Karen D HKÉ


Írd le az Élményed:

Kórházba mentem szombat reggel és csak néhány pillanatra emlékszem az ügyeleten. A családom mondta, hogy hétfőn reggel szóltak a húgomnak, hogy jöjjön a kórházba. Lélegeztető gépre raktak és majdnem 2 hónapig nem voltam magamnál.

Míg kómában voltam, emlékszem, hogy hallottam embereket a szobában, de nem tudtam felébredni. Nem tudtam reagálni. Emlékszem, hogy nagyon fáztam. Emléekszem, hogy a húgom betakart és fogta a kezem. Nagyon magas lázam volt. Hallotam a nővért, hogy leszidta a húgomat amiért betakart. Mondta neki, higy le kell venni a takarót rólam a magas láy miatt. A húgom mondta a nővérnek, hogy látja az arcomon, hogy fázom és nem jól érzem magam. Mondtam neki később, hogy emlékeztem erre. Megerősítette, hogy valóban megtörtént, mulatságos, hogy tudják a testvérek egymás arckifejezését értelmezni.

Emlékszem, a bátyjám hangjára a szobában. – egy máasik államból repült ide. Mikor meghallottam a hangját, tudtam, hogy komoly állapotban lehetek. Emlékszem, hogy annyira magányosnak és tehetetlennek éreztem magam. Nem voltam benne biztos, hogy hol vagyok, az elmém még mindig működött. Olyan boldog voltam, mikor hangokat hallottam a szobában. Csak amikor hangokat hallottam a szobában, tudtam, hogy élek. Miután haza mentem a kórházból, úgy éreztem, hogy vissza kellene mennem a kórházba, hogy megmondjam a családpknak, hogy ne hagyják magukra a kómában lévő családtagjukat. Én első kézből tudom, hogy mindent hallanak.

Úgy kezdtem érezni magam, hogy egyre távolabb és távolabb sodródom. Emlékszem, hogy kértem Istent, hogy ne hagyja, hogy az agyam kikapcsoljon. Úgy éreztem, hogy ez volt az egyetlen dolog; az egyetlen jel, hogy még élek.

Aztán úgy éreztem, hogy egy sötét heyen voltam. Úgy gondolom, kűzködtem. Emlékszem egy Férfi alakra. Emlékszem, hogy beszélt, vagy mentálisan komunikált velem. Folyton azt mondta, hogy nyugodtan haljak meg, nem kell kűzdenem ilyen ilyen nehezen, csak adjam fel. Sokáig ott volt. Aztán egyszerre olyan volt, mintha felemelkedett volna valahogy. Úgy éreztem, hogy gonosz volt megpróbált rábeszélni, hogy kövessek el öngyilkosságot azáltal, hogy feladom. Emlékszem, hogy kértem Istent, hogy segítsen és a gonosz lény eltünt..

Aztán emlékszem, hogy egy nagyon ragyogó helyen voltam. Olyan volt, mintha a levegőben vagy egy felhőn lennék, de tudtam, hogy nem felhő volt. Csodálatos volt. Olyan volt, mintha a fény tartott volna, úgy mintha valaki ölelne. Úgy tudnám leírni, mintha egy lettem volna az univerzummal. Emlékszem, hogy nem voltam meglepődve, mintha tudtam volna, hogy nem sokára ott leszek, mintha lettem volna már ott. Sokkal nyugodtabb voltam, mint valaha el tudnám képzelni az életemben. Őszintén úgy éreztem, hogy visszajöttem, ahonnan jöttem és tudtam ezt. Senki nem volt ott.

Aztán a távolban, láttam egy alakot jönni felém. Egyenesen állt mint egy ember, de volt volt valamilyen elektromos energia körülötte. Nem emlékszem, hogy beszéltünk volna először. Emlékszem, gyerekesen megkérdeztem tőle, „Ezt mind te csinálod?” Aztán azonnal tudtam, hogy Ő Isten. Nagyon lényegtelennek éreztem magam és nem tudtam mit tegyek. A jelenlétével kommunikált velem. Nem emlékszem semmire amit mondott, de tudom, hogy csodálatos érzést keltett bennem és könnyebbnek éreztem nem csak a jelenlétét, de az életemet és az életem tapasztalatait is. Nem féltem egyáltalán. Úgy éreztem, hogy kinyílt az elmém, és az élet összes válasza átfolyt az fejemen nagyon gyorsan, hogy tudtam, minden probléma a világon ( nem csak az enyém ) megoldódik. Emlékszem, hogy a gondolat szórakoztatott, hogy minden, és valóban minden, a jó a rossz és az undorító a világban, minden kontrolálva van. Minden meg van tervezve és majdnem nem is valós. Úgy éreztem, hogy ahol vagyok az valós és az élet álom szerű, egy teszt vagy egy kísérlet, és valamiért visszajöttem.

Kűzdöttem ezzel az elmult évben – még mérges is voltam mert nem maradhattam. Nem emlékezhetek mindenre. – néha még meg is kérdőjelezem – mai napig vannak hírtelen élményeim – talán emlékszem dolgokra, amiket elfelejtettem – ahogy a pszichém mondta – aki mellesleg nagyon támogató. Szerencsém volt és egy jót találtam – mondta nekem, hogy ez olyan, mint mikor Istenben hiszünk de nem tudjuk pontosan. Továbbra is hihetek benne, hogy valóban megtörtént és egy nap amikor újra találkozom vele, meg fogom kérdezni, „Emlékszel 2001 áprilisára – valóban megtörtént?” Akkor valóban tudni fogom a válaszokat, de addig is ezen a Földön kell, hogy éljek és meg kell állnom, hogy ne kergessem magam az őrületbe azzal, hogy emlékezni próbálok minden válaszra – ki tudja –talán emlékezni fogok és mire megyek, addigra tudni fogom.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 04/21/2001-06/2001

Az élményed idején törént ehez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Betegség

HKÉ Részek:

Hogyan látja tapasztalatát? Kevert

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Bizonytalan Nem tudom, hogy milyen gyógyszereket adtak nekem. Úgy gondolom, hogy ami tipikus az akkori állapotomra, valószínü nagyon jókat.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem, nem, nem!

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Emlékszem, hogy lenéztem a nővérekre és az orvosra, ahogy dolgoznak rajtam. Emlékszem, hogy sajnáltam a nővért, mert az orvos kiabált vele. Az orvost is sajnáltam mert olyan keményen próbált életben tartani.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Kómában.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem változott.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Nem tudom, hogy volt-e alagút, amikor a sötétségben voltam. Nem tudom, hogy hol voltam. Nem hiszem, hogy gondoltam rá- nem volt fény.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Az első lény a sötétségben, biztos vagyok benne, hoogy az ördög volt. Nagyon karizmatikus volt. Amikor a fényben voltam, őszintén úgy gondolom, hogy Isten volt – az agyam, a szívem és a lelkem úgy érezte, hogy valós volt. Nem emlkészem, hogy más is lett volna ott – de a szívemben úgy érzem, hogy igen.

Láttál földöntúli fényt? A fényben voltam. Úgy éreztem, hogy a fény része voltam. Nagyon fényes volt, de nyugtató.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Csodálatot, teljességet, szeretetet az élethez és az élet utáni élethez.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Nem emlékszem rá. Emlékszem, hogy úgy éreztem, hogy minden az életemben rendben van. Azzal érzéssel jöttem vissza, hogy most már tudom, hogy Isten nem várja el, hogy az életünk tökéletes legyen.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből. Azzal azérzéssel jöttem vissza, hogy minden a Földön cask egy múló dolog. Tapasztaltunk szörnyű háborúkat, és sok szörnyű dolog történik a világunkban, de cask folytatnunk kell az életünket, mert minden rossz elmúlik és egyszer úgy fogunk vissza nézni erre az életre, hogy cask egy álom volt, és igazából meg sem történt. Nem mondom, hogy nem tehetjük az életünket a lehető legjobbá és nem tehetünk annyi mindent aminnyit cask tudunk, hogy ne tegyünk jobbá annyi életet amennyit cask tudunk amíg itt vagyunk, de ne vegyed nagyon komolyan minden nap -- a java még igazából cask ezután jön.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Nem

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan. Katolikusnak neveltek, de nem éltünk vallásos életet, de azért nyomot hagyott az életemben. Az elmult pár évben sokszor feltettem a kérdést, hogy valyon van-e túlvilág, vagy cask egyszerüen meghalunk. Mindig hittem Istemben, de soha nem hittem sátánban. Mindig úgy gondoltam, hogy az emberek a gyengeségük miatt tesznek rossz dolgokat. Most már hiszem, hogy van sátán.

Vallási háttered jelenleg: Liberális. Nem tudom mit gondoljak, de az élményem óta azt tudom, hogy az Úr Isten létezik, Hiszem, hogy annyira része az univerzumnak, mint a levegő és a fény. Része mindennek a természetben. Hiszem, hogy sátán azért létezik, hogy a gyengeségeinket kijátsza. Nem igazán tudom, hogy most már bármilyen vallásba is betudnék illeszkedni.

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen. Azt hiszem már leírtam, hogy mit érzek.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

Voltak változások az életedben a halálközeli élmény után? Igen.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Nem tudom elmagyarázni. Néha türelmesebb vagyok, néha türelmetlenebb az emberekkel. Sok mindenben megváltoztam.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen. Sok álmomra sosem emlékeztem. De ha emlékszem egyre, azonnal tudom, hogy álom volt. Szedtem néha olyan gyógyszert amitől furcsa álmaim voltak, de mindig tudtam, hogy az álom volt. ----- Az álom elszáll. Az első dolog amit az orvosomnak mondtam, hogy az ördöggel veszekedtem. Később megkérdezte mit értettem ezen. Féltem elmondani. Azt gondoltam, hogy azt fogja hinni az agyam károsodott és nem fog haza engedni. Az elmult évben minden nap eszembe jutott az élmény, nem tudtam kiverni a fejemből. Ilyen nem fordul elő az álmokkal. Az érzés az élménytől nyomott hagyott a szívemben, lelkemben. Tudom, hogy valahol az elmémben nagy tudás van, ami akkor lett oda téve, mikor Istennel voltam. Emlékszem, hogy nagyon tisztának, tudással telinek éreztem az elmém, tudtam mindent, békében az élettel a lényemmel, mintha az agyam egészét tudtam volna használni egyszerre egy rövid időre. ---- Lehet, hogy elvette tőlem, de tudom, hogy van ott valami amit elfelejtettem, és nagyon vissza akarom kapni. Most már tudom, hogy az elménk és lelkünk az univerzum részei. Eszembe jututt valami. Kiváncsi vagyok, hogy amikor valaki haldoklik, és elengeded az életed és cask az agyad marad veled, és az kiüríti az összes világi gondolataidat, talán az megváltozik.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Bizonytalan. Mikor haza jöttem a kórházból, minden alkalommal amikor fel- vagy lekapcsoltam a lámpát, a villanykörték felrobbantak. Ez addig fajult, hogy a lányom nem engette, hogy a villanykapcsolókhoz nyúljak az ő szobájában. Ez hónapokig tartott. Azt hittem, valami baj van az árammal, vagy ahogy megyek. Olvastam valahol, hogy másnak ilyen tapasztalata volt HKÉ után. A lányommal ez nem történt. Már nem történik ez velem sem.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra. Az élet utáni élet tapasztalata és a tudás, hogy valóban létezik. A legrosszabb, hogy tudom, hogy a Sátán valóban létezik. Sosem hittem a piszkos patkányban korábban.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. A pszihiáterek úgy gondolják, hogy valóban történt valami nagyszerű dolog velem. Probálnak segíteni, hogy tudjak egyensúlyt tartani, hogy fel tudjam dolgozni és meg tudjam tartani az élményt, de ne hagyjam, hogy az őrületbe kergessen. Mikor elmondtam a nővéremnek, azt hittem azt fogja mondani meg vagyok őrülve, vagy hogy a drog hatása volt, de azt mondta, hogy amint haza jöttem, tudta, hogy valami történt velem.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem. Hívhatjuk trauma utáni stressznek, legalább is az orvosok szerint. Az élmények egyenként visszajönnek, általában nem amikor szeretnék emlékezni de amikor nem számítok rá.

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Úgy érzem, hogy olyan sok minden van bennem, hogy sosem tudnék mindent elmondani. Nem tudom szavakkal kifejezni. Jól esik, hogy ilyen sokat meg tudtam osztani. ---- A psziháterek cask 45 percet adnak. Egyébként megállapították, hogy nem vagyok őrült. Nagy megkönnyebbülés volt.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Csak folytassák. Azoknak akik átéltek HKÉ-t, fontos, hogy beszélhessenek róla és az is, hogy halják más emberek tapasztalatait is. Az fantasztikus lenne, ha ezek a beszámolók tudnának adni egy kis információt a tudománynak és a vallási szférának. Azt hiszem, mindannyian szeretnénk tudni, hogy mi történt velünk.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.