Ginny S HKÉ


Írd le az Élményed:

Június 16-án hajnali 2:30 körül visszamotoroztunk a kempingembe a Motoros Hét alatt. Utas voltam a barátom Harley-ján. A barátomon kívül három másik barátom is velem volt. Befordultunk egy sarkon, ahol egy hatalmas Dodge 4x4 kanyarodott be, ami az út mindkét sávját elfoglalta. Nem tudott kitérni, és mi nem tudtunk megállni. Körülbelül 60/ kmh sebességgel haladtunk, fékeztünk, amikor megláttuk a teherautót, de így is belehajtottunk a Dodge-ba. Körülbelül 30 láb magasra repültem a levegőbe, és körülbelül 50 láb távolságra landoltam a motortól. Nem viseltem sisakot, és a fejemen landoltam. A balesetben koponya törést szenvedtem, és nem volt életjelem. A legtöbb dologra, ami azóta történt, nem emlékszem tisztán. Azt mondták nekem, hogy a kettő másik motor közül ami velünk volt, az egyik motor is belehajtott a Dodge-ba. A motoron amelyik nem ütközött, két közeli barátunk ült. Ők előre futottak az úton és megállították a forgalmat. Ha nem lettek volna ott, valószínűleg elgázolt volna minket a következő autó, amelyik bekanyarodott volna. Az első autó, amely jött, megállt és segített nekünk. Ebben két szolgálaton kívüli rendőr volt. Ironikus módon egyikük mentős volt.

Ő újraélesztett és megmentette az életemet. Olyan erősen ütötte a mellkasomat, hogy eltörte az egyik bordámat. Mindannyiunkat kórházba szállítottak. Miután újraélesztettek, ébren voltam és beszélni kezdtem. Még a kórházban is ébren voltam az idő nagy részében. Bár nem emlékszem, hogy magamhoz tértem volna órákig a kórházba érkezésem után. Emlékszem a villogó színes fényekre, valószínűleg a mentő- és rendőrautóké. Emlékszem, láttam, hogy egy lányt hordágyra tettek felülnézetből. Valószínűleg magamat láttam, mivel én voltam az egyetlen Nő a balesetben. Furcsa módon arra is halványan emlékszem, hogy a nyakamat megigazították, amikor a hordágyra tettek, ami körülbelül három másodpercig tartott.

Amikor emlékezetem szerint először ébren voltam a kórházban, megkérdeztem a nővért, hogy miért vagyok ott. Elmagyarázta, hogy balesetet szenvedtem, és hirtelen emlékeztem: "Ó, igen!", és eszembe jutott a baleset minden részlete, amire most is emlékszem. Ami furcsa számomra, az az, hogy másoktól tudom, akik ott voltak, hogy éber voltam a baleset helyszínén, és egy órán keresztül a kórházban is amíg teszteltek. De amikor visszanyertem az eszméletemet, úgy éreztem, mintha akkor ébredtem volna fel egy mély és kellemes álomból, ami hátborzongató és ijesztő érzés volt.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 2001 június 6.

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Baleset.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen. Amikor visszanyertem az eszméletemet, úgy éreztem, hogy az elképzelhető legbékésebb és legmélyebb álomból ébredtem fel. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az intenzív, nyugodt érzés a morfiumnak köszönhető-e, amit a kórház adtak nekem.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Igen, azt hittem, hogy az egész élmény álom volt, amíg a nővér el nem mondta, miért vagyok a kórházban.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. Ébren voltam, de nem emlékszem, hogy ébren lettem volna. Akkor amikor az emberek azt mondták nekem, hogy éber vagyok és beszélek, teljesen más dolgokra emlékszem.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? A tudatállapotom a klinikailag halott állapottól és eszméletlenségtől a tudatosság és eszméletlenség váltakozásáig és végül a tudatosságig terjedt. Nem hiszem, hogy valaha is igazán éber voltam. Súlyos agyrázkódást kaptam, ezért hónapokig nem éreztem magam ébernek.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét. Amikor a testen kívüli élményem volt, kiesett idő. A baleset helyszínén töltött teljes idő, a mentőautóban töltött idő, egészen amíg magamhoz nem tértem (órákkal a kórházba érkezés után).

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Dolgok hangzottak el körülöttem, és valamennyire tudatában voltam, hogy háttérzaj van, mégsem hallottam. Olyan volt, mintha ott lett volna, de mégis távoli, és néha annyira tompa volt, hogy nem is tudtam róla.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Nem

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. Fényes fényvillanásokat láttam, fehéreket és színeseket egyaránt. Most, amikor látom a mentők, tűzoltóautók és rendőrautók fényeit, nagyon nyugtalan érzésem van.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Nem

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Rettegett, fáradt, higgadt, zavart, nyugodt, aggódó.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról. Úgy éreztem, hogy van valaki velem, ami megnyugtatott és azt éreztette velem, hogy minden rendben lesz. De én senkit és semmit nem láttam, se nem beszéltem semmivel és senkivel. Egyszerűen nem éreztem magam egyedül. Nehéz leírni. Nem éreztem, hogy bármi vagy bárki ott lenne; Egyszerűen nem éreztem úgy, hogy egyedül lennék, és egyedül kellene átélni mindent.

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Nem

Isten, spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Gyakorló katolikus

Vallási háttered jelenleg: Nem gyakorlom a vallásom olyan hűen ahogy szoktam.

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Az élethez való hozzáállásom jelentősen eltérő. Rendkívül tudatában vagyok saját halandóságomnak. Állandóan olyan kérdéseken tűnődöm, mint; "Miért vagyunk itt a földön? Van még valami ezen kívül?". Jobban hiszek a spirituális lényekben, és azon tűnődöm, vajon meg tudom-e valaha tanulni, hogyan irányítsam az energiámat, hogy kommunikáljak velük .

Ami a mi földi életet illeti a valláson kívül:

A változások az életedben, a halálközeli élményed következtében: Másképp látom a világot. Hálás vagyok mindenért, amim van.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Az élmény után rájöttem, hogy az élményem előtt elvesztettem a motivációmat. Úgy gondoltam, hogy minden az ellen szólt, hogy túléljem azt az éjszakát, de mégis túléltem. Kell, hogy legyen valami oka annak, hogy Isten azt akarja, hogy itt legyek. Úgy döntöttem, hogy összeszedem magam, és 2003 szeptemberében elkezdem a jogi egyetemet. A HKÉ után :

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Az intenzív, csontig hatoló félelem, a hihetetlen, mégis hátborzongató alvás, amiből felébredtem, és a részleges képek, amelyekre emlékszem.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Nem

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? Az élményem legrosszabb része a rendkívüli halálfélelmem volt, amit utána éreztem. Először azt kívántam, bárcsak meghaltam volna a balesetben, mert úgy éreztem, hogy soha nem tudtam volna meg, milyen rossz. Úgy éreztem, hogy már vége, de most újra át kell élnem. Elképzeltem a halálom minden elképzelhető módon. Nagyon felkavaró volt nézni az emberek haldoklását a filmeken, mert elképzeltem, hogy én is úgy halok meg, ahogy a filmben az emberek. A legjobb dolog, ami ebből a balesetből származott, az öntudatosságom. Újra összeszedtem magam és motivált vagyok. Olyan élet céljaim vannak, amik nem voltak. Ez a baleset a fantáziámat és a kíváncsiságomat is felkeltette.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Nem sok emberrel osztottam meg a tapasztalatomat. Úgy érzem, hogy legtöbbször ha mégis beszélek róla, az emberek nem egészen értik. Nem arról van szó, hogy nem akarnak hinni nekem, hanem arról, hogy szkeptikusak a témával kapcsolatban. Azt hiszem csak olyan emberekkel szeretnék beszélni az élményemről, akik azonosulni tudnak vele.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen Bizonyos filmek, amikben emberek halnak meg vagy sérülnek meg hasonló módon, előhozhatja az egész élményemet. Álmodtam is a balesettel kapcsolatban. A mentőautók fényei felkavarnak. Néha azon tűnődöm, vajon mások is megtapasztalják-e azt a mély alvást, ami ijesztően kényelmes volt.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.