Vern D HKÉ


Írd le az Élményed:

1974-ben a 'Royal Signals' tagjaként szolgáltam, Ciprusban állomásoztunk, és a Nemzetbiztonsági Ügynökséggel társulva tevékenykedtünk. 1974 november 28-án este (többekkel együtt) a helyi bárban iszogattunk. Azon az éjjel többször is kimentem vécére az éjszaka során. Az egyik alkalommal a teremben szerteszét szórt „szekrényeket” kerülgettem, de elbotlottam valamiben, és fejjel előre a padlóra estem. Sajnos egy katonaláda feküdt a földön, egy préselt acélból készült kis doboz. Ahogy elestem, nagyon bevertem a fejemet a láda egyik éles sarkába. Egy másodpercig rendkívül erős fájdalmat éreztem, majd felálltam.

Amikor felálltam nem éreztem fájdalmat, és a fejemet megtapogatva sem találtam sérülést. Fájdalom nélkül, könnyedén mentem a barakk egyik ablaka előtt álló kisasztalhoz. Bár még sötét volt, tisztán láttam a szoba többi lakóját. Éreztem, hogy súlyosan megsérültem, és szükségem van valakire, aki segít nekem. Körbesétáltam a teremben, és az alvókat figyeltem, de valahogy tudtam, hogy nem tudom őket felébreszteni. Leültem az asztalhoz, és megpróbálkoztam egy gyereknek való gyufakirakóval, amire már alig emlékeztem. Ezzel múlattam az időt amíg vártam, hogy valaki rám találjon, és orvosi segítséget adjon.

Az ablakon kinézve a fény, tudom, kicsit furcsán hangzik, „túl sárga” vagy „aranyszínű” volt és úgy tűnt, hogy van egy határ, ameddig el tudok látni. (Ez az akadály lehetett a reggeli köd is). Egy idő után (nem tudom, mennyi idő telt el) arra gondoltam, hogy valakinek meg kell találnia a testemet, és én itt üldögélek, hiányolhatnak... (tudom, ez furcsán hangzik). Így visszasétáltam a saját ágyamhoz (ami az emeletes ágyaknál lévő öltözőszekrények mögött volt). Ránéztem az egyik alvó társamra, és ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem, amíg 1974 december 4-én magamhoz nem tértem-

Annyira valós volt az egész, hogy semmi okom nem volt kételkedni abban, hogy az egész a fizikai testemben történt meg, és miután magamhoz tértem, elmeséltem a történetemet az egyik ápolónőnek. Ő az mondta, hogy 5 óra felé találtak meg és ott feküdtem, ahol beütöttem a fejemet a katonaládába. Kijelentette, hogy nem sétálhattam a teremben, vagy semmi tevékenységet nem végezhettem, mivel senki sem képes ilyen sérüléssel mozogni. Azt is mondta, hogy ki voltam hűlve, mikor rám találtak, és kétszer haltam meg: egyszer a mentőautóban, aztán a műtőben.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Az élmény ideje: 1974 november 28

Az élményed idején történethez kapcsolódó életveszélyt okozó esemény? Igen. Baleset. Bűncselekmény. Ki tudja? Komoly fejsérülés

Hogyan látja az Ön tapasztalata? Vegyesen

Szedtél drogot vagy gyógyszert, ami befolyásolhatta az élményt? Igen (Bár azt állítja, hogy nem, korábban említette, hogy azon az estén italozott)

Bármilyen módon álomszerű volt az élmény? Nem. Annyira valóságszerű volt, hogy tényként gondoltam rá. [Aztán meg kellett ezt a nézetemet változtatnom.] Aztán a nővértől hallottam, hogy a testem ott hevert, ahova estem, és mind az ő, mind az orvosok véleménye szerint képtelenség lett volna mozognom abban az állapotban.

Éreztél a testedtõl való elválást? A fent említett furcsaságok ellenére azt hittem, hogy még a testemben vagyok.

Az élmény során melyik ponton érezted magad a legtudatosabbnak és legéberebbnek? Teljesen öntudatomnál voltam, de éreztem, hogy senkit sem tudnék felébreszteni, ahogy beszélni sem tudnék velük. Csak reménykedtem abban, hogy valaki felébred és megtalál engem, tehát megadja a segítséget, amire szükségem volt. Semmi betegségre utaló tünetet, rossz közérzetet nem éreztem, de tudtam, hogy segítségre van szükségem.

Felgyorsult vagy lelassult az idő múlása? Nem

Hasonlítsd össze az élmény során tapasztalt hallásod közvetlen az élmény előtti szokásos hallásoddal. Nem hallottam semmi zajt. (Emlékeim szerint)

Tudtál máshol történő dolgokról, hatodik érzéken keresztül? Mivel az orvosok furcsán néztek rám, miután elmondtam nekik a történetemet, nem sok esélyem volt arra, hogy bárminek is utánajárjak az élményemmel kapcsolatban. Vészhelyzetre való tekintettel visszaküldtek az Egyesült Királyságba.

Bementél alagútba vagy átmentél rajta? Nem

Találkoztál vagy érezted a jelenlétét korábban elhunyt (vagy még élő) lénynek? Nem. Csak a szobában lévő embereket láttam, ők pedig éltek.

Láttál ragyogó fényt vagy érezted hogy körülvesz? Igen. A hajnali fény eléggé furcsa volt.

Beléptél valamilyen földöntúli világba? Nem

Milyen érzelmeket éreztél az élményed alatt? Bosszúságot, hogy a teremben lévők nem ébrednek fel. Arra vártam, hogy történjen valami.

Úgy tűnt mintha hirtelen megértenél mindent? Nem

Láttál jövőbeli eseményeket? Nem

Elértél egy korláthoz vagy fizikai határoló építményhez? Igen. Volt egy saját magam által felállított határ. Úgy éreztem, hogyha túl messzire eltávolodom a „jelenettől”, és valaki „rám”talál, úgy hogy „én” nem vagyok ott, a helyzet igazán súlyossá válna.

Elértél egy határt vagy vissza nem térési pontot? Tudtam, hogy vissza kell mennem oda, ahol megsérültem. Féltem attól, amit ott látok, de eldöntöttem, hogy vissza kell mennem oda. Nem emlékszem, hogy láttam volna „magamat”.

Isten, a spiritualitás és a vallás:

A vallási háttered a HKÉ idején: Bizonytalan anglikán

Vallási háttered jelenleg:Mérsékelten vallásos. Anglikán vagyok egy római katolikus családban (feleségem és a gyerekeim katolikusak)

Történt bármilyen változás az értékrendedben vagy hitedben az élményed után annak hatásaként? Igen. Úgy hiszem, hogy néha a „halottak” nem tudják, hogy már eltávoztak.

Ami a mi földi élet kívül a vallás:

A változások az életedben, mivel a halálközeli élmény a következők voltak: Ugyanaz maradtam.

Milyen változások történnek az életedben? Mobilitási problémák.

Változtak a kapcsolataid kimondottan az élményed miatt? Igazából nem.

A HKÉ után:

Nehéz volt kifejezni az élményed szavakkal? Nem

Lett bármilyen pszichikai, nem szokványos vagy egyéb speciális adottságod az élményed után, amivel az élményed előtt nem rendelkeztél? Nem

Van egy vagy több része az élményednek ami(k) különösen jelentőségteljesek számodra? A legjobb az, hogy túléltem, a legrosszabb pedig a fizikai fájdalom volt (amit élmény után öt nappal tapasztaltam meg, mikor magamhoz tértem.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Igen. A feleségemmel. Ő azonban nem igazán akart róla hallani. Én is kételkedem abban, hogy ezt a témát vezetői értekezlet végén felvessék.

Bármikor az életben, bármi reprodukálta az élményed bármely részét? Nem

Van bármi más amit még szeretnél leíri az élményedről? Inkább nem, ha lehetséges.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltennénk, segítene átadni az élményedet? Nincsen

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.