Traci HKÉ


Írd le az Élményed:

16 éves voltam. Emlékszem hogy a kocsihoz sétáltam, de arra nem emlékszem hogy beszállok. Nagyjából 10 percre voltunk az uticélunktól, amikor a baleset történt.

Feketeség egy villanásnyira, majd hamar ott volt egy fehér fény, hang (zümmögő), suhanás (szél-szerű), sokkal gyorsabban mint ahogy képzeltem volna mások beszámolóit olvasva az alagútról, de megfelelt azoknak. Eztán teljes sötétség, de nem úgy ahogy a sötétség megakadályozza a szemekkel való látást, mivel ott nincs szükségünk szemekre. A sötétség csak egy szó, ami leírja a “semmit” ( a lehetőséget, korlátok hiányát, teljes egészséget), ahol nincs szükség látásra. Megértem, hogy minden rendben van, és ez sokkal valósabb, szebb, érzékibb és szeretőbb mint az anyagi világ, amiről korábban azt gondoltam, hogy az “élet”.

Tudom hogy nem számít, hogy visszatérek-e a testembe – ekkor különböztetem meg magam gondolatban a “természetes egésztől”. Van egy test és én egy pillanatra tudatosan a lenn folyó zaj és tevékenység felé fordítom a figyelmem, ahol emberek rohangásznak hatalmas zűrzavarban. Nem érzek kötődést – a kocsiban levő barátaim fele sem – nem is érdekel, hogy milyen sérüléseik vannak. Tudom hogy van lehetőség továbbmennem, nem kell visszatérnem.

Amikor a visszatérés vagy maradás kérdésére fókuszálok, megkülönböztetem azt amit “természetes egészként” vagy “égi esszenciaként” tudok leírni – ez az amikor a gondolkodás nyelvi formában történik – elkezdek leszűkíteni, meghatározni, fókuszálni arra, ami megérthető “normális” szövegkörnyezetben. Nincs értékítélet vagy cél érzése és nem igazán tudom miért döntöttem a visszatérés mellett – olyan mintha már azon a szinten érteném meg, ami nem igényel párbeszédet, ezért nem kell keresztülmennem a megmagyarázás folyamatán.

Ez akkor történik, amikor beraknak engem a mentőbe. Lassan újra összekapcsolódom a testemmel és néhány óra múlva használom is.

Évekkel később történt a sok butaság után, hogy lenyugodtam annyira, hogy értelmezni tudjam az egészet.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1985 január

Az élményed idején törént ehhez kapcsolódó életveszéllyt okozó esemény? Kirepültem egy VW bogár hátsó üléséből a szélvédőn keresztül, amint 65 km/h sebességgel egy nagyobb autónak ütközött. Eszméletlen voltam pár órán keresztül.

HKÉ Részek:

Hogyan látod a tapasztalatod? Pozitívan

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Nem

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Olyan módon volt álomszerű, hogy Nem volt behatárolva a jelenleg elfogadott fizikai teóriákkal. Sokkal tisztább volt mint egy álom – vagy akár a szokásos “ébrenléti” idő ha már itt tartunk.

Éreztél a testedtől való elválást? Igen Tudatában voltam hogy egy teljesen független formám van és “láttam” a testem és a fizikai világot, amikor akartam, nagyjából 3 méterre a földtől.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Fizikailag “eszméletlen” voltam és Nem igazán érdekelt, hogy mi történik a testemmel. Tudtam a mentősökről és később a kórházi személyzetről, családtagokról, barátokról, de Nem igazán voltak fontosak. Tökéletesen tisztában voltam a dolgokkal – a zavarodottság ellentéte. Mentes voltam a fizikai állapot gátlásaitól, amit hívhatunk “gondolkozásnak” és teljes megértést birtokoltam.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Minden mintha egyszerre történt volna; vagy az idő megátt vagy elvesztette a jelentőségét Nem változott meg – de jobban megértettem. Az idő relatív és a tér sokkal összetettebb mint ahogy az elménk el tudja képzelni.

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Megértettem a hangokat és zajokat, de Nem hallottam azokat – az egyetlen zaj amit úgy tűnt hogy normál értelemben hallok a suhanás volt ki- és bemenetelkor.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? A fentebbi magyarázat annyira tiszta amennyire csak le tudom írni.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Bizonytalan Inkább olyan volt, mint menekülni egy alagúton keresztül – mint feljönni mély vízből búvárkodás után, de nagyon, nagyon gyorsan és a visszatérés hasonló volt, de folyamatosabb és tölcsérszerű – mint lebegni lefele határok nélkül.

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Nem Nem voltak alakok vagy elszakadás segítők, de Nem voltam egyedül, mivel egy voltam mindennel. Nem éreztem elhunyt rokonok jelenlétét vagy Istenét, de Nem voltam elszakadva tőlük. Tudtam, hogy ha bármire szükségem van – fogalom, forma, kommunikáció – az enyém lehet hogy megtapasztaljam, de Nem volt rá szükség.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen A fehérség az alagút dologgal volt kapcsolatban. A fekete a forma nélküli önmagamhoz társult. A mélykék az egységhez kapcsolódott. Minden szín (szivárvány) ott volt ha hívták volna.

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Nyugalmat, sem Boldogságot sem szomorúságot, elfogadást, békét és kötöttség nélküli szeretetet.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Mindent az univerzumról Olyan volt mintha egy nagy számítógép része lettem volna fájlokkal és azokban minden benne volt, csak meg kellett volna néznem, de mivel tudtam ezt, Nem kellett megnéznem.

Az univerzum rendje a szeretet és béke.

A jelenlegi élményeink a múltbeli élményeikre adott reakcióinktól függnek és a jövőbeli élményink a jelenlegi megnyilvánulásainktól függnek, de mindezeket a szeretet-energia fogja össze, ami az élet alapja. Ezt a szeretet energiát Nem bántja vagy segíti semmilyen anyagi dolog.

A szereteten és mások szenvedéseinek enyhítésén kívül Nem látok más célt – és én sok sok évet töltöttem ennek kutatásával. Kár hogy Nem néztem jobban szét, mikor odaát voltam, ahelyett hogy most próbálom kideríteni (mikor el van rejtve előlem)

Felidéződtek a múltad korábbi eseményei? Úgy tűnik Nem volt elég következmény, amit vissza lehetett volna nézni, még csak gyerek (16 éves) voltam, persze ezt akkoriban Nem fogadtam volna el. Megértettem azt amit ma karmának hívnék – a testünk, beszédünk és elménk hatásai azok amiket átélünk, de Nem volt formális élet áttekintés. Egyáltalán Nem lepne meg ha a következő alkalommal lenne.

Láttál jövőbeli eseményeket? Jeleneteket a világ jövőjéből Éreztem hogy könnyedén megtudhatnék bármit amit szeretnék. Egy alkalommal az élmény előtt és azóta néhányszor voltak álom szerű élményeim, amik különböztek a szokásos álmoktól és jövőbeli vagy a jelen traumatikus eseményeivel voltak kapcsolatosak.

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen El kellett döntenem hogy visszatérek vagy tovább megyek és ez a döntés bekorlátolt.

Elértél egy határt vagy vissza Nem térési pontot? Lásd fentebb.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan Nem gyakorló katolikus

Vallási háttered jelenleg: Buddhista - sok év semmi után Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen Lassú és hosszú folyamat volt megérteni. Sok évet töltöttem azzal hogy elfoglaltam magam annyira, hogy ne tudjam feldolgozni, de az alapvető tudás mindig velem volt – hogy szeretni és segíteni másokat az ami számít. Most hogy már Nem akarom elválasztani az életet az élménytől és van egy keretrendszerem amire fókuszálok, valódi életet tudok élni, ami elismeri és elfogadja azt amit megtapasztaltam. Ez valóban megalapozott annak, hogy elfogadjak dolgokat, amik értelmesek ebben a kontextusban és tudom hogy igazak.

A földi életünkkel kapcsolatos, Nem vallási kérdések:

A változások az életedben, a halálközeli élmény következtében: Jobb lett

A változások az életében a halálközeli élmény után: Nem félek, és habár rendszeresen elfelejtem mi is a fontos, általában Nem folytatom azt ami Nem segít, ha rájövök hogy csinálom.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Abbahagytam a szociális segítő programok adminisztrálását amikor rájötem hogy az igyekezetem Nem volt annyira segítség, mintha akkor lett volna ha jobban megértem a valóság természetét. Így saját magam tanulok nagyjából 5 éve és Tibeti Buddhizmust gyakorlok az utóbbi másfél évben. Sokkal kevésbé vagyok veszélyes mint korábban.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? A szavak Nem tudják befogni az élményt és évek teltek el mire az elmém készen állt “megnevezni” azt ami történt. A szavak amiket használnék a leírásra ugyanazok most is, de jobban kitisztult amikor megszereztem az összefüggést és a nyelvet amivel másokkal is megosztom. De a szavak továbbra sem tudják átadni…

Lett bármilyen pszichikai, Nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt Nem rendelkeztél? Bizonytalan Sokkal érzékenyebb vagyok és örökre megváltoztam. Nem voltam és Nem is vagyok különleges.

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? Nem volt rossz rész – nos kellemetlen volt és fájt mikor visszatértem, de a béke amit érzek több mint megérte.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen A férjemmel, néhány emberrel, egy Buddhista könyv megbeszélésén és egy Lámával. A reakcióik támogatóak és nyitottak. Rengeteget kaptam attól hogy az élményemet szavakba öntöttem és egyszer egy kérdés nagyban segítette a megértését (a tudatom elválásának pillanatáról vissza a “saját mindenbe” ellentétben a “mindennel”). De csak most kezdek megnyílni.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Igen Részleges hasonlóságokat átéltem sokszor, sok körülmény között, de semmi sem volt annyira felszabadult.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetennénk, segítene átadni az élményedet? Próbálom jobban megérteni az élményem és tovább folytatom a felfedezését –ha tudnom mit kéne kérdezni, mondanám, de nagyra értékelem a munkájuk és segítek ahogy csak tudok.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.