Rena TK

Írd le az Élményed:

El szeretnék nektek mesélni egy nagyon, nagyon, nagyon különleges történetet. 16 évesként történt meg velem (most 28 vagyok). Egy nagyon különleges fiatal férfival jártam. Edwinnek hívták és ő is 16 éves volt. Nagyon közel voltunk egymáshoz és részei voltunk egymás szívének és lelkének. Tudom, mindenki azt mondja, hogy 16 évesen nem tudjuk mi az a szerelem, de valahogy mi tudtuk. Úgy éreztük, mintha lelki társak lennénk. Nem tudom elmagyarázni az érzést, csak egyszerűen tudtuk, hogy valahogyan különlegesek vagyunk. 1987 július másodikán, csütörtök éjjel autóval felvett a munkából és hazavitt. A kocsiban ülve elárasztott az az érzés, hogy el fogom őt veszíteni és nem akartam kiszállni a kocsiból. Átöleltem és megcsókoltam és mondtam neki, hogy úgy érzem el fogom veszíteni valahogy. Viszont ölelt és a szemembe nézve mondta, “Szívem, tudod hogy sosem fogsz elveszíteni “. Mondtam neki, hogy azonnal hívjon fel amint hazaért, hogy tudjam, hogy rendben van és így tett. Az érzés elmúlt. A következő éjjelen, 1987 július harmadikán pénteken a házába mentem, hogy nála maradjak a hétvégére. A szüleim Atlantába mentek, hogy lakást találjanak, mivel a nyár végén oda költöztünk.

Felvett azon az éjjelen a munkából és egy buliba kocsikáztunk. A buliban verekedés tört ki és őt vélhetőleg véletlenül megszúrták. A telefonhoz futott, hogy segítséget hívjon és összeesett. Közvetlenül mögötte voltam, hisztérikus állapotban. Végül kiért egy mentő és kocsival mentünk utána egy barátjával és annak barátnőjével és elkezdtem imádkozni, nem a fejemben hanem a SZÍVEMBEN, LELKEMBEN, AZ EGÉSZ LÉNYEMBEN. Nem csak Istenhez imádkoztam, hanem a barátomhoz is – akartam, hogy a lelke halljon engem. Nem akartam, hogy elhagyjon. Amikor a kórházhoz értünk, a családi szobába küldtek minket. Az ajtó fele néztem. A barátom Michelle mellettem ült és én előre hajolva imádkoztam, erősebben mint korábban bármikor. Michelle folyamatosan mondta, hogy minden rendben lesz. Ahogy az egész lényemmel imádkoztam, egy érzés jött hozzám. Ő volt az. Könnyezem, ahogy ezt írom. Hozzám jött és azt mondta,”Szeretlek. Most nem lehetek veled, de majd egy napon együtt leszünk.” Azt mondta,”Ki fogod bírni”. Sírtam és könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el engem és azt mondta,“Mindig emlékezz, hogy szeretlek és legyen hited. Isten veled”. Sikoltotam és Michelle azt mondta, “Túl fogja élni”. Mondtam neki,”Nem, Michelle, már elment”. Abban a pillanatban, O’Brian tiszteletes jött be a szobába és azt mondta “Már az Úrral van”, és én térdre estem.

Ezután az álmaimban néha meglátogatott. Annyira valóságosak voltak, hogy tudtam, hogy igazi. Úgy gondolom ez volt Isten módszere, hogy hagyta, hogy meglátogasson az álmaimban, így össze tudjam szedni magam. Végül az álmok abbamaradtak, és még ma is néha, mielőtt lefekszem, arra vágyom, hogy meglátogasson. Még mindig hiányzik és álmodozom milyen lehetne vele az életem. De kapaszkodom a szavaiba, amit mondott nekem, hogy egy napon majd együtt leszünk és folytatom az életem, már megházasodtam és van egy csodálatos kislányom. De az élményt, amit vele éltem át, sosem fogom elfelejteni. Hiszem, hogy a lelkek el tudják érni egymást. Nem ismerlek titeket és tudom, hogy ez nem egy halálközeli élmény volt, de számomra ez nagyon különleges spirituális esemény volt – olyan amit egész életemben dédelgetni fogok. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.