Victor Z STK-k


Írd le az Élményed:

Összesen három élményem volt, és ebből kettő hasonló ahhoz, ami másokkal is megtörtént.

A második és a harmadik élményem 21 éves koromban történt, 2 hónap különbséggel. Általában késő éjszaka fel szoktam kelni, hogy a mosdóba menjek. Ekkor is ugyanez történt, éreztem hogy ki kell mennem a mosdóba. Tisztán emlékszem hogy elaludtam. De ez nem álom volt. 100%-ig biztos vagyok benne. Általában amikor felkelek, végigmegyek egy sötét folyosón, felkapcsolom a lámpát és bemegyek a mosdóba. Ezen alkalommal miután felkapcsoltam a lámpát valahogy az ágyban találtam magam, mintha fel sem keltem volna és nem mentem volna a mosdóba. Ismét megpróbáltam felkelni, tudatosan követve minden mozdulatom: Felkeltem az ágyból lábakkal előre, felvettem a papucsom, végigmentem a folyosón, felkapcsoltam a lámpát, láttam a fényt – de ismét egyből visszakerültem az ágyba. A harmadik próbálkozás után gondoltam hogy valami nincs rendben. Valamennyire össze voltam zavarodva. Egy ideig azon merengtem, hogy mi történik velem. És ezután nem tudtam megmozdítani a lábaim és semmi mást sem, annak ellenére hogy egyenesen feküdtem és sehol sem volt nyomás a testemen, ami miatt néha megállhat az ember vérkeringése egy végtagban és utána nem érzi azt egy ideig.

Úgy érződött mintha a teljes testemben leállt volna a vérkeringés és csak sercegne mint a növényi olaj a serpenyőben. Eztán szokatlanul könnyűnek éreztem magam és elkezdtem lebegni a menyezet fele vízszintben. Ez tetszett nekem és akartam is. Ekkor megfordultam és láttam saját magamat alattam (annak ellenére hogy a szoba sötét volt), rettegés fogodtt el. Még sosem éreztem ilyen félelemet egész életemben és valószínüleg már nem is fogok. Féltem mert nem tudtam senkinek szólni, teljesen egyedül voltam és mindentől elszeparálva. Ezután a szüleimre gondoltam, hogy sokkot kapnak amikor reggel nem tudnak majd felébreszteni. Természetesen rendben lett volna ha csak kómában vagyok, de mi van ha ez a halál?

Kétségbeesetten próbáltam vissztérni a testembe és valahogy mozogni. Hirtelen visszaemlékeztem az első HKÉ-mre (habár az önök oldala máshogy hívja). Az első HKÉ-m egy kicsit megnyugtatott. Eztán próbálgattam módszeresen mozgatni a különböző testrészeim: Elsőre a kezeim. Az egyik egyáltalán nem mozdult, és a másik sem. Az ujjaim se moccantak és a lábaim sem. Mit tudtam volna még mozdítani? A testembe való visszatérés sokkja miatt a szemhéjjaim elkezdtek mozogni. Így tudtam újra elkezdeni mozogni.

Próbáltam ellenőrizni, hogy tényleg én vagyok-e. Felkapcsoltam a lámpát a szobámban. Körbesétáltam és leültem néhányszor. Eztán a fürdőbe mentem, felkapcsoltam a lámpát és lehúztam a vécét. Éreztem amikor megcsíptem magam. Ez azt jelentette, hogy minden normális. Elmondtam a családomnak reggel, de szkepticizmussal fogadták.

A harmadik incidens nagyon hasonló volt számos beszámolóhoz. amit az oldalukon olvastam angolul. Biztosan mondhatom, hogy ez tényleg egy HKÉ volt. Aludtam és álmodtam. Hirtelen az álmom megszakadt és minden eltűnt. Ismét nem tudtam mozdítani egy izmom sem. Az ismerős érzés, hogy a vérem pezseg a testemben mint a növényi olaj a serpenyőben, ismét elkezdődött.

Mivel a második incidens óta két hónap telt csak el, nem ijedtem meg, egyszerűen csak próbáltam körberepülni a szobában. Gyakran repülök álmomban, de ez az érzés messze volt attól, mert az álmom megszakadt. Elhagytam a testem, felemelkedtem a plafonig és visszatértem a testembe. Hirtelen a szemeim elkezdtek felfele majd befele fordulni. Ez furcsán hangozhat, de ezen eset előtt semmiféle gyógyszert nem szedtem még csak nem is dohányzok. Ez az érzés olyan volt mint egy orgazmus, csak százszor erősebb. Olyan volt mintha szemeim méllyen a fejembe mentek volna és úgy éreztem, hogy kiszívódok a testemből. Megadtam magam az erőnek és olyasmit éreztem mint egy intenzív örömérzet vagy teljes extázis.

Eztán úgy éreztem, hogy valamiféle sötét alagúton keresztül repülök. Mivel már hallottam erről amerikai közvetítésekben és olvastam helyi újságokban, így nem voltam meglepve, inkább valamiért számítottam rá. Óriási sebességre gyorsultam. Ilyen sebesség nem tapasztalható az életben. A sebességem fokozatosan, mégis nagyon hirtelen növekedett. Röviddel ezután egy fény jelent meg a távolban és gyorsan növekedett ahogy közeledtem. Amikor a fénybe értem, az beburkolt. Nagyon fényes volt, de nem vakító, egy kis fejfehér árnyalattal. Majdhogynem láttam a színes fény apró pontjait, de nem váltak külön a fényes árnyalatoktól.

A fény rendkívüli volt. Benne szeretet és béke volt. Teljesen elborított a szeretet és totális biztonságban éreztem magam. Egyáltalán nem éreztem magányt. Pont az ellentétét: ha valamit tudni akartam bárkiről abban a fényben, egyől tudtam volna. Bárki bármit tudni akart volna rólam, egyből tudta volna. Nagyon érdekes érzés, amikor mindenki tud mindent mindenkiről. Ott nincs akadálya a mozgásnak vagy a gondolatoknak. Bárki tud repülni és szabadon gondolkozni. Éreztem azt is hogy lehetetlen hazudni vagy egy kicsit is félreérteni valamit. Egy beszélgetés telepatikusan történhet bármilyen témáról amit valaki megért. Ha valaki el akar neked mondani valamit, könnyen megteszi a saját gondolatait átadtva, de Isten ments hogy valaki megpróbáljon a gondolataid közé erőszakkal bejutni, ez egyszerűen lehetetlen ott, nem történhet meg. Nem tudom megmagyarázni ezt, egyszerűen csak éreztem. Semmiféle meg nem értés vagy félreértés nincs ott, ami annyira gyakori a beszélt nyelveknél. A gondolat hatalmasabb, nagyobb térfogatú, gyorsabb és csodálatosabb. Voltak olyan érzéseim mintha a fény tudna gondolkozni, de senkit sem láttam. Csak a fényt. Ezt a fényt láttam az első HKÉ-m során.

Eztán visszatértem a testembe és a szokott módszeres kísérletekkel próbáltam mozgatni magam. Egy pár próbálkozás után a nagy ujjam a jobb lábamon elkezdett mozogni és eztán ki tudtam kelni az ágyból.

Egészen őszintén valójában ez események, amik ezekhez az incidensekhez vezettek és a következményeik még érdekesebbek.

Depresszióban szenvedtem ezen incidensek előtt. 1995 volt. Nagy gazdasági válságon mentünk keresztül és nem tudtam ingyenesen egyetemre járni. 1991 előtt mindenkinek ingyenes volt az oktatás, de én 1993-ban kezdtem. A kommunista rendszerrel szembeni kritikák ellenére voltak jó részei.

Szerződésesen kezdtem meg a tanulmányaim egy olyan szakon, ami rendszermérnököket képzett. Ez volt a legnehezebb szak az egyetemen. A tantárgyak nehezek voltak, mivel a témák nagy részéhez magas szintű matematika, fizika, programozás, elektronika és logika kellett. A legtöbb időt is igényelte: az intézményben kellett lennünk minden nap 8-tól délután 5ig.

Sikerült módot találnom a tanulmányaim folytatására. Az apám egy második munkát végzett 5 évig, cserébe az egyetem egy számlájára pénzt utaltak át. Amikor a válság véget ért, az emberek elvesztették a megtakarításaik és voltak idők, amikor a fizetések még a tejet és kenyeret sem fedezték. Minden tanuló nagyvállalkozásoktól próbált segítséget szerezni, de gyakran elutasították őket. Sok tanulót elbocsátottak az intézetek a nem fizetés miatt, még akkor is jó vagy egyenesen kiváló tanulók voltak. Szó szerint semmiféle ösztöndíj nem volt akkoriban Ukrajnában.

A törvényentelenség és a határtalanság a korábbi Szovjetunió országainak szinonímái lettek.

Hogy meggátolják a tanulók hullámát, akik egyetemre akartak járni tandíj vagy önköltség nélkül, volt egy titkos szűrő rendszer. Annyira sok házifeladatot adtak minden, a diplomához szükséges tantárgyból, hogy szinte senki sem bírta elvégezni. Akik képesek voltak elvégezni a hatalmas mennyiségű feladatot, viszont 5-öst kaptak – mindenki más megbukott pusztán azért mert nem érték el a legjobb eredményt (azaz nem végezték el az ősszes feladatot). A tanulmányt tovább nehezítette, hogy a tanulók fele tiszta 5-ös volt különböző iskolákból vagy tudományos versenyeket nyertek. Az eredménye ennek a versengés hamis érzete volt. Az egészséges verseny jó, de igen kemény akkor, ha sorban kell állnod hogy használj egy 10 éves számítógépet, aminek az eredményeid elmentése is nehézséget okoz. De ehhez a diplomához számítógépre volt szükség. Akkoriban amikor az emberek fizetése 2500 Ft körül volt, hogyan szerezhettek volna 120 ezer forintos számítógépet?

Emellett a fiatalok feje felett folyton ott lebegett a seregbe sorozás. Annak ellenére hogy akkoriban nem volt háború, még az ember meghalhatott vagy szellemileg megnyomorodhatot.

Egyszer volt egy teljes összeomlásom. Az emberek elidegenedtek és nem értettek meg engem. Később rájöttem, hogy ha képességeim teljes birtokában is lettem volna, akkor sem tudtam volna elmagyarázni az embereknek, hogy szellemileg mennyire nehéz volt nekem. Hirtelen elvágtam minden kapcsolatom, teljesen bezárkóztam, nem mozdultam ki, nagyon keveset ettem, nem akartam semmit, nem volt semmi kilátásom és nem akartam élni. Egyszerűen Istenhez akartam menni. Viszont nem voltak öngyilkos hajlamaim. Egyszerűen nem láttam a saját létezésem értelmét.

Csak néhány évvel később értettem meg, hogy egy ilyen részletes HKÉ jó okból történt az életemben. Valamilyen láthatatlan erő új utakat nyitott amiken utaznom kell, valamiért küzdeni, hogy az életem nem hiábavalól és hogy kellenek számomra célok, amik a körülöttem levők és saját magam igényeit is kielégítik és hogy minden nap megteljen jó és jelentőségteljes tevékenységgel.

Az első dolog amivel eljöttem a fényből a megértés volt – a megértése annak, hogy csak gondolatokat, emlékeket és spirituális esszenciát viszel magaddal. Addig is értettem hogy nem szabad túl nagy figyelmet szentelni az anyagi dolgoknak és nem arra kell törekedni, hogy ez legyen az életünk célja. Az elmélet egy dolog, de a gyakorlatban alkalmazni egy teljesen más dolog. Amik mindennél többet segítettek nekem azok a Biblia tanításai voltak. Korábban egy évig sem tanulmányoztam a Bibliát és sosem jártam templomba. Sokszor hasonlítottam össze, hogy mi folyik bennem és mi történik körülöttem

A legfőbb szellemi összeomlásom nagyjából két évig tartott. Még most is folyamatban van, de akkor volt a legerősebb.

Először is megértem a “hívők” számos hiányosságát. Sose tegyél semmit teljes őszinteség nélkül. Teljes szívedből hinned kell benne, mivel semmi sincs elrejtve. Sok ember csak beszél, de nem tesz semmit. Vannak aki szerint jó dolog segíteni a rászorulókon, kivéve ha az az ellenséges szomszéd az, aki sok bajt okoz neked. Akkoriban senki sem próbált elsőre saját magával kibékülni. Még Leo Tolsztoj is írt erről.

Ezen a ponton minden kezdett nyilvánvaló lenni. Érzékeltem a “mű” mosolyt, feszültséget, büszkeséget és alázatosságot – bármilyen emberi tulajdonságot. Néha csak egyetlen pillantásra volt szükségem. Spontán történt. Amikor elkezdtem elemezni ezt a képességet, kiderült hogy elkezdtem megfigyelni a legkisebb részleteket is és eltárolni későbbi elemzéshez. Bármi lehetett: szemmozgás, valakinek az arckifejezése, egy egyszerű fűszál, egy levél, egy pillangó vagy ahogy a dolgok el voltak rendezve.

Annak ellenére hogy zeneiskolát végeztem, tökéletes hallásom volt és hangérzékelésem kitágult. Ma már a “normális” hallás tartományon kívüli hangokat is hallok. Nagyjából meg tudom határozni hogy egy hang mennyit módosult a távolsággal.

Gyakrabban repülök álmomban amikor kipihent vagyok, különösen amikor böjtölök.

A fő célom a saját magam és környezetem szellemi fejlődése lett. Jobban és jobban figyelek arra amit gondolok, mondok és teszek. Hatalmas mennyiségű szabadidőm lett pusztán emiatt.

Számtalan esetet tudok felsorolni, amikor az emberek megfigyelték a tetteim és követték a példám. Jó irányba változtatom az embereket magam körül azzal, hogy először magamon változtatok. Magad is megláthatod, hogy mennyire más érzés amikor az emberek a parancsolatot nem szavakban hanem tettekben követik.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.