Michael G HKÉ


Írd le az Élményed:

1994-ben egy texasi kórházban feküdtem, és szívrohamot kaptam a vakbélműtétem alatt a műtőasztalon. Évekkel később jöttem rá, hogy miért kaptam szívrohamot. Marfan-szindrómával* diagnosztizáltak, és cukorbeteg vagyok.

* Ritka, genetikai eredetű, kromoszómahibán alapuló kórkép, jellemzőek a nagyon hosszú végtagok és ujjak. Számos betegségre hajlamosít, többek között szív és érrendszeri problémákra is.

1994-ben, az év vége felé Roger, a barátom és életem társa Nyugat Virginiában súlyos állapotba került az AIDS szövődményei miatt. Imádkoztam Istenhez, hogy ne hagyja Rogert szenvedni, és én is sírba szerettem volna szállni a társammal együtt. Kértem Istent, hogy hadd haljak meg. Úgy jártam-keltem, mint egy zombi, és egyre gyakrabban éreztem az influenza tüneteit, csak álomba akartam magamat sírni, hogy jobban legyek fizikailag. De 1994 decemberében ez nem segített rajtam. Görcsökre ébredtem, és a konyhába mentem, hogy teával enyhítsek a tüneteimen. Azt hittem, hogy bélgyulladásom van. A tea nem segített. Nagy bajban voltam, és hívtam anyukámat. Kértem, hogy menjen át a szomszédba Floria nénihez, és hívja a 911-et. Sikerült követnem édesanyámat a szomszédba, mert nem akartam egyedül lenni.

A mentősök azt gondolták, hogy akut féregnyúlvány-gyulladásom van. A mentőautóba vittek, ahol elkezdtem a shock tüneteit produkálni. Stabilizálták az állapotomat és a kórházba szállítottak. A fehérvérsejt számom normális volt. A röntgenen a féregnyúlványomat körbefogta a vastagbelem. Gondolom, nem szerette, ha fényképezik. A tea miatt el kellett kezdeniük műtétet, nehogy hashártyagyulladás alakuljon ki. Mikor aláírtam a műtéti papírokat, béke töltött el, éreztem, hogy elmegyek valahová, és több kérdésre tudom meg a választ, mint amit valaha bárki is fel tudna tenni. 17.45-kor betoltak a műtőbe, az arcomra tettek egy sárga oxigénmaszkot, és ahogy adták az altatószert, mondták, hogy lélegezzek mélyeket, és számoljak vissza 100-tól. 97-ig jutottam, aztán kidőltem.

Olyan volt, mintha a rew. gombot benyomva néznék egy filmet videomagnón, és az egészet visszafelé nézném. Számomra ez volt az ítélet napja. Miután láttam a születésemet, egy vörös függöny ereszkedett le, jelezve, hogy vége. Nyugodt voltam.

A következő, amire emlékszem az, hogy látom a műtőlámpát, és lebegek. Ahogy lenéztem, láttam, hogy az orvos és az asszisztensnő a hasam jobb alsó részén dolgoznak. A bal szemem sarkából láttam, hogy fehér fényszikra közeledik mögöttem. A fényszikra irányába fordultam. Majd egy ragyogó fehér fényből lévő kapu tűnt fel, ahonnan a feltétel nélküli szeretet áradt. Villámgyorsan átrepültem a kapun. Otthon voltam a Feltétel nélküli Szeretetet sugárzó Fehér Fényben, ami megújította a lelkemet. Fehér felhők vonultak át felettem az ég kékjében. A fenyőtűkön átfújó szél hangjából tudom, hogy a közepében vagyok. Láttam, milyen a pokol; nem tüzes és kénköves, megkínzott lelkekkel teli hely. A pokol halott szín. Ott aranysziklák vannak, és a sötétség árnyai vannak ott, ahol a lelkek a sziklákon sétálnak.

Láttam a nagyanyámat, aki 1972 januárjában halt meg Floridában. Olyan szép volt, amilyennek emlékszem rá. A karjaiban tartott, és én őt tartottam a karjaimban. Anélkül beszélt hozzám, hogy ajkai mozogtak volna. Kérte, hogy adjak át egy üzenetet a három testvéremnek és az anyukámnak. Az üzenet úgy szólt, hogy a te bocsánatod egyszerű, és ahhoz, hogy elnézést kérj, meg kell tanulod egy leckét, mert meg kell bocsátanod magadnak azért, mert valaki mást megbántottál.

A következő személy, akit láttam, Big Joe volt, aki 1981-ben fulladt meg Floridában. Big Joe kérte, hogy adjak át egy üzenetet a feleségének, Kathleennek. Az üzenet így szólt: „Ne hagyd, hogy a keserűség elhervassza a rózsát, ami te vagy Kathleen, én várni fogok rád.” Big Joe szája sem mozgott.

A következő személy, akit láttam, Roger volt, az életem párja. Egymás karjaiba lebegtünk, és lelkük ismét eggyé vált, mint ahogy annak idején is a Földön, szeretkezésünk alatt. Roger visszahúzódott, ajkai mozgatás nélkül mondta, hogy vissza kell térnem, és hogy ő várni fog rám. Összezavarodtam. Roger eltűnt. Mi Urunk, Jézus Krisztus képe előtt álltam, mely azokat a perceket ábrázolta, mikor Ő meghalt a kereszten.

Hallottam, ahogy a műtő személyzete a nevemet kiáltja, és láttam a testemet az alagút másik végén. A következő emlékem az, hogy valaki felemeli mindkét szemhéjamat, és belevilágít a szemembe, és így szólt: „Visszajött!” I

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 1994

Az élményed idején életveszélyben volt? Igen, szívroham

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.