Val HKÉ


Írd le az Élményed:

Emlékszem, hogy a poszt-operatív szobában ébredtem és két nővér forgolódott körülöttem, akik próbáltak felébreszteni. Ahogy kinyitottam a szememet, láttam, hogy engem néznek, és az egyikük gyengéden a vállamra tette a kezét. Aztán a torkom körüli kötésre nézett és így szólt a másik nővérnek. „Hívd az orvost, vérzik.”

Ekkor úgy éreztem, hogy az erő ami a testemhez kötött nagyon meglazult, és süvítő hang töltötte be a fejemet. Balra fordítottam a fejemet, a küszöb felé és láttam, hogy egy nagyon ragyogó fényt növekszik az ajtóban. Fényesebb volt, mint a Nap, és a fényessége egyre csak nőtt. Aztán hallottam, hogy valakit kiáltani: „Összeomlik a szervezete!” És tisztában voltam vele, hogy legalább 4 nővér és orvosok vesznek körül. Ismét balra fordultam és láttam, hogy a fény már teljesen betöltötte a kórterem küszöbét.

Egy alakot láttam a fényben állni, magas és békés volt, Krisztushoz hasonlított megjelenésében, és engem mélységes béke és öröm töltött el. Ezzel felemelkedtem a fizikai testemből és a Fény és a Fénylény felé mentem, aki várt rám. De alig egy méterre távolodtam csak el a testemtől, és éreztem, hogy valaki a bal karomnál fogva visszatart. Megfordultam, lenéztem és láttam, hogy az orvosok forgolódnak körülöttem, a mellkasomat nyomkodják, és Anyukám áll mögöttem, mindkét kezével a bal karomat fogva és kérlelt, hogy ne menjek el. Én azon őrlődtem, hogy a Fénybe vezető utamat folytassam-e, vagy visszatérjek a testembe.

A következő, amire emlékszem az, hogy a kórtermemben ébredtem fel, és a szüleim mellettem ültek. Éreztem, hogy valami jelentőségteljes dolog történt, és meglepődtem, hogy a fizikai testemben vagyok. Nehezen tudtam a szüleimmel beszélni, mert a fájdalomcsillapító miatt alig voltam magamnál.

Két nap múlva, mikor már elmúlt az érzéstelenítő hatása, visszatértek az emlékeim a posztopetatív szobában történtekről, és szomorúnak, zavartnak éreztem magamat, hogy nem tudtam bemenni a fénybe. Anyukám később elmondta nekem, hogy nem volt velem a poszt-operatív szobában, hanem kint ült az előtérben. Mikor látta, hogy a sebész, aki engem műtött és egy orvos siet el mellette a poszt-operatív szobába, megérezte, hogy bajban vagyok, és „kivetítette” magát az ágyam mellé, hogy a segítségemre legyen. Tagadta azt, hogy meghaltam, de azt mondta, hogy nagyon beteg voltam, és majdnem elveszítettek.

A műtét utáni napon a mellettem fekvő asszony szívrohamot kapott és meghalt. Életemben először voltam jelen valaki halálánál, és „láttam” mikor az asszony lelke elhagyta a testét. Ez nagyon zavart engem, mivel rájöttem, hogy velem is ez történt, de nem tudtam „hazamenni”.

Bejött hozzám a kezelőorvosom, mivel elmondtam az ápolónőnek a zavarba ejtő emlékeimet a tapasztalatomról, és azt, hogy nehezen tudok aludni, miután láttam a szobatársam halálát. Az orvos azt mondta nekem, hogy nem szokatlan az ilyen élmény abban az állapotban, amiben én voltam, a szívem tényleg megállt pár percre, és nagyon szerencsések, hogy meg „tudtak menteni” engem. Arról pedig, hogy tanúja voltam a szobatársam halálának, azt mondta, hogy máshová kellett volna helyezni engem abból a szobából és elnézést kért a történtekért. Én azonban elmondtam neki, hogy nincs semmi baj, és tudtam, hogy az asszony elment és „otthon” van. Az orvos csak mosolygott, megsimogatta a fejemet, és azt mondta, hogy ez csak az én képzeletem és szólt a nővérnek, hogy adjon nekem valami altatót.

Ekkor eldöntöttem, hogy nem fogom mindenkivel megosztani a tapasztalatomat, mivel úgy látszik, nem mindenki hisz nekem, de én tudom, hogy amit láttam, éreztem és tapasztaltam, az „igaz”: Amit fizikai valóságként tapasztalunk, nagyon kicsi része annak, amik és akik valójában vagyunk, és hogy létezik élet a halál után.

Háttérinformáció:

Nem: Nő

Az élmény ideje: 1974 szeptember 6

Az élményed idején történt későbbihez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen Műtéttel kapcsolatos Amíg a poszt-operatív szobában pajzsmirigy problémák miatt a műtéti vágás a torkomon felszakadt, és vérzett. A vérveszteség és nagy mennyiségű tiroxin vérkeringésbe áramlása miatt megállt a szívem, ami újraélesztést tett szükségessé. Későbbiekben említették, hogy „majdnem elveszítettek.” és hogy a szívem pár percre megállt. Az életkorom és a fizikai állapotom miatt gyorsan reagáltam az újraélesztésre.

HKÉ Részek:

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Vegyesen

Szedett drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Bizonytalan. Pajzsmirigy részeleges eltávolítása miatt mentem kórházba, és az érzéstelenítő hatása alatt voltam.

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem. Mikor agyamban visszaperegtek az események, olyan látomásom/emlékem volt valamiről, ami megtörtént akkor, de egy lépés távolságban voltam az eseménytől, és kívülről figyeltem, ahogy lejátszódik előttem.

Érezte, hogy kilépett a testéből? Igen. Amikor fent voltam, a testem felett voltam, amikor lenéztem, láttam a szellemkaromat, lábamat és törzsemet amik fénnyel teliek és átlátszóak voltak.

Az élmény során melyik ponton érezte magát a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Annak ellenére, hogy az érzéstelenítő és más gyógyszerek hatására kábult voltam, az élmény ideje alatt azt tapasztaltam, hogy a szaglásom, ízlelésem és a hallásom nagyon élénk volt. Ezenkívül éreztem, hogy nem kötődöm a fizikai testemhez, mintha nem tartoznék már hozzá.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Nem

Hasonlítsa össze az élmény során tapasztalt hallását közvetlen az élmény előtti szokásos hallásával. Hogy hallottam-e bármi szokatlan hangot vagy zajt? Egy hangos, zubogó hangot hallottam, mintha egy vízesés közvetlen közelében állnék. Más hangokat is hallottam ezen kívül; egy leírhatatlanul szép dalt énekelnek.

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Elmondtam az orvosoknak és a nővéreknek, hogy miképpen reagáltak az életveszélyes állapotomra, és mielőtt megmondták volna nekem, hogy megállt a szívem, elmondtam nekik, hogyan élesztettek újjá, és megmutattam a nővéreknek, hogyan erőltették az infúziós tasakokat az infúziós csövekbe. Azt is elmondtam nekik, hogy nagyon megijedtek és idegesek voltak.

Bement alagútba vagy átment rajta? Nem

Találkozott vagy érezte a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Igen. Egy Krisztushoz hasonló alak állt a küszöbön, fénnyel körbevéve. Nem szólt hozzám közvetlenül, csak mély szeretetet, békét éreztem, és azt, hogy örülnek nekem. Mindennél jobban szerettem volna csatlakozni ehhez a lényhez a fényben, de Anyukám visszatartott, így nem tudtam elutazni a „Fénybe”

Látott ragyogó fényt vagy érezte hogy körülvesz? Igen. Az elképzelhető legragyogóbb fény volt. Fehér, arany, ezüst és a szivárvány összes színének keveréke.

Belépett valamilyen földöntúli világba? Egyértelműen misztikus vagy földöntúli birodalom volt, amit megtapasztaltam.

Milyen érzelmei voltak az élménye alatt? Vegyesek. Amikor éreztem, hogy a fény, és a Fénylény vagy Krisztus-szerű alak felé megyek, aki a küszöbön állva várt rám rendkívüli öröm, szeretet és béke töltött el. Mikor rájöttem, hogy nem tudok továbbhaladni, mert Anyukám a karomat fogja, nagyon meg voltam zavarodva... Nem akartam elhagyni Anyukámat, és a családomat, de mindenáron szerettem volna a Lényhez csatlakozni, aki a fényben várt rám.

Felidéződtek a múltjának korábbi eseményei? Bár kisgyerek korom óta számos „spirituális” élményt tapasztaltam, ez az esemény bizonyította be számomra egyértelműen, hogy fizikai valóságunk mennyire apró része annak akik, és amik valójában vagyunk. Az, amit mi valóságként értelmezünk, csupán csak árnyéka azoknak a létsíkoknak, amikkel állandó kapcsolatban vagyok. Tudatunk folytatódik a fizikai testünk halála után.

Látott jövőbeli eseményeket? Nem. Akkor nem. Gyerekkorom óta vannak jósló álmaim, és látomásaim, és ezek a HKÉ után intenzívebbek lettek.

Elért egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen Ahogy a fentiekből is kiderül, éreztem, hogy Anyukám tart engem vissza, megakadályozva, hogy a küszöbhöz menjek, ahol a Fény és a Krisztus-szerű lény várt rám.

Elért egy határt vagy vissza nem térési pontot? Elértem egy korlátot amit nem léphettem át; vagy visszaküldtek akaratom ellenére. Nem vagyok benne biztos, hogy tudatosan döntöttem arról, hogy visszatérjek a testembe

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttere a HKÉ idején: Bizonytalan

Vallási háttere jelenleg: Nem tartozom egy felekezethez sem, az összes vallás egyetemes igazságaiban hiszek.

Történt bármilyen változás az értékrendjében vagy hitében az élménye után annak hatásaként? Igen. Úgy érzem, hogy erősebben kötődöm Istenhez /a Teremtőhöz. . Rájöttem, hogy az élet értékes ajándék és nem szabad bagatellizálni. Nekünk embereknek még mindig sok tanulnivalónk van életről és halálról.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

A változások az életében, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Sok van Változtak a kapcsolatai kimondottan az élménye miatt? Magamban tartottam az élményeim nagy részét, mivel úgy láttam, hogy a családom és a kortársaim nem szívesen hallanak arról, amin keresztül mentem. Úgy tűnt, hogy félnek tőle. Így „bezárkóztam” egy időre. Akkor is hittem Istenben/Felsőbb Lényben és gyakran éreztem a jelenlétét azoknak, akiket Őrangyaloknak hívok. Ez az érzés akkor volt különösen erős, amikor templomban voltam. Egy ideig erősen vonzódtam a katolikus hithez, és 17 évesen komolyan elgondolkoztam azon, hogy kolostorba vonulok, és Istennek szentelem az életemet. Az életem azonban más fordulatot vett, és én lelki önátadás helyett intellektuálisabb dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Két évig jártam az egyetemre, aztán elhatároztam, hogy ápolónő leszek. Amiatt az őszinte vágyam miatt, hogy segítsek a bajba jutott embereknek, döntöttem úgy, hogy hivatásos nővér leszek. Az ápolónői munkám során fedeztem fel, hogy „gyógyító kezeim”, és intuitív orvosi képességeim vannak (belelátok a fizikai testbe). Ezeket az „ajándékokat” titokban gyakoroltam, és nem beszéltem róluk a munkatársaimmal, mivel tudtam, hogy nem értenék meg. Azonban „másféle”-ként híresültem el, és az egyik osztályon, ahol dolgoztam, a „Radar” becenevet kaptam, mivel úgy tűnt, hogy tudom, hogy kinek fog hirtelen romlani az állapota, mielőtt az még bekövetkezne. Küzdöttem ezekkel az „ajándékokkal”, és soha nem éreztem magamat eléggé magabiztosnak ahhoz, hogy pár barátomon kívül - akik között volt ápoló és közvetlen családtag – megosszam az élményt.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményét szavakkal? Igen. Nehezemre esett elmondani az élményemet a szüleimnek és az egészségügyi dolgozóknak, mivel nem éreztem úgy, hogy elfogadnák és megértenék ezt a tapasztalatot.

Van egy vagy több része az élményének ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? Az élményben az volt a legjobb, hogy megtudtam, hogy spirituális lények vagyunk emberi tapasztalattal. A legrosszabb az volt, hogy nem kaptam bátorítást és támogatást, hogy megosszam az élményemet a családommal és az egészségügyi dolgozókkal, az érzés, hogy nem hiszik el az élményemet. Valamint az, hogy elszakadtam a lényem egy részétől, és a „honvágy” mindent elsöprő érzése ami néha eluralkodik rajtam sokszor olyannyira, hogy időnként azon gondolkozom, hogy kioltom az életemet, hogy ismét lélek lehessek.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élménye bármely részét? Igen. Gyakran van testen kívüli élményem, ha álmodok, és meditáció alatt is el tudom érni ezt az állapotot. Rendszeresen meditálok és a kézrátétellel való gyógyítás több formáját is gyakoroltam, mint pl. a Reiki. Legtöbbször fokozott tudatosságérzetem van, és rá tudok hangolódni a magasabb szellemi síkokra. Ez az érzelmi állapotomtól is függ, és gyakran érzem őrangyalok és a Felső Mesterek jelenlétét az életemben.

Van bármi más amit még szeretne leírni az élményedről? 2001 márciusában Anyukám meghalt egy hosszadalmas betegség után. Csak 68 éves volt. Nagyon sokat beszélgettünk az életről és halálról alkotott nézeteinkről, és mielőtt elment volna, egyezségre jutottunk a HKÉ-mmel kapcsolatban. Vele voltam a halálakor,, és elmondta nekem, hogy megérti, miért éreztem magamat életemnek abban a szakaszában annyira gyötrelmesen. Bántotta, hogy 15 éves koromban erőltette, hogy maradjak, de a földön életfeladatom volt, hogy együtt legyünk. Lelki egyezségem egy része az volt, hogy megosszam az ajándékaimat másokkal, és mikor az idő elérkezik, segítsek anyukámnak, hogy átmenjen a spirituális világba. A halála előtt sokat őrlődtem, úgy éreztem, hogy a „,másik oldalon” kell lennem, hogy átsegítsem. Most már rájöttem, hogy nem volt szükséges, mivel megtapasztalom mind a lelki dimenziót, mind a fizikai valóságot, és csatornája vagyok a szeretetnek, a lélek fényének, hogy a fizikai világban is megjelenjenek.

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.