Diane G HKÉ


Írd le az Élményed:

DIANE'S WEBSITE: http://www.BeyondtheVeil.net

(Csodálatosan inspiráló dolgok vannak ott!) Élményleírás:

Azon a nyáron 1971-ben a férjemmel és a gyerekeimmel Észak-Georgia hegyeiben voltam, miközben ő a "Deliverance" című film operatőreivel dolgozott. Hétvégenként a szereplők és a stáb egy része, valamint családjaik kivitték a gumicsónakokat a folyóra egy kicsit szórakozni.

A Chattahoochee folyónak ugyanazon a részén filmeztek, amelyen mi eveztünk, és nyolcunk közül ezen a bizonyos vasárnap délutánon négyen, magamat is beleértve, már raftingoltunk ezen a szakaszon.

De a folyó ezúttal más volt. Alacsony, több napja nem esett az eső. Másfelé kellett mennünk, sok zuhatagon keresztül. Az utolsó szakaszon majdnem végzetes hibát követtünk el. A csónak, amelyben voltam, megfordult, négy lábnyit hátrafelé zuhant, és ott ragadt, mert a víz annyira kavargott.

A csónak egy hidraulikus, vadvízi jelenség csapdájába esett, amely a csónakot a sziklákhoz szorította. Kiestem a csónakból, és beszorultam a csónak és a sziklák közé, miközben a folyó ereje a fejemen, és a hidraulikus mozgás húzása a víz alá nyomott. Egy férfi a csónakban megfogta a karomat, és megpróbált visszahúzni a csónakba, de a legtöbb, amit tehetett, hogy segített, hogy alkalmanként gyors lélegzetet vehettem, mielőtt a víz visszaszívott.

Beszorultam két szikla közé! Nagyon tudatos és nyugodt voltam, egyáltalán nem pánikoltam, tudtam, hogy meg fogok halni, csak az volt a kérdés, hogyan.

Sziklákba csapódni fájdalmas, ezért úgy döntöttem, hogy a fulladás jobb választás. A következő alkalommal, amikor a fejem a víz felszíne felett volt, az utolsó leheletemmel mondtam neki, hogy engedjen el, és úgy is tett. Éreztem, ahogy a víz maga alá húz, és ellazultam benne. Tudtam, hogy nincs értelme küszködni, miközben belélegeztem a vizet, és minden elsötétült. Egy pillanatra...

Aztán száz méterrel a folyó felett találtam magam, ahogy lenézek az alattam lévő sziklák közé szorult csónakomra. Láttam a csónakon ülő két férfit, akik engem kerestek, hogy jöjjek ki a víz alól. Láttam a másik nőt, aki a csónakunkon volt, egy sziklába kapaszkodva. Figyeltem, ahogy a férjem és a tizenéves húgom, akik incidens nélkül tutajoztak le előttünk a zuhatagon, futnak vissza felfelé a dombon, hogy kiderítsék, miért úszik le törmelék a folyón. Mindent kivettünk a tutajukból, és a miénkbe tettük, hátha felborulnak, de nagyon könnyen lementek, mi csak beugrottunk, hogy kövessük őket.

Fentről figyeltem, ahogy a férjem felmászik egy sziklára a folyóban. Nem hallotta, hogy a csónakban lévő két férfi mit kiabál neki a víz zúgásától. Fogalma sem volt, hol vagyok, vagy mi történt, de tudta, hogy eltűntem.

Úgy nézett ki, mintha be akarna ugrani a vízbe, hogy megpróbáljon megtalálni. Hirtelen mellette találtam magam, és próbáltam megállítani, mert nem volt jó úszó, és tudtam, hogy nincs értelme. Amikor kinyújtottam a kezem, hogy megállítsam, a kezem átment rajta. Ránéztem a kezemre, és azt gondoltam... Istenem, halott vagyok!

Abban a pillanatban megvilágosult számomra a teljes valóság, és láttam az univerzum multidimenzionális valóságát. A tudatom a fizikai síkon annyira túlszárnyalt, hogy már nem voltam tudatában sem annak, sem önmagamnak.

Annyira része voltam az egésznek, hogy nem volt különbség. Volt egy ragyogó fényvillanás, és egy rövid pillanatra belenézhettem, és megtapasztalhattam a szeretet olyan mély, erőteljes és elsöprő érzését, hogy csak tiszta gyönyörként tudom leírni (még akkor is, ha ez meg sem közelíti ).

Hirtelen elsodródtam, és azon kaptam magam, hogy gyorsan haladok egy örvényen keresztül egy gyönyörű fehér fény felé a messze-messzi távolban. Továbbra is elsöprő szeretetet éreztem magamban és magam körül.

Nem volt se félelem, se szorongás sem aggodalom. Még olyan érzésem is volt, mintha ezt már korábban is megtettem volna, és emlékeztem, hogy hazamegyek. Tele voltam örömmel. Nem éreztem a testem, nem éreztem korlátokat vagy határokat. Mégis önmagam voltam, és tudatában voltam annak, hogy már átélem ezt az élményt. Egy idő után rájöttem, hogy nem vagyok egyedül. Volt mellettem valaki, akit csak Szerető Fénylényként tudok leírni, ... fénysebességgel haladt velem! Mentálisan kommunikáltunk. Ő olyasvalaki volt, akit mindig is ismertem, és ezt tudtam, amint megéreztem ennek a lénynek a jelenlétét.

Még sem tudom megmondani, hogy ki volt ő. Nem volt olyan érzésem, hogy ő egy ismert vallási személy vagy elhunyt rokon lenne, hanem inkább egy különleges barát, aki mindig velem van, bárhol is vagyok; Talán az őrangyalom. Ez a Lény telepatikusan azt mondta nekem, hogy választhatok, hogy visszamegyek-e. Hirtelen kirobbantunk a fénybe, és egy teljesen új valóság tárult fel előttem, hasonló a fizikai világhoz, de ez a magasabb rezgésü dimenzió színesebb, szebb, csodálatosabb. Láttam növényeket, fákat, hegyeket, tavakat, állatokat és csillogó, kristályszerű épületeket, némelyik nagyon nagy és díszes volt. Láttam lényeket jönni-menni, fénylényeket, akik mindennapi életüket élték. Nincs fizikai testük, de különálló energiák. Nem járnak, hanem lebegnek.

Olyan életük van, mint a miénk, de küzdelmek és bánatok nélkül. Művészek, zenészek, táncosok, énekesek, feltalálók, építők, gyógyítók, varázslatos dolgok alkotói... olyan dolgoké, amelyeket a következő életükben fognak manifesztálni a fizikai univerzumban.

A Fénylény ismét azt mondta nekem, hogy az én döntésem volt, hogy maradok-e vagy megyek, de még van több tennivalóm ebben az életben, és még nincs itt az ideje, hogy elmenjek. Még mindig haboztam, de azt mondta nekem, hogy ha úgy döntök, hogy visszamegyek, akkor bizonyos tudást kapok, amit magammal vihetek, hogy megosszam másokkal. Hosszú, meggyőző beszélgetés után beleegyeztem, hogy visszamegyek, és hirtelen egy magas, kúp alakú épület előtt találtam magam; Olyan magas volt, hogy úgy tűnt, örökké emelkedik. Azt mondták nekem, hogy ez a Tudás Csarnoka.

Beléptem az épületbe, és spirálisan felfelé repültem a könyvespolcokon át, olyan volt mint egy könyvtár, sok millió könyvvel, és én átrepültem mindegyiken. Amikor felértem a csúcsra, színek kaleidoszkópján törtem át, és ezzel egy időben kibújt a fejem a vízből. Körülbelül tíz méterre voltam a folyóban a csónaktól. Azonnal tudtam, hogy hol vagyok, és megragadtam a legközelebbi sziklát.

Fel tudtam húzni magam és sok vizet köhögtem fel. Sokkos állapotban voltam, de nem volt szükségem orvosi ellátásra. Nem tudom, mennyi ideig voltam víz alatt, senki nem nézett az órájára. Lehetett három-négy perc, lehetett tíz. Nem volt idő ott, ahol voltam. Nem mondhatom, hogy klinikailag meghaltam, de nem emlékszem, hogy a víz alatt küszködtem volna, vagy megpróbáltam volna visszatartani a lélegzetem, amíg a felszínre nem értem.

(Voltam úszó, vízisíző, búvár és szörfös is, szóval korábban már voltam jónéhányszor veszélyes helyzetben a víz alatt, amikor azt hittem, hogy meghalok, de egyikük sem volt ilyen. A többi esetre tökéletesen emlékszem, ahogy küzköttem, hogy elérjem a felszínt, a tüdőm majdnem szétrepedt.) Azt mondtam itt el , amire emlékszem, hogy mi történt, amíg a testem a csónak alatt volt.

(excepted from www.BeyondtheVeil.net/hke.htm)

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: Augusztus/1/1971

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Baleset

Vadvízi eveztünk, Kizuhantam a csónakból, és beszorultam a csónak és a sziklák közé, miközben a folyó ereje a fejemen, és a hidraulikus mozgás húzása, a víz alá nyomott. Nem kaptam levegőt és elvesztettem az uralmamat.

HKÉ Részletek:

Hogyan látja a tapasztalatát? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Egyáltalán nem.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Nem láttam magam. Nem volt fontos, hogy van-e testem vagy nincs.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen éber voltam, és tisztában voltam azzal, hogy mi történik. A tudatom messze meghaladta a normál ébrenléti tudatomat, tudatában voltam mindennek az Univerzumban, és annak, hogy mindez hogyan működik mint Egy. Tudtam, hogy Isten jelenlétében voltam anélkül, hogy "látnám" Istent. Nem volt félelem, csak szeretet körülöttem.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét. Nem volt sem tér, sem idő... Nagyon nehéz másképp elmagyarázni. Úgy tűnt, mintha napokig lettem volna ott, de csak percek telhettek el. Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem éreztem különbséget.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Megfigyeltem, mit csinálnak a többiek, miközben felettük voltam, de egyikünk sem beszélt róla utólag, hogy ellenőrizzük a részleteket (senki sem hitte el, hogy megtörtént).

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen Úgy éreztem, hogy fénysebességgel haladok át az alagúton, de nagyon nehéz volt megmondani, hogy mozdulatlan vagyok-e, és a fények suhannak el mellettem, vagy én a fények mellett. Véleményem szerint, ez a dimenziók közötti átmenet hatása volt.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Volt velem egy Fénylény az alagútban. Akkor tudtam, hogy ki volt ő, de most nem tudom megmondani. Valaki, akit az örökkévalóságon át ismertem... Nem vallásos alak, valószínü az őrangyalom. Nagyon sokáig kommunikáltunk telepatikusan, de nem tudom megmondani, hogy miről, mivel nem szavakkal történt. Ez a Lény körbevezetett engem ott a túlvilágon, ahol sok más fénylényt láttam élni az életüket. Az egyetlen kommunikáció, amire emlékeztem, hogy még nem jött el az én időm, még van több munkám ebben az életben, és ha úgy döntök, hogy visszamegyek, hozzáférést kapok olyan tudáshoz, amely segít a küldetésemben.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted, hogy körülvesz Igen Az alagút élményében úgy tűnt, hogy egy ragyogó, tiszta fény felé tartok, amely egyre nagyobb lett, ahogy közeledtem hozzá. Bármilyen fényes is volt, nem volt vakító... Szeretet és melegség volt. Hatalmas lett, és átmentem rajta a létezés egy másik birodalmába.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalomba.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Elsöprő, feltétel nélküli szeretet végig... Jókedv... ámulat... csoda... tisztelet... szabadság... nagy öröm... boldogság... béke... hála...

Úgy tűnt, mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról. Mindent megértettem...hogyan jövünk a Földre, miért, mi történik, amikor meghalunk, hová megyünk a halál után, miről szól a spirituális utazásunk, minden Istenről szól, Ami Van, a fizikai univerzum kezdete, hogyan kezdődött az élet, a Szellem-Lélek-Ember visszatérése a Forráshoz... Nagy részét elfelejtettem, amikor visszatértem, de az évek során el kezdtem emlékezni.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből. Nem tudatosan, de az azt követő években sok mindent megjósoltam, ami bekövetkezett, és úttörő voltam a tudatosságnövelés területén.

Sok dolog, amit elkezdtem, évekkel később megvalósult. Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot, amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére. Nagyon jól éreztem magam, és nem akartam visszatérni. . . Nem voltak gondolataim vagy érzelmeim a hátrahagyott szeretteimmel kapcsolatban, de a Fénylény meggyőzött arról, hogy fontos számomra a visszatérés. Semmilyen módon nem voltam mérges vagy ideges, nem igazán volt esélyem, mert amint beleegyeztem, hogy visszamegyek, azonnal visszahúztak.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan. Liberális.

Vallási háttered jelenleg: Gyermekkoromban ritkán jártam keresztény gyülekezetekbe (keresztény tudomány, evangélikus, metodista, presbiteriánus, episzkopális). A középiskolában áttértem a katolicizmusra, templomban házasodtam meg, megkereszteltem 3 gyermekemet, majd 27 évesen elhagytam az egyházat, és soha nem tértem vissza. Semminek sem volt értelme annak, amit tanultam, és nem volt jelentősége az életemben. Mondhatjuk, hogy agnosztikus-ateista voltam a tapasztalataim idején.

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen A hitem drámaian megváltozott, ahogy fent leírtam, de az egész hozzáállásom az élethez is megváltozott. Pár évvel később elváltam. A személyes és lelki fejlődésem fontosabb lett, mint a hagyományos élet. Újra egyetemre jártam, és diplomát szereztem pszichológia szakon. A hangsúly mások segítésén lett, ahelyett, hogy többet akartam volna magamnak. Már nem érdekelnek az anyagiak . Az élet apró problémái már nem zavarnak; Csak megyek az árral.

Ami a mi földi életet illeti a valláson kívül:

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Az én HKÉ-m harminc évvel ezelőtt volt, tehát ezek a változások folyamatosan történtek az idők során. Rájöttem, hogy nincs szükségem egy másik emberre ahhoz, hogy teljesnek érezzem magam, és egyedülálló maradtam a válásom óta. Az elmúlt tizenöt évben békés cölibátusban élek, a szexuális energiámat kreativitássá alakítottam át, ami a mindennapi életemet állandó, változatos projektekkel foglalja el. Nem gyakorlok semmilyen vallást, meditálok, jógázom, sétálok a természetben. Ami a karriert illeti, a diploma megszerzése után húsz évig főleg tanácsadóként dolgoztam, nyilvános beszédeket tartottam, bejártam az országot, írtam két könyvet és egy forgatókönyvet, több vállalkozásom volt, most főleg az interneten dolgozom, de nem gondolkodom karrierben... Ez az, amit csinálok. Most félig meddig visszavonultam, a hegyekben élek, nagyjából azt csinálok, amit akarok, amikor akarok. Nagyon más lett volna az életem, ha nincs a HKÉ-m.

A HKÉ után

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen. Tudtam beszélni a testen kívüli részről, de utána nem volt semmi, amivel kapcsolatba hozhatnám, egyszerüen nem voltak szavaim... Ez olyan, mintha megpróbálnánk leírni egy naplementét egy vak embernek.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen. Sok kliensem kérdezi tőlem, hogy médium vagyok-e, de nem állítom, hogy az vagyok. Csak úgy tűnik, tudom a dolgokat. Olyan írásos információkat csatornáztam, amelyek nem tudom, honnan jönnek. Nem próbáltam fejleszteni vagy igazán felfedezni ezeket az ajándékokat.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb az, hogy átélhettem ezt az élményt, a legrosszabb az volt, hogy őrültként kezeltek, amikor elmondtam. De nagyon hálás vagyok érte, mert megszabadított a halálfélelemtől, és lehetővé tette, hogy olyan életet éljek, amelyet soha nem éltem volna nélküle.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. Azok az emberek, akiknek először elmeséltem, elutasították, mint valamiféle fantáziát, ezért sok éven át nem beszéltem róla. Tizenöt év telt el, mire újra megemlítettem, ott és akkor, amikor az emberek nyitottabbak voltak a meghallgatására. Azóta sok összejövetelen elmeséltem a történetemet, írtam róla és arról, amit tanultam belőle. A weboldalamon keresztül sok életet érintettem meg, és sokan küldtek nekem e-mailt, amelyben elmondták, hogy a történetem hogyan változtatta meg az életüket és nyitotta meg az elméjüket.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen Meditáció közben újra át tudtam élni az alagút élményét, de nem volt egészen ugyanaz, és nem mentem tovább az alagútnál, nem volt tiszta fény. A meditáció során újra átéltem az életem addigi pillanatait. Szeretnék megemlíteni még valamit, amiről nem sokat beszélnek, és ez a hallucinogének. Abban a reményben, hogy újra átélhetem az élményt, számos drogot kipróbáltam, köztük LSD-t, gombát és ecstasyt. Ezek az élmények mind csodálatosak, érdekesek, és lenyűgözőek voltak, de nagy különbség van. Igen, felfedezheted a tudatosság más szintjeit, de gyakran úgy érzed, hogy nincs kontrollod és félelmet érezhetsz, ami nem fordul elő a HKÉ során. A drogokkal van egy szürreális érzés, de a HKÉ valóságosabbnak tűnik, mint ez az élet. A drogokkal inkább egy élmény történik veled. A HKÉ-vel te magad vagy a tapasztalat, a tapasztalat a tied, a te tudatodé. A hallucinogénekben azonban az a jó, hogy bepillantást engednek a megváltozott tudatállapotokba (akiknek még nem volt HKÉ-jük), és tudatosítják, hogy több van bennünk, mint amit elhitetnek velünk.

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Elolvastam a Bibliát a HKÉ-m előtt, és nem mondhatom, hogy megértettem vagy értékeltem, de a Halál Közeli Élményem során kinyilatkoztatást kaptam róla. A HKÉ-m után újra elolvastam, és teljesen megértettem ... már nem ködösen. És nem olyan volt, mint amit a vasárnapi iskolában tanultam. Valójában a Biblia segített szavakba önteni a tapasztalatomat... Minden ott van, csak a tudatosság egy másik szintjéről kell olvasnod, hogy lásd. Rájöttem, hogy sok minden arról szól, amit az emberek akkoriban megtanultak a saját halálközeli tapasztalataikon keresztül. Az embereknek azóta is van halálközeli élményük, csak manapság többet beszélünk róla. Akkoriban az emberek szenteknek tartották azokat az embereket, akik azt állították, hogy misztikus élményeik vannak, ma diliseknek neveznek minket, vagy megpróbálják tudományosan megmagyarázni, hogy ne vonjuk kétségbe a régóta vallott hitüket ami téves világnézetükön alapszik.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.