Rosemary J HKÉ


Írd le az Élményed:

12 éves voltam, amikor lebetegedtem valamibe, amiről most már tudom, hogy gerincvelő gyulladás volt. Emlékszem, hogy az egyik délután szokatlanul kínzó fejfájásom volt, ami nem múlt el. Estére 38 fokot meghaladó lázam volt. A következő nap kórházba kerültem. Vizsgálatok sorát végezték el, de semmi sem segített.

Jéghideg szobában tartottak. Amikor valakinek láza van, akkor nem szokatlan, hogy fázik. Mindazonáltal a légkondicionáló csak rontott a helyzeten. Elsőre még el tudtam viselni, mert el-el vesztettem az eszméletem, de egy hét múlva már elkeseredetten akartam megmelegedni. Egyébként sem vitte le a lázam a légkondi. Csak vártak arra, hogy meghaljak.

Azt gondoltam, hogy ha betakarózom a fürdőköpennyel, akkor megmelegedhetek. Működött. De valami más is történt. Elkezdtem elszenderedni, legalábbis ezt gondoltam. A szemeim csukva voltak, mindent hallottam magam körül, de éreztem hogy lassan elsodródom. Egyre kevésbé hallottam a környezetem egészen addig, hogy már egyáltalán nem hallottam… pont. Túl fiatal voltam ahhoz, hogy rájöjjek, csak megölöm magam a fürdőköpennyel. Túl jó érzés volt, és egyáltalán nem gondoltam arra, hogy ettől felszökik a lázam. Azonban tudtam, hogy a szellemem eltávozik a testemből. Valahogy nem kapcsoltam össze az elválást a halállal.

Egy pillanat alatt máshol találtam magam. Teljes sötétség. Egy ösvényen voltam és anélkül, hogy bárki mondta volna, tudtam, hogy hova megyek. Egyedül voltam, de lelkesen indultam az út vége felé. Elkezdtem fürgén sétálni. Amikor kb. 10 cm-re kerültem a végcélomtól, egy mozivászon méretű ablak előtt álltam, ami egy másik világba vezetett és úgy nézett ki, ahogy a földi Édenkert nézhetett ki. Azon a ponton álltam, ahol az út végetért és az ‘ablak’ elkezdődött. Körbenéztem, hogy látok-e más gyerekeket, de nem láttam senkit. Bámultam a hömpölygő lankákat, amiken tökéletesen vágott zöld fű volt – zöldebb mint bármilyen fű amit a Földön láttam. Fel és le akartam görögni a dombokon, de ehhez be kellett volna lépnem az ‘ablakon’. Attól féltem, hogy más gyerekek elrejtőztek az ‘ablakban’ és elő fognak ugrani, hogy meglepjenek és megijesszenek. Ahhoz, hogy a dombokhoz érjek még egy sekély kristálytiszta patakon is át kellett volna mennem. Ez mondjuk nem zavart. Valahogy tudtam, hogy ez a hely tényleg a paradicsom volt.

Végül felemeltem egy lábam, hogy belépjek, de aztán leraktam. Ezt a mozdulatot ismételgettem. Meglepetésemre egy férfi lépett ki a hátam mögül és állt a tükör elé, és valahogy bemutatkozás nélkül tudtam hogy kicsoda, és hogy végig követett engem. Azt mondta ‘Gyerünk, jöhetsz ha akarsz, de ha jössz, már nem térhetsz vissza’.

Amikor elkezdett hozzám beszélni, minden szava békés energialöketeket sugárzott rám. Az egy mondata során amit mondott, mire a második szóhoz ért, én bénultan a földre rogytam. Azt gondoltam, hogy ha tovább beszél, akkor meg fog ölni, de valójában már halott voltam – csak még nem igazán esett le. Tudtam, hogy hol vagyok és hol hagytam a testem, de azt hittem, hogy én irányítom, hogy mikor megyek vissza. Azt terveztem, hogy játszom a dombokon, körülnézek és aztán visszamegyek és elmesélem.

Amikor ez a személy ultimátumot adott, azon kezdtem gondolkozni, hogy milyen szomorú lenne az anyukám és a nővérem. Nem akartam, hogy szomorkodjanak. Ő hallotta a gondolataim. Így kommunikátunk. Amikor ő beszélt én mentálissan hallottam, és ha gondoltam valamit ő válaszolt a gondolatomra.

Anyám és a nővérem gondolata nyilvánvalóan a “nem” választ jelentette neki és én azonnal vissza lettem küldve. Lassan visszafele sodródtam. Fokozatosan erősödtek a környezetem hangjai, amíg teljesen vissza nem tértem a testembe.

Habár volt egy probléma, merev voltam mint egy deszka és nem tudtam mozdulni. Nyilvánvalóan tovább voltam távol, mint kellett volna, mert a testem nem működött. A lábaim, az egész testem úgy fájt, mintha valaki milliónyi tűt szurkálna belé. A lábaim fájtak a legjobban, ahogy a vér ismét folyni kezdett bennem.

Amikor idősebb lettem, megtanultam, hogy a vér elkezd besűrűsödni a halál után. Tudom, hogy ezért éreztem ilyen erős fájdalmat a testemben. Olyan volt, mintha a vérem fagyott lett volna és éppen kiolvadt.

Csak feküdtem és sírtam amíg meg nem tudtam mozdítani a karjaim. A telefon csörgött. Az anyám volt. A karjaim tudtam először megmozdítani. Az ágyam jobb oldalára húztam magam a bal kezemmel, úgy, mint aki deréktól lefele le van bénulva. Anyám megkérdezte, hogy miért sírok és én mondtam neki, hogy fájnak a lábaim.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1983 július

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Igen Betegség Gerincvelő gyulladásom volt, ami nem reagált semmilyen gyógyszerre. Utolsó mentsvárként egy nagyon hideg, légkondicionált szobában tartottak ruha nélkül, hogy megállítsák a lázam emelkedését.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalatát? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Egyáltalán nem olyan volt mint egy álom. Tudtam, hogy mi történik, amikor elkezdtem sodródni, de kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Azt gondoltam, hogy teljesen én irányítom magam, ahogy csak akarom. Az volt a szándékom, hogy körbenézek, majd visszatérek a testembe.

Az élmény tartalmazott: Testen kívüli élményt

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Jobban éreztem magam és sok energiám volt. Teljesen gyógyultnak éreztem magam elválasztva a testemtől. Pontosan úgy néztem ki, mint mielőtt az elválás megtörtént. Az egyetlen különbség az volt, hogy természetfeletti energiám volt.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen tudatos voltam az egész esemény alatt. Éber voltam annyira, hogy kommunikáljak, amikor beszéltek hozzám.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét Amikor visszatértem, nyilvánvaló volt, hogy eltávoztam a testemből. Szó szerint tudtam, hogy a testem küzd a gyógyulásért és egy adott idő mér eltelt.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem voltak szokatlan hangok vagy zajok. Az úton végig teljes csend volt. Még a szél hangja sem hallatszott.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Az út inkább egy ösvényre hasonlított, mint alagútra. Nem láttam a kezemen túl, de tudtam, hogy nem vagyok alagútba zárva. Úgy éreztem, hogy egy nyitott mezőn vagyok, de nem volt szél.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen Egy férfi jött mögém. Názáreti Jézus Krisztus volt. Ismertem Őt bemutatkozás nélkül. Azonnal tudtam, hogy Ő kicsoda. Választást kínált, hogy tovább megyek vagy vissza is térhetek… ha akarok. Telepatikus beszélgtésre hasonlított. Nem voltak rejtett gondolatok. Ha gondoltam valamit, nemcsak hallotta, de válaszolt is rá.

Az élmény tartalmazott: Sötétséget

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen Nem csak fényt, hanem egy új világot láttam, amiben napfény, fű, dombok, víz, virágok, felhők és ég volt, úgy mint a Földön, csak minden teljesen újnak tűnt.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli tájat vagy várost

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egy helyre ami úgy nézett ki mint egy föld a tündérmesékből. Minden tisztának és szeplőtelennek tűnt. A színek élénkek voltak és egy csodálatos táj terült el előttem.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Boldogságot, szabadságot és vágyat a körülnézésre és barangolásra.

Az élmény tartalmazott: Különleges tudást vagy célt

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Nem

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Az élmény tartalmazott: Határ vagy pont ahonnan már nem térhetsz vissza

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Bizonytalan Emékszem, hogy éles határ volt az ösvény és az ablak között. Könnyen észrevehető volt.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy koráltot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére Szomorú voltam, hogy nem mehettem tovább. Látni akartam, hogy milyen lehet odaát játszani, de tudtam, hogy ha tovább megyek, akkor már nem térhetek vissza a Földre. Az érzés végtelenül lehangoló volt.

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Konzervaztív/fundamentalista

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Jobban megértettem gyermekként a különbséget a Szentháromság között.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli lények jelenléte

A változások az életedben a halálközeli élmény következtében: Jobbá vált

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Jobban tudatában lettem Istennek.

A HKÉ után:

Ebben tapasztaltam változást: Megnövekedett érzékenység, gyógyítási vagy pszichés képességek

Ebben tapasztaltam változást: Halállal kapcsolatos érzések

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Igen Nehéz elmagyarázni olyanoknak, akinek sosem volt ilyen élményük. Nem tudják megérteni a mondanivalóm.

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Bizonytalan Már korábban is jó megfigyelő és felfogóképességű voltam, de ezután ez még fokozódott. Ezenkívül még érzékelem a szellemi síkot is. Látom és érzem, ha egy jelenlét közel van. Azt is meg tudom mondani, hogy ha valakinek van szellemi vezetője aki benne él. Sok dolgot kitalálok az emberekről akiket szeretek, amiket nem akarnék tudni.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb rész az volt, amikor láttam magam előtt megnyílni az új világot és a legszomorúbb az volt, hogy a látogatásomról szőtt terveim meghiúsultak.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen Általában sokkot kapnak. Látom, ahogy próbálják megérteni mit is mondok neki.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Semmi más.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Nincs

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.