Lisa M HKÉ


Írd le az Élményed:

A halálközeli élményem 5 éves koromban történt Oroszországban, ahol születtem és éltem akkoriban. Egy nyaralás során a Fekete Tengerhez mentünk anyámmal és a nagyszüleimmel.

Ezen a napon mind lementünk a partra. A tenger vad volt, és az anyám a vízben állt és a karjaiban tartott. Emlékszem, hogy biztonságban éreztem magam, habár a hullámok nagyok, hatalmasak voltak egy öt éves nézőpontjából, és izgalmas volt ahogy a hullámok jöttek és átcsaptak anyámon és rajtam egymás után. Ezután egy különösen nagy hullám csapott át rajtunk, és az anyám elvesztette az egyensúlyát, a fogását, és engem elvitt a hullám.

Egy pillanatig teljes halálfélelmem volt, a testem ösztönösen érezte, hogy ez egy életveszélyes helyzet. Visszatartottam a lélegzetem és küzdöttem, hogy valamibe meg tudjak kapaszkodni, hogy megmeneküljek, de a kezeim csak vizet markoltak. Csak víz volt mindenütt, és én kétségbeesett és teljesen tehetetlen voltam. Amikor rájöttem, hogy nem segít a küzdelem, nem tudok semmibe kapaszkodni, megadtam magam. Kiengedtem a levegőt, abbahagytam a küzdelmet magamért, az életemért és hagytam, hogy történjen aminek történnie kell.

A következő amire emlékszem az a legmélyebb tökéletes béke érzése, amit valaha éreztem az életben. Hirtelen teljes biztonságban éreztem magam, kürölölelt és védelmezett valami, amit csak úgy tudnék leírni, hogy teljes, feltétlen szeretet. Ez a szeretet teljesen körbevett, mindenütt ott volt, de ugyanakkor ez én is voltam, saját magam, a legbelső esszenciám. Nem volt többé félelem, aggodalom, küzdelem bármiért és én akárhol is voltam, mehettem volna tovább érezve, hogy örökkévaló vagyok.

Úgy éreztem, hogy végre igazi önmagam vagyok. Nem voltak határok vagy korlátok, mindenesetre mehettem ahova akartam, tudtam amit tudni akartam, bármit tehettem. A szabadság érzése felfoghatatlan volt. Furcsa volt, de azt is tudtam, hogy a dolog amit mi átalában ‘időnek’ hívunk fel lett függesztve és nem létezett többé.

Ezután valami ismeretlen erő elragadott és elkezdtem hatalmas sebességgel mozogni, ami a fénysebességnél sokkal gyorsabbnak tűnt. Hatalmas távolságot tettem meg, szó szerint a ‘világon túlra’ utaztam. Nem éreztem hogy lenne ‘testem’, csak mozogtam mint egy villám a sötétségen keresztül egy ragyogó fénypont felé a távolban, és ahogy közeledtem a fény felé az egyetlen vágyam az volt, hogy oda jussak, ahol ez a fény van.

Amikor elértem a fénypontot egy fényvilágban találtam magam. Ezen a helyen minden fényből volt és fényt sugárzott. Kifejezhetetlenül csodálatos és sugárzó volt. A ‘Menyország’ lenne a megfelelő kifejezés, de akkor nem volt vallásos érzésem és tudtam, hogy nincs olyan dolog, hogy ‘pokol’. Tudtam, anélkül, hogy tudtam volna hogyan vagy miért tudom ezt, hogy ez az hely, ahova végül mindenki kerül miután meghalt, függetlenül attól, hogy kik voltak, vagy mit tettek az életük során.

A fény közepén egy férfi alak állt. Sugározz belőle ez a fény és ez a földöntúli, teljes, feltétlen Szeretet. Körülölelt ez a lény, vagy elborított a fénye, amit úgy éreztem mint egy ölelést. Hirtelen emlékeztem erre a helyre. Ez volt az otthonom, a hely tényleg az otthonom volt és csodálkoztam, hogy is felejthettem el ezt. Úgy éreztem, mintha egy hosszú és nehéz külföldi út után végre hazaértem volna és a fénylény, aki előttem állt az volt, aki mindenki másnál jobban ismert engem a teremtésben.

A fénylény mindent tudott rólam. Mindent tudott amit valaha gondoltam, mondtam vagy tettem és megmutatta az egész életemet egy villanás alatt. Az életem minden részlete benne volt, az is amit már leéltem és az is ami hátra volt, ha visszatérek a földre. Egyszerre volt ott minden, minden részlete az okok és hatások kapcsolatának az életemben, minden ami jó vagy rossz volt, a földi életem minden hatása másokra, és mások életének minden hatása rám, akikkel kapcsolatba kerültem. Minden egyes gondolat és érzés ott volt, semmi sem hiányzott. És én átélhettem mindenkinek az érzéseit és gondolatait, beleértve a sajátjaimat is, ami tiszta tapasztalaton alapuló megértést adott nekem, hogy mi okoz másoknak fájdalmat, örömöt, pozitív vagy negatív élményeket és hatásokat a cselekedeteim miatt.

A lény semmilyen módón sem volt ítélkező az életem értékelése során, annak ellenére, hogy sok hiányosságot láttam az életemben. Egyszerűen megmutatta nekem az életem, ahogy történt és feltétel nélkül szeretett, ami kellő erőt adott nekem ahhoz, hogy szemellenző nélkül nézzem végig és hagyta, hogy én döntsem el, hogy mi volt pozitív és mi volt negatív, és mit kell tennem emiatt. Nem emlékszem az események részleteire amit mutattak nekem, sem a múltra, sem a jövőre, de arra emlékszem, hogy mi volt a fontos.

A fénylény megmutatta nekem, hogy ami igazán fontos az életben az a szeretet amit érzünk, a szeretet által vezérelt cselekedetek, a szerető szavak amiket kimondunk, és a szeretet által átjárt gondolatok. Nem számít semmi munka, beszéd, tett vagy akár gondolat, ami szeretet nélküli. Nem számított. Egyszerűen nem létezett többé. A szeretet volt az igazán fontos, csak az szeretet volt valódi. Minden amit szeretettel tettünk olyan volt, amilyen kellett lennie. Rendben volt. Jó volt. És csak a szeretet, amit az életünk során éreztünk maradt meg, amikor minden más múlandó dolog az életből eltűnt.

Ezután emlékszem, hogy egy másik helyen találtam magam, de nem tudom hogyan kerültem oda. Az első fénylény elment, de körülvettek más lények, vagy emberek, akiket úgy éreztem, hogy ‘felismerek’. Ezek a lények olyanok voltak mint a családom, öreg barátok, akik egy örökkévalóság óta velem vannak. Legjobban úgy jellemezhetném őket mint a szellemi vagy lelki családom. Olyan volt találkozni ezekkel a lényekkel, mint újraegyesülni a legfontosabb emberekkel valaki életében egy hosszú távollét után. Öröm és szeretet kirobbanó érzése töltött el minket, amikor megláttuk egymást.

A lények valamilyen telepatikus módszerrel kommunikáltak velem és egymással. Szavak nélkül beszéltünk, közvetlenül elméből elmébe, vagy lélekből lélekbe. Egyikünknek sem volt teste. Mindannyian valamilyen ismeretlen anyagból voltunk, mint a fény koncentrációja, fénypontok voltunk a minket körülvevő fényben. Mindenki egyből tudta, hogy ‘mire gondol’ mindenki más. Nem volt lehetőség vagy igény arra, hogy bármit is eltitkoljunk bárki elől. Ez a fajta kommunikáció lehetetlenné tette a félreértést és annyira közel hozott minket, amit majdnem lehetetlen elmagyarázni. Mindannyian egyéniségek voltunk, de ugyanakkor egyek is voltunk, örökre egyesítve a szeretet elpusztíthatatlan kötelékével, és szintén egyesítve a minket körülvevő fény világ fényével, részei lenni annak és egymás fényének is.

Ezen fénylények által árasztott fény gyógyított engem, elsöpört minden bennem levő sötétséget, eltörölt minden fájdalmat és szomorúságot amit a földi életem során felhalmoztam. A Föld és az ottani életem nagyon távolinak tűnt, folyamatosan távolodott, mintha soha nem is létezett volna. Egy ideig ezen a helyen voltam a lélek-családommal, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Az ‘idő’ itt nem létezett a szokásos módon. A ‘tér’ fogalma sem, de emellett voltak helyek ahova menni lehetett és időtartam ami eltelt. Ez ellentmondás a fogalmak szerint, de ez az egyetlen módja, ahogy szavakkal el tudom magyarázni. Tértelen tér, időtlen idő. Ezen a helyen csak a tiszta Létezés volt.

A következő amire emlékszem, hogy hirtelen újra annál a fénylénnynél találtam magam, akivel először találkoztam és mondta, hogy vissza kell térnem. Azt mondtam: kizárt, nem teszem meg. Ez volt az utolsó dolog amit tenni akartam. A sötétséggel, fájdalommal, szomorúsággal, határokkal és korlátokkal teli földi élet olyan volt mint egy elborzasztó börtön ehhez a helyhez hasonltíva, és én egyszerűen visszautasítottam, hogy visszamenjek. Mondták, hogy még nem jött el az időm, csak meglátogathattam az ‘otthonom’, de be kell töltenem a célom és megcsinálni a munkát a Földön, amit önmagamnak választottam. A fénylény emlékeztetett, hogy a célom többet tanulni a szeretetről, odaadásról, és hogy hogyan fejezzem ki ezeket a földön. Azt is elmondta, hogy hamarosan újra vissza fogok térni a fényvilágba. Sose felejtsd, a valóságban nincs idő, csak az örökkévalóság maga, mondta.

A következő az volt, hogy visszatértem, éreztem a testem, a hullámok kidobtak a partra, és én másztam a parton egy csomó tengervizet felköhögve.

Gyerekként elfelejtettem a halálközeli élményem és az emléke csak sok évvel később tért vissza. Ennek ellenére ez mindig velem volt, erőt adott az életem nehézségeinek legyőzéséhez, és hogy segítsek és támogassak másokat. Az egész szakmai életem során másokat segítettem különböző módokon. Tizennyolc éves koromban idős, szenilis, fizikailag és érzelmileg beteg emberrek kezdtem dolgozni. Dolgoztam AIDS-es és szellemileg beteg emberekkel. Később mentális és szociális egészségügyi területen dolgoztam, pszichológiai, szociális, egzisztenciális, érzelmi és szellemi nehézségekkel küzdő emberek között és mindig úgy éreztem, hogy a munkámnak mély értelme van, még azelőtt is, hogy emlékeztem volna a halálközeli élményemre. Jelenleg pszichoszintézis terapeutaként is dolgozom, ami a transzperszonális pszichológia egy ága.

A halálközeli élményem okozta az élethosszan tartó érdeklődésem a paranormális, a misztikus, a szokatlan és a spirituális iránt, ami azóta tart, mióta az eszemet tudom, sok évig nem tudva az okáról. Emiatt kutattam ismeretlen dimenziókat, kerestem és találtam válaszokat sok kérdésre, és emiatt igyekszem többet tanulni az életről, halálról és a köztük levő dolgokról és kutatok új módokat, hogy másokon segíthessek, ami számomra a legjelentőségteljesebb dolog amit valaki az életében tehet. Végül a halálközeli élmény annyit tanított nekem az életről, mint a halálról. És ennek még nincs vége.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1974 nyara

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Majdnem megfulladtam, mikor az óceánban fürödtem.

Hogyan látod a tapasztalatod? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem, ez VALÓS volt, valósabb mint bármi amit a valóságban tapasztaltam azelőtt vagy azóta. Ez valóság volt az igazságban. Ezért is hívom a cégem, ahol terapeutaként dolgozom, Valóság Központnak. Ez az életben, a ‘rendes’ földi élet sokkal inkább tűnik álomnak a HKÉ-hez képes.t

Az élmény tartalmazott: Testen kívüli élmény

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Tiszta ‘ elme, tiszta ‘tudatosság’, határok vagy korlátok nélkül. A anyag, amiből én és a lények akikkel a fényvilágban találkoztam voltunk, olyan volt mint a fény koncentrációja. Mi voltunk a fény, csak más sűrűségben mint a dolgok és a lények körülöttünk.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Éberebb és kiterjedtebb voltam mint valaha. Olyan volt, mintha tudnék mindenről mindent. Teljes, hiánytalan tudás. Teljes, hiánytalan tudatosság.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét Nem volt idő. Nem volt tér. Örökkévalóság. Végtelenség.

Hallottál szokatlan hangokat vagy zajokat? Nem

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Igen, ...semmi olyat, ami ‘bizonyíték’ lehetne. Nagyrészt személyes problémákról a családomban és az életemben, dolgokról, amiket sok évvel később fedeztem fel, de már ‘tudtam’ korábban visszaemlékezve az életem szemléjére.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Keresztülmentem és utaztam a sötétségben, mielőtt elértem a fényvilágot. Akkor nem gondoltam arra, hogy amin keresztülmegyek az egy alagút. Nem érdekelt. Csak el akartam érni a fényt, így gondolom nem vettem észre.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Fentebb írtam.

Az élmény tartalmazott: Sötétséget

Az élmény tartalmazott: Földöntúli fényeket

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Egy élő fényt, ami minden volt, mindennek az esszenciája. Nem csak ‘láttam’ ezt a fényt, én, valamint minden lény akivel találkoztam és minden ezen a helyen ez a FÉNY VOLT. Azt hiszem ez az ami az alapja annak, amit sok szellemi és vallási tanítás és hagyomány úgy jellemez, hogy egynek lenni a mindenséggel. Ha minden az esszenciájában tartalmazza ezt a fényt, akkor tényleg minden egy, és én ezt tapasztaltam meg.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli tájat vagy várost

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Az élmény tartalmazott: Erős érzelmi tónust

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Teljes, mély békét, túláradó örömöt, a legvégső szabadság érzését, teljes mindent körülölelő feltétlen szeretetet, nagyrészt szeretetet. Szeretetet ami szavakkal leírhatatlan. Valamint mély bánatot és szomorúságot visszatéréskor, amikor elhagytam a fényvilágot.

Az élmény tartalmazott: Különleges tudást vagy célt

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról A személyes célom az, hogy tanuljak a szeretetről és a szeretet kifejezéséről a földön és hogy segítsek másoknak ahogy csak tudok. Azt hiszem, hogy valamilyen módon mindannyiunk célja ez, különösen a szeretetről és a kifejezéséről tanulni. Csak a szeretet valós. Amikor minden más megszűnik, csak a szeretet marad.

Az élmény tartalmazott: Életed korábbi eseményeinek felidézése

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Fentebb leírva.

Az élmény tartalmazott: A jövő ismeretét

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből Tudom, hogy mutattak nekem eseményeket, amik meg fognak történni és embereket, akikkel találkozni fogok ha visszatérek, de sajnos vagy szerencsére mindent elfelejtettem. Néha mikor történnek dolgok az életemben és találkozom emberekkel akikkel korábban soha, ‘tudom’ és ‘emlékszem’ ezekre.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére Az élménynek ez a része volt a ‘legpraktikusabb’. A fénylény mondta, hogy vissza kell mennem és én azt mondtam: nem. Emlékszem, hogy a lény úgy kezelt engem, ahogy egy felnőtt kezelne egy gyereket, én voltam a gyermek, de inkább szellemi értelemben gyermek – és szellemi értelemben felnőtt. Nagyjából rám mosolygott és határozottan de finoman azt mondta: muszáj. Ez a munkád. Ez a te részed. Meg kell tenned. Emlékeztetett, hogy én választottam. Én meg úgy viselkedtem mint egy gyerek, megtagadtam a feladatot. Mivel emlékszem a HKÉ-re és arra is, hogy nem akartam visszatérni a földre, rájöttem, hogy ez az alapja sok egzisztenciális és érzelmi problémámnak és nehézségemnek. Dolgoznom kellett rajta terápiával és végül eljutottam odáig, hogy elfogadtam a visszajövetelt, magam választottam, amit a tényleges halálközeli élményem során nem tettem meg.

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan Semmilyen (Zsidó)

Vallási háttered jelenleg: Szabad elvű Semmilyen (Zsidó)

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Nem igazán tudom, hogy mivé váltam volna az élmény nélkül, mivel még gyerek voltam, kialakult hit vagy hozzáállás nélkül. De abban elég biztos vagyok, hogy az élmény tett engem spiritualitásra hajlamos, dogmák és vallási rituálék nélküli személlyé. Ez tett engem nyitottá olyan fogalmak iránt mint a reinkarnáció, és jobban vonzódom a keleti szellemi tanításokhoz és gyakorlatokhoz, mint a nyugatihoz, és sokkal inkább a tapasztalati spiritualitáshoz, mint a hitekhez és intellektuális tanításokhoz.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli lények jelenléte

A változások az életedben, a halálközeli élmény következtében: Javult

Megváltozott az életed az élmény eredményeként? Fentebb leírva.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Az egytlen életpálya, amit csináltam vagy akartam csináni az a ‘segítő’. Mindig is ez volt számomra a legjelentőségteljesebb szakirány, még ha ez azt is jelentette, hogy elismerés és semmilyen vagy alacsony társadalmi ‘státuszú’ munkákat végeztem alacson fizetésért, és a jelenkori nyugati társadalom kitaszítottjai között, valamint olyan emberek között akiket általában többé-kevésbé értékteleneknek tekintettek. Szerettem és továbbra is szeretem a munkám. Ez vegyesen hatott ki a kapcsolataimra, egyrészt pozitívan, mert mindenben amit csinálok a szeretet az alapom, és negatívan, mivel gyakran félreértik a céljaim és kilátásaim az életben. Nem érdekelnek az anyagi dolgok, pénz vagy ‘siker’. Csak azok a dolgok érdekelnek az életben, amikhez a halálközeli élményem által adott tudás vezetett engem. Mindig keresem az élet mélyebb értelmét. Vannak olyan emberek is, akik nem igazán értékelik azt, hogy ‘látok’, mivel gyakran vannak féligazságok, hamisságok és rejtett célok az emberek között, amit a társadalmunk majdnem ‘normálisnak’ tekint, mikor számomra a teljes igazság és nyitottság a ‘normális’ módja a kommunikációnak és az emberek közötti kapcsolatoknak. Ezt a képességemet gyakran nehéz beleilleszteni a mindennapi életbe.

A HKÉ után:

Ebben tapasztaltam változást: Munka vagy tanulmányok

Ebben tapasztaltam változást: Fizikai utóhatások.

Ebben tapasztaltam változást: Nagyobb érzékenység, gyógyítási vagy pszichikai képességek

Ebben tapasztaltam változást: Családdal, barátokkal vagy társadalommal kapcsolatos érzések

Ebben tapasztaltam változást: Halállal kapcsolatos érzések

Ebben tapasztaltam változást: Életcél érzése

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Az élményem idején öt éves voltam és nem volt meg a szókincsem a kifejezéséhez. Még most is nehéz kifejezni, mivel ez az élmény egy a szokásos tudatunkon kívüli világban történt, egy világban ahol a szavaknak nincs értelme. A szavak az emberi, földi módja a kommunikációnak. Szintén nincsennek szavak arra, ami leírja az átélt élményeket és érzelmeket, szóval majdnem új szavakat kéne alkotni.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Az élmény után kaptam egyfajta ‘látó’ képességet, amivel át és túl tudok látni az emberek külső megjelenésén, látom a rejtett fájdalmaikat, igényeiket, szükségüket és vágyaikat, rejtett szándékaikat és tudatalatti életstratégiájukat. Ez a ‘képesség’ okozott nekem néhány problémát, amíg megtanultam együtt élni vele és jól használni. Néha kapok jós álmokat és sok ösztönös ‘tudást’.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legrosszabb az élmény előtti halálfélelem volt, valamint visszatérni. A legjobb találkozni volt a fénylénnyel, akivel az életem értékelésekor voltam. A lény volt a legfontosabb számomra, mindenkor.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Nagyon különbözőek voltak a reakciók, izgatottság, kíváncsiság, és mély megérintettség, hitetlenkedés, félelem és elutasítás. Természetesen azok értették meg a legjobban az élményt és a hatásait, akik szintén átéltek HKÉ-t, de azt is jelentőségteljesnek találtam, amikor beteg vagy haldokló emberekkel osztottam meg és olyanokkal akik félnek a haláltól, ami egy hatalmas és gyakori félelem a nyugati társadalomban.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen Néhány mély meditáció a belsőm felfedezése során spontán fény és szokatlan béke érzését okozta, élményeket amik közeli, szerető kapcsolatokban vannak.

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? A halálközeli élmény szemtől szembe állít minket a halállal és következésképpen az élettel. Az élet és a halál összefonódik, elválaszthatatlan részei egymásnak. Élni tanulni ugyanaz mint halni tanulni, és halni tanulni ugyanaz mint megtanulni teljes életet élni. Amíg félünk a haláltól addig félünk az élettől. Ha félünk a haláltól akkor félünk attól is, hogy tényleg éljünk.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Gondolod, hogy volt valami oka annak, hogy ezt az élmény átélted?:) Igen. Hiszem, hogy sok HKÉ-t átélt embernek van tényleges hatása a világra, és változtatják a jelen kollektív tudatosságát. Az univerzális megértést, unverzális egységet, univerzális emberiséget és odaadás, univerzális szeretetet hozzák el, dolgokat amikre nagy szüksége van a korunknak.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.