Joy C HKÉ


Írd le az Élményed:

Bizonytalan voltam abban, hogy elküldjem-e a történetemet. Egy barátom kért meg erre alapos megfontolás után. Így úgy döntöttem, hasznos lehet megosztani ezeket az érzéseket.

2002 február 6-án, szerdán különleges élményem volt. Ez csak 5 napja történt. 2002 február 8-án, pénteken volt a 34.-ik születésnapom. Ahogy szerda éjjel éjfél körül az ágyamban aludtam, furcsa álmom volt: a nevelőapám tartott a karjaiban egy taxi hátsó ülésén, ami a kórház felé igyekezett velem. A szívem olyan gyorsan vert (az álmomban) hogy attól féltem, hogy felrobban. Annyira élénk álom volt, hogy felébredtem...

Mikor felébredtem, a szívem tényleg gyorsan vert. Ahogy feküdtem, vártam, hogy lelassuljon, arra gondolva, hogy ez egy pánikroham, de úgy tűnt, hogy még gyorsabban dobog. Képtelen voltam arra, hogy a gyerekeimet hívjam, alig tudtam lélegezni. Olyan szaggatottan lélegeztem, mint egy vajúdó asszony. Tárcsáztam a 911-et, és mondtam, hogy szívrohamom van. Azt mondták, hogy nyugodjak meg, mindjárt küldenek valakit. Telefonáltam a lányomnak, aki a másik szobában volt és mondtam neki, hogy azonnal jöjjön a szobámban. És rögtön jött is.

Nagyon megijedt, és én nem tudtam semmi bátorítót mondani neki. Ott voltam haldokolva és nem jutott eszembe semmi okos dolog, amit a legidősebb gyerekemnek mondhatnék. Ez valahogy jobban bántott, mint az egész szerencsétlenség. A végén már meg sem próbáltam gondolkodni. Hirtelen ott termett a volt férjem. (A lányom felhívta az édesapját), és mentősök jöttek fel a szobámba. Sürögtek-forogtak és mondták, hogy nyugodjak meg.

A szívem 200-at vert egy perc alatt. Tényleg annyit. A lányom mondta, aki egész idő alatt, amíg a mentősök körülöttem sürgölődtek, a szívmonitort figyelte. A legalacsonyabb érték 198 volt. Ezért az összes elektródát rám rakták. Aztán megtalálták az egyetlen jó vénámat, és bekötötték az infúziót. Majd nekiálltak lecipelni a lépcsőn (engem, egy túlsúlyos 90 kilós nőt) egy hordágyon. Ez maga elég volt egy szívroham kiváltására. Elkezdtek lemenni a lépcsőn, aztán az egyikük így szólt: „Nekem kellene előre menni”, és megfordult. Aztán egy másik ezt mondta: „Nem, szerintem nekem kéne előre mennem”. Szóval beletelt egy kis időbe, mire eldöntötték, ki bírja el a súlyomat lefelé a meredek lécsőn! Ahogy vittek lefelé végig csukva tartottam a szememet!

Aztán elkezdtem fázni, és takarót kértem. Azt mondták: „Csak egy pillanatot leszünk kint, rögtön betesszük a mentőautóba.” Ezt hallva a lányom felszaladt a paplanjáért, és lehozta nekem. A következő, amire emlékszem az, hogy a mentőautóban vagyok, és még mindig szaggatottan, zihálva lélegzem, míg a pulzusom nagyjából 200 körül száguld.

Tudtam, hogy a halálomon vagyok és azokra a dolgokra gondoltam, amikre gondolnom kellett. Mire gondolnak az emberek a haláluk előtt??? Én a gyerekeimre gondoltam, hogy ki fog róluk gondoskodni (13, 9 és 7 évesek). A fiam másnap lesz 8 éves (A születésnapom előtti nap született.) és én már nem leszek. Ki fogja a kicsikéim gondját viselni??? És az otthonom? Senki sem engedheti meg magának, hogy fizesse a ház költségeit. Érvényes a biztosításom? Fedezni fogja az otthonom fenntartását és a temetésemet? Várjunk csak! Van egy lakásbiztosításom. És hitelkártya-biztosításom. És bankszámla biztosításom. De azok csak balesetre fizetnek? Hova tettem ezeket a dokumentumokat? Meg fogják majd találni? Hol a volt férjem? Követi a mentőautót? Jaj Istenem... a nagymamám. 90 éves és én vagyok a szíve csücske. Ez meg fogja ölni. Bele fog halni a bánatba. És az én kisöcsém. Olyan ő nekem, mintha a fiam lenne, és olyan messze van Marylandben, nagyon el lesz keseredve. Nincs pénze, hogy Texasba utazzon.

Kérem, valaki hívja fel őt és az anyukámat. Annyira félek. És a mentő hátuljában a gondolataim egy örökkévalóságnak tűnő ideig csak kavarogtak

Aztán az egyik mentős így szólt „Adenisont kell adnunk önnek. Nagyon furcsán fogja magát érezni, de minden rendben lesz. Nincs semmi baj, csak próbáljon megnyugodni.” Mikor beadták a karomba az Adenisont, éreztem, hogy ellebegek... valójában megállították a szívemet. De nem segített. A szívem még mindig hevesen vert. Ezt mondták: „Meg kell dupláznunk az injekciót. Rendben, ismét beadjuk önnek az Adenisont. Megint furcsán fogja magát érezni. Az első alkalommal jól viselte. Nem lesz semmi baj. Le kell lassítanunk a szívét.„ Éreztem, ahogy kissé magasabbra lebegek. Olyan volt, mintha pár pillanatra levegővé váltam volna.

Aztán, szó szerint ÉREZTEM, ahogy a szívem ismét dobogni kezd. Nem emlékszem, hogy láttam volna fényt, de emlékszem, hogy teljesen súlytalan voltam, és kívül kerültem a testemen. Nagyon szokatlan élmény volt, hogy finoman fogalmazzak. A kórházban, ahogy a szívem lelassult, kezdtem magamat jobban érezni. Emlékszem, hogy azon tűnődtem hogy milyen közel voltam ahhoz, hogy itt hagyjam ezt a világot. Az egész világlátásom megváltozott.

Úgy döntöttem, hogy életszemléletet váltok. Többé már senki és semmi miatt nem idegeskedem. Egyedül voltam a fájdalmammal azon a szerdán, és hála Istennek kaptam egy második esélyt. Azt mondták, hogyha nem lassítják le a szívemet, összeomlik a keringésem. Nem is kell mondani, hogy mennyire ijesztő élmény volt. Eldöntöttem, hogy nagyon komolyan megváltoztatom az életmódomat, például leadok 25 kilót és csökkentem a stresszt.

Ez az én történetem. Remélem, hogy hasznára válik másoknak, és megtanulják azt a nagyon fontos leckét, hogy „az emberek nem élnek örökké:” Éld úgy minden napodat, mintha az utolsó lenne, mert egy napon az is lesz.


Hat hónap múlva


Kedves Jody,

Jól vagyok, nagyon jól. Köszönöm az érdeklődésedet. Tényleg életszemléletet változtattam. Teljes állású szolgálattevő lettem. Önkéntes lelkész vagyok az egyik helyi kórházban ahol körbelátogatom a betegeket és a haldoklókat, vigasztalom a szeretteiket elvesztett családtagokat. Szintén önkéntes felszolgálóként dolgozom a Misszió Ingyenkonyháján, mely közösségünk szegényeit és hajléktalanjait látja el. Ezt csak hetente egyszer, szerdán csinálom, de igazán élvezem. Ezenkívül még a Börtönmisszió csoportnak is tagja vagyok, ami önkéntes keresztényekből áll, akik hetente egyszer, keddenként meglátogatják a helyi fiatalkorúak börtönét, hogy segítsék és Bibiaórákat ajánljanak fel a fiatal bentlakóknak. Egy koreai diákot is vendégül fogok látni augusztus 10-től. Azon a napon fog érkezni a repülője. 15 éves és keresztény. Tíz hónapon át fogom vendégül látni anyagi ellenszolgáltatás nélkül (szigorúan önkéntes alapon). Kérlek imádkozz értem, mivel egy szót sem tudok koreaiul!

Mindenesetre úgy érzem, hogy teljes mértékben megértettem az életem célját, ami nem más, mint hogy másokat szolgáljak és szeressek. SENKIT sem ítélek el, „mert az emberek hajlamosak ítélkezni és általában helytelenül ítélnek.” Jobban tudok másokat meghallgatni, mint azelőtt, ez főleg a gyerekeim esetében igaz. Régebben mindig elküldtem őket mikor elfoglalt voltam vagy pihentem. Most viszont félbehagyom amit éppen csinálok, bármi legyen is az, hogy meghallgassam őket tudva, hogy a legmélyebb gondolataikat és érzéseiket bízzák rám. A családunkban minden este közösen tanulmányozzuk a Bibliát, és tanulmányozásba is belekezdtünk minden este és minden gyereknek lehetősége van arra, hogy beszámoljon egy általa kiválasztott történetről. Végezetül pedig nagy haladást értem el a spirituális intuíció területén. Rá tudok hangolódni más emberek rezgéseire, és tudom, hogy mikor érzik magukat depressziósnak, vagy közelednek ehhez az állapothoz. Keenen keresztül telefonos tanácsadást ajánlottam fel mindenkinek, aki szomorú, depressziós, magányos, vagy egyszerűen csak szüksége van egy barátra, aki meghallgatja a gondjait. Az első három percem mindig ingyenes, és az időbeosztásom nagyon rugalmas. Ha nem vagyok elérhető amikor hívnak, a telefonos tanácsadó-csoportom fogadja a hívásokat.

Remélem, hogy megfelelő válaszokat adtam a kérdésekre annak ellenére, hogy szemtelen módon a telefonos tanácsadó szolgálatomat reklámoztam. De ez olyan valami amit igazán szívesen csinálok és áldásnak tartok.

Csodákat és áldásokat kívánok

Joy anya


Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.