Jean HKÉ


Írd le az Élményed:

28 éves voltam, egyedülálló és Texasban éltem a hat éves lányommal. Végtelenül depressziós voltam, erősen ittam és úgy éreztem, hogy nincs iránya vagy célja az életemnek. Teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól és elfeledkeztem az élményről, amit három évesen éltem át. Akkoriban egy fehér/arany színű fénygömb jött a hálószobámba és beszélt velem. Telepatikusan elmondta, hogy valamit tennem kell majd az életem végén. Nem emlékszem arra, amit mondott, hogy tennem kell, de emlékszem amikor ezt mondtam a fénynek, “Arra nem vagyok képes, sosem tudom majd megtenni.” A fény azt mondta, ”Felnősz majd hozzá.” A Lény a Fényben kedves, puha, meleg, szerető, szuper intelligens és teljes mértékben jóságos volt.

Szóval itt voltam 28 évesen, messze letérve az útról, a Fény emlékét elfelejtve és a legfőbb célom az volt, hogy vékony legyek és feleségül menjek egy férfihoz, akinek elég pénze van minden gondom megoldásához. Egy nap kimerülten hazajöttem a munkából és lefeküdtem az ágyra. A hangulatom sötét volt és teljesen belemerültem a tűnjön-el-a-világ elme állapotba. Szinte azonnal magamba zuhantam – berobbantam. Olyan sebességet éreztem, mintha szánkón lennék – süvítő hangot – és keresztülzuhantam egy kék szatén fényből álló alagúton. Az alagút végén egy tisztás volt a közepén egy “kék zsákkal”. A zsák organikus volt és olyan volt mint egy pólya. Egy születés zsák. A formája organikus volt és nagyjából egy körtére hasonlított egy nyílással a tetején. A zsák fölé lebegtem és amikor odaértem “tudás” áramlott ki belőle. “Tudás” alatt azt értem, hogy teljes négydimenziós fogalmak és elgondolások a körítő szavak nélkül.

Volt már, hogy valamit hallottál vagy százszor és egy nap “tudtad”, hogy mit jelent? Nagyon nehéz megfogalmazni az élményem szavakkal, mivel beszéd nélkül történt. Mindenesetre a “tudás” olyan gyorsan és sűrűn repkedett ki a zsákból, mint a pattogatott kukorica a sütőből. Próbáltam megfogni néhányat, hogy visszahozhassam magammal és szavakkal leírni, hogy emlékezzek rájuk. De túl sok volt és túl gyorsan történt ahhoz, hogy megragadjam ezeket. “Tudtam”, hogy amit találtam, az minden ember összes “tudása” volt minden időkből – múltból, jelenből és jövőből. Minden bölcsesség ebből a kollektív tudásgyűjteményből származik és minden, amit tanulunk, ide kerül mindenki használatára.

Otthagytam a kék zsákot és azonnal magasan a Föld fölött találtam magam. Lenézve láttam a Föld görbületét a színeit, és a kontinenseinek és vizeinek formáját. Nem csak téren, hanem időn kívül is voltam. Láttam az emberek mozgását és eszméket, amik formálták a történelmet és formálódtak általa. A történelem minden korszakában átéltem az adott időszak teljes “érzését”, beleértve a zenét, építészetet, öltözködést, politikai gondolkodást és irodalmat. Olyan volt mint emberek roppant felvonulása különböző időkből és különböző világnézetekből, együtt dolgozva. Mintha levennénk a fedelét egy hatalmas gépezetnek és megfigyelnénk az összes tengely, fogaskerék és lánc együttműködését. A felszínén ebből nem látunk semmit, de vedd le a fedelet és megláthatod. A látomásom levette a fedelet. “Tudtam”, hogy mindannyian össze vagyunk kapcsolódva egymással – mint a hegymászók a derekukon lévő kötelekkel. Ha egyikünk leesik lehúzza a többieket. Mikor felfele mászunk, másoknak is segítünk feljutni. Együtt vagyunk benne ebben az egészben. “Tudtam”, hogy amit üres térként látunk magunk között az nem üres. Olyanok vagyunk mint a márványgolyók egy üvegtáblában. Nem látod az üveget, csak a golyókat. De az üveg tartja össze a golyókat. Minket összetart egy láthatatlan anyag, ami körülvesz és áthat. Nekünk láthatatlan ugyan, de nagyon is valóságos.

Láttam, hogy az élet ezen a bolygón nem véletlenszerű, van egy hatalmas terv. A terv viszont olyan mértékű, ami felfoghatatlan számunkra. Az elménk véges ahhoz, hogy megértsük. Láttam egy gömböt, ami tekervényes volt és minden felszínt tartalmazott. Évekig az élményem után kerestem valakit aki meg tudja nekem ezt magyarázni. Rendszeresen fogtam egy papírszalagot, megcsavartam és a két végét összefogtam. “Mi ez?” Kérdezgettem. Végül, évek múlva találkoztam egy fizikussal, aki elmondta, hogy ez egy Möbius szalag. Elmondtam neki, hogy én láttam egy tömör gömböt, ami úgy nézett ki mint ez a Möbius szalag. A fizikus mondta, hogy az egy Möbius test lenne. Mondta, hogy pusztán matematikailag bizonyított, hogy a Möbius test létezhet, de a mi három dimenziós elménk, nem tudja elképzelni. Mondtam neki, hogy én láttam egyet. Csak rázta a fejét. Az élményem során elmondták, hogy minden idő “most” van és minden tér “itt” van. Úgy hiszem, hogy több is történt az élményem középső részén, amire csak később fogok emlékezni, amikor eljön az idő.

Ebből a magaslati pontból visszatértem a csodálatos kék fénybe. Jobbról, előről jöttem be a közepe felé mutató szögben. Előttem emberek “esszenciáinak” egy csoportja volt. Ha egy virágmezőt egyetlen csepp parfümbe sűrítenél, akkor az lenne a virágok esszenciája. Ezek az emberek esszenciái vízcseppek voltak egy vödörben – egyéniségek voltak, de közösségben. Háromszög formájú csoportban voltak – mint a felállított tekebábuk – a csúcsa felém nézett. Volt egy esszencia, aki egy kicsit a többiek előtt állt. Úgy éreztem, hogy ő mindenkiért beszél, de nem uralkodott felettük.

Ahogy a közelükbe mentem, azonnal tudtam, hogy ez a csoport sokkal jobban ismer engem, mint ahogy én valaha ismerhetném magam, teljesen elfogadtak és határtalanul szerettek. A szeretet, ami áramlott belőlük hullámokban járt át engem és olyan tiszta és erős volt, hogy nem bírtam elviselni. Egy voltam közülük mindig is. Tudták, és én is tudtam. Az elől álló kommunikált a szívemmel és az elmémmel és elmondta, hogy nem maradhatok, vissza kell mennem. A lény férfinak tűnt, de nem tudtam beazonosítani, hogy ki lehetett. Könyörögtem, hogy ne küldjön vissza. Határozottan elmondta, hogy van valami amit meg kell majd tennem, de ők velem lesznek és visszatérhetek majd, ha elvégeztem a feladatom.

Azonnal visszajöttem és felkeltem az ágyról nagyon dühösen, hogy újra itt vagyok. Hetekig mérges voltam azért, hogy vissza kellett térnem, de utána előre tekintettem a feladatomra, bármi legyen is az, amit majd meg kell tennem. Ez az élmény megváltoztatta az életem és sok hasznos változást eszközölt az életemben ennek eredményeként. Elhagytam néhány rossz szokást és elindultam a spiritualitás kutatására, ami mindenféle érdekes és gazdag helyre vezetett el.

1973 óta vannak látomásaim, amik megmutatták, hogy mi fog történni 1990 és 1999 között.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.