PJ HKÉ


Írd le az Élményed:

Többször elveszítettem az eszméletemet a fájdalom és a vérveszteség miatt, mivel több sebészeti beavatkozáson estem át, ebben semmi szokatlan nincsen. Két alkalommal azonban testen kívüli élményem volt. Ezek akkor történtek, amikor véleményem szerint (vagy ahogy később elmondták nekem) életveszélyben voltam, vagy trauma és shock érte a szervezetemet. Egyik alkalommal sem készültem fel arra, ami történni fog velem, sőt nem is gondoltam ilyesmire- ami történt spontán történt.

Azt is hozzátenném, hogy én mindig is nagyon spirituális beállítottságú voltam (nagyrészt ez jósálmokban nyilvánult meg) mind az élményem előtt, mind utána. Azonban a testen kívüli élményem rövid ideig tartott, és nem találkoztam alatta szellemi lényekkel, és nagy kinyilatkoztatásokat sem kaptam (legalábbis nem emlékszem ilyesmire) ellentétben az általam olvasott beszámolókkal.

Első testen kívüli élményem

17 éves voltam és az osztályteremben ültem egy meleg őszi délután és hallgattam, amint a tanár befejezi az órát. Ezen kívül még borzasztó menstruációs görcseim is voltak. Volt már, hogy ilyen alkalommal elájultam, így vártam az óra végét, hogy mehessek az orvosi szobába. Csak pár perc volt hátra az órából, ki kell tartanom... de mégsem sikerült. Éreztem, hogy elájulok, de az előző ájulásaimmal ellentétben beütöttem a fejemet az asztal fémperemébe, ahogy leestem a székről.

A következő dolog, amire emlékszem az, hogy hátulról kihúznak a testemből, mintha valaki kirántotta volna a lelkemet vagy a tudatomat a testemből fájdalom nélkül de nagyon hirtelen. Anélkül hogy láttam volna merre tartok, az iskola épületén kívül találtam magam, az utca túloldalán 10-20 méter magasan a levegőben, és valahogyan az iskola előtt balra. Láttam a második emeleti osztályterem ablakát, ahol voltam, de nem tűnődtem azon, hogy mi történt, vagy hogy hova kerültem ilyen hirtelen. Passzív, de kényelmes helyzetben voltam, és nagyon tisztán láttam az előttem lévő megszokott táj színeit és részleteit. - az álommal ellentétben a környezet olyan volt, mint az eszméletvesztésem előtt: napos, kék egű délután, ismerős hely. (Ez egyik oka annak, hogy soha nem fognak arról meggyőzni, hogy álom volt.) a színek rendkívül élénkek voltak, az volt az érzésem, hogy teljesen átérzem ezt a napot, és a táj körülölel. Egyben tapasztaltam a tájat, nem csak azt, ami előttem volt, hanem a körülöttem és a mögöttem lévő dolgokat is.

Aztán meghallottam, hogy szól a csengő, és láttam, amint a diákok átmennek az egyik külső épületből az iskola főépületébe. Amit később érdekesnek tartottam ebben a tapasztalatban az az, hogy másként figyeltem az egyes diákokra, mint egyébként, a szokásos esetben: akkor a tudatom egy része – úgy gondolom, a látásom, teleszkópszerűen föléjük ment, míg a valóm többi része ugyanazon a helyen maradt fent a levegőben. Minden diákról, akire ráösszpontosítottam tudtam, hogy mire gondol és mit érez – valójában tudtam, hogy milyen annak a személynek lenni – de erre az információra nem úgy tekintettem, mint szokásos tudatállapotomban tenném. Úgy értem ezt, hogy ennyi idős koromban ha valaki felkeresett volna, és azt mondta volna, hogy birtokolhatom azt a képességet, hogy megtudjam, hogy mások mit gondolnak rólam, és hogy éreznek irántam, nagyon örültem volna, még akár vissza is éltem volna vele. De ekkor, nem tudom, mi okból, de passzív és békés voltam, eszembe sem jutott, hogy kihasználjam a helyzetet, vagy bármit manipuláljak.

Aztán hirtelen visszaszívódtam a második emeleti ablakon keresztül, és egy pillanatra elveszítettem az öntudatomat. A padlón fekve tértem magamhoz. Hidegnek, furcsának és „lassúnak” éreztem magam, akkor is, ha egy perccel ezelőtt ájultam el. A testemet lomhának és nehéznek éreztem. Megszólalt a csengő, néhány diák kiment a teremből, páran visszanéztek rám ahogy elmentek, néhányan vihogtak (később azt hallottam, hogy többen azt hitték, hogy azért ájultam el, mert meleg volt a teremben.) A tanárom és egy-két barátom felsegített, megkérdezték, hogy érzem magamat, és egyikük elkísért az orvosi szobába.

Ami lenyűgöz ebben az élményben még hosszú évek után is, az a béke és kényelem érzése, valamint az élénk színek és egy teljesen megszokott táj alapos részletei. Nem volt semmi spirituális jelenlét, bár más alkalommal éreztem ilyesmit. Nem volt sem ragyogó fény, sem alagút. Csak tiszta és nyugodt öntudat, amit erőfeszítés nélkül, könnyedén elértem.

Második testen kívüli élmény

Eléggé hasonlított az elsőhöz. Egy nehéz szülés alatt megszűnt a légzésem, az altatóorvos maszkot tett az arcom elé és elveszítettem az eszméletemet. Nem tudom, pontosan mikor történt, de hirtelen ismét a kórházon kívül találtam magamat azon a délután, amikor szültem, és a kórház körüli forgalmat figyeltem. Néztem az útkereszteződés forgalmát, a részben felhős eget, a kórházba tartó gyalogosokat, minden részlet kristálytiszta volt, és ugyanaz a békés érzés fogott el, mint első alkalommal. Bár ez a testen kívüli élmény az elsőnél jóval rövidebbnek tűnt. Nem tudom aznap, ezt hogyan tudtam meg , de biztos vagyok benne. Aztán visszakerültem a szülőszobába, ahol egy szerencsére egészséges kisfiút hoztam világra.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1976 október, 1979 szeptember

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Bizonytalan. Baleset. Szülés. Az első esetnél beütöttem a fejemet, ahogy kiestem a padból, és bár többen jelen voltak, senki sem mondta, hogy lélegeztem-e, vagy mikor történt pontosan. Nagyon gyorsan magamhoz tértem utána.

Az egyik nővér, aki a műszakján túl is velem maradt a szülésnél, óvatos hangon csak annyit mondott nekem, hogy „nehézségek” merültek fel az altatásnál. - kicsit kérdezgetni kellett, amíg végre elmondta, hogy a légzéskimaradást értette ez alatt.

(Amikor utána olvastam a tapasztalatomnak, megtudtam számos altatóorvostól, hogy ez nem egy egzakt tudomány, és sikeres alkalmazásához tapasztalat és némi szerencse kell -alul és túlgyógyszerelés előfordulhat, és ez utóbbi légzésleállást is okozhat. - ez egy átmeneti állapot, amit egy figyelmes altatóorvos gyorsan helyrehoz, bár néha történik haláleset ilyen komplikációkból.)-

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen. Az első tapasztalatnál nem álltam semmi gyógyszer/kémiai anyag hatása alatt. A második esetén altatószer hatása és nyilvánvaló oxigénhiány állt fent.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem. Nagyon részletes jóslóálmaim szoktak lenni, de csak egyetlen esetben tapasztaltam ilyen békés érzést. Ez egy olyan álmomban történt, amikor egy szerettemről álmodtam, aki meghalt, bár akkor ezt még nem tudtam. Ez a személyt egy gyönyörű tájon láttam, és ugyanaz a békesség vette körül, mint amit a testen kívüli élményeimben valamint ebben az álomban éreztem. Most sem tudom kifejezni, hogyan éreztem azt, amit ő érzett.

Éreztél a testedtől való elválást? Az élmény során mikor érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Ahogy már elmondtam, nagyon éber voltam, nem éreztem nyugtalanságot, mint az álmaimban szoktam. Az időt másként érzékeltem, de hogy hogyan, azt nem tudom elmagyarázni.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Mintha egyszerre történt volna minden; az idő vagy megállt vagy elvesztette a jelentőségét.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Az első testen kívüli élményem idején kissé szeles idő volt, és én hallottam, amint a szél keresztülfúj a hozzám közeli fák lombjain, és hallottam a levelek susogását. A második élményemmel kapcsolatban semmilyen hangot nem tudok visszaidézni.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Nem tudom ezt biztosra mondani. Azonban az idő másként telt a testen kívüli tapasztalataim alatt. Például az első élményem alatt kicsengettek, amíg én a testemen kívül voltam, és láttam, hogy vége az órának, bár az öntudatlan testem az osztályteremben volt.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Nem

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Bizonytalan. Úgy tűnt, hogy az egyébként hétköznapi táj földöntúli fényben ragyog, de szerintem csak azért, mert jobban érzékeltem a színeket a testen kívüli élményem alatt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Ezt már leírtam előbb. Nem voltak érzelmeim, csak öntudatom.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Nem, nem kaptam kinyilatkoztatásokat.

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Úgy gondolom, hogy ezek a testen kívüli élmények és az álmaim hozzájárultak ahhoz, hogy úgy látom, hogy az élet és a halál több annál, mint amit mi látunk belőle. Mindazonáltal egy életet töltöttem New Age könyvek, orvosi szövegek és fizikakönyvek olvasásával, hogy megpróbáljam megérteni, hogy történhetnek ezek a dolgok. Még mindig azon töprengek, hogy ezeket a tapasztalatokat az agy működése, az energiák okozzák-e, vagy a világmindenséggel vannak összeköttetésben.

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem. Mindig voltak jósló álmaim, de ezek nem az egész világ jövőjére vonatkoznak.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Nem

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Nem. Mind a test elhagyása, mind a testbe való visszatérés akaratlanul történt.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan. Evangélikus

Vallási háttered jelenleg: Mérsékelt, mostanában nem járok templomba.

A földi élet:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Ugyanolyan maradtam.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Nem vagyok nagyon anyagias, sem karrierista, mivel tudom, hogy az életnek nem erről kellene szólnia, véleményem szerint. Figyelek az emberekre, akikkel találkozom, és néhányat felismerek, mint élet-tanítót vagy olyan lelkeket, akiket máshonnan ismerek.

Úgy vélem, mi mindannyian egymás tanárai vagyunk, és ugyanonnan jövünk, bár más „szinteken” lehetünk. Az élet egy iskola.

Hiszek az őrangyalokban és éreztem is a jelenlétüket.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen, de ezzel a testen kívüli élmények előtt is rendelkeztem, ahogy már említettem.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb: a feszültség hiánya, színek és a részletek. Rossz oldala nem volt, bár a testembe való visszatérés nem volt egy öröm. Szívesebben maradtam volna ebben a testen kívüli állapotban. Amikor visszatértem, a testemet hidegnek, lomhának és nehéznek éreztem. Bár akkor is így éreztem, mikor úgy tértem magamhoz ájulásokból vagy műtétekből hogy nem volt testen kívüli élményem.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. Érdekelte őket. Nem mondanám, hogy befolyásolta őket az élményem, bár szerintem ők is hittek abban, hogy van valami a testi halál után, akárcsak én.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Bizonytalan. Pár drogot kipróbáltam fiatalabb koromban. El szoktam ájulni véradáskor vagy orvosi beavatkozás alatt,amikor semmi veszélynek nem vagyok kitéve (de mégis elájulok! - úgy hiszem, ez jellemző a családunkra , a testvérem is el szokott ájulni, bár neki nincsenek sem testen kívüli élményei, sem jóslóálmai.) és két másik, altatást igénylő műtétem alatt nem volt testen kívüli élményem. Jósálmaim voltak, de testen kívüli élményem nem. Azt álmodtam, hogy repülök, de ez különbözött attól, amit a testen kívüli élmény alatt tapasztaltam.

Van bármi más amit még szeretnél leírni az élményedről? Így lehet összefoglalni: Azt mondanám, hogy ha ebben az állapotban vagy, rájössz, hogy nincs igazán különbség közted, és más teremtmények között. Ebben az állapotban mindannyian azonos szinten vagyunk.

Van bármilyen más kérdés amit ha feleltetnénk, segítene átadni az élményedet? Ez elég mélyreható kérdés. Azt javasolnám, hogy kérdezze meg, hogy egy adott személy valóban úgy véli-e, hogy a tapasztalata tisztán szellemi eredetű, vagy kétségei vannak-e ezzel kapcsolatban. Ezt azért mondom, mert néha szkeptikusan viszonyulok a saját élményemhez. - Tudom, hogy nem tudjuk teljesen megérteni a saját elménk működését – a fizikailag aszimmetrikus agyunk más módon képes megtapasztalni az önazonosságot, mint pl. a más agyszerkezetű állatok.

És ha néha önmagunkba nézünk hajlamosak vagyunk dogokat tévesen azonosítani - amit intuíciónak nevezünk, néha ösztön, amit logikának, az pedig néha intuíció, és így tovább.

Nem akarom túldicsőíteni a testen kívüli élményt, sem túl sokat belemagyarázni. De valóban lehet élet a halál után; eldobjuk a testünket miután meghalunk vagy ha közvetlen életveszélyben vagyunk. Ez a meggyőződés az emberiség reménye. De nincs meg minden bizonyíték.

A fizika azonban azt tanítja, hogy az egyetemes energiák folyton folyvást megváltoznak, megsemmisülnek, és újrateremtődnek. A New Age könyvek az ember lelki tapasztalatainak a különböző szintjeit emelik ki. Az orvosi szövegek néha megmagyarázhatják, hogyan működik valami, és miért fejlődött ki, de még mindig senki sem tudja megmondani, hogy ez lényegében mit jelent!

A testen kívüli élmények megtanítottak arra, hogy az élet és a tudat birodalmai csodálatosak lehetnek. De azt is hozzátenném, hogy a múltban a különböző kultúrájú emberek sokféle hiedelmet és reményt vallottak magukénak, amit később mítoszoknak tartottak, vagy rájöttek, hogy valami másról van szó. - például a Földet tartották a világegyetem központjának, a Föld lapos volt, a testi egészséget „nedvek” befolyásolták. Aztán a későbbi nemzedékek „új” tudást ismertek meg, baktériumokat, vírusokat, a közlekedés fejlett formáit, a vallásos hit változásait stb... A testen kívüli élményeim részben felelősek azért, hogy úgy hiszem, hogy ezek mögött a fejlődések mögött konkrét terv van.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.