Linda HKÉ


Írd le az Élményed:

Art Bell rádióműsorát hallgattam ma hajnalban (99/05/02) miközben hordtam ki az újságokat Tenessee-ben. Annyira jó érzés volt hallani másokat, akiknek HKÉ-jük volt. Azt mondták, hogy teljesen őrült vagyok, amikor kb. 40 évvel ezelőtt 5-6 éves gyerekként elmeséltem az élményem. Nem tudom, hogy szokványos-e vagy sem ennyire fiatal korban ilyen élményt átélni. Csak azt tudom, hogy én átéltem!!! Az élményem nyáron történt. Az apám a tőle telhető legjobb módon próbált gyereket nevelni. Én már akkor kulcsos gyerek voltam, amikor még erről nem is beszéltek nyilvánosan. Rendszeresen elvitt egy folyóhoz, ahol sok más ember úszott, hogy korombeli gyerekekkel legyek.

Sajnos a folyó közepén volt egy hirtelen méllyülő rész. Én nem tudtam, hogyan kell úszni. Emlékszem, hogy harmadszor merültem el és rájöttem, hogy nem fogom túlélni. Haldokoltam és ezt tudtam is. Nem akartam meghalni. A következő dolog amit láttam egy alagút volt, a végén egy erős fénnyel. Mások is voltak ott. Tudtam, hogy a rokonaim. Éreztem, hogy a két nagyapám is ott volt. Valaki, akiről éreztem, hogy az egyik nagyapám, hozzám beszélt.

Azt mondta, hogy vissza KELL mennem, meg kell tanulnom néhány leckét. Nem akartam visszamenni, néha vágyom arra, hogy ne kellett volna visszajönnöm, de a nagypapámnak igaza volt, meg kellett tanulnom pár leckét. A következő dolog az volt, hogy éreztem egy kart, ami húzott. Az apám volt. Megmentett!!! Próbáltam elmesélni azt, ami velem történt, de senki sem hit nekem. SOHA!!!!!!!! Volt 40 évem, hogy feldolgozzam az élményt. 46 éves leszek áprilisban. Az ősöknek (igen, meg vagyok róla győződve, hogy a nagypapáim, nagymamáim, nagynénik, nagybácsik és korábban elhunyt rokonok voltak ott) igazuk volt, meg kellett tanulnom leckéket, ó milyen nehezeket. Legyőzni a kábítószer függőségem 13 évvel ezelőtt; megtanulni megbocsájtani a fájdalmat és dühöt, amit tőlem független és irányíthatatlan körülmények okoztak és egyéb dolgokat. Az élményem miatt úgy érzem, hogy nem kell félni a haláltól. Néha azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, fejlődjünk és ilyesmit.

Sírni szoktam, amikor újraélem az élményt. Teljesen összetörök 24 órára, mivel nem tudatosan kértem, hogy keresztülmenjek a leckéken, amiket meg kell tanulnom. Az élményem miatt szilárdan hiszek a reinkarnációban (volt néhány álom sorozatom amik valóságosak voltak, de nem tudom, hogy ezek ugyanabba a kategóriába esnek-e, mint a HKÉ vagy sem és az álmaim néhány helyszínéről később kiderült, hogy valós helyek). Azt hiszem az élményem miatt van, hogy rendkívül tisztelek minden élő dolgot ezen a Földön.

Rájöttem, hogy sok időm volt emlékezni és elemezni az átélt élményemet, de nagy hatása is volt rám. Valahogy a születésemként tekintek rá, az utazásom kezdeteként és úgy ézrem, hogy emiatt mássá is váltam. Már sosem tudnék ismét “normális” lenni. Soha nem tudnék a része lenne annak, amit normális társadalomnak tartanak. Nem tudom, hogy mások is így éreznek-e vagy sem. Érdekelne, hogy mások is kifejeztek-e ilyen “érzéseket”. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.