Mandy J HKÉ


Írd le az Élményed:

1992 május 25-én 15:30-ra voltam előjegyezve epekő műtétre. 23 órát kellett volna a kórházban maradnom. A szüleim elvittek a kórházba kocsival dél körül, és azt mondták hogy még van pár elintéznivalójuk, de a műtét előtt visszaérnek. Bejelentkeztem és egy kórterembe helyeztek, amíg várakoztam a műtétre. 13 óra körül a nővér azt mondta, hogy korábban visznek műtétre, mert egy elmaradt. Péntek volt és az orvosok korán akartak hazamenni.

Sem a szüleim sem a fiam nem tudta, hogy korábban műtenek, mivel nem tudtam elérni őket. A műtétre való felkészítés során az orvosi csapat adott nekem valamit ami megnyugtatott. A családi orvosunk, aki a specialistának asszisztált bejött megnézni és elmondani, hogy itt van. A következő dolog hihetetlen volt: Úgy éreztem mintha kiszívnának a testemből egyre gyorsabban és gyorsabban, aztán már szavak sincsennek rá. Nincs semmi ezen a földön ami megmagyarázná, hogy mennyire gyorsan is történt.

Először is volt egy elképesztően erős fény (amióta láttam azt a fényt szemüveget hordok, mert nem látok nélküle). Amikor hozzászoktak a szemeim a fényhez, körülnéztem és egy hatalmas és csodálatos területen találtam magam (talán 5-8 focipálya méretű). A fű mindenhol zöld volt és rózsa. valamint egyéb virágok illata szállt. Emberek sorai álltak ott, akiket köszöntöttek más emberek (lelkek), akik előttünk haltak meg.

Jobbra néztem aztán balra, majd magam elé és ott volt minden rokonom és barátom, aki meghalt, olyan sorrendben ahogy meghaltak. Például Lupe nagypapám volt az első, akire emlékszem hogy meghalt (1955-ben halt meg amikor 10 éves voltam), így ő volt balról az első. Csak olyanok voltak ott akiket szerettem és akikkel nagyon törődtem és előttem haltak meg.

A nagymamám a jobb oldalon volt (ő 1991-ben halt meg, 92 éves korában). Ő volt az első akivel beszéltem és megkérdeztem, “Nagymama, miért vagy ezen az oldalon és nem a másikon a többiekkel?” A zöld székében ült amit annyira szeretett és valamit csinált a kezeivel. Valószínüleg horgolt – mivel szeretett horgolni, de az utolsó néhány évében már nem tudott a szemei miatt. Felnézett rám és spanyolul (a nagymamám csak kicsit beszélt angolul) mondta nekem, hogy még van még egy kis dolgom és aztán a többiekkel mehetek.

Visszafordultam a nagypapámhoz és elmondtam neki, hogy hiányzott nekem és hogy mennyire boldog vagyok hogy láthatom. Nagyjából 12 ember állt abban a sorban. Mindegyikükkel beszéltem egy kicsit, viszont Donald nagybácsimmal volt egy hosszabb beszélgetésem. Donald apám testvére volt, aki 1989 június 30-án megfulladt (az évben nem vagyok teljesen biztos). Nagyjából 60 éves volt. Beszéltem vele és mondta hogy adjak át egy üzenetet Joe-nak a másik testvérének. Elmondta mit mondjak neki.

Ahogy éppen kérdezni akartam tőle mást is, felnéztem és láttam az unokaöcsém a többiek felett lebegni. Nem jobb vagy bal oldalon volt – csak lebegett körbe. Megkérdeztem tőle, “Richard, mit csinálsz odafenn?” Ezt válaszolta, ”Még nem jött el az időm. Itt kell maradnom, amíg eljön az időm.” Richard unokaöcsém öngyilkosságot követett el 1989 szeptemberében. Fájt a szívem hogy megtudtam, nem lelt békére.

Akkor azt éreztem, hogy ezen családtagjaim szeretetében és melegében szeretnék lenni és úgy döntöttem átlépek hozzájuk, amikor a nagypapám felemelte a kezét és mondta, “Nem, még nem jöhetsz”. Megkérdeztem, “Miért nem?” Nem szólt semmit csak felnézett és én is felnéztem, hogy lássam mit néz. Nem tudom leírni hogy mi volt ott, de úgy gondolom hogy ha szavakkal kéne átadnom, akkor azt mondanám hogy az égben az ember-szellem tömeg felett ott volt az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Katolikus voltam egész életemben és nem igazán értettem hogy a szentháromságot hogy kell érteni, de most már tudom.

A legteljesebb béke borított el és rájötem hogy a Kedves Urunk volt. Mondtam neki, hogy maradni szeretnék. Azt mondta hogy nem lehet. Megkérdeztem, “Miért nem? A válasza ez volt: ”Vissza kell menned és befejezned amire szükségem van”. Sírni kezdtem mert nem akartam elhagyni ez a csodálatos, békés helyet amit ott találtam. Azt mondta, “Ne sírj. Még egyszer látni fogsz mielőtt végleg látni fogsz”.

A következő dolog az volt, hogy kiszívódtam erről a csodálatos helyről. Ahogy jöttem visszafele, láttam az orvost a mellkasom pumpálni és kérni az Urat hogy segítsen visszahozni engem. Sokkal később megkérdeztem erről és ő megkérdezte, hogy ezt honnan tudom, mert ezt csak magában mondta, nem hangosan. A kardiológia Intenzív részlegén ébredtem fel. Lézeres epekő eltávolító műtétre készítettek fel, amikor túlságosan telefújták levegővel a gyomrom, ami így túl nagy nyomást gyakorolt az aortámra. Egy perc huszonöt másodpercre elvesztettek. Ez az egy perc és huszonöt másodperc csodálatosabb volt, mint az egész addigi életem. Ez volt a legelképesztőbb élményem amit valaha átéltem.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1992 május 25.

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Műtéttel kapcsolatos Lásd a leírást.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatod? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Nem tudom szavakkal leírni.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen tudatos és nagyon éber voltam végig

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megállt vagy elvesztette a jelentőségét

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem tudom

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Végül Joe nagybácsimnak átadtam az üzenetet, amit a testvére Donald mondott nekem. Amikor elmondtam neki, az arca nagyon fehér lett és mondta hogy csak egy személy volt, aki tudta hogy mi történt és az az ő a testvére, Donald volt. Az üzenetnek számomra nem volt értelme, de számára igen. [Valamint: Lásd az elbeszélést (Az orvosa szívmasszázst végzett és kérte az Urat hogy segítsen).]

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen Amikor kikerültem a testemből, olyan volt mint egy elkerített hely.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Lásd az elbeszélést.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Egy nagyon, nagyon, nagyon erős fényt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Csodálatosan éreztem magam. Maradni akartam. Nem akartam visszajönni. Nagyon nagyon békés volt.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan Katolikus

Vallási háttered jelenleg: Katolikus

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Igazán, igazán hiszek Jézus Urunkban.

A földi élettel kapcsolatos nem vallási kérdések:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Jobb lett

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Lásd a leírást.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen Az Úr sok speciális ajándékkal küldött vissza. Látom az emberek auráját. Látom az emberek jövőjét: Tudom (az aura színük alapján), hogy az Úr haza fogja-e hívni őket nemsokára. Van gyógyító erőm. Látom a jövőt, ha gyertyalángba nézek. Van más is, de nincs elég időm hogy mindet elmagyarázzam, mivel a munkából töltöm ki ezt a kérdőívet.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb: Látni az Urat. A legrosszabb: visszajönni volt, mivel sosem fogom azt a békét érezni, amíg a földön vagyok.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Sok időbe tellt, mire elfogadtam az összes ajándékom és mire megtudtam osztani másokkal. Csak egy kérdésem van, “Ha van ez a sok képességem és tényleg az Úrtól kaptam ezeket, akkor mit kéne velük kezdenem?”

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Ismét kérdezem: Sok sok speciális képességem van. Szeretném tudni, hogyan tudnám kitalálni, hogy mit kéne velük kezdenem.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.