Larry HKÉ

Írd le az Élményed:

2001 November 28,

Az interjút készítette: Loni Parrott

Egy nagyszerű HKÉ interjú Lon Parrott-tól, az IANDS Barátai (FOI) csoportból, Iowa City, Iowából (további információkért keresd Lonit). Figyelemre méltó HKÉ utóhatások. Más FOI vezetők is bátorítanak a HKÉ beszámolók megosztására a NDERF-el, természetesen a megfelelő személyiség jogi szabályokat betartva. Larry házas ember. Nyugdíjas és a vallási beállítottsága protestáns.

Kérdés: Mond el röviden a halálközeli élményed körülményeit.

Válasz: Nagyjából 5 éve, augusztusban, hajnal 5:30-kor a 151-es országúton történt. Vezettem az teherautót, kora reggel volt és köd. Kathyt, a feleségemet vittem munkába a (törölve). (törölve) laktunk. 7 mérföldes táv volt. Hirtelen nem éreztem jól magam. Félrehúzódtam a sóderre, kiszálltam és Kathy is kiszállt. Körbementem a teherautó háta mögé, ráztam a fejem, próbáltam levegőhöz jutni. Azt mondtam, “nem tudom mi történik. Nem érzem jól magam.” Azt mondta, “Akarod hogy vezessek?” Azt mondtam, “Nem, nem, tudok vezetni.” Visszaszálltunk a teherautóba és elindultunk. Nem tudom milyen messze jutottunk, csak nagyjából 2-3-4 tömböt mehettünk és én újra félrehúzódtam. Azt mondtam Kathynak, “Azt hiszem jobb ha te vezetsz. Gyengülni és szédülni kezdtem. Nem tudom mi történik.” Így beszálltam az utas oldalra és ő vezetett.

Ami ezután történt arra csak részlegesen emlékszem, de elmondom ahogy Kathy mondta el a történéseket. Kezdek szédülni és a dolgok egyre sötétebbek és sötétebbek, csőlátásom lesz… Emlékszem hogy elájulok. Bumm! Minden 1000 mérföld per órával ment. Bumm! Ő vezet, rendben? Hallom a hangját. “Mi a baj veled? Gyerünk, kelj fel!” Hallom ahogy kiabál és sikoltozik velem. Bepánikolt. Ezt a részt ő mondta el nekem: Elkezdtem hánykolódni az autóban. A kezem beakadt a kormányba. Ő nem tudta mit tegyen. Próbál vezetni a munkahelyre, de minden ködös. Próbál tartani engem. Rárakta a kezét a nyakamra hogy kitapintsa a pulzusom. Eztán azt mondta hogy elájultam. Bumm. Abbahagytam a hánykolódást és minden mást.

Arra a részre viszont emlékszem amikor én beszéltem hozzá. Ezt valahogy nehéz elmagyarázni. Kiabált és én azt gondoltam, hogy hozzá beszélek és ezt mondtam neki,”Folytatnod kell az életed nélkülem. Már egy másik helyen vagyok. Semmit nem tudok tenni érted. Én itt vagyok és te itt vagy. Én máshol vagyok, hogy hol arról fogalmam sincs. Csak vezess tovább és sikerül. Mennem kell. Viszlát!” Beszéltem és azt gondoltam hogy figyel rám. Azt hittem élek. Ő azt mondta hogy nem beszéltem, de én azt hittem hogy igen.

A teherautó utasterében vagyok – az utastér felett, nézek le magamra. Magzatpózban vagyok összegömbölyödve és nem tudom hol vagyok. Látom hogy vezeti a teherautót, látom a szürke nadrágom és a szürke trikómat. Látom magamat és TUDOM, hogy máshol vagyok. Ez hét mérföld hosszan történt. Eztán kijöttem ebből az állapotból egy kicsit. Emlékszem hogy a rendőrségre ment, de senki nem volt ott, így továbbment a munkahelyére. Emlékszem hogy kinyitom az utasoldali ajtót és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Nem ismertem fel az épületet vagy a parkolót. Szóval berohant és hívta a 911-et, és jött is a tűzoltóság. Csak annyira emlékszem, hogy azt mondták a tűzoltók hogy “Halott. Jobb ha mentőt hívsz, mert már elment. Vörös kód.” Ezután emlékszem, hogy ebben a mentőben vagyok és visznek a kórházba. A mentő bejött a parkolóba és rámrakták a defibrilátort és bumm, bumm és semmi sem történt. Hallottam amint mondták, “Jön a sheriff kocsija (törölve) és a seriff rohammentős. A mentő megállt, hogy felvegye és én nézek fel, ahogy meglazítja a nyakkendőjét. Azt mondja, “szedtél drogot?” Oxigénmaszk van az arcomon, de mondom, “Nem, nem! Elkezd infúziókat bekötni.

Megyek vissza fel. Amikor magam felett lebegtem, hirtelen tudtam, hogy egy másik világban vagyok. Már nem itt a Földön voltam, mivel hirtelen karácsonyi fényeket látok, mindegyik fehér, ezernyi van belőlük. Eztán igazán csendes és nyugodt lett minden. Miután nyugalom lett, a testem nagyon nagy sebességgel kezdett száguldani és hirtelen az életem elkezdett lejátszódni a szemeim előtt. Egy kis rózsaszín pontból jött és olyan volt mintha egy kártyapakli pörögne végig ilyen gyorsan, ennyire gyorsan történt mindez. Nem állíthatod meg. Ennyire gyorsan ment le az életem a szemeim előtt. Folyamatos, megállás nélküli mozgókép volt. Láttam magamat. Valószínüleg 8 éves lehettem, fogtam egy légpuskát. Hirtelen láttam azt az olajkutat, ami játszani szoktam a hátsókertben. Itt vagyok én a Tengerészgyalogságban, tartom a puskám. Fegyveres erők. Huss! Ennyi volt! Nagyon gyorsan ment!

Eztán itt vagyok, nézek erre a narancs és sárga labdára. És ez ijesztő. Nem tudom hol a pokolban vagyok, de ez csodálatos. Hirtelen - olyan mint a csőlátás - nézek lefele ezen az alagúton. Ez a kis rózsaszín fény átment zöldeskék fénybe. Ekkor volt, hogy az életem elmúlt. Eztán itt fenn vagyok, nézek erre a narancs és sárga labdára, ami puha és forró volt – egy alagútba nézve. Minden csendes, sírí csend, de békés. Fogalmam sincs hol vagyok, de nem a Földön. Tudom! Hirtelen ott volt ez a hang. Sem férfi sem női nem volt, nem volt szép vagy puha. Hallottatok hangutánzókat. Ezt a hangot nem tudja senki utánozni. Az az oka, hogy csak egy hang van ilyen. Amikor hallod ezt a hangot, akkor FELISMERED ezt a hangot. Nem tudom leírni milyen. Nem volt erős, nem volt gonosz, nem volt puha. Egy hang volt! Nem tudom megmagyarázni ezt a hangot. És nem tudtam elfordítani a fejem, mert ez a hang hozzám beszélt. Nem emlékszem mit mondott. Arra viszont emlékszem, hogy a hang ezt mondja nekem,”Vissza kell menned. Még nem készültünk fel rád. Meg akartam fordítani a fejem és a hangra nézni, de nem láttam. Sötét volt, fekete és csodálatos, a narancs labda, a fények, az életem lepergése a szemem előtt. Eztán arra emlékszem hogy visszatértem! Nagyon gyorsan történt. Ahelyett hogy az életem előre ment volna, visszafele játszódott. Már visszafele mentem. Mindazok a fények és a narancs és sárga elhalványult. Eltűnt.

Visszakerültem a mentőbe, a hordágyra, majd a kórházba visznek a hordágyon és nézek ezekre az emberekre és már itt sem vagyok! Bumm! Nem volt vérnyomásom. Azt mondták meghaltam. Aztán visszajöttem. Izzadt voltam és hideg, és a szám nagyon gyorsan járt és elkezdtem elmesélni az orvosnak ami történt. Azt mondtam, “Láttam az alagutat, a fényt, a hangot!” Azt mondta, “Rendben vagy Larry.” Kiment a szobából és minden ismét elkezdett elfeketülni. Aztán visszajött az orvos és elkezdte nyomkodni a mellkasom. Amikor elmondtam mi történt, az orvos azt mondta, “Orvos doktor vagyok és én nem hiszek ebben a dologban, de amit mondasz az alapján halálközeli élményed volt.” A szám be nem állt!

Mondtam az orvosnak, hogy a Veterán Kórházba akarok menni. Azt mondta, “Nos akkor alá kell írnod az elbocsájtást. Át kell szállítanunk a Veterán kórházba Iowa City-be és nem vagyunk felelősek ha meghalsz az úton.” Azt mondtam, amiatt nem aggódom. Látni akartam Todd-ot, a lelkészt, hogy beszélhessek vele. A barátom volt és nagyon jókat beszélgettünk.

Így rohantak velem Iowa Citybe a mentővel és én folyton elájultam. Beraktak a sürgősségi szobába és én elmondtam a tüneteim és hogy az orvos azt mondta, hogy halálközeli élményem volt. A nővér azt mondta, “Mi nem igazán hiszünk abban. Biztos gyógyszeres reakciód volt.” Azt mondtam, semmilyen gyógyszert sem kaptam! Ahogy vittek a felvonóhoz, ki áll ott, hát Todd! Azt mondtam, “Todd, beszélnem kell veled! Halálközeli élményem volt és beszélnem kell veled.” Azt mondta azonnal jön. Így beraktak engem a szobába és vártam rá, de adtak valamilyen gyógyszert ami kiütött. 24 órára ütött ki. Amikor felébredtem, ránéztem a párnámra és két könyv volt ott a halálközeli élményekről. Mondtam a nővérnek hogy látni akarom Todd-ot! Nagyon gyenge voltam, de azt mondtam, “Ki fogok kelni ebből az ágyból!” A nővérek észre sem vettek mikor elsétáltam a nővérszoba mellett. Lementem a lifttel a köntösben amit rám adtak. Ott van Todd, állt a felvonónál! Eztán feljött a szobámhoz és mielőtt bejött volna, tudtam mit fog kérdezni tőlem. Szóról szóra tudtam, mit fog mondani. Azt mondtam, “Nem Todd, nem tudok a lányodról. Nem láttam őt ott fenn.” Az ő lányát megölték és tudtam, hogy róla akar kérdezni. Mindent elmondtam neki és ő megkérdezte, hogy feljöhet-e valaki, aki a konyhán dolgozik beszélni velem. Történtek dolgok ennek a férfinak a családjában és ő kíváncsi.

Elolvastam 2 vagy 3 fejezetet a könyből és rájöttem hogy magamról olvasok! Azt gondoltam, “Ez érdekes! Magamról olvasok!” Ez a fickó a konyháról kopogott az ajtón és 1 méterre volt az ajtótól és azt gondoltam,”Uh-ó.” Tudtam mit fog kérdezni. Sosem láttam korábban az életemben, de tudtam hogy a fiát megölték egy sörétes puskával, mielőtt belépett volna a szobámba. Olyan volt mintha vizsgálnám az agyát, de nagyon egyszerű volt. Csak bumm! Tudtam mit fog mondani, mielőtt mondta volna! Azt gondoltam,”Mi ez a halálközeli élmény, mindenféle furcsa dolog történik velem!” Eztán még kísértetiesebb lett! Azt mondta, “Volt egy fiam, akit megöltek egy vadászaton.” (Tudtam de nem mertem mondani.) “Láttad őt fenn?” Azt mondtam, “Nem, csak hallottam egy hangot, nem láttam a fiad ott fenn.” Amit akart amikor a kérdést feltette ez volt,” Szeretnék helyet cserélni veled, hogy láthassam a fiam.” Tudtam mit akart. Tudtam mielőtt mondta volna. Cserélni akart, hogy körülnézhessen és megkereshesse a fiát.

Ez egy hónapig folytatódott. Tudtam mit akarnak mondani az emberek mielőtt mondták volna, és még kísértetiesebb hogy tudtam mit gondolnak. Például elmentem a Bishop Kávézóba és végignéztem az emberek és tudtam mit gondolnak! Elmondtam a feleségemnek, Kathynek, “Ha hallanád amit én hallok!” Azt mondta, “Ne mond ezt. Az emberek nem értenék meg.” Eljutott arra a pontra, hogy nem értett meg engem, de én meg oda jutottam, hogy tudtam mit gondolnak az emberek annélkül, hogy kinyitnák a szájukat! Ahogy ez folytatódott, amikor választottam egy magazint, nem olyan volt mint ahogy te választanál egyet. Láttam valamit a magazinban, amit senki más nem látott. Ránéztem és minden három dimenzióban volt – minden távolabb volt az oldaltól. Tudod, vannak azok a kis szemüvegek a moziban a 3D filmeknél. Olyan volt ez is. Azt gondoltam, “Ez a fickó nem az oldalon van, hanem itt kinn!” Amikor elmondtam az orvosoknak elküldtek szemvizsgálatra. Új szemüveget írtak fel nekem, de így is három dimenziós volt, bármit is vettem fel! Ez tartott egy darabig, de végül elmúlt. Kísérteties volt. Még mindig nem tudom miért jöttem vissza. Fogalmam sincs. Csak annyit tudok mondani neked, hogy TUDOM mi történt!

Vissza a szemeim előtt lejátszódott életre, semmi sem marad ki belőle. Gyorsan ment. Tudtam hogy az én életem. Olyan volt mintha valaki egy horgász orsót rakott volna egy filmtekercsre és felgyorsította volna. A te életed! Az egész életed! Semmi sem volt rejtve, semmi sem hiányzott. Az egész élet volt a születésedtől, az óvodán keresztül, míg loptál egy rágógumit a boltból. Folyamatos volt! Autóvezetés, dísztárcsa lopás, szex. Semmi sem maradt ki! Az egész élet volt! Az úton történt míg (törölve)-től (törölve)-ig értünk, ahol Kathy dolgozott. Minél magasabb lettem, annál nagyobb lett a kép is! Azt hittem meghaltam. Tudom, hogy egy másik helyen voltam. Néztem magam, az egész életem. Senkit sem láttam magam körül, csak magamat. Senki sem volt a háttérben vagy ilyesmi. Csak az életem volt. Senki nem vett részt benne, csak én. A saját filmem volt.

K: Nehéz volt szavakkal elmondani ezt az élményt?

V: Simán csak nehéz. Függ attól, hogy kivel beszélsz. Pár embernek nem merném elmondani a történetet. Néhánynak elkezdek beszélni a halálközeli élményemről és Kathy azt mondja, “Hé!” Zavarba hozza. Ha az emberek csak hagynának másokat beszélni és elmondani, de még a saját feleségem se akarja, hogy bárkinek elmondjam.

Egy dolgot megtanultam ebből, hogy valamit adtak nekem és nem tudom hogy mi az. Ez tény. Adtak nekem valamit. Nem tudom hogyan használjam. Nem tudom mit kaptam. Megkaptam az ajándékot, hogy halljam a Hangot, amit senki más nem hall. Ezt adták nekem. Próbáld megérteni, amit el fogok mondani neked. Nem tudom eladni. Nem tudom továbbadni. Nem tudom megmutatni senkinek. Az enyém és nem tudom jól elmagyarázni. És nem tudom filmre venni, hogy mások láthassák. Kaptam valamit ami senki másnak nincs! Nem tudom filmre venni és eladni a piacon. Látnod kellene ami én láttam! Létezik, de nem létezik. Bárcsak el tudnám magyarázni, de NEM TUDOM! Amikor A Férfi adta nekem, azt mondta,” Menj és kezdj vele azt amit akarsz Larry.” De nem tudsz megválni tőle. Az enyém! TUDOM mit láttam és senki sem veszi el tőlem. Ismerem a Hangot, ismerem! De nem tudom elmagyarázni. Ez fáj nekem! Nem tudom utánozni. Csak egy ilyen hang van. A Férfi maga. Nem lehetsz második. Ő az egyetlen.

K: Hallottál bármilyen más hangot a halálközeli élményed során?

V: Síri csendet.

K: Úgy érezted mintha mozogtál volna?

V: Nem.

K: Érezted, hogy elválsz a testedtől?

V: A teherautóban, amikor lenéztem, majd elváltam a testemtől. Azután elmentem és felrepültem, majd ott kinn voltam és csend volt. Nyugalom. Már elmentem innen. Nem tudtam mit gondoljak mikor a testet néztem. Tudtam hogy én vagyok és tudtam hogy meghaltam.

K: Éreztél bármilyen kapcsolatot saját magad és a tested között?

V: Tudtam hogy én vagyok, de ez volt az egyetlen kapcsolatom.

K: Hogyan érzékelted az időt?

V: Ez a rész – a hét mérföldes út – nagyon gyorsnak tűnt. Az idő amikor a hang beszélt hozzám lassan telt; különösen az élet múlása, az alagút, a gömb, az lassú volt, mivel volt lehetőségem megnézni. A kis fehér fényeknél is lassú volt. Aztán sötétség lett és akkor is lassú volt. Éjjfekete volt egy ideig. De olyan volt mintha messze lennék és néznék vissza a földre. Huss. Olyan volt mintha száguldanék.

K: Milyen volt a hallásod és a látásod abban az állapotban?

V: Fantasztikus! Láttam a fényeket és a sötétséget. Olyan volt mintha keresztülnéznék a sötétségen! Néztem és néztem és minden fekete volt, de láttam. Fekete volt a másik vége is a sötétségnek.

K: Magányos voltált?

V: Nem. Tudtam hogy egyedül vagyok mert senkit sem láttam. De a Hang ott volt, így nem voltam egyedül.

K: Találkoztál bárki mással, élővel vagy halottal?

V: Senkivel. Mindenki ezt kérdezi tőlem.

K: Hogy érezted magad a Hang jelenlétében?

A. Időnként féltem, mert nem tudtam hol vagyok. Ő folyamatosan megnyugtatott, “Rendben vagy, rendben vagy.” De nem hagyta, hogy ránézzek! “Még nem vagyunk felkészülve rád, Larry. Vissza fogsz menni.” Rá akartam nézni és valami olyasmit mondani mint, “Ó ember, nem akarok visszamenni. Hagyd, hogy beszéljek veled.” De csak ő beszélt és én hallgattam.

K: Ha beszélhettél volna, mondtad volna hogy nem akarsz visszamenni?

V: Nem akartam visszajönni. A szám csukva volt! A szám csukva volt és én hallgattam.

K: Hogyan értelmezed, hogy nem tudtál megfordulni, hogy ránézz?

V: Olyan volt mint egy erő. A hang nem akarta, hogy ránézzek arra, aki beszélt. Nem szabadott látnom, hogy ki beszélt. Semmiképpen sem láthattam, mivel túl erős volt. Nem láthattam őt és egyszerűen így is volt. Gyengéd volt, tudtam, de én csak néztem egyenesen előre és hallgattam.

K: Mit észleltél a fényekről?

V: Azt hittem a Mennyország az a galaxison keresztül nézve, számomra annak tűnt. Olyan volt mintha odakinn lettem volna. Elhagytam ezt a helyet. Már nem voltam itt. Máshol voltam, olyan volt mintha kinn lettem volna az űrben. Távol a testemtől.

K: Volt bármilyen démon vagy ijesztő szellem ott?

V: Nem. Elsőre ijesztő volt, mert fogalmam sem volt, hogy hol vagyok és halálra voltam rémülve. Tudtam hogy halott vagyok, mikor az életem elszállt. Nem aggódtam hogy a pokolba vagy a mennybe kerülök. Bármi is ez, tudtam hogy rendben kell legyek, mivel tisztán gondolkodtam és tudtam hogy mi történik.

K: Mit gondolsz, mit tanultál látva az életedet végigpörögni?

V: Azt, hogy ha visszakerülök, akkárhova is megyek, komolyabban veszem az életet. Más szavakkal, nem úgy kelek fel reggel, hogy látok egy szegény kis madarat és természetesnek veszem. Régebben mikor az emberek beszéltek hozzám, azt mondogattam” Ja, ok…” De most amikor az emberek beszélnek hozzám, minden szavukra figyelek. Jobban együttérzek az emberekkel. Most már nem veszem a dolgokat úgy, hogy járnak nekem. Ez úgy fog hangzani, mintha ellentmondanék magamnak. Régebben azt hallottam, amit hallani akartam. De most mindenre figyelek, amit mondanak nekem. Nem úgy nézek egy madárra mint egy madárra, emberként tekintek rájuk. De. Bármit amit itt látok már nem valódi. Semmi amit látok sem valódi. Amit odaát láttam, az volt valódi. Ez (az élet) olyan mint egy utánzás, mivel láttam a “valódi McCoy-t”. Komolyabban veszem a dolgokat és jobban figyelek, de nem tekintem valódinak. Nem annyira valódi, mint amit láttam. De így is hallgatom és figyelem a pincérnőt amikor kitölti a kávém, de ez nem valódi. Mindig ha felveszek egy magazint vagy tévézek, tudom hogy ezek anyagi dolgok, de nem valódiak.

K: Ezt hogyan kommunikálta az élet értékelés feléd?

A. Nem tudom. Csak amit láttam az volt a valóság. Ez nem valóság.

K: Mindenre értékesebbként tekintesz valami módon, és mégis tudod, hogy ez nem a valóság?

A. Ez nem a valóság.

K: Elértél valami határhoz vagy korláthoz?

A. Nem.

K: Vissza akartál térni a testedbe, az életedhez?

A. Nem. Azt mondták hogy vissza kell mennem.

K: Hogy érezted magad mikor visszakerültél a testedbe?

A. Azon tűnődtem hogy mi a fene történt velem! Aztán mikor az orvosok mondták hogy halálközeli élményem volt, akkor megértettem. Már hallottam róla korábban, de nem tudtam milyen. Eztán azt gondoltam, “Volt egy ilyenem! Most mihez kezdek ezzel!” Eztán kezdtem nézelődni és minden 3D-ben volt. És mielőtt az orvos mondta volna a diagnózisom, már tudtam mi fog elhangzani a szájából, de nem mertem elmondani neki! Előre tudtam mit fog mondani. Ez vicces. Egyszer a plázában voltam. Elsétált mellettem egy fickó és egy nő és a nő a fiújáról gondolkozott. Máskor a pincérnő jött, de nem beszélt hozzám, viszont tudtam hogy vitája volt hátul a szakáccsal és mindent tudtam erről. Nem mondott semmit nekem.

K: Csalódott voltál hogy visszatértél a testedbe?

A. Simán csak elfogadtam. Legközelebb ha megyek, már tudom mire számíthatok. Már nem félek a haláltól. Nem félek mert már jártam ott!

K: Hogyan kerültél vissza a testedbe?

A. Fogalmam sincs hogyan kerültem vissza, de nagyon fájt a mellkasom. Nagy nyomás volt a mellkasomon.

K: Van fogalmad arról, hogy miért nem haltál meg?

A. Visszaküldtek mert valamit el kell még végeznem és nem tudom hogy mit. Nem tudom hogy mit. Itt vagyok és nem tudom hogy elém kellene-e ugrania és akkor rájövök. Fogalmam sincs. Fogalmam sincs! Talán meg kell mentem valakit attól hogy elüsse egy autó, vagy valami, de tudom hogy okkal vagyok itt. Ezt tudom, de ne kérdezd hogy honnan tudom, mert csak tudom. Nem tudom honnan tudom, de itt kell lennem. Fogalmam sincs miért.

K: Amikor nézted az életed, volt bármilyen ítélkezés rólad?

A. Nem. Az egész filmtekercs csak elmondta hol voltam és mit csináltam. “Ez vagy te Larry. Itt vagy. Most mit fogsz ezzel kezdeni?”

K: Éreztél szégyent vagy örömöt?

A. Szóval tudtam hogy én vagyok és izgatott voltam érzelmileg, talán a jobb szó, hogy aggódtam. Tudtam hogy már halott vagyok és én jövök. Csak megvárom a film végét és akkor véget ér. Bumm! Ennyi volt. “Ez az életed és ezt tetted és bumm! Véget ér. Most itt vagy fenn a csillagokkal és a fénylabdával és itt vagy te. A hang azt mondta, hogy vissza kell térnem. Tudatta velem, hogy ez a vége. Nem sok maradt hátra neked Larry, így visszaküldünk. Oka van, de nem tudom mit kellene tennem. Tudom hogy okkal vagyok itt, de nem tudom mi az.

K: Elmondtad valakinek nagyon hamar miután felébredtél.

A. Az első orvos azt mondta, “Orvos doktor vagyok. Nem kellene hinnem az ilyenben. De Larry neked hiszek, mivel beszéltem más orvosokkal, akik hallottak erről. Te vagy az első akivel beszéltem. Nem kellene hinnünk ebben, de előfordul.” Ő az én oldalamon állt, de nem kellett volna mellettem lennie.

K: Segített, hogy beszéltél másokkal tisztába tenni az elmédet?

A. Mindenkinek el akartam mondani. De pár ember nem akarta meghallgatni és azt mondták,” Nos, ok…” és én tudtam hogy mit gondolnak, hogy nem hisznek nekem, de nem tudtam elmondani nekik, hogy tudom mit gondolnak. Ekkor rövidre fogtam és csak annyit mondtam, “Nos, előfordul” és elkezdtünk mást csinálni.

K: Beszéltél Toddal a lekésszel erről?

A. Igen. Tudta, hogy tudom miről beszélek.

K: Mondanád azt, hogy ez az élmény okkal történt veled?

A. Igen. Valamit meg kell tennem. Oka van. Ebben hiszek.

K: Befolyásolta az élet értelméről alkotott elképzelésed?

A. Igen, tudni akarom miért tértem vissza ide.

K: Van bármilyen új meglátásod az életről?

A. Igen. Komolyabban veszem a dolgokat, de semmi sem valódi, minden csak anyag.

K: Volt bármi hatása az életed folyására?

A. Igen és nem. Minden ugyanaz, de többet dolgozom a veteránokkal. Többet teszek mint a kötelességem. Minden pillanatát élvezem. Ha napi 24 órát kell csinálnom, akkor csinálom. Lesz egy megemlékezésünk, amin dolgozom.

K: Megváltoztatta az élmény a hozzáállásod és az érzéseid magadról?

A. Bizonyos módon erősebbnek érzem magam tőle. Nem senki vagyok, tényleg vagyok valaki, de nem tudom bizonyítani, hogy valaki vagyok. Ez csak belül van. Nem dicsekszem vele. Vagyok valaki, mert van valamim ami senki másnak nincs. Csak kicsit később értettem meg ezt és irányt mutatott. Nem jöttem rá egyből.

K: Befolyásolta a kapcsolataid másokkal?

A. Jobban figyelek. A feleségem talán azt gondolja hogy ugyanaz vagyok, mivel nem érti meg. Nem akar róla beszélni. Egyáltalán nem akar része lenni. Nem tudom hogy mások házastársai megértik-e egyáltalán.

K: Jobban akarsz másokon segíteni az élmény miatt?

A. Igen, odafigyelni másokra. Nem viszem túlzásba, de nem hagyom hogy kihasználjanak másokat.

K: Befolyásolta, hogy kimutasd a szereteted mások iránt?

A. Igen.

K: Olyannak fogadsz el másokat amilyenek?

A. Igen. Korábban is elfogadtam másokat, de most sokkal jobban. Például én nem hittem el, hogy mit tett bin Laden a Világkereskedelmi Központ tornyaival, mivel annyira szörnyű volt. Ki kellett iktatnunk azt a bohócot, de abban sem hiszek hogy odamenjünk és még többet megöljünk. Két rossz dologból nem lesz jó. Más módokon is meg lehet oldani ezt. Talán nincs igazam, de én így érzek.

K: Volt valami hatása a vallási vagy spirituális hitedre?

A. Nem, ugyanaz vagyok aki voltam.

K: Befolyásolta a templomlátogatásod?

A. Nem.

K: Hogyan befolyásolta Istennel kapcsolatos érzelmeid?

A. Most is hiszek benne ahogy korábban. De egy részét nem értem. Nem voltam vallási megszállott, csak én voltam, Joe Blow, egy öreg építőmunkás. Végigmegyek az utcán, este iszok a srácokkal egy bárban - jó kis ökölharc. Miért engem választott, nem tudom.

K: Gondolod, hogy Isten volt a hang a fejedben?

A. Igen. A Férfi volt.

K: Féltél korábban a haláltól?

A. Nem, sosem gondoltam rá. Nem tudták hogy rohamom volt, sztrókot vagy szívrohamot kaptam. Bizonytalan volt az eredmény. Nem tudják mi történt velem. Ez volt az ok, hogy megkérdezték szedtem-e drogot. 1991-ben abbahagytam az ivást. Nem szedek drogot. A gyógyszereim még akkor nem vettem be, mivel túl korán volt.

K: Gyorsan rendbe jöttél?

A. Nagyjából egy hétig voltam kórházban, de amikor hazamentem eltartott egy darabig míg magamra találtam. Még a TV-t sem tudtam nézni, mert minden 3D-ben volt. Amikor a TV-re néztem, az nem volt valódi. Elvesztettem az érdeklődésem a TV iránt mert nem volt valódi. Valahogy a saját világomban voltam. Semmi sem volt valódi és még most sem az. De amikor megtörtént még KEVÉSBÉ volt valódi. Az egyetlen dolog ami valódi volt az ami történt velem. Valóban itt vagyok a bőrömben és a testemben, de nem vagyok annyira VALÓDI mint amilyen voltam.

K: Hogyan értelmezed a halált?

A. Van egy elképzelésem. Egy szép helyre mész. Egy valódi helyre. Ez nem valódi. A VALÓDI világban leszel. Ez az ahol most vagy, De a VALÓDI világba fogsz menni.

K: Van valami elképzelésed a reinkarnációról?

A. Semmit sem tudok róla. Nem szoktam olvasni, de olvastam egy könyvet halálközeli élményekről, mivel velem is ez történt. Talán ötöt is olvastam. Amúgy csak a hírlapot olvasom, a sport oldalt.

K: Tapasztaltál változást a fizikai képességeidben?

A. Kezdetben meg tudtam mondani, hogy mit fognak mondani az emberek mielőtt mondtak volna bármit. És a 3D dolog! Kaptam új szemüveget, hogy orvosolják, de nem változtatott a 3D látáson. Kísérteties volt egy is ezen dolgok közül ami történt.

K: Voltak bármilyen megérzéseid?

A. Igen, mindenféle kis dolog történt velem. Mielőtt valaki kopogott az ajtón, tudtam hogy jönnek. Amikor leparkolt egy autó, tudtam hogy a haverjaim jöttek meg. A telefon csörögni fog. Tudtam hogy csörögni fog és ki a hívó. Még most is tudom, de nem annyiszor mint régebben.

K: Történt valami változás a tanulási képességedben?

A. Igen, a tanulási képességem jobb lett! Ezt nehéz elmagyarázni. Mintha üzletről lenne szó és én semmit nem tudok az üzletről, de valami beugrik amikor üzletről van szó! Elmagyaráztam ezt az orvosomnak. Ilyesmi dolgok történnek velem. (Elmesélt egy történetet, hogyan vett földet szokatlan módon.) Évekkel ezelőtt sosem gondolkoztam így, hogy hogyan csináljam a dolgokat. És működött!

K: Szóval az elméd kicsit máshogy műlödik?

A. Igen!

K: Egy kicsit kreatívabban?

A. Teljesen máshogy! Korábban sosem gondoltam azokra a dolgokra amiket kitaláltam és működtek!

K: A halálközeli élményed előtt érezted hogy kapcsolatban vagy szellemekkel vagy vezetőkkel?

A. Néha igen és néha nem. Negyedik osztályban “Dugd el a Radírt” játszottunk amikor kinn esett. (Elmesélte, hogy amikor valamelyik gyerek eldugta a radírt ő mindig tudta hol volt. A tanár azzal vádolta hogy csal és az igazgatói irodába vitte, ahol ő mondta hogy “Én nem csalok”. Azt mondta az igazgatónak, hogy gondoljon egy számra 1 és 10 között és Larry minden alkalommal kitalálta. Hazaküldték egy üzenettel és az anyja bejött a tanárhoz és az igazgatóhoz. De ő sosem tudtam meg mit beszéltek róla. Később amikor szolgált, egyszer kártyázott és tudta kinek milyen kártya van a kezében. Mondta a többieknek, hogy rejtsenek el egy ceruzát és Larry minden egyes alkalommal tudta hogy hol van. Elvitték hogy beszéljen egy orvossal “hogy megtudják mi a baja”. Az orvos azt mondta, hogy semmi baja.)

K: Szóval voltak pszichés képességeid.

A. Néha, de nem mindig. Függ attól, hogy milyen hangulatban vagyok. Nem tudom előhozni. Egyszerűen csak megtörténik. Ahogy öregszem egyre ritkábban.

K: Mi a véleményed az öngyilkosságról?

A. Úgy gondolom nem szabadna ilyet tenni. Csak hagyni kell, hogy magától megtörténjen. Ne siettesd. Nem tudom hova kerülnének az öngyilkosok.

K: Hogyan értelmezed a halált jelenleg?

A. Az egy dimenzió. Már voltál ott. Oda fogsz majd menni, ebbe a dimenzióba, ebbe a teljesen új világba. Így tekintek rá.

K: Hittél a mennyben vagy a pokolban az élményed előtt?

A. Amikor gyerek voltam. Legyél jó kisgyerek és a mennybe kerülsz; ha rossz kisfiú vagy akkor a pokolba jutsz.

K: Most hiszel a mennyben és a pokolban?

A. Igen. Mindenki a mennybe kerül!

K: Mi a helyzet a pokollal?

A. Azzal nincs tapasztalatom, így azt sem tudom milyen lehet.

K: Gondolod hogy van pokol?

A. Igen. Bárhol is van. Néhányan talán odakerülnek. Nem vagyok otthonos a vallásban. Nem tudok túl sokat erről. Talán én voltam a legnagyobb hitehagyott az utcákon és én a jó helyre mentem. Tudom hogy nem éltem a legjobb életet. Nem voltam egy Biblia szajkózó; csak egy építőmunkás, egy buta Tengerész.

K: Szóval ha te oda jutottál és átélted ezt az élményt akkor bárki megteheti?

A. Azt hiszem. Attól függ, hogy A Férfi mit mond neked. Ha minden nap embereket ölsz akkor nem hiszem hogy odajutsz. Vagy mint bin Laden, én tudom hova kerül, már megvan a helye; ő még nem tudja, de már vége van.

K: Olvastad azóta a Bibliát?

A. Sosem olvastam a Bibliát.

K: Mielőtt megtörtént, hallottál a halálközeli élményekről?

A. Nagyon keveset, egy kicsit a TV-ből. De sosem gondoltam hogy velem is megtörténik. Egymillió év alatt sem, és aztán megtörtént. Úgy gondoltam természetes halált halok majd és talán a pokolra jutok. Tényleg. Pontosan így éreztem.

K: A HKÉ-t átélt emberek annyira megváltoznak, hogy néha házassági problémáik lesznek. Voltak változások a házasságodban?

A. Mindig is voltak problémáink, most rosszabb problémáink vannak. De semmi köze ahhoz ami történt; bár talán mégis van valami köze hozzá…

K: Mondhatjuk, hogy jobban hang vagy fény érzékeny lettél mint korábban?

A. A zajok zavarnak.

K: Érezted valaha hogy energia árad a kezeidből?

A. A testemből! A testem jobban sugárzik. Több a sugárzása. Korábban talán ennyi sugárzása volt (nagyjából 2.5 cm-t mutat) és most ennyi (kb. 10 cm). Egyszerűen csak tudom. Érzem. Azt hiszem pozitív. Érzek hirtelen energia kisugárzást.

K: Mondanád hogy ez egy “fejlődési esemény” volt számodra?

A. Megváltoztatott engem belül. Szimplán csak tudok dolgokat. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni.

K: Másvalaki akivel beszéltem azt mondta nekem, “Nem tudom mit tudok. Tegyél fel kérdéseket!”

A. 100%-ig egyetértek vele. Látnod kellett volna közvetlen miután megtörtént! Azt gondoltam,”Ez szép!” Elsőre ijesztő volt, de aztán lejöttem a földre egy kicsit és még mindig érzem…

K: Egy másik élményt átélt akivel beszéltem azt mondta, hogy olyan mintha valaki vigyázna rá és segítené őt. Érezted ezt valaha?

A. Beszélt hozzá?

K: Azt nem kérdeztem!

A. Én igen. Nem tudom ki segít nekem, de valaki itt van. Abszolút. Abszolút. Van valaki vagy valami…néha beszélek hozzá. Azt mondom, “Köszönöm szépen, igazad volt!” Például ha ki akarok tolatni a bejárón és a hang azt mondja, ne tedd. Mondjuk nem veszem figyelembe. Ez megtörtént velem! Ha nem figyelsz rá a következő az hogy valamin áttolatsz. Ha hallgatok a hangra sosem hagy cserben! Isten engem úgy segéljen. Ha hallgatok rá akkor működik.

K: Ez ténylegesen egy hang amit hallasz?

A. Nem olyan mint ahogy te és én beszélgetünk. Ez egy belső hang, ami szól hozzád. Egy kicsit volt korábban is amikor fiatalabb voltam, de nem úgy mint most. Most tényleg erős. És én magamban nevetve mondom,” Igen, ismét igaza volt!” Halgass arra a hangra, mert mindig 100%-ban igaz. Napi talán egyszer hallom.

K: Van még valami a halálközeli élményeddel kapcsolatban, amire nem tértünk ki?

A. Semmi sem valódi. Valódi, de mégsem az. Ez van bennem. Komolyan veszem az embereket. A problémákat nem veszem annyira komolyan. Mint amikor a teherautómmal elütöttem egy szarvast. Nem vettem komolyan. Nincs szükségem teherkocsira! A halálközeli élményem előtt aggódtam, ó ember, teljesen indokolatlanul! Már sokkal nyugodtabb vagyok. Tudom hogy minden rendben lesz.

A halálközeli élményt annyira nehéz elmagyarázni. Ez nem valódi. Ezt az ember csinálta. Azt nem az ember csinálta. Az valódi. De még mindig nem tudom hogy mit csinálok. Fogalmam sincs. Azt tudom hogy ha oda jutsz (a másik oldalra) beszélned kell valakivel. Én csak figyeltem. Figyelj te is! Erős tekintélye volt; puha tekintélye volt. Vezetett – a választás a tied. Mit akarsz tenni?

A szeretet ott volt, de nem mentem a fénybe.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.