Diane HKÉ


Írd le az Élményed:

Átlagos délután volt, amikor végre sikerült leraknom a két kicsit egy kis szunyókálásra. Két nappal korábban problémám volt az ébredéssel a délutáni szunyókálás és az éjjeli alvás után is, amit aggódva meg is beszéltem a férjemmel. Ezen a bizonyos napon féltem, hogy elalszom és úgy döntöttem, hogy inkább tévézek helyette. Leültem a kanapéra és elkezdtem nézni a kedvenc szappanoperámat és a következő dolog amire emlékszem az volt, hogy valaki kiabál, hogy ébredjek fel. Folyamatosan hallottam ezt a hangot, ami azt mondta ‘Ébredj fel Diane, fel kell ébredned’. Amikor kinyitottam a szemeim és felültem (mert azt hittem, hogy elaludtam), előre néztem és ott állt a nagymamám. Na most a nagymamám meghalt három vagy négy eves koromban, így kevés emlékem volt róla. De ott állt a nappali szobám bejáratában, ami a konyhába vezetett, nézett engem és beszélt hozzám, habár a száját nem mozgatta. Folyamatosan néztem az ajkait, mert mindig is ezt csináltam kicsi korom óta, néztem az emberek ajkait ahogy beszéltek. Szóval nem láttam mozogni az ajkait és ekkor jöttem rá, hogy gondolatokon keresztül beszél hozzám. Megkérdeztem, hogy mit csinál és ő azt mondta, hogy vele mehetek. Haboztam, mert nem tudtam, hogy ő hova megy és megkérdeztem, ‘Hova mész?’ Csak rám nézett és azt mondta, ‘gyere, velem jöhetsz’ és elkezdett megfordulni és úgy nézett ki, hogy a folyosón fog végigmenni a kislányaim szobája felé. Tudtam, hogy ha nem kelek fel és megyek vele akkor nem tudnám hova menjek és maradni meg nem akartam, így felkeltem.

Ekkor jöttem rá, hogy már nem kapcsolódtam a testemhez. Súlytalannak és könnyűnek éreztem magam, majdnem levegőnek. Lenéztem a testemre és az nem mozgott velem. Utána visszanéztem nagymamára, hogy lássam merre megy, de már nem láttam. Ez megijesztett, tudtam, hogy jobb ha sietek és utolérem. Következőre a nappalim tetején vagy fölötte voltam, nem vagyok biztos benne. Azt tudom, hogy visszanéztem ahonnan jöttem és ott volt a testem. Először azt gondoltam aggódnom kéne, hogy hátrahagytam, de rendben levőnek tűnt és azt gondoltam, hogy rendben lesz ott a kanapén. Láttam a ruháim színeit és a bútort és a pontos fekvő testhelyzetem. Elképesztő volt! Ezután elmentem egy időre valahova. Nem emlékszem, hova mentem, de a nagymamám ekkor nem volt velem. Egyedül voltam.

Ezután visszatértem a magam felett lebegés helyzetébe, de olyan szögben, hogy nem igazán láthattam magam, de mégis láttam. Ha meg tudod érteni ezt. Mindenesetre 2 ember vagy dolog (azt hiszem szellem) volt velem. Egy a jobbomon és egy a balomon. Azt mondták, hogy maradhatok vagy vissza is mehetek. Visszanéztem ‘magamra’. Kicsit elmosódott volt. Próbáltam eldönteni, hogy vissza akarok-e menni, mert határozottan nem akartam elhagyni ezt a csodálatos, békés, szerető és teljesen elfogadó helyet, ahol voltam. Ezután az anyám és nővérem és a két kislányom ugrott be a fejembe és tudtam, hogy szükségük van rám – mégha ez azt is jelentette, hogy az életem nagy részében szenvedni fogok – szükség volt rám, vissza kellett mennem, nem tudtam egyedül hagyni őket. Így ebben a pillanatban döntést hoztam a visszatérésről. És… Hirtelen ezen a sötét helyen vagyok, zuhanok, zuhanok, gyorsabban és gyorsabban és olyan érzés volt, mintha egy kis lyukon préseltek volna be, míg újra nem éreztem a testem. Sötétebb volt mindennél amit valaha láttam. Sötétebb volt mint bármely éjszaka és feketébb mint bármilyen fekete. Majdnem megijedtem mire ismét éreztem a testem, a súlyt, a nyomást. A tüdőm annyira fájt, hogy nem hittem volna, hogy túlélem. Hirtelen hallottam ezt a hangot rámkiabálni, ‘ Kelj fel Diane, fel kell ébredned!’. Addig folytatódott amíg elkezdtem kinyitni a szemeim. Abban a pillanatban emlékszem, hogy egy mély levegőt akartam venni, olyan érzés volt, mintha most kerültem volna vissza a testembe és újra kezdenék lélegezni, majdnem mintha most először tenném. A mellkasom emelkedett és a tüdőm lassan apránként elkezdte beszívni a levegőt majd hirtelen mély levegőt vettem, nagyon fájdalmas volt!! Még egy lélegzetvétel kellett és ezután kinyitottam a szemeim és rájöttem, hogy valami nagy baj van velem, de emlékeztem, hogy mit tapasztaltam. Láttam a nagymamám – és egy sárga virágos ruhában volt és azt akarta, hogy vele menjek.

Felültem a kanapén és éreztem, hogy teljesen átáztam, a ruháim, a hajam, mindenem. Még a kanapé is úszott az izzadtságomban. Összeszedtem magam, ahogy tudtam és a telefonhoz mentem, hogy felhívjam anyámat, mert a szívem nagyon dobogott és el kellett neki mondanom, hogy az ő anyjával találkoztam! Később egyre több jelet érzékelt a hatodik érzékem és elkezdett természetes lenni a nap vagy éjjel bármely szakában. Láttam gyilkosságokat, láttam egy babát, hogy elrabolnak egy közelünkben lévő kórházból. Tudtam, hogy mit fognak mondani nekem az emberek, mielőtt egyáltalán az ajtómhoz jöttek volna. Tudtam, hogy valaki hívni fog, mielőtt megcsörrent a telefon. Ahogy teltek az évek egyre több ilyen eset történt – 1986-ban költöztünk az első otthonunkba – öreg ház volt, de nekünk az első. Miután ott éltünk pár hónapot rájöttem, hogy társaságunk van. Kis társaság! Gyerekek, azt hiszem egy fiú és egy lány, akik játszottak a házunkban,amíg nem voltunk otthon és amikor hazaértünk, hallottam őket játszani ahogy beléptünk és akkor abbahagyták. Ezután 1993-ban vagy 1994-ben egy férfi látogatott meg – egy szellem egy előző korból. Rátette a kezeit a vállamra és én éreztem a melegségét és szeretetét és fájdalmát. Megijesztett és felugrottam, majd átszalattam egy másik szobába. Rákiáltottam, hogy mit akar tőlem – mivel gyakran hallottam a lépteit és a lányaim és én is láttuk az árnyékát éjjel az ágyunknál.

A férjem sosem látott vagy hallott semmit. Valaki mesélte nekem, hogy ha ez a szellem nem Istentől való, akkor ha azt mondjuk neki, hogy Isten nevében távozz, akkor megteszi – így ezt tettem. Még néhány eset volt, amikor visszatért és beszélt hozzám – azt akarta tudni, hogy én miért gondolom, hogy bántana engem. Nagyon meg voltam ijedve. Nem akartam többé ilyen dolgokkal foglalkozni. Így elkezdtem figyelmen kívül hagyni minden ilyesmit, ami történt. Nem hagytam, hogy az érzékeim azonosítsanak bármit ami elém került – mentem a magam dolgára. Egy ideig még tudtam a kezeim arra használni, hogy mások jobban érezzék magukat – éreztem a hőt a kezeimben, ahogy hozzájuk értem, hogy kimaszírozzak egy csomót a vállukból vagy a hátukból. A környékünkről mindenki azt akarta, hogy maszírozzam meg őket. De ahogy elkezdtem egyre többet és többet tanulni a ‘chi’-ről és mesélni róla másoknak, az emberek azt gondolták, hogy kezdek ‘furcsa’ lenni és elkezdtek tőlem félni – szóval ezt is abbahagytam.

Amikor az anyám nagyon betegen kórházba került és haldoklott – a szellem az ágyához jött mellém. Azt mondtam neki, hogy nem kaphatja még meg, mivel én még nem végeztem vele és ő elment. Anyám napról napra jobban lett és most teljes és szép, egészséges életet él. Mindenesetre mindig is éreztem, hogy okkal vagyok itt, de most úgy érzem, hogy nem tudom az okot és elveszettnek, rossz helyen lévőnek érzem magam.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen A konvektorból gáz szivárgott a szobába. Csak két méterre voltam tőle. Tudtam, hogy egy ideje nem lélegeztem amikor visszatértem a testembe. A lélegzetvétel hozott vissza az életbe. Emlékszem mikor visszatértem – azt gondoltam, ilyen érzés lehet, amikor az újszülött veszi az első lélegzetvételnyi levegőt! Utána úgy vert a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről!

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen Néhány nappal később rájöttünk, hogy a konvektorból gáz szivárog és ki kellett cserélnünk, mivel mérgezte a levegőt.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? A legelején, amikor láttam a nagymamám és amikor valaki kiabált, hogy keljek fel. Csak ez a rész volt álomszerű. A testem elmosódott volt, amikor visszanéztem rá, miközben próbáltam eldönteni, hogy mit akarok tenni.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Fény voltam és gyorsan tudtam mozogni minden irányba. Elképesztő volt! Annyira szabadnak és nyitottnak és őszintének és tisztának éreztem magam. Imádtam!!

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Csodálatos volt!! Pontosan tudtam mi történik, miután rájöttem, hogy lebegek és rendben valónak találtam, hogy ezt csinálom. Nem voltam biztos abban, hogy kerültem vissza a lebegő pozícióba, és nyugtalanított, hogy merre jártam, de a döntésre kellett koncentrálnom, hogy visszatérek-e vagy ott maradok. Így azt hiszem nem nagyon gondolkoztam az utamon, amíg véget nem ért. Utána nagyon erősen próbáltam rájönni, hogy merre voltam. De egyszerűen nem emlékszem.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét Nem tudom mennyi időbe telt eljutnom a fenti pozícióba a kanapétól, de nem lehetett több mint egy másodperc. A feketeség tovább tartott és borzasztó volt. Olyan érzés volt, mintha hatalmas erővel húznának egyenesen lefele. Megrémísztett engem!!

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Egy hang mondta, hogy kelljek fel, rámkiabált, hogy keljek fel. Aggódtam és idegesített, hogy nem tudok felkelni! Nagyon megijedtem, hogy nem tudok felkelni és nem tudtam miért!! Próbáltam, próbáltam, de nem tudtam kinyitni a szemeim. Nagyon felzaklatott ez a hang.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen Végigmentem egy fekete, fekete alagúton hosszan lefele. Már kezdtem megijedni, mert azt hittem sosem lesz vége és a feketeség megijesztett – egy szikrányi fény sem volt!

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Láttam a nagymamám, aki meghalt amikor én három vagy négy eves voltam, megismertem őt! Láttam két lényt, egy a jobbom, egy a balomon volt pont mielőtt eldöntöttem, hoyg visszatérek.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Nem fénylő fény volt, hanem csillogó, körülvett engem melegséggel és szeretettel és megértéssel, teljes megértéssel – mindenről – nem voltak válaszra váró kérdések, minden ismert volt! Minden tudtam!! És minden rendben volt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalomba.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Félelmet, aggodalmat, elveszettséget és utána biztonságot, könnyűséget, szeretetet, hatalmas szeretetet! Utána csalódást és zavarodottságot, aztán eltökéltséget és utána ijedtséget majd megkönnyebbülést.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Mindent tudtam. Nem voltak kérdések mert minden ismert volt. Nem éreztem, hogy bármit kérdeznem kellene. Egyszerűen tudtam, hogy mi csupán pontok vagyunk az univerzumba – több dolgot teremtett Isten, mint amiről tudomást szerzünk mielőtt meghalunk. Ő így tervezte. El kell fogadnunk és nem megkérdőjeleznünk – élni követve a parancsait. Az életünk már meg van tervezve és mi nem változtathatunk ezen terveken. De felnőhetünk a tudáshoz, hogy mit tegyünk a létezésünk különböző részeiben – azzal ha van hitünk.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből Tudtam, hogy ha visszajövök akkor szenvedni fogok, fájdalmasan, lelkileg a férjemtől és másoktól és így is történt és azt hiszem még fog is.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen Amikor felmentem ott megálltam és rájöttem, hogy vissza tudok nézni. Ezután nem tudom hogyan jutottam túl, de tudom, hogy a másik oldalon voltam amikor visszatértem a testem fölé, és döntenem kellett, hogy maradok vagy visszajövök.

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Nem kell templomba ‘járnom’ ahhoz, hogy Istenhívő legyek. Nagyon közel éreztem magam hozzá, habár ez mindig is így volt a gyerekkorom óta. Érzem, hogy velem van az őrangyalom és a Szentlélek. Tudtam, hogy a ‘fény’ megtud áldani és gyógyítani. Továbbadtam a barátaimnak akiknek szüksége volt erre és ők érezték ezt anélkül, hogy tudták volna, hogy megkapták. (Tudom, hogy furcsán hangzik, de olyan volt mint egy csoda, láttam megtörténni.)

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Tudtam, hogy több van az életben, mint dolgozni egy unalmas, jól fizető, nem létező állásban. Váltottam egy olyanba, amivel tudok másokon segíteni. Néhány évvel később vissza kellett mennem egy jobban fizetőbe, de továbbra is segítek másokon. Amikor először váltottam nem aggódtam, hogy hogyan alakulnak a dolgok, tudtam, hogy gondoskodni fognak rólunk és így történt. Miután a férjem lelépett – kételkedni kezdtem – és visszatértem a ‘másik’ munkahelyre, hogy pénzt keressek, lassan elvesztettem az érzékeimet, amit kaptam. Azt hiszem azért vesztettem el ezeket, mivel olyan erősek voltak, hogy aggódni kezdtem, hogy a férjem vagy más családtagok megpróbálják tőlem elvenni a gyerekeim és már nem én irányítanám az életemet a továbbiakban. Ez megijesztett. A hétköznapi életem elég fusztrálóvá vált azon dolgok miatt amiket láttam – valós eseményeket és, hogy nem tudtam mit kezdjek velük. Megrémísztett, hogy újabb gyilkosságokat és gonosz dolgokat láthatok – kimerített a mások iránti aggodalom, hogy kik ezek az emberek, hol történtek ezek a dolgok és mit tehetek? Féltem a saját otthonomtól, a szellemektől. Kétségbe vontam a józan eszem. Azon gondolkoztam, mit gondolnak rólam mások. Másnak éreztem magam, jó értelemben, de hogyan mondod el ezt a másságot másoknak, akik nem értik meg és azt hiszik, hogy őrült vagy?! Beteg és gyenge lettem. Be kellett fejeznem, hogy figyelek ezen dolgokra és el kellett kezdenem nap mint nap élni ‘valós’ eseményekkel. Néha ezen dolgok még mindig megjelennek és felszínre akarnak törni, de én próbálom elnyomni ezeket. Nem tudom pontosan miért – még mindig zavarodott vagyok.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen A békés, szerető, nem ítélő, tiszta elfogadás érzése amit kaptam miközben lebegtem és, hogy nem emlékszem arra, hogy hol volt ahova mentem. Simán csak tudtam, hogy nem akarok ide visszatérni. Sokáig szomorú voltam, hogy a visszatérés mellett döntöttem, még úgy is, hogy a szeretteim miatt hoztam meg ezt a döntést. Azt is nehéz volt elmagyaráznom, hogyan történt a visszatérésem – a feketeség, a gyötrő fájdalom a tüdőmben és a mellkasomban, amikor megpróbáltam levegőt venni a testembe való visszatéréskor.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Hatodik érzék, telepátia, tárgyak mozgatása az elmémmel, gyógyítás a kezeimmel, magam gyógyítása az elmémmel, látni és beszélni szellemekkel, mindent értettem az életről és nem aggódtam a jövőn – hiszen már eleve elhatároztatott.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb dolog ‘velük’ lenni volt, habár nem tudom kik voltak ‘ők’. Egyébként a fény volt a legjobb rész, sosem felejtem a fényt és a szeretetet és a teljes megértést. A legrosszabb lefele menni volt a feketeségben, borzalmas volt!

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen A reakcióik alapján szerintem azt gondolták, hogy mentálisan vagy fizikailag nem vagyok rendben. Elkezdtek távolságot tartani és nem engedték a gyerekeiket egyedül a közelembe.

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Mindig gondolkoztam azon, hogy a gázszivárgás miatt volt-e – vajon csak álmodtam-e az egészet? Nem tudom, hogyan láthattam és néha még most is látom ezen dolgokat – de semmiért a világon nem adnám oda. Tudom, hogy nem fogok félni a halálól – talán még meg is könnyebbülök – elégedett leszek ha eljön az időm. Bárcsak mindenki megtapasztalná amit én – megváltoztatná azt ahogy az életre és a velük élőkre tekintenek. A lehetőségek hatalmasok, hogy egymástól és más lényektől tanuljunk – ha el tudnánk fogadni a dogokat ahogy vannak.

A feltett kérdések és az általad megadott információk pontosan és részletesen leírják az élményed? Bizonytalan

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.