Jonathan Drogos tapasztalt

Írd le az Élményed:

(Epilógus a HKÉ után)

Jonathan vagyok, 1975 nyara volt. 17 éves voltam és egy kisvárosban éltem New York állam felső részén. Egy nagy adag LSD verziót vásároltam, amit Ablaküvegnek hívtak. A barátaim és én már egy hete használtuk ezt a drogot, majdnem minden nap, de egy adag ereje már nem érte el a kívánt hatást. Az esemény előtti napon mindnyájan 2 adagot vettünk be. Az esemény napján minden utazások nagyapjára mentem, és 5 vagy 6 adagot vettem be ebből az erős hatású LSD-ből. Délután 4:40 körül elkezdtem érezni a hatást, de ezúttal valahogy más volt, betegnek kezdtem érezni magam. A barátomnál voltam a szomszédunkban a házunk mellett, ahol a szüleimmel éltem. Felmentem, hogy lefeküdjek kicsit az egyik hálószobába mert szédültem és nehezen kaptam levegőt. A szívem majd kiugrott a helyéről és betegnek éreztem magam. Észrevettem az órát az ágy mellett ami 4:50-et mutatott amikor a szemeim fennakadtak, mintha felfele akartam volna nézni és aztán minden elsötétült.

Hirtelen a bolygók mellett mozogva találtam magam kezdve a Vénusszal, majd jött a Jupiter, Szaturnusz, Neptunusz és az Uránusz. Be kell valljam, hogy a Plútót nem emlékszem, hogy láttam volna. Ezek a bolygók egy vonalon voltak egymáshoz elég közel, de nem egyenes, hanem inkább cikcakkos volnalon. Hatalmasak és tökéletesen szépek voltak. A Jupiter volt a legszínesebb és a legfényesebb. Közel voltak egymáshoz olyan módon, hogy amint elhagytam az egyikket azonnal közeledett a másik. Rövid idő alatt haladtam el mellettük, de egyáltalán nem éreztem, hogy gyorsan mennék. Ahogy elhaladtam az Uránusz mellett visszafordultam, hogy visszanézzek rájuk és elképesztően csodálatosak voltak. Amikor visszafordítottam a fejem oda, ahova mentem, a végcélom már látótávolságban volt és eléggé meglepett. Felhők falát közelítettem meg, amik patkó alakba rendeződtek. Megálltam a bejáratnál és a felhőfal mérete lenyűgöző volt és meg tudtam becsülni a méreteit. 100 láb mély és széles volt és kb. kétszer olyan magas. Nem láttam át rajta. Az alja lila színű volt és ahogy néztem felfele egyre fényesebb és világosabb lett, a lilából levendula, majd kék, majd világoskék és végül fehér lett a tetején, és úgy tornyosult mint a viharfelhő, ami visszaveri a délutáni napot. Meg kell említenem, hogy nem én irányítottam a mozgásomat. ‘Odamozgattak’ arra a helyre. Nem próbáltam magamtól mozogni, szóval nem tudom, hogy sikerült-e volna. A felhő tetején nagyon sok szárnyat láttam, tiszta fehéret arany mintázattal és végig tele volt vele a felhő egész felső pereme. Azonnal rájöttem, hogy Angyalokat látok.

Úgy tűnt, hogy engem néznek és láttam a szárnyaikat mozogni. Lassan kinyíltak és bezáródtak, elképesztő látvány volt. Megvilágította őket valamilyen fényforrás, amit én nem láttam, de az ‘ég’ felettők sárgásfehér színű és nagyon fényes volt. Végignéztem a felhők tetején és az Angyalok mozgásán, hátha meglátok valami részletet, de túl messze voltak ahhoz, hogy lássam az arcuk vagy a testük. A szárnyaik meglepően nagyok voltak és jól látszottak. Annyira elbűvölt amit láttam, hogy amikor lenéztem megijesztett egy alak látványa, aki a felhőfal közepén kb. 50 lábra állt tőlem a ‘padló’ szinten. Nem emlékszem, hogy lett volna testem vagy szilárd talaj alattam, valójában a ‘padló’ alattam olyan fekete volt, mint az űr, amin éppen keresztülutaztam. De az alaknak volt teste fehér ruhába öltözve a talpától a feje teteéig. A felülről jövő fény megvilágította ezt az alakot, de a lelógó csuklyája árnyékot vetett az arcára, így nem láthattam az arcvonásait. Láttam, hogy a kezei a teste melett lógnak, kicsit széttartva kb. 30 centire a testétől és a tenyere felém mutatott. Egyikünk sem beszélt szavakkal, valójában az egész esemény során csend volt, de amint ránéztem erre az alakra egyből elöntött a szeretet és öröm, ami túl nagy volt ahhoz, hogy szavakkal kifejezzem. Ezután az elmém megtelt tudással és válaszokkal a létezésemről, az élet értelméről és elmékszem, hogy azt mondtam magamnak,” Most már értem, már tudom, hogy ennyire EGYSZERŰ!!” Abban a pillanatban tudtam, hogy miért születtem és mi a célom Isten átfogó tervében és tudtam, hogy ez nagyon egyszerű és világos. Ezután arra is rájöttem kétség nélkül, hogy az alak előttem Jézus. Néhány pillanat hangtalan kommunikáció után arra emlékszem, hogy felébredek az ágyon amin feküdtem. És Ó mennyire borzalmas érzés volt visszatérni, távol lenni attól, ahonnan érkeztem. Emlékszem, hogy felkiáltottam”NEEEE!” és becsuktam a szemeim, hogy megpróbáljak visszamenni, de természetesen nem sikerült. Ránéztem az órára. Délután 5 óra volt, talán 1-2 percel utána. Kikeltem az ágyból és rájöttem, hogy nagyszerűen érzem magam. Az LSD hatása teljesen megszűnt. Odamentem a tükörhöz és láttam, hogy a pupilláim normálisak. Az LSD nagyon kitágítja a pupillákat még erős fényben is, gyakran viccelődtünk egymással, hogy ‘nyolcas biliárd golyó’ szemünk van.

Hallottam a háttérben, hogy a barátaim folytatják, még mindig utaznak és azt gondoltam magamban, “Nagyszerű, már nem érzem az örömöt amit éppen megtapasztaltam ÉS már nem is utazom”. Ezért inkább hazamentem és megvacsoráztam a szüleimmel. Kb. egy órával később visszamentem a barátaim házába és még mindig eléggé be voltak állva az LSD-től. Emlékeztetőül, én kétszer akkora adagot vettem be mint ők, és a hatása teljesen elmúlt.

Amikor visszatértem a HKÉ-ből, a tudás amit kaptam a rövid ottlétemkor, teljesen eltűnt az elmémből, de még most, 24 évvel később is vissza tudok emlékezni arra, hogy pontosan mit láttam, hogy megkaptam a tudást és miként reagáltam erre. Még egy lenyűgöző információ darab, 10 évvel az esemény után Dánielről tanultam a Zsoltárokból Biblia órán, hogyan parancsolta Isten Mihály Arkangyalnak, hogy mentse meg Dánielt az oroszlánoktól.

Amikor Dániel elkezdett imádkozni, az Angyal elindult Isten oldaláról és amikor befejezte az imát, az Angyal megjelent Dániel mellett és megmentette őt az oroszlánoktól. Nem emlékszem az imára, de az oktató azt mondta, hogy ha az imát normál sebességgel mondod hangosan el, akkor 5-6 percig tart felolvasni. Az Angyalnak 5-6 percébe tellt odaérni Dánielhez Istentől. Emlékeztetőül én 4:50kor ájultam el és kb. 5 óra körül tértem magamhoz, 5-6 perc oda, 5-6 perc vissza. Próbálom megérteni, hogy mi történt velem azon a napon és ez teljesen beleillik a képbe. Már meg vagyok győződve arról, hogy halandóként a tér és idő korlátoz minket és amikor túllépünk a halandóságunkon, akkor az idő és tér még létezik, de nagyon sűrítetten, ebből eredően voltak közel egymáshoz a bolygók a HKÉ-m során. Biztosíthatlak, hogy a Mennyország a felhőfalon túl volt, de én nem láthattam az élet miatt amit éltem. (Nem sokkal az esemény után abbahagytam a drogokat). Amikor éjjel felnézel az égre, akkor az egyik fényes pont a Mennyország és csak 6 perc távolságra van akkortól, amikor ezen életünk után átlépünk oda.

Epilógus: Jonathan a HKÉ után:

Tudni akartatok a droghasználatomról… röviddel a HKÉ után abbahagytam a ‘kemény’ drogok használatát, mint a Speed, Kokain, LSD és még egy ideig füvet szívtam, de 3-4 évvel később azt is abbahagytam és teljesen drogmentes lettem. Még az orvos által felírt gyógyszereket sem szeretem. 1-2 sörnél többet nem iszom egy hónapban. Biztos vagyok benne, hogy láttam Jézust de nem engedték, hogy lássam a Mennyországot ezért kétszer is meggondolom azóta, hogy bármi rosszat is cselekedjek.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.