítől, akik hallgatnak rá.

Jézus mondta,
hogy együttérez velem,
hogy szeret engem,
hogy tudja, hogy visszajövök hozzá,
és hogy segít nekem, hogy így tehessek.

Támogatva az ígéreteivel,
és a benne való hittel
visszajöttem ebbe a világba.
Kijöttem a kómából,
minden eséllyel szemben,
és elkezdtem harcolni!

Jézus megtartott az ígéreteit.
velem van a lelke,
és minden segítség amire szükségem van
a segítőitől, akik hallgatnak rá.

Te! Köszönöm,
hogy az Úr szolgája vagy,
hogy nyitott vagy a szellemére.
Tudom mit ígértem az Úrnak,
és ezek az ígéretek meg fognak történni,
a segítségével. Te vagy az Úr ereje,
a segítsége, és Ő a tied.
Milyen csodálatos barátság!
Köszönöm, Barátom !

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Baleset Fejsérülést szenvedtem és leállt a légzésem és újra kellett éleszteni, majd 1-2 hétre lélegeztető gépre raktak, mert többször leállt a légzésem.

HKÉ Részek:

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Igen, olyan módón, hogy átlátszó voltam és a víz szó szerint átfolyt a kezeimen és gondolatokkal kommunikáltam.

Éreztél a testedtől való elválást? Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Kómában voltam és az élmény emlékei lassan tértek vissza, ahogy kijöttem a kómából és rehabilitálódtam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét Tudtam hogy egy mennyei kertben vagyok és tudtam kihez beszélek. Tudtam, hogy a kórházi ágyam felett lebegek, nézve a testemet és a férjemet aki beszélt a testemhez.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Mondtam a férjemnek, hogy láttam őt beszélni hozzám a kórházi ágyon és mondtam neki, hogy fogta a kezem miközben beszélt hozzám. Ő elmondta, hogy mindig fogta a kezem miközben beszélt hozzám a kómám alatt.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Jézussal, emlékeztem rá, hogy találkoztam vele a halandó életem előtt. Emlékeztem, hogy lélekként éltem vele, az idősebb testvéremmel a mennyben, mielőtt megszülettem volna. Tudtam, hogy Isten gyermeke vagyok és Jézust a bátyámként azonosítottam és szavak nélkül emlékeztünk vissza a közös múltunkra a Mennyben.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Mindenütt ott volt! A növények és a víz belülről sugárzott.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Szeretve és védelmezve voltam és meg akartam osztani a HKÉ-m másokkal.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Minden amit korábban nem tudtam, erősen visszatért. Már TUDOM, hogy Jézus valódi és nem csak egy bizonytalan hitem van benne.

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Most már igent mondok, korábban nemet mondtam mert akkoriban az életem értékelésének emlékei túl közel voltak a szívemhez, semhogy beszélni tudtam volna róluk. Igen, volt élet értékelésem, Jézus és én közösen néztük végig, ő az én gondolataimban és én az övében. Csodálatos élmény volt! Emlékezni, valóban újra élni az élet fordulópontjait, jót és rosszat egyaránt. Olvastam, éreztem Krisztus szomorúságát vagy örömét a tetteim miatt, ahogy az életem fontos eseményeit néztük. Amikor először szóba került a téma, úgy találtam, hogy ha elmesélném az élet értékelésem, akkor olyan intim információkat osztanék meg a múltamról, ami számomra kényelmetlen lenne. Most már magabiztos vagyok és bátran megosztom a személyes “dolgaim” idegenekkel, még ha az életem értékelése néha rossz képet is fest rólam vagy a korábbi kapcsolataimról, akiket úgy érzem, hogy meg kell védenem a külső fürkészőktől. A HKÉ-m alatt megígérte, hogy a szelleme mindig velem lesz az életem további részében, amikor szükséges. Kezdetben nem hittem, hogy ez a mindennapi életben is igaz lesz. De az lett! Ennek eredményeként mára már kevésbé vonakodom beszélni a múltamról, a szellemiségemről, mivel rájöttem, hogy a szelleme mindig velem van, hogy irányítson a zátonyok között; úgymint megosztani az élet értékelésem megfelelő óvatossággal. Most már úgy érzem, hogy meg tudom osztani online válaszokban, így “Igent” mondok (magabiztosan) “Volt élet értékelésem”. Most már biztosan tudom, hogy Ő megvéd a lelkiismeretlenektől. Tudom, hogy még naív vagyok és ártatlan, és remélhetőleg mindig az is maradok. De biztos vagyok abban, hogy az Ő Szelleme irányítani fog, és súg hogy kivel beszéljek és miről.

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Erősebb lett az érzésem, hogy meg kell osztanom másokkal a vallási érzelmeim, korábban óvatos voltam ezen a területen.

Megváltozott az életed az élmény eredményeként? A prioritásaim változtak, boldogabb és kiegyensúlyozottabb vagyok, és az imára és Jézus szellemének érzésére koncentrálok, hogy minden nap velem legyen és irányítson.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Igen Úgy ismernek mint a gyülekezetem helyi költőjét, és jobb tanára lettem a Vasárnapi Iskola gyerekeinek és felnőtteinek, és gyakran hívnak beszélni vagy tanítani. Ami egyébként meglepő a számomra, mivel a balesetem következtében összefolyik a beszédem és kettős látásom van, ezért könnyen félreértenek. Természetesen a templomban a HKÉ-m előtt és azóta is tanítok 8 éveseket. Most már fenomenális tanár vagyok, ha mondhatok ilyet magamról, még az összefolyó beszédemmel is. Ez azért van mert keményebben dolgozom és RENGETEG időt töltök a templombeli tanításra való felkészüléssel. Ami azt jelenti: “Igyekszem, hogy az ÚR eszköze legyek mindenben amit csinálok azzal, hogy nyitott vagyok a mennyei ösztönzésekre” “Úgy érzem, hogy a HKÉ óta van egy speciális segítő csatornám odafentről.”

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Amikor beszéltem róla, mindig elborítottak az érzelmek, ahogy visszaemlékeztem.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Gyakran tudom mások gondolatát és a szándékaikat. Kikhez közelítsek, kiket kerüljek.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? Belenézni Jézus arcába és olvasni a gondolatait rólam, ahogy közösen néztük az életet amit éltem. A legrosszabb az volt, amikor azon nővérek negatív gondolatait olvastam a túlélésem esélyeiről, akik gondoskodtak rólam mikor kómába voltam.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Lehessen bemásolni a HKÉ-t sé ne kelljen begépelni kézzel.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.