Sherry G HKÉ

Írd le az Élményed:

AZ ÉLMÉNY HÁTTERE:

Az utca, ahol családommal laktunk, olyan volt, mint bármelyik utca California San Jose nevű városában, azzal a kivétellel, hogy apukám és én itt szoktunk versenyezni. Nem volt messze a középiskolától, ahova jártam. Bár nekem is voltak álmaim, mint sok gyereknek, a legfőbb álmom az volt, hogy világklasszis atléta legyek. Az akkoriban mindegy volt nekem, hogy tornászként, futóként vagy testépítőként-e, de versenyezni akartam. Ezt apukám is tudta, ezért futott velem fel-alá az utcán. Így fejlesztette az erőnlétemet. Az álmomat ezen az egy módon tudta támogatni. Mindenben támogatott. Még a beszámolóimban is, amiket elő kellett adnom. A nagy részüket ő írta, és tanácsokat adott, hogyan adjam elő. A szónoklás volt gyerekkorom másik célja. Tizenkét évesen szépen fejlődött a szónoki képességem és a fizikai kondícióm.

Abban az évben halt meg az édesanyja, és ekkor elvesztettem a támogatását. És édesapámat is. Nem tudom, miért. Talán mert az édesanyja tüdőrákban szenvedett. Lehet, hogy azért, mert az édesanyja halála arra késztette, hogy átgondolja az életét. Én is szerettem a nagymamámat.

Egyszerre volt a barátom és a nagymamám. Az utólagos okoskodás nem sokat segít. A családi életünk megromlott, és pár hónappal később elváltak a szüleim. Ugyanabban az évben vesztettem el az édesapámat és a nagymamámat. Soha többé nem futottam az utcán fel és alá.

Úgy tűnt, hogy a reményeim és az álmaim szertefoszlanak. A nagymamám elvesztése és a szüleim válása megbetegített és olyan ürességet okozott a lelkemben, melyet sok éven át képtelen voltam kiheverni. Azt gondoltam, ehhez van valami közöm. Ezért, hogy megbirkózzam a fájdalommal, a magánnyal és az önváddal, az ételben kerestem vigaszt Bár kívülről úgy tűnt, hogy a régi vágyaim és céljaim vezérelnek, és azért, hogy kedveljenek, egyre tökéletesedjem, sportos, és szép legyek, mint a többi lány. Közben viszont magamat marcangoltam, azt gondolva, hogy csúnya, és kövér vagyok. Gyorsan hízni kezdtem az évek során, mikor az evéssel próbáltam elnyomni a belső fájdalmamat és bánatomat.

15 évesen választ találtam pár kérdésre a külső megjelenéssel kapcsolatban. Találkoztam egy barátnőmmel, aki úgy szeretett enni, akárcsak én. Azt mondta nekem, hogy együnk annyit, amennyit akarunk, és hányjuk ki. Így kezdődtek a bulimiás éveim. Ebben az időszakban olyan harcot folytattam, amit úgy gondoltam, hogy nem tudok megnyerni. Arról álmodtam, hogy olyan legyek, mint bárki más, és teljes szívemből arra vágytam, hogy megehessek mindent, amit szeretnék, mint sok ismerős lány. Úgy tűnt, hogyha valaki csinos és vékony, meg tudja szerezi az összes helyes fiút és megtalálja a teljes boldogságot.

18 éves voltam, mikor találkoztam a jövendő férjemmel, aki jóképű, lelkes sportoló és testépítő volt, akivel életem további 10 évében megpróbáltam elérni a tökéletesség és az elfogadás azon szintét, ahol szerinte állnom kellene. Nem igazán volt hajlandó útmutatást adni nekem, hogy elérjem ezt, csak annyit felelt, hogy már ott kellene tartanom. 21 éves koromban a férjem Németországban állomásozott katonaként. Itt kezdtem elgondolkodni az állapotomon és a hadsereg súlyemelő edzője egy nap megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem edzeni. Én nagyon szívesen edzettem volna, de a férjem elvárta, hogy tudjam, mit kell tennem. A következő években kis szünetekkel edzettem a hadsereg súlyemelő csapatában és megszületett a kisbabám is.

Az étkezési szokásaimon a kisbabám megszületése sem változtatott, azon kaptam magam, hogy állandóan a külső látszat és a lelkiállapotom közötti zavarodottsággal küzdök. Az sem segített, hogy a férjem ultimátumot adott: vagy három hónap alatt lefogyok, vagy elhagy. Sok éven át viaskodtam ezzel a problémával, amíg teherbe nem estem a második gyerekemmel, és túlestem a váláson. Terhességem alatt eldöntöttem, hogy meg fogom valósítani az álmomat. Első lépésként megkérdeztem magamtól, kiért csinálom ezt (magamért, vagy a társadalomért, hogy elfogadjon). Így olyanokkal vettem magamat körbe, akikről úgy gondoltam, hogy segítenek a célom elérésében. Azt akartam, hogy kedveljenek, és szép dolognak éreztem azt, hogy bármire hajlandó vagyok a tökéletesség eléréséért. A gond csak az volt, hogy nem kételkedtem a képességeimben, így ha az emberek azt mondták, hogy ugorjak, azt kérdeztem tőlük, hogy milyen magasra. Olyan válaszokat kerestem, amire mindenki más azt mondja, hogy igazak.

Azt mondták, csak drogokkal és szteroidokkal tudom elérni ezt a szintet, így elhittem ezt. Még soha nem kísérleteztem kábítószerekkel vagy szteroidokkal, így azt feleltem, hogy bármit kipróbálok amit javasolnak. Nem vettem észre, hogy igazán ők sem tudják, mit kell tenni. Az egóról szólt az egész. Szóval felfújódtam és egyre nagyobb lettem; pedig csak szép és vékony akartam lenni, hogy szeressenek. Úgy tűnt, nem érem el a tökéletességnek ezt a szintjét.

Megismertettek egy olyan hatású droggal, hogy soha nem eszem, ha nem akarok. Bevezettem a metamfetamint az életembe és azzal haladtam tovább a tökéletesedés útján, hogy egyáltalán nem ettem. Így el fogom érni a fittséget. Életemnek ebben a szakaszában új dologra jöttem rá: megértettem hogyan néznek egymásra az emberek . Le voltam nyűgözve! Torzítva érzékeltem a valóságot, mert a világ szemén át néztem, és nem a sajátomon. Annyira mániámmá vált a vékonyság, hogy egyáltalán nem ettem. Ez egyre keményebb játék lett. A tükörben kövérnek láttam magamat, míg mások azt mondták, hogy olyan sovány vagyok, hogy elfúj a szél. Nem lehettem elég sovány.

Emlékszem, hogy az édesanyám, mikor három hónap után először találkoztunk, elsírta magát! Azt mondta: „Sherry Marie, olyan vagy, akár egy csontváz! Mit tettél magaddal? Mi történt veled?” Nagyon feldühödtem és azt feleltem, hogy nem tudja, mit beszél.

Ez akkor történt, mikor úgy döntöttem, hogy Las Vegas-ba, Nevadába költözöm. Egyszerűen tudtam, hogy híres leszek. Odamegyek és felfedeznek. Akkoriban már versenyeztem, és néhány fotóm magazinokban is megjelent, de amint elértem ezt a sikert, el is vesztettem. Nagyon magányosnak és kiüresedettnek éreztem magamat. Életörömemet mély bánat váltotta fel, amiből képtelen voltam menekülni. Egyre betegebb lettem, és egyre nehezebben tűrtem az élet apró kellemetlenségeit. A gyerekeim nem értették meg, min megyek keresztül, és a tükörben mindig egy kövér lányt láttam. Az életem borotvaélen táncolt, vágyni kezdtem a halálra. Mi ennek a világnak a célja? Miért vagyunk itt? Létezik a boldogság?

Gyűlöltem az életet! Az emberek el akarják pusztítani egymást! Ezek a gondolatok kezdtek gyökeret verni a fejembe.

Meg kell osztanom veletek a tapasztalataim és az eseményeket, és ezek a tapasztalatok és események nagyon valóságosnak hatottak, és úgy éreztem, hogy igazságot találom meg általuk. Említettem már, hogy nem akartam élni. Többé már nem tudtam együttműködni a világgal. Már a saját lányom hangját sem állhattam. Ritkán hagytam el a házat azokban a napokban és behúztam az összes ablakon a függönyt.

Mikor feltétlenül el kellett mennem otthonról, mert például ennivalót kellett vennem a gyerekeknek, olyan tapasztalataim lettek, melyeket csak így tudom leírni; nem számított, hogy zöldségesnél, benzinkúton vagy edzőteremben voltam. Az emberek odajöttek jöttek hozzám, azt mondva, hogy Isten mondta nekik, hogy beszéljenek velem. Ez olyan gyakorivá vált, hogy azt hittem, hogy meg fogok őrülni. Egyre gyakrabban könyörögtem Istenhez, hogy vegye el az életemet.

Nem sokkal később szellemek kezdtek látogatni. Nem tudom leírni másképpen, mert ez az igazság! A legjobb barátom a történtek előtt egy évvel halt meg kábítószer-túladagolás miatt. Scott nagyon közel állt hozzám és a gyerekeimhez, de drogokhoz menekült a világ igazságtalanságai elől. Scott szelleme minden nap meglátogatott. Könyörgött nekem, hogy nehogy azt tegyem, amit ő tett. Megosztotta velem a belső szépségemet és a világ iránti szeretetet. Azt mondta, hogy sok mindenem van, amit meg tudok osztani a világgal.

Nem sokkal ezután egy másik szellem látogatott meg és ugyanezt az egyszerű bölcsességet mondta nekem: Okkal vagyok ezen a világon. Ne adjam fel! Jelentős személyiség volt valaha a világunkban, de az önpusztító élete okozta a vesztét. Marilyn Monroe szelleme volt. Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy igaz-e ez az egész. Én biztosan állítom, hogy igen. Én a valós tapasztalatomat , és annak a hatását írom meg nektek. Annyira erős spirituális hatást gyakorolt rám, hogy a halálközeli élményem előtti hetekben óránként meglátogatott. Nem számított melyik szobában voltam éppen. Szólt hozzám a TV-n keresztül, a konyhában, a lépcsőn, és a szobámban. Mikor mentem lekapcsolni a TV-t, éppen egy dokumentumfilm ment az életéről.

Az életbölcsességeit osztotta meg velem. Mondta, hogy az én életem nagyon hasonlít az övére. Azt mondta, hogy ő is az embereken keresztül kereste a szeretetet és elfogadást. Ő szintén sötét időket élt át mikor nagy hatalmú emberek vették körül Las Vegasban és a világ már részein. A szépség nagyhatalmú férfiakon keresztül a sötétség világába vezet. Ezután pár hétig megosztotta velem az életbölcsességeit. Mondta, hogy a szeretet az egyetlen járható út. Biztatott, hogy mindig tartsak ki a szeretetet mellett, és sose felejtsek el szeretni. Csak szeretettel tudunk emberként túlélni. Kérte, hogy ne történjen velem az, mint vele. Mondta, hogy van még egy esélyem. Megemlítette, hogy Joe Dimaggio volt a nagy szerelme földi élete idején. Ismét megosztotta velem szeretetét.

A TAPASZTALAT LEÍRÁSA:

Egy figyelmeztetést, egy második esélyt kaptam 1997 február 13-án. Kis híján életemet vesztettem bulimia, anorexia, és a drogok miatt, ekkor tapasztaltam meg azt, amit halálközeli élménynek hívnak. Mint sok más embernek, akik hasonló történeteket mesélnek, nekem is elmondták, és megmutatták, hogy kapok egy második esélyt, hogy befejezzem a feladataimat. Egy ajándékot kaptam, és el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok, hogy megoszthatom veletek ezt a történetet. Remélem, az üzenetem eljut azokhoz az emberekhez, akiknek a legnagyobb szüksége van rá. Rátaláltam a SZERETETETRE! Néztem, ahogy a lelkem elhagyta a testemet, és megszabadul a fizikai világból. Láttam, amint átutazom egy fényalagúton, ami szavakkal leírhatatlan szabadsággal járt. Egyszerre volt jelen a szeretetet, szabadság, felszabadulás, és az érzés, mind egyek vagyunk. Hirtelen nagy hatalmú szellemek, és a szeretet vett körül. Éreztem, hogy vigasztalnak, és felkészítenek az elkövetkező eseményekre. Szeretetük tele volt derűvel és békével.

Istennél voltam, ott kommunikált velem. Ez a kommunikáció olyan volt, mint ahogy Ön vagy én kommunikálunk egymással ezen a bolygón, de átjárta a hatalom érzete. A telepatikus kommunikáció ismerete. Mindent hallottam az érzékeimen keresztül. Azok szellemei, akik velem éltek a fizikai világban, és előttem haltak meg, ott voltak, vigasztaltak és szerettek, és jelen volt a vezetők, tanítók szellemcsoportja is, akik segítsenek az utamon, hogy elérjem a célt, amiért ezen a bolygón élek.

Hirtelen azt mondta nekem a szellem, akiből a legerősebben áradt az energia és a szeretet, hogy még sok tennivalóm van a Földön. Még nem fejeztem be a feladatomat, és választhatok a pusztítás és a küldetésem között. Aztán megmutatták azt, amit úgy írhatok le, mint visszatekintést az életemre. Minden, amit emberi életemben tapasztaltam addig a napig. Azt hiszem ez az az ítélet, amiről a Biblia beszél. Nem a kénkő és a tűz, ami olyan ilyen ijesztően hangzik a Bibliában, hanem az élmény, hogy magad ítéled meg saját magadat. Újra éled az összes választásodat, a szeretetet, gyűlöletet, haragot, másoknak okozott fájdalmat. Azzal a különbséggel, hogy ez utóbbit úgy éled újra, mintha az ő bőrükben lennél. Érzed, hogy milyen volt a fájdalmat megélniük.

Azt mondták nekem, hogy megválaszthatom, hogy maradok-e, vagy kapok egy második esélyt hogy megvalósítsam a feladatomat. Elmondták, hogy komoly feladatom van. Megáldottak,és megmutatták, mit az, amit még nem fejeztem be. Úgy néztem az előttem lepergő jövendőt, mintha tündérmese lenne, ahol a hercegnő mindent megkap, amit szeretne. Mondták, hogy gyógyítónak szántak, aki mások útját egyengeti. Mutattak egy filmet egy nőről, aki azért jött a Földre, hogy segítsen az embereknek, hogy megtalálják az egyéniségüket. A neve nagyon ismert volt a mozikban, Tv-ben, reklámokban, és megváltoztatta a módot, ahogy a világ a nőkre tekint, a fitneszipart és a trendeket.

Sok országba elutazom majd, hogy tudatosságra hívjam a nőket és segítsem, hogy megtalálják a saját értékeiket. A legnagyobb művem az lenne, hogy gyógyító központokat nyitnék nőknek és gyerekeknek, valamint humanitárius alapítványok létrehozása hajléktalanok és szükséget szenvedők számára. Az egész világon beszélnék az emberek nagy csoportjainak olyan témákról, mint a anorexia, bulimia, kábítószer függőség, kijózanodás, és hogyan fedezhetjük fel egyedi erőnket.

A következő amit megmutattak nekem egy férfi volt, aki életem része volt a sötétség napjaiban. Philnek hívták; azt mondták nekem, hogy meg kell osztanom Phillel a lehetőségeket, melyek az ő életében történnek. Azt, hogy halált és pusztulást kaptam a fényben. Phil ugyanazt a választási lehetőséget kapta mint én, a fizikai világban. Túl soknak éreztem, mikor a gyógyulásom után megjósoltam Phil jövőjét!

Aztán megmutatták, hogy miért vagyunk itt mindannyian. Azért vagyunk itt, hogy megtapasztaljuk az emberi lét élményét. Azt mondták nekem, hogyha a vallásról van szó akkor mindenki reméli, hogy az ő vallása a helyes. Nem azért vagyunk itt, hogy gyilkoljuk egymást. Azért vagyunk itt, hogy segítsük egymást a szeretet magasabb szintjére lépni. Mondták, hogy tartós benyomást hagyok amit a világ soha nem fog elfelejteni. Egész életemben azt gondoltam, hogy a bűn és a Sátán uralmába hajt, és valami rosszat fogok tenni. Azt mondták, hogy a bűnt mi hoztuk létre. Mi Isten lényeg vagyunk, Isten velünk együtt tapasztal, ezt hívjuk szabad akaratnak, és a legnagyobb ajándéka, hogy létrehozzuk a saját valóságunkat. Hogy megtapasztaljuk saját magunk nagyszerűbb változatát.

Tanítsuk meg a világot játszani, tanítsuk meg az embereknek, hogy újra felfedezzék magukban a gyermeket, tanítsuk meg őket egymás szeretetére és arra, hogy együtt használják egyedülálló nagyságukat. Egyértelműen azt választottam, hogy még egyszer megpróbálom. Az utolsó történés az volt, hogy láttam, amint a lelkem beleszáll a testembe. Ezt mondták nekem: az embereknek szabad akaratukból kell magukat átadni, anélkül, hogy ezt elvárnák tőlük, és ezt szeretettel kell tenniük.

A felgyógyulásom után a körülöttem lévő emberek többé nem értettek meg engem, sem azt, hogy szorosan kell kapcsolódnunk egymással. Phil őrültnek nevezett, és elkezdett „Scary (Ijesztő) Sherry”-nek hívni. Megmutatták, hogy el fog hagyni, de egy napon vissza fog térni hozzám. Egy hónappal Phil bírósági ügye előtt elmondtam neki, hogy mi fog történni a tárgyaláson. És lássatok csodát, pontosan úgy történt minden, ahogy elmondtam. Phil emiatt még jobban megijedt tőlem.

Bármennyire fájdalmas is volt, magamra vettem a felelősséget a tetteimért. Elvesztettem a hajamat , 45 kilóról 85 kilóra híztam. Nem tudtam, hogy az ígéretemet nem azonnal kell megvalósítanom. Én komolyan gondoltam, hogy az, amit Isten ígért nekem, rögtön bekövetkezik. A világ elhagyott, kinevetett, őrülnek tartott. Én csak a fájdalmat oszthattam meg, amit ez okozott, de egy olyan áldást kaptam, amit senki és semmi nem vehetett el tőlem. Tehát úgy döntöttem, hogy elengedem. Hogyne engedtem volna el, mikor az ellenkezőjét tapasztaltam meg annak, amit ígértek az élményem alatt? Hirtelen meggyógyultam, elveszettem minden tulajdonomat, a hajam kihullott a táplálékhiány miatt. Két hónap alatt 40 kilót híztam, és hajléktalanként éltem az utcán, mert a családom és a barátaim azt mondták, hogy „Edd meg, amit főztél.” Nem tetszett amit láttam, amit éreztem.

Az abszolút boldogság állapota, az érzés, hogy mindennel egységben vagyok. Az ennek a világnak a tapasztalásából származó negatív energia teljesen eltűnt a fényben. Eltöltött a szeretet. Hogyan írhatnám le ezt az érzést? Nem tudok mit mondani, ez olyasmi, mint a „Hegylakó” című film. Minden vagyok, mindent tudok, egy vagyok mindennel. Ajándékom a gyógyulásom napjától kezdve egészen mostanáig a misztikum megtapasztalása. Az áldás, hogy összhangban vagyok a Mindenhatóval. Mi a misztikum? Az életünkben bekövetkező események nem könnyen magyarázhatók. Ez lehet akár egy olyan egyszerű dolog is, mint hogy találkozol valakivel a megfelelő pillanatban, akitől olyan dolgokat hallasz, mintha Isten szólna hozzád ezen a személyen keresztül.

Egy olyan esemény, amit részletesen elmesélek nektek hat héttel a gyógyulásom után történt. Egy fitnesz rendezvényen vettem részt Palm Springsben. Hát alig volt pénzem, hogy részt vegyek rajta, mégis elmentem. Az esemény szervezője 20 dollárt adott nekem benzinre, hogy visszavezessek Las Vegasba. Megálltam tankolni, és hirtelen rádöbbentem, hogy nem tudom biztosan, hogyan vezessek vissza Las Vegasba. Megkérdeztem egy férfit, akit az út szélén láttam álldogálni, hogy melyik út vezet Las Vegasba. Mondta, hogy a 10-es út.

Ebben az időben ez még mindig nagyon új volt nekem, akár egy újszülöttnek. Egy ideig a gondolataimba merülve vezettem, majd megláttam egy táblát Arizona felirattal. „Arizona!” gondoltam. Amint az üzemanyag-jelzőre pillantottam, láttam, hogy alig van benzinem. Tudtam, hogy nincs pénzem a bankszámlámon, és azon tűnődtem, hogy most mitévő legyek. Leálltam egy benzinkúton azért, hogy mégis kipróbáljam a bankkártyámat. Nem volt rajta pénz- Most mit csináljak? Elkezdtem a történetemet mesélni az embereknek. Igen, sokat őrültnek hittek! Akkor még mindig nagyon sovány voltam. Néhány ember 67 centet vagy 2 dollárt dobott oda nekem. Én persze ebből benzint vettem. Még mindig úgy éreztem, hogy nem tudom meg senkitől merre van Las Vegas.

Ez alatt az élmény alatt hallottam ahogy a Lélek beszél hozzám és elmondja azokat a nagyszerű dolgokat, amit a jövőben tenni fogok. Hogy mennyi embert segítek abban, hogy megismerjék az igazi valójukat. Ekkor már legalább 10 óra hosszat keveregtem a sivatagban, és úgy tűnt, hogy egyre jobban eltévedek. Mikor a benzinkúthoz értem, azt hallottam a fejemben, hogy „próbáld ki a bankkártyádat”. Ekkor egy ember, aki 4 dollár értékű aprót adott nekem, azt mondva, hogy el vagyok keseredve. Mondtam, hogy csak voltam, most nagyon is boldog vagyok. Besétáltam a benzinkút boltjába, hogy legalább kipróbáljam a bankkártyámat. Átadtam a kezelőnek, és észrevettem, hogy a kártyával 13 dollár értékű benzint adott nekem.

Megint beszálltam a kocsiba és jó nagy távolságot bejártam, mikor egy benzinkút tűnt elő a semmi közepén. Két idős ember üldögélt a benzinkút előtti székeken. Odamentem és sírva fakadtam. Elmondtam az egyiküknek, hogy eltévedtem, éhes vagyok, fáradt és nem találom a hazavezető utat. Ő csak rám pillantott majd belenézett a szemembe és így szólt.: „Azért küldtek, hogy átadjam neked a következő üzenetet: „Mondd el a történetedet könnyedén, ne legyél rámenős, de így örök példát fogsz hagyni, és a világ sosem felejt el.” Ismét sírni kezdtem és nem tudtam, hogy mit gondoljak erről az egészről. Sokat mesélhettem volna az életem ilyen típusú eseményeiről, de ez egy kis egyszerű történet arról, hogy mi történik az életünkben, ami mellett vagy elfutunk, vagy nem tekintünk rá valóságként.

Ráébredtem, hogy ennek a tagadásnak, hibáztatásnak és halogatásnak véget kell vetni. Uralni kell az életemet. Kaptam egy ajándékot, a második esély ajándékát, ami azt jelenti, hogy személyes felelősséget vállalok magamért.

Két ösztönzőerő mozgat bennünket: az élvezet keresése és a fájdalom elkerülése. Ez áll viselkedésünk és a szokásaink mögött. Új életterv van elkövetkezendőben. Az életszemléletünk segíti vagy gátolja a saját növekedést. Nekem fel kellett ébrednem és alaposan magamba néznem. Egy egész világ vár rám az örömeivel. Itt az ideje annak, hogy elkezdjek igazából élni és élvezni az életet. Kihívásként kezdtem tekinteni a helyzetemre. Sok ember számára a változás túlságosan zavaró. Az élet negatív aspektusának tartják. A motiváció mozgást jelent, nem egy helyben állást.

Az igazi kihívás a célom melletti kitartás. Mikor áttekintjük az életünket és a sok kihívására próbaként tekintetünk, kezdünk rájönni, hogy mindegyik probléma, amivel szembenéztünk, lehetőséget adott a növekedésre. A személyes növekedésem alapján kezdtem el döntéseket hozni, és nem a félelem vagy a szükségszerűség motivált ebben. Rájöttem, hogy a változáshoz nem kell csoda, mint az én esetemben. Egy kis hit, akarat, önbizalom és az új kipróbálásának vállalása kell hozzá. Arra vagyunk rendelve, hogy mentálisan, fizikálisan, érzelmileg és spirituálisan növekedjünk. Ha arról győzöd meg magadat, hogy a változás rossz, megmérgezed a jövődet. Tarts észbe a következőt: „Ha mindig azt teszed, amit mindig tettél, azt fogod kapni amit mindig kaptál.” Tehát kitartottam.

Nagyon igyekeztem megtanulni szeretni és elfogadni magamat olyannak, amilyen belülről vagyok. Nem volt könnyű; nehéz feladat volt! Meg kell engedned magadnak, hogy ember legyél. Tudni kell, hogy képes és hajlandó vagy a dolgokra. Azt mondom magamnak, hogy le tudom győzni a nehézségeket vagy bármit az életemben. Ezt lépésenként kell megtenni. Az álmom az, hogy valódi példakép legyek a nők és gyerekek számára, és segítsem az embereket, hogy felismerjék, hogy bármit elérhetnek bármennyi idősen ha valamit a szívükben hoztak létre és hisznek magukban. Ha elkészülsz, jönnek a tanárok. A tanárok egyesével fognak jönni.

Köszönetet szeretnék mondani drága barátomnak, George Snydernek, a női Galaxy verseny alapítójának, hogy megismerhettem, és hogy időt szakít arra, hogy megtanítja a nőket hogyan edzenek nőként, és ezt az ismeretet át tudják adni más nőknek, hogy így segítsék őket az álmaik és céljaik elérésében.

Szóval arra kérem mindannyitokat, hogy egy pillanatra nézzetek a szívetekbe és értsétek meg, hogy a növekedés különböző szintjein állunk. Milyen szerepet szeretnétek betölteni a társadalomban? Ha ma el kellene hagyni ezt a világot, elvégezted a feladatodat? Hát itt vagyok én, Sherry G, ismét itt vagyok 5 és fél év után. Leadtam 32 kilót két évvel ezelőtt, részt vettem az első „teljesen természetes” testépítő show-mon, ahol első helyezett lettem a „Ms. Fitness model search” kategóriában és megnyertem a „pro World Natural Ms. Figure 2000” díjat, sok más álmomat és célomat valósítottam meg.

Végre megtanultam, hogy mindenképpen önmagam legyek, bízzak abban, hogy a magasabb erők vezessenek minden körülmények között, világossággal veszem magamat körbe mint azok az emberek akik azzal a fontos feladattal jönnek, hogy az új évezred példaképei legyenek és segítsenek létrehozni a korlátlan potenciállal rendelkező, szeretetteli világot. Nemrég elhatároztam, hogy nők számára gyógyító és fiatalító központokat nyitok, mely a fitnesz minden szintjét magában foglalja és sokféle szórakozást és kihívást jelent a lélek számára.

Nemrég úgy döntöttem, hogy elkezdem a nők gyógyító és fiatalító központjainak megnyitását, amelyek célja a fitnesz minden szintje, és sokféle szórakozást és kihívást jelent a szellem számára is.

Most öt és fél évvel később a szívemet követem. Most tudom, hogy mindennek oka van. Hogyan lehettem a gyógyulásom napján az a szép nő? Tapasztalatokat kellett szereznem, gyógyulnom és növekednem ahhoz, hogy meg tudjam osztani az üzenetet. Ma rájöttem, hogy nem azért vagyok itt, hogy bárkit is meggyőzzek a saját magam valóságáról vagy az élményem valóságosságáról. Azért vagyok itt, hogy másokat tanítsak arról, hogy milyen végtelen lehetőségek élnek bennük.

Háttér-információ:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1997 február 13

Az élményed idején történt ehhez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Szívroham. Hosszú ideig megvontam a testemtől a táplálékot. Erős szívdobogást éreztem, és egy enyhe szívinfarktust.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatodat? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen. Kábítószert szedtem, mikor bulimiás és anorexiás voltam.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem igazán. Olyan valós volt, amennyire csak lehet.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen. Láttam magamat elmenni és visszatérni.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és a legéberebbnek?Teljesen a tudatomnál voltam, nagyon éber voltam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Csakhogy az élmény valósága olyan, amit soha nem szabad elfelejteni. Valami, amit senki sem tud elvenni tőled, bármennyire is őrültnek hisznek. Tudod, amit tudsz, és hallottad, amit hallottál.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Igen. Vigasztaló hangokat hallottam.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Megnéztem a jövőmet. Az igazolás az, amivé váltam mostanára és az események úgy történtek, ahogy ők mondták.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Igen. A tökéletesség és a szeretet alagútján haladtam át. A szabadság és a megkönnyebbülés és mindaz amit kívánsz magadnak itt az emberi létben.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Sok lélek, a nagyanyám, Isten legerősebb energiája. Volt egy lélekcsoport akik velem együtt utaztak és velem voltak az élményem alatt. Megosztották velem a szeretetüket és vigasztaltak. Együtt nézték az önpusztításomat. A nagymamám azt mondta, hogy gyerekkoromban velem volt, védelmezett és vigyázott rám.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. A fényben olyan hatalmas energia volt, mely életerővel, szeretettel és minden dolog megismerésével töltött el.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Leírhatatlan szeretetet

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Megmutatták nekem, hogy miért vagyunk itt. Megmutatták, hogy miért kell az egyetértés szellemét a földre hozni. Most nagy szükségünk van arra, hogy együtt legyünk, és segítsük egymást. ISTENT TAPASZTALJUK!

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Megmutatták az életemet. Életem összegzését. Azt, hogy a teremtést romboltam saját magamban. Az örömet és a fájdalmat amit másoknak okoztam. Azzal a különbséggel, hogy most az érintettek szemein át láttam a dolgokat.

Láttál jövőbeli eseményeket? Megmutatták, mi az életfeladatom. Miért vagyok itt.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Bizonytalan. Annyi történt, hogy választhattam, hogy átmegyek a határon, vagy második esélyt kapva visszamegyek és befejezem a feladatomat.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Esélyt kaptam.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttered jelenleg: Spirituális

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen. Szeretet minden iránt.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Növekedés

Milyen változások történnek az életedben? Mindent megteszek, amit mutattak nekem, hogy meg fogok tenni. Napról napra. Akkor tudom ezt igazán megtenni, mikor a pillanatban élek, és elengedem a félelmet.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Ez a növekedés tapasztalata volt. Bátorságot adott arra, hogy szembenézzek azzal amivé egy napon válhatok és megtanulom elfogadni a világot az ő szeretetüknek a szintjén.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Igen. A misztikum rendszeres megtapasztalását, ami most is tart.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb rész a második esély megkapása volt, és amikor megmutatták a feladatomat. A legrosszabb az, hogy gyógyulásom után rájöttem, hogy nem mondták meg nekem, hogy mikor leszek az a nő, akit a világ szeret és őszinte szívvel segít az embereknek. Azt hittem, hogy ez már azután bekövetkezik, hogy magamhoz tértem. Ez volt az oka, hogy hajléktalanként éltem az utcán. Azt mondták, hogy egy nap nagyon vagyonos nő leszek, és akkor pontosan fogom tudni mit tegyek a pénzemmel hogy segítsem az embereket. Össze voltam zavarodva az élménnyel kapcsolatban. Pontosan tudtam, hogy meg fog valósulni. Csak arra nem jöttem rá, hogy nem tudom, hogy mikor. Ma jöttem rá, hogy mindannak az ellenkezője történt, amit megmutattak nekem, hogy mivé válok. Most már tudom, hogy nem tudnám megosztani a saját receptem összetevőit a tömegekkel, ha nem jártam volna így. Voltam hajléktalan, kábítószerfüggő, bulimiás, anorexiás, kövér és túlsúlyos, kihullott az összes hajam, voltam anya, feleség, lány, volt pénzem és elveszettem, sokfelé éltem. Éltem alkoholista férjjel és megtapasztaltam a családon belüli erőszakot. Szinte minden megtörtént velem.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal Igen. Az elején szinte mindenkit elveszettem. Az emberek akik akkoriban körbevettek őrültnek tartottak, kinevettek, leköptek, megaláztak és elhagytak. A családom azt mondta, hogy egyem meg, amit főztem. Néhány emberre tudtam hatni, de vannak, akik szerint nem vagyok teljesen normális. Úgy vélem, hogy azért tapasztalom meg a Misztikumot olyan erősen mert felébredtem, de a feladatom amiért itt vagyok, nagy bátorságot követel tőlem.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.
If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.