Pepi HKÉ


A tapasztalat leírása:

Az én HKÉ-m húsz éves koromban történt, 1975 októberében. Most egy 45 éves nő vagyok, és angolt tanítok egy spanyolországi középiskolában. Spanyol vagyok, és anglisztikát tanultam az egyetemen öt évig, 1972-1977 között.

Az én HKÉ-m műtét alatt történt, mikor egy csomót vettek ki a mellemből. Emlékszem, hogy hirtelen kinyitottam a szememet, és minden sötét volt, kivéve egy keskeny ösvényt ami azért elég széles volt ahhoz, hogy kényelmesen sétáljak rajta. Olyan volt, mintha a külső űrben lennék, minden csendes volt, és körülöttem volt az egész kozmosz, de nem féltem, és egyáltalán nem volt rossz érzés. Úgy éreztem, hogy tele vagyok reménnyel, energiával, élettel. Mintha minden álmom valóra vált volna.

Az ösvény, amin sétáltam, nagyon-nagyon fényes volt, és szinte a legelejétől láttam a végét. Az ösvény végénél valaki várt rám. Tudtam, hogy Jézus. Magas volt és erős, hosszú sötét hajjal, és csodálatos gyengéd mosollyal. A szemei felejthetetlenek voltak, fenséges, sötét, tele szeretettel és bölcsességgel... hosszú fehér tunikát és szandált viselt. Egymagában volt ott, mosolygott és csak RÁM várt. Üdvözölt. Nem szólt egy szót sem, ahogy én sem, de beszéd nélkül kommunikáltunk. Elménk nagyon közel volt, és egy pillanat alatt egy űrhajószerűség belsejében voltunk. Nem láttam kívülről, csak belülről. Tele volt fényekkel,és számos ember ült benne akik beállították a vezérlést a felszállásra. Jézus mindannyiukat bemutatott nekem. „Ő az új utasunk, a vendégünk.” (szavak nélkül) és ők mind üdvözöltek engem (szavak nélkül) csak mosolyogtak és közben megszokott munkájukat végezték az űrhajó vezérlésénél. Öltözékük nagyon különbözött Jézusétól, űrhajósruhában voltak, ami könnyű és fényes volt, nagyon kifinomult és futurisztikus, messze nem olyan, ahogyan Jézus öltözött.

Aztán váratlanul, mikor kezdtem magam kényelmesen érezni és készen álltam arra, hogy maradjak, ismét elvitt. „Vissza kell menned.” mondta (szavak nélkül), és mosolya azóta is végigkísér az életemen. Nem tiltakoztam az ellen, amit mondott. Szó nélkül engedelmeskedtem. Ő a barátom és a főnököm, kétség nem férhet hozzá. Nem kellett sétálnunk vagy mozognunk ahhoz, hogy elhagyjuk az űrhajót. Csak annyi kellett, hogy meg akarjuk tenni, és megtettük. Az elménk irányít mindent. Így elmentem, ahogy ő mondta, visszatértem a testembe és az életembe.

Felébredtem, és sírtam... egy barátom nevét mondogattam egy ideig. Talán tudat alatt tudtam, hogy az a barátom értené meg egyedül, azt, ami velem történt.

Háttér információ:

Nem: Nő

HKÉ ideje: 1975

HKÉ részei:

Az élménye összefüggésben állt életveszéllyel? Igen, műtéttel összefüggésben létrejött klinikai halál. Nem, adtak valamit, ami elaltatott. A műtétet egy vagy másfél órásra tervezték, de több, mint négy órás lett. A szüleim sohasem kérdezték az okát. (Én mindig úgy tudtam, hogy szívmegállásom volt, a szívem leállt, és ők jó ideig azon dolgoztam, hogy újraélesszenek engem. Ezt TUDOM, bár nem tudom, miért)

Érezte, hogy különválik a testétől? Igen, csak az ösvényen láttam magamat sétálni, de a műtőben soha. A külsőm ugyanolyan volt, mint a testemé.

Az idő felgyorsult vagy lelassult? Úgy tűnt, hogy minden egyszerre történik, vagy az idő állt meg, esetleg elvesztette minden jelentőségét. Minden logikus volt nekem, semmi nem volt meglepő vagy megdöbbentő.

Hallása bármilyen módon eltért a normálistól? Nem emlékszem rá.

Találkozott, vagy érezte a jelenlétét egy elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen/ Nem, senkit nem ismertem az űrhajón. Mind idegenek voltak a számomra. Jézus mutatott be nekik, és mind köszöntöttek anélkül hogy a beszéltek volna. DE rutinszerűen, mintha mindig ezt csinálnák. Egyszerűen üdvözöltek, és tovább dolgoztak a vezérlőgombokon, startra kész állapotba hozva az űrhajót.

Látott földöntúli fényt? Igen, az ösvény nagyon fényes volt, semmit nem lehet ezen a világon hozzá hasonlítani. Egyáltalán nem bántotta a szememet, pedig nagyon fényes volt, a sárgának és fehérnek a keveréke, akár egy napsugár, bár rajta lépdeltem. Köröskörül minden sötét és csendes volt.

Úgy tűnt az ön számára, hogy belép egy másik, földöntúli világba? A kétségen kívül egy misztikus vagy földöntúli birodalomban jártam, a világűrben, mintha a Földről egy másik dimenzióba tartanék, DE minden sötét volt körülöttem, nem voltak csillagok, nem emlékszem rájuk. De kellemes volt, reményteli, tiszta szépség, teljes csend, és béke vett körül, amíg az ösvényen sétáltam, és Jézus várt rám a másik végén,

Mit érzett a tapasztalata alatt? Valahogyan hasonló érzésem volt ahhoz, mikor egyszer az USA-ba utaztam. Boldogság, izgalom, remény, teljesen pozitív és békés.

Úgy érezte, hogy hirtelen mindent megért? Mindent a világegyetemmel kapcsolatban. Az volt az érzésem, hogy az út végén, ahol akkor jártam, hogy az élet megy tovább, új lehetőségek jönnek, az a vágy, hogy tanuljunk és szeressünk jobban, mindig jelen lesz. Ez volt a világmindenség rendje, amit a tapasztalatom által kaptam. Senki sem mondta nekem, de ott tanultam meg. Nagyon intuitív vagyok a hétköznapi életben, szóval el lehet képzelni, hogy egy ilyen tapasztalat alatt milyen voltam.

Felidéződtek jelenetek a múltjából ? A múltam lepergett előttem anélkül, hogy bármilyen módon irányíthattam volna.

Látott jeleneteket a jövőből? Nem, akkor nem.

Elért egy olyan határhoz, vagy ponthoz, ahonnan nincsen visszatérés? Elértem egy határhoz, amit nem léphettem át, visszaküldtek az akaratom ellenére. Szomorúnak éreztem magamat, sokat sírtam.

A HKÉ után:

Nehéz a tapasztalatot szavakban kifejezni? Nem, szerintem nem, de igazából soha nem próbáltam elmagyarázni másoknak, mivel senkit sem érdekelt igazából. A legtöbb ember, akit ismerek, így a barátaim többsége, nem hisz a halál utáni életben, vagy éppen Istenben. Az a barátom, akinek a nevét mondtam volt az első, akinek meséltem róla. Nagyon próbáltam visszaemlékezni az élményemre, mert tudtam, hogy érdekli, tudni akar róla, és komolyan veszi.

Lett-e bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottsága az élménye után, amivel az élménye előtt nem rendelkezett? Igen. Mindig is volt hatodik érzékem, tudtam, hogyan éreznek az emberek. Néha tudtam olvasni az elméjükben, tudtam érezni a félelmeiket, bizonytalanságaikat és a negatív oldalukat. Akkor is megérzem, hogy az emberek félnek, vagy valamilyen módon szenvednek, ha nem szólnak róla egy szót sem. Még mindig nem tanultam meg, hogyan segítsek rajtuk. Időnként megpróbálom, mert nagy szeretetet érzek irántuk, de nem követek semmiféle szabályt ami szerint tenném ezt. Egyedül azt tudom követni, amit a szívem diktál, de van, hogy nem tudok rajtuk segíteni. Ilyen esetekben úgy érzem, mintha a hullámhosszaink nem tudnának kapcsolódni.

Van az élményének olyan része (vagy részei) amik különösen jelentőségteljesek az Ön számára ? Minden jó volt, ameddig tartott. Az egész élmény. Emlékszem, hogy Jézus egész végig velem volt, szóval minden, mi történt, nagyszerű volt. És annyira rövid ideig tartott...

Megosztotta valaha tapasztalatát másokkal? Igen./Nem, csak azokkal, akik nagyon közel állnak hozzám, és aztán a szívem mélyébe rejtettem. Az emberek nem hisznek ebben, szóval sosem beszéltünk erről. Vagy azt mondják, hogy ez a tapasztalat egy ismeretlen világhoz tartozik, és nem tudják, hogyan reagáljanak rá.

Befolyásolta őket bármi módon az ön HKÉ-e? Ha valahogy befolyásolta, akkor úgy, hogy még kevésbé vettek komolyan, mint azelőtt, mivel azt hitték, hogy hülyeséget beszélek.

Van még valami, amit szeretne még elmondani az élményével kapcsolatban? A HKÁ alatt tanultam-e valami olyat, amit azelőtt nem tudtam? Nos, megtanultam, hogy akár egy olyan embert is, mint én, aki lényegtelen és ismeretlen, kicsi és tele van tökéletlenségekkel, olyannyira szereti Isten, hogy Jézust küldi el a köszöntésére. Tehát az emberek és az Isten mércéje nagyon különbözik, és ennél fogva minket nem emberi szemmel, hanem az elme, a lélek és a szív szemével néznek.

*Tanult valamit, ami segítségére van a jelenlegi életében? Igen, megbizonyosodtam arról hogy ez az élet csak egy „próba” a következőre, és mennél jobban próbálok szerepelni, annál jobb lesz az előadás a későbbiekben. Ez bátorságot ad ahhoz, hogy legyőzzem a nehézségeket, hogy őszinte, béke és igazságszerető, és dolgozzam ezen, bár tudom, hogy sajnos nem vagyok olyan elővigyázatos személy.

*Megértette, mi az életének a célja? Nem igazán. Bizonyítékot kaptam rá, hogy örökké fogok élni, hogy azután is fogok újabb lehetőségeket kapni miután meghalok, és szabad leszek a testemtől. Egy reményt adó üzenet volt ez nekem, személyesen, ennek ellenére mindenkinek beszélni akartam a tapasztalatomról, aki meg akarta hallgatni. Jézus nem mondtam hogy „Menj, és mond el ezt stb...” Nem. Biztos vagyok benne, hogy ez csak akkor történik, ha valaki a halálán van. Azelőtt soha, és minél közelebb kerül a halálhoz, annál mélyebb lesz a tapasztalat; részletek, emlékek, szóval én csak nagyon rövid ideig a halál közelében, a testen kívüli élményem ezért volt nagyon rövid. Jézus amiatt az eshetőség miatt volt ott, ha az orvosok nem tudják beindítani a szívemet. Amíg az orvosok azon dolgoztak, hogy engem visszahozzanak, Ő megmutatta nekem a jövő életének az útját, aztán visszaengedett, hogy az anyukámmal és az apukámmal legyek. Én voltam az életük. És a barátomé is...

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.