Három Nővér


Írd le az Élményed:

Hárman voltunk nővérek. Az idősebb nővérem, akire nem emlékszem, agydaganatban halt meg 7 évesen. 1960 január 6-án halt meg. Mindhárman három és fél évre voltunk egymástól.

Két héttel 1993 december vége előtt ápoltam a beteg húgom, aki gyomorrákban haldoklott. A testvérem 33 évesen haldoklott és mi elválaszthatatlanok voltunk. Azon az éjjelen aludni mentem, amúgy narkolepsziás vagyok. Orvosi területen dolgozom, de ennek semmi köze sem volt a betegségemhez. Amíg aludtam, álmomban hallottam az idősebb nővérem hangját. Megnyugtatott engem. Azt mondta, “mond meg Jodynak, hogy ne féljen a haláltól, amikor eljön az idő Én ott leszek. Mond meg neki, hogy keresse a kék kezem.” Ezután azt mondta,”ott leszel vele, mert a mami a karjaiban fogott amikor meghaltam és nem bírná ki. Tudni fogod, amikor eljön az idő. A mostani héten, mivel narkolepsziád van, el kell menned a virágoshoz és rendelj egy nagy szívet azzal a felirattal, hogy “három nővér, egy szív”. Azután vasald ki a fekete ruhákat az eseményre. Jelöld ki, ki fogadja a telefonokat, mert nagy családunk van. Mond meg Jodynak, hogy ha nem látja amit mondasz neki a halála pillanatában, akkor neked is vele kell menned.” Ezután azt mondta, “nem leszel beteg amíg haldoklik, de utána vissza kell adnunk a narkolepsziának.”

Felébredtem és nagy békességet, ugyanakkor ijedtséget is éreztem. Megtettem amit mondott nekem. 1994 januárjában az első hét elejének reggelén a húgom szólt a nővérnek, hogy hívjon át a szomszédból. Éppen csak elmentem aludni kicsit, mert egész éjjel vele voltam. Anyám házába hívott át (mellette lakunk). Éber volt és felült, nem a félig kómás állapotában volt. Remegtek a kezei. Azt monda,” Kim, hallucinációim vannak, mint neked. Félek.” Átöleltem a karjaimmal. Azt mondta, “tarst engem. Nem, ne úgy, búj az ágyba. Meg akarom mutatni, hogy kell tartanod engem.” Utána visszafeküdt keresztbe a karjaimra és visszacsúszott a félig kómás állapotába. Utána anyámhoz fordultam és azt mondam, “Nem mozdulok”. Január 3 körül volt, és gondoltam, hogy ő is január 6-án fog meghalni.

Január 5 reggelén felébredt. Én még mindig nem mozdultam. Fogtam a karját abban a 2 napban. Nem aludtam, de jól voltam. Kérte, hogy hívjam aput a munkahelyén. Ő hazaszaladt, a húgom felkelt és megpuszilta és megköszönte az életet amit tőle kapott. Anyut túlságosan szerette ahoz, hogy elbúcsúzzon. Mindig azt mondta, hogy nem hiszem el, hogy ugyanazt csinálom anyával, mint a nővérünk, Ann. Erre mondtam, “nem tudhattad, hogy meg fogsz halni”. Miután megpuszilta apánk és mielőtt visszaesett volna a kómába azt mondta, “most már mehetek a mennybe.” Január 6-án csütörtökön 11 óra volt, amikor felébredt és a nevemet kiáltotta. Még mindig fogtam a kezét. Hozzámfordult és azt mondta, “Kim, szeretlek.” Kómában maradt szombatig, január 8-ig. 33 és fél éves volt, mivel június 8-án született. Délután 2:30 körül volt. A szüleink, a férje, a 2 éves kislánya és a nővére a szobában voltak.

Hirtelen az apám hányingert kapott, a baba sírni kezdett és a húgom férje kivitte. Az anyám úgy érezte mintha valami égne. Tudtam, hogy itt az idő. Mondtam a nővérnek. A nővér azt mondta, hogy még lélegzik. Felkaptam és keresztbe fektettem a testemen és a kezébe adtam Szent Júdás, a névrokona imáit. Ezután azt mondtam, “Jody, itt az idő. Ann mondta, hogy keresd nagymamát és nagypapát és az ő kék kezét és ne engedd el amíg nem látod őket. Ha nem teszed, én is veled megyek”. Azt mondtam, “ látod Ann kék kezét?” Ő kinyitott az szemeit, mosolygott, biccentett és meghalt. Ekkor felemeltem és hirtelen lebénult a testem alsó része, csak a felsőt tudtam mozgatni. A nővér próbált eltolni, de én azt kiáltottam, hogy “nem, meg kell tennem”.

Én légzési terapeutaként átfordítottam, ahogy a rák felrobbant és feketén váladékozott az orra és a szája. Visszafordítottam és megpusziltam. A fejemet az anyám ágya feletti rólunk készült képek felé fordítottam és hirtelen erős melegséget és hőt éreztem. Nagyon szép volt. A húgom elhagyta a testét miközben én még pusziltam. Kilebegett a szobából egy sárga fátyolköntösben, amit részletesen le tudok rajzolni. A nagyszüleim a két oldalán voltak és a kék kéz a feje felett lebegett. Mielőtt eltávozott egy csókot dobott nekem. Ezután két órán keresztül az összes izmom le volt bénulva.

Azon az éjjelen a lakásunkban azt mondtam a férjemnek,”Bárcsak tudnám, hogy nem volt fájdalma. Nem rándult meg az arca és én nyomtam a mofium pumpáját extra adagért, de honnan tudhatnám”. Azon az éjjelen aludni mentem. Én voltam a mocskos szájú gyerek és ő sosem káromkodott; megjelent a szekrény felett ugyanabban a köntösben és azt mondta,”Te hülye szamár, miattad vissza kellett jönnöm egészen a mennyből, hogy elmondjam nem volt fájdalmam. Úgy tartottál, ahogy anyu tartott volna. Szeretlek és köszönöm, és ha valamit mondanom kell neked, mindig eljövök majd. Tudod mennyire eltorzult voltam a ráktól, amikor holnap este meglátsz a koporsómban, olyan szépnek látsz majd mint az esküvőmön. Tudták, hogy annyira szerettél engem, hogy megtörtél volna, ha nem vagy biztos abban, hogy a menyben vagyok, és amikor meghaltam ezt láttad. Mond meg anyunak, hogy ő a legszerencsésebb nő a földön, mert a két angyala a mennyben elintézte, hogy az egy angyala a földön láthassa a mennyt.

Azon az estén a temetéskor olyan szép volt, ahogy mondta. Semmilyen nyoma sem látszott a kemoterápiának vagy a torzulásnak. Káprázatos volt. A férje két nap múlva elment a 2 éves gyerekükkel. A szüleim harcoltak a felügyeletért. A nővérem kívánsága volt, hogy a gyerek velünk éljen. Nehéz szívvel halt meg emiatt. Harcoltunk a felügyeletért de vesztettünk. Havonta egy hétvégén láthatom az unokahúgom. Van, hogy látom a húgom a vasúton túl sírni, vagy álmomban azt mondja”gyermekem, gyermekem” amikor a gyerek beteg vagy sír. Ezután fel szoktam hívni az unokahúgom, aki ilyenkor szomorú.

Egyszer amikor kimentem a temetőbe a sírjához, a sírján barackszínü rózsákat láttam. Már éppen indultam, amikor hirtelen a szél becsapta az ajtót. Egy zárt mauzóleumban van eltemetve. Hallottam, ahogy beszél hozzám az elmémben, de az én hangomon. Azt mondta,”gyere vissza” és a földön ott volt egy hosszúszárú vörös rózsa. Ránéztem a képére a sírján és hallottam, ahogy mondja,”Nem felejtem el a születésnapod.” A születésnapom január 18-án van és a két testvérem januárban halt meg.

Nagyon sok egyéb dolog is történt a halála óta. Beszéltem papokkal és ők azt mondták, hogy egy különleges ajándékot kaptam. Nem lettem szent, de azért mindig imádkozom érte, és sosem hittem a túlvilági életben egészen a haláláig.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.