Mary HKÉ


Írd le az Élményed:

A következő HKÉ-t hónapok alatt mesélte el egy nő, aki korábban a fián kívül senkivel sem osztotta meg. A történet kisebb és nagyobb részletei konzisztensek maradtak az elbeszélés hónapjai alatt. Nagyon nehéz volt ezt neki megosztania. Körülbelül négyből egy HKÉ ilyen részletességű. Az ilyen részletességű HKÉ-k esetén az események egészen tipikusak.

“A MÁSIK OLDAL”

Egy Halálközeli Élmény

Amikor fiatal egyedülálló nőként éltem szülővárosomban Londonban, Angliában, egy az apartmanom fürdőszobájában magamon sikertelenül elvégzett abortusz kísérlet miatti súlyos komplikációk következtében a Memorial Kórházba szállítottak. Katolikusként neveltek fel, így a nem kívánt terhességet titokban és egyedül akartam megoldani. Miután sok vért vesztettem és nagyon fáztam, telefonáltam a mentőknek, hogy vigyenek kórházba.

Amint bevittek a sürgősségi szobába, emlékszem, hogy a teljes személyzet rohant be felszereléssekkel, palackokkal, pumpákkal, tűkkel, kötszerekkel, csövekkel stb. teli kocsikat hozva. A köldököm alatt minden úszott a vérben és nagyon gyenge voltam. Életveszélyes, nagyon kritikus állapotban voltam. Ahogy a vér folyt el a testemből, úgy távozott el az élni akarásom is.

Egy “pukkanás” hangot hallottam és a fájdalom megszűnt. 3 hónap óta először éreztem nyugalmat, mióta megtudtam, hogy terhes vagyok attól a férfitól, aki hazudott nekem, hogy szeret és feleségül akar venni, de volt felesége és 5 gyereke egy másik városban. Tisztán láttam a testemet, ahogy vadul dolgoznak rajtam, bekötik a vérátömlesztés és egyéb csöveket. Emlékszem, hogy arra gondoltam, bárcsak abbahagynák. Borzalmasan néztem ki és a színem nagyon rossz volt. Szégyelltem, hogy én vagyok a riadalom okozója. Vétkeztem és nem érdemlem meg, hogy éljek. A tény, hogy ezen gondolatokat néhány centire a plafontól keletkeztek, közel sem zavart vagy érdekelt annyira, mint a stressz, amit az alattam levőknek okoztam. Azt is tudtam, hogy teljesen éber vagyok annak ellenére, hogy egy nővér, az egyetlen kék köpenyt viselő, azt mondta az orvosnak, hogy elvesztettem az eszméletem rögtön miután a sürgősségi szobába hoztak. Nagyon is tisztában voltam az események és a szoba minden részletével.

Észrevettem egy alagutat, ami hirtelen jelent meg és behúzott engem. Örültem, hogy eltávolodtam a lenti feszült helyszíntől. Az alagút felé lebegtem és átmentem a mennyezeti ventilátoron és a plafonon. Az alagút feketesége kavargott, és én elkezdtem gyorsulni. Kiváncsi voltam a jelenlegi testemre és formára, így a kezemre és a karjaimra néztem. Kitágultnak és halványan fénylőnek néztek ki. Levegő fuvallatát éreztem és egy halk zümmögő zajt, mint egy vibrálást, ahogy gyorsultam a távolban levő, ragyogó fény fele. Ahogy tovább gyorsultam, éreztem, hogy egy szerető és megnyugtató jelenlét van velem. Nem láttam senkit, de a nagypapám esszenciáját éreztem, aki meghalt mikor én 13 éves voltam. Éreztem a megnyugtató jelenlétét, de nem láttam vagy hallottam semmit.

Végül célba értem és belebegtem egy helyre, amit beterített egy ragyogó fehér fény, ami úgy tűnt, hogy megtestesíti a szeretet minden formáját. A szeretet feltétel nélküli volt, mint amit az anya érez a gyermeke iránt. Határozottan meleg és örömteli jelenlét volt, ugyanaz ami az elején behúzott az alagútba. Úgy nézett ki mint egy óriási energiamező vagy forrás, ami minden jó és nemes érzést sugároz, amit az ember csak ismer. Amint 17 éves koromban elhagytam a parókia iskoláját, azonnal elhagytam a Katolikus Egyház útját is, ami olyan volt, mintha egy merev börtönből szabadulnék és távol álltam a vallásosságtól, de tudtam a szívemben, hogy ez Isten. Szavakkal nem leírható az áhitat, amit a jelenlétében éreztem. Úgy tűnt, mintha a Fény részévé válnék és a Fény is a részemmé válna. Egyek voltunk. Hirtelen, bármilyen kérdés nélkül megértettem, hogy mennyire össze vagyunk mi kapcsolódva egymással, Istennel és az Univerzum más életformáival.

Ekkor azon gondolkoztam, hogy meg leszek-e büntetve a gyermekem meggyilkolásáért és ennek következtében saját magam megöléséért is. Tudtam, hogy Ő ismeri minden gondolatom és érzésem. A következő dolog, amit láttam egy alvó csecsemő volt, aki én voltam. Elragadtatva néztem az életem különböző részeinek kiemelt pillanatait. Olyan volt, mint egy teljesen kör alakú mozivásznon sok különböző jelenetet nézni hihetetlen sebességgel.

Valahogyan képes voltam nemcsak azt megérteni, ami történt, de az érzéseket is, amit akkoriban éreztem és azokat az érzéseket is, amit másoknak okoztam. Néztem és éreztem az anyám szégyenétől kezdve, amint házasságon kívül kihordott egészen a szerelem mámorán át az elképesztően fájdalmas visszautasításig és árulásig. Megértettem a félelmét és bizonytalanságát a férfinak, aki a fájdalmam okozta, és a bűntudatát, amit érzett amikor szakított velem, mert megtudta, hogy terhes vagyok. Éreztem minden jó és rossz tettet, amit valaha cselekedtem és a következményeit másokra. Ez nehéz rész volt számomra, de támogatott a feltétel nélküli szeretet, és enyhítette a fájdalmas részeket.

Telepatikusan megkérdezték, hogy maradni akarok-e vagy visszatérni az előző életembe a “Föld Iskolába”. A térdemre estem, hogy kimutassam, Vele kívánok maradni. Mutatott nekem egy szépséges csillogó buborékot, ami mellettem lebegett. Ebben volt egy pici baba aki éppen szopott. A baba totyogó lett, majd elkezdett felém sétálni, még mindig a buborékban. A fiatal fiú tinédzserré vált és fejlődött, amíg teljesen férfivé nem érett. Ki ez? Kérdezem. A fiad Mich'l, jött a válasz. Emlékszem, hogy nagyon megkönnyebbültem, hogy nem romboltam le az esélyét az életre. Félelmetes gondolatok folyama torlódott fel az elmémben. Nem voltam házas és magam is alig tudtam ellátni, hogyan tudnék felnevelni egy fiút? Hogyan tudnám ezt megcsinálni egyedül, segítség nélkül? Láttam egy villanásban magam egy férfival, akiről tudtam, hogy a férjem lesz a jövőben és tartotta a 2 éves fiút, akit a képen láttam. Most először hagytam, hogy szeretetet érezzek a gyermek iránt akit hordozok. Minden szégyenkezés, komplikáció és nehézség, amivel korábban indokoltam az abortuszom, nagyon gyengének és önzőnek tűnt.

Hirtelen visszatértem a testembe és égető fájdalom hasított a testem alsó részébe. Ugyanaz a nővér a kék köpenyben szurit adott, és mondta, hogy pihenjek, a fájdalomcsillapító nemsokára hatni fog. Úgy tűnt mintha néhány percnél tovább nem lettem volna eszméletlen, miközben a látogatásom a “Másik Oldalra” óráknak tűnt. Amíg a sűrősségi szobában a testemen kívül voltam, észrevettem egy piros címkét a mennyezeti ventilator egyik lapátjának plafon fele eső részén. Amikor a lábadozóba vittek, elmondták, hogy a gyermekem megmenekült. Mondtam,”igen, tudom”. Kérdeztem, hogy valaki meghallgatná-e a hihetetlen élményem, de azt mondák nincs idejük. Az orvosom azt mondta, hogy csoda volt, hogy sikerült megmenteni a babát is velem együtt. Azt mondta, azt hitte kétszer is, hogy elvesztett minket. Megpróbáltam elmondani az élményem, de elhívták. A búcsúmosolya nem hagyott kétséget afelől, hogy szerinte csak az idejét vesztegeti, mikor egy begyógyszerezett őrült nő zavaros beszédét hallgatja. Az anyám később érkezett “vallási” erősítéssel, hogy meggyónjam a bűneim. Enyhén mulattatott, amikor egy Apáca jelent meg és elkezdett Istenhez imádkozni, hogy bocsásson meg nekem. Tudtam, hogy már megbocsájtott. A bűntetésem a saját bűntudatom és szégyenem volt, amit nagyon fájdalmassan tapasztaltam meg a buborék moziban az életem visszajátszásakor. Csak egy nővér figyelt rám a kórházban. Azután tett így, miután elmeséltem neki pár részletet abból, amit ő mondott az orvosoknak és nővéreknek, amíg én eszméletlen voltam. Elmondta, hogy másoktól is hallott hasonló történeteket, akik a halál széléről tértek vissza. Végül meggyőztem, hogy szerezzen egy hosszú létrát és nézze meg maga a piros címkét, amit pontosan leírtam neki és a sűrgősségi szoba ventilátorának rejtett oldalán volt. A nővér és egy beteghordozó látta a címkét és megerősített minden részletet amit elmondtam. Tudtam, amit tudtam, de jobban éreztem magam, hogy legalább két másik ember is hit nekem. Azóta nem meséltem el ezt az élményem mostanáig.

Optimistán vágtam neki az életnek, egy teljesen új hozzáállással és egészséges fiút szültem 5 hónappal később, akit Mich'l-nek neveztem el. A magamnak okozott sérülések miatt nem lehetett másik gyerekem, de a lelki és szeretet kapcsolat, amit Mich'l-el átélek egy igazán becses “ajándék” Odaátról.

Az élmény ma is olyan valós és élénk maradt, mint 34 évvel ezelőtt volt és spirituálisan felemelő módón változtatta meg az életem.

NDERF kiegészítés: Mary visszatért a Katolikus Egyházba, de körültekintéssel válaszott egy, a korábbi templománál nyitottabb templomot. Az NDERF kifejezi Marynek az elismerését, a bátorságáért, hogy megosztotta ezt velünk.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.