Indiai Orvos HKÉ


Írd le az Élményed:

Üdvözletem! És köszönet az őszinte megbecsülésért. Én egy három évtizedes gyakorlattal rendelkező vezető Homeopata orvos vagyok. Alább található az eredeti üzenetem a személyes HKÉ-m részleteiről, amit ezennel publikálásra küldök. Az e-mail címemet is kitehetik mellé, így a hasonló gondolkodású emberek egymásra találhatnak és beszélhetnek erről az igen fontos témáról, ami a kollektív indiai Elmét évezredek óta foglalkoztatja. Meleg Üdvözlettel.

Mi Indiában az ősi, több mint hétezer éves filozófiai hagyományainkkal és ezernyi szentünkkel és bölcsünkkel az élet holisztikus filozófiájában hiszünk.

Semmilyen kísérlet az “Átlagos tapasztalat” alapján vagy objektív tanulmányok az agyról sem tudja megmagyarázni a tudat működését. Minden ember tapasztalata más lesz, mint ahogy nincs két egyforma hüvelykujj lenyomat sem.

Egy fejlett lélek HKÉ-je transzcendentális lesz. Olyan mint egy Kvantum Ugrás. Míg az átlagos emberek élményét sok esetben a stressz vagy az érzelmek számlájára írják. A tudat témájában egy Kvantum mezőbe kerülünk, ahol a Modern tudománynak nincsennek útmutatásai.

Én is szekptikus voltam a Transzcendetális élmények iránt, amíg én is átéltem egy HKÉ-t 1969-ben. Akut Vérhas és a vérveszteség következtében a végét jártam.

Hirtelen elhagytam a testem és a plafonról le tudtam nézni a testemre. Abban az állapotban mindenről tudtam, amire gondoltam. Anyámra gondoltam.

Láttam, ahogy nagy tumultusban rohan egy peronon egy vonathoz.

Később, amikor szerencsésen meggyógyultam, megerősítette, hogy abban a pillanatban több száz kilóméterre tényleg egy peronon futott, hogy elérje a vonatot és hozzám utazzon, mert táviratot kapott a kritikus állapotomról.

Minden HKÉ elképesztő, ami a valóságban is igaznak bizonyul! Hogyan tud az elme keresztül utazni Téren és Időn? Az elme a transzcendentális Valóság. Egy kvantum entitás. A Tudomány még nem jutott olyan fokra, hogy megértse.

Ahogy Shakespeare fogalmazta meg, “Több dolgok vannak földön és égen, mintsem álmodnátok.”

Részletek.

Az eset tulajdonképpen 1969 szeptemberében történt. Mivel a HKÉ egy nagyon meghatározó élmény, ez mélyen belemaródott az emlékeimbe. Minden percének összes részletét azonnal fel tudom idézni, hiába telt el több mint három évtized.

Akkoriban harminchét voltam és nagy darab fiatal férfi. Agnosztikus voltam, szekeptikus a vallással vagy bármi mással szemben amit nem lehetettet szigorúan tudományosnak hívni.

A családom éppen egy kisvárosba, Eluruba, költözött Andhrapradesh tartományba, Indiában. Az ottani nem higénikus körülmények miatt komoly Vérhas rohamot kaptam. Elkerülve az öngyógyítást, egy barátomhoz mentem kezelésre a Közkórházba.

Az erős antibiotikum kúra ellenére a vérhas nem akart múlni. Nagy mennyiségű vért vesztettem. Emellé magas lázam is keletkezett. Néhány nap múlva az állapotom gyorsan romlani kezdett. A pulzusom nagyon gyenge és alig tapintható volt.

A telihold utáni harmadik napon éjfélkor az orvost hívták, mert az állaptom rohamosan romlott és összeomlottam. Miközben ellenőrizte a szívverésem én hirtelen elhagytam a testem. A plafonról néztem le a saját testemre!

A látási viszonyok nagyon rosszak voltak, mintha egy füstfelhő választott volna el a környezetemtől. Az erős fájdalom, amit a testem elhagyása előtt éreztem, megszűnt. Nyugodt és rendezett voltam.

Hirtelen rájöttem, hogy halott vagyok! Istenem! Idehoztam a kisgyerekeim és a családom és itt hagytam ezen a furcsa helyen őket, mindenféle pénzügyi vagy egyéb védelem nélkül! Nem láttam tisztán. Minden ködös volt. De olyan volt, mintha látnék látás nélkül, és hallanék hang nélkül. A Létezés egy másik Dimenziójában voltam. Hallottam lentről a nők siránkozását és az elfojtott beszélgetéseket. Egy gondolatom kiemelkedett a többi közül. Milyen abszurd az Élet! Reggel a testem elhamvasztják. Ennyi az élet. Milyen értelmetlen vége a határtalan csodák és potenciális lehetőségek láncolatának. Olyan mint egy tengeren úszó buborék.

Akkor mi a halál? Egy bejárat egy másik dimenzióba? Nyugodtan és objektíven gondolkoztam, míg az agyam és a testem alattam feküdtek! Mintha nem én lennék az akit a halál elragadott. Az evolúció a tudat magasabb és magasabb szintjeit hozza létre az anyagból és a halál úgy tűnik, hogy azt elragadja.

Miközben merengtem, feltűnt egy jelenlét. Beszéd nélküli kommunikációban Ő elmondta, hogy visszatérhetek a testembe, ha arra vágyom. De nincs vesztegetni való idő. Abban a kritikus pillanatban, válaszért esedeztem az élet rejtélyére, mintha az a gondolat teljesen lekötött volna. Csillagok csodás látványa zúgott el mellettem. A tumultus közepén volt egy izzó fény. Úgy tűnt, hogy minden csillag egy tudat központja. Belemerültek és kiemelkedtem a központi tudatból, ahogy a kozmikus AKARAT óhajtotta, ami úgy ragyogott mint egy nagyon nagy nap!

A látomás eltűnt és én észrevettem, hogy az orvos ámulattal néz le rám. Erőtlenül mosolyogtam és mondtam neki, hogy minden rendben.

Abban a testen kívüli állapotban minden vágyam valóra válthattam, mintha Mindenható és Mindentudó lennék! Az anyámra gondoltam és láttam őt nyugtalanul futni egy több száz mérföldre levő vasútállomás peronján! Amikor visszatértem a testembe, a heveny fertőzés eltűnt és néhány nap alatt rendbejöttem. Az anyám később megerősítette, hogy valóban kétségbeesetten futkározott a Vijayavada vasútállomáson érdeklődve egy Eluruba induló vonat után, miután táviratot kapott a kritikus állapotomról. A HKÉ-t nem lehet elmagyarázni normális, tárgyilagos kifejezésekkel. Egy pozitív személyiségváltozáson is átmentem. Minden arroganciám eltűnt.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.