Volley B HKÉ-k


Írd le az Élményed:

Üdvözletem, egy 43 éves férfi vagyok. Meg szeretném osztani a halálközeli élményemet önökkel, mert tényleg nem meséltem senkinek arról, amit tapasztaltam és láttam, azalatt, amíg kétszer meghaltam. Nagyon mozgékony gyerek voltam, és soha nem szerettem a négy fal között ülni, és lustálkodni, inkább kimentem valamit csinálni. Szerettem sportolni és a szabad levegőn lenni. Nem használtam drogokat, nem ittam alkoholt és nem dohányoztam. Így éltem 25 éves koromig, amikor először kaptam infarktust. A következő évben ismét szívrohamom volt, és akkor volt először halálközeli élményem. Emlékszem, hogy az anyukám szobájában voltam, amíg ő a számítógépénél ült. Egyik pillanatban még vele beszélgettem, a másikban már arra emlékszem, hogy a mentőben vagyok, és a mentősök sürgölődnek körülöttem. Mondtam nekik, hogy jól vagyok, és megkérdeztem őket, mit csinálnak, és miért kapkodnak annyira. Össze voltam zavarodva; de egyre csak mondtam nekik, hogy jól érzem magam, majd fájdalmat kezdtem érezni a mellkasomban, és BUMM! Ismét magamhoz tértem.

Egy masszív épület előtt álltam. Igazából az „épület” nem a legmegfelelőbb szó rá, de nehéz leírni milyen volt. Az épület előtt magas oszlopok voltak, akár a római templomok előtt. Úgy tűnt, hogy a fény mindenfelől érkezik, mintha nem lenne forrása, hiszen mindenhol jelen van. Az épület bejáratánál egy óriási kapu nyílt. Nem volt ajtó, hanem csak egy bolthajtás. Ahogy nézem az épületet, látom, hogy a kb. öt-hat éve meghalt nagybátyám áll mellettem. Mondta, hogy be kell mennem az épületbe, és hogy ő is velem jön.

Átsétáltam a nagybátyámmal ezen a masszív amfiteátrumon, az utat égig hatalmas oszlopok szegélyezték. Sétánk alatt nem beszéltünk semmit, mert úgy éreztük, hogy semmit sem kell mondani. Nyugodt voltam, és egyáltalán nem éreztem úgy, hogy aggódnom kellene. Ahogy a hely közepére értem, nagyapám hangját hallottam, amint így szól: „Ez nem a te időd”. Megálltunk, és én kinyitottam a szememet. A kórházban voltam, a szívgyógyász egy sztentet helyezett a testembe, és mondta, hogy szerencsés vagyok, hogy életben maradtam. Tizennégy percig voltam a klinikai halál állapotában. A következő tíz évben számos egészségügyi problémám volt, több szívrohamon, térdműtéteken, nyakcsigolyaműtéten estem át, és a gerincem alsó részét is meg kellett műteni.

Aztán volt egy másik súlyos szívrohamom. Ekkor egy gyönyörű, dimbes-dombos mezőn ébredtem, egy nagy tó partján álltam. Ahogy körbenéztem, ugyanazt a hatalmas, oszlopos épületet láttam, a mező baloldalán lévő domb tetején. Egy vízesés hullott alá, úgy tűnt, hogy a semmiből és a nagy tó másik oldalába ömlött. Ahogy néztem, észrevettem, hogy a víz fröccsenés vagy fodrozódás nélkül esik a tóba. Szép volt. A mező végén jobbra volt egy fasor is, amely majdnem a mező közepéig ért. A fasor fontos. Ahogy körbenéztem, ismét a megláttam nagybátyámat. Beszélgetésünk alatt nem láttam, hogy a szája mozgott volna, és egész idő alatt mosolygott. Olyan volt, mintha a hangja egyenesen a fejembe érkezett volna. Rám mosolygott, és köszönt: Isten hozott ismét! Emlékszem, hogy nevetett, felemelte a karjait és azt kérdezte: „Tetszik?” Mármint környezet. „Igen, tetszik” feleltem. Az egyik karját leengedte és a folyó felé mutatva így szólt. „Itt fogunk horgászni.” Ahogy lefelé néztem, láttam, hogy pár centire állok a víztükörtől. A tóba lenézve nagy halakat láttam úszni. Aztán ismét a nagybátyámra néztem, aki javasolta, hogy csatlakozzam hozzá a másik oldalon. Azt mondta, „Van itt valaki, aki vár rád.”

Rögtön végigfutott egy érzés az egész valómon. Leginkább Szeretetnek tudnám leírni, de ez az érzés végtelen tudással is járt. Ez a tudás elmondta nekem, hogy pontosan tudom, ki vár rám, és ez még boldogabbá tett.

Az életben mindig borzalmas fájdalmaim voltak mikor mozogtam, vagy hosszú ideig ültem. Mikor azonban halott voltam, és a másik oldalon tartózkodtam, semmi fájdalmat nem éreztem, és a depresszióm is elmúlt. Boldog voltam. Ez az érzés nem olyan volt, hogy „Annyira boldog vagyok, mert új kocsim van, vagy mert az a Haagen-Dazs jégrém megjelent új csokiízben is. Ez olyan boldogság volt, mintha az életem minden boldog pillanata az igazi Boldogság állandó érzésévé állt volna össze.

Amikor azt mondtam, hogy sétáltunk, nem a legmegfelelőbb szót használtam. Inkább siklásnak lehetne nevezni. Szóval amíg odaát voltam, egyáltalán nem éreztem fájdalmat és a mozgástól vagy a sétától/siklástól sem fáradtam ki.

Rögtön tudtam, ki vár rám, és hova kell mennem. A nagybátyám és én elkezdtünk átsétálni/siklani a mező végén jobbra lévő fasor felé. A fák nagyok voltak, de nem akkorák, mint egy óriásfenyő. Tele voltak őszi, színes levelekkel. Mikor fasor széléhez értünk, nagyjából a mező felénél, megláttunk egy házat. Gyönyörű, kétszintes tornácos ház volt. Miközben a ház sarkához mentem, hogy megnézzem a ház másik oldalát, észrevettem, hogy a ház egy teherautóhoz volt csatlakoztatva. A teherautó nem csupán csatlakoztatva volt a házhoz, de úgy tűnt, hogy a teherautó volt a ház alapja is. Olyan volt, hogy valaki a teherautót vezetve a házat is magával tudta vinni. De mikor láttam, hogy néz ki a teherautó, érthetőbb volt a helyzet. Dupla-kerekű volt, nagyobb, mint egy normál teherautó.

Visszamentem a tornácra, és bekopogtam az ajtón. Pontosan tudtam, ki fogja kinyitni. Az apukám, aki pár évvel ezelőtt hunyt el. Egész lényemmel tudtam. De mielőtt kinyílt volna az ajtó, egy másik ismerős hang szólalt meg mögöttem. A nagyapámé volt, aki akkoriban halt meg, mint az apukám. Ugyanő, aki az előző halálközeli élményem során visszaküldött. Ekkor szinte … nem mondanám, hogy mérges volt, inkább aggódónak tűnt. Olyan volt, mintha gyerek lennék, aki valami veszélyeset csinál, és a szüleim odafutnak és átölelnek, és olyanokat mondogatnak, hogy „Soha ne csinálj ilyet! Tudod, hogy milyen veszélyes? Majdnem elvesztettünk!” Leginkább aggódó leszidásnak lehetne mondani. Egyébként nem láttam a nagyapámat, csak a hangjából éreztem. Bár hozzám beszélt, de úgy tűnt, hogy a fiához, a nagybátyámhoz intézi a szavait. „MÉG NEM ÁLL KÉSZEN. VISSZA KELL MENNIE.” Éreztem, hogy a nagyapám megfogja a karomat és felemelt.

Mikor kinyitottam a szememet egy kórházi ágyon feküdtem, nővérek és orvosok álltak körülöttem. Volt pár kontrollvizsgálatom a szívgyógyásszal, aki az ágyam mellett állt, mikor magamhoz tértem. Ez a szívgyógyász azt mondta nekem, hogy „B. úr, ön a legszerencsésebb ember, akivel valaha is találkoztam.” Azt gondoltam, hogy ezt azért mondja, mert életben vagyok, vagy a diétámat fogja módosítani stb. Ehelyett elmondta, hogy 27 percig voltam a klinikai halál állapotában, és egész végig dolgoztak rajtam. Mondta, hogy letette a defibrillátort, és így szólt: „Feladom”. Ez azt jelenti, hogy abbahagyták az újraélesztést. Aztán folytatta: „Letettem az eszközt, felnéztem az órára, és mondtam, hogy 'írjátok le a HALÁL IDŐPONTJA...' Ahogyan mondtam volna a „halál” szót, a szívmonitor pittyent egyet. Hűha, -mondtam- próbáljunk meg még egy sokkolást.” Erre az utolsó sokkolásra tágra nyílt a szemem, körbenéztem a teremben, és próbáltam megmozdulni. Hallottam, ahogy egy nővér így szólt: „Istenem!” míg egy másik: „Biztosan van őrangyala, aki vigyáz rá.”. A szívgyógyász azt is megemlítette, hogy 13-szor próbálkoztak a defibrillátorral, és ezt a mellkasomon lévő égésnyomokkal is tudom bizonyítani.

Kétszer voltam ugyanazon a helyen miután meghaltam. Mindkét alkalommal ugyanaz a személy üdvözölt, és ugyanaz a személy küldött vissza. Ez az élmény pontosan megmutatta, hova fogok menni a halálom után. Azt is megmutatta nekem, hogy jó életet élek, mert ha nem így lenne, biztosan egészen más élményben lett volna részem. Mikor először haltam meg, azt hittem, hogy az oszlopsor, ahol lesétáltunk, valaki nagyon fontos személyhez vezet. De második alkalommal, ahol az apukámhoz mentem, más, fontosabb érzés volt mint azelőtt.

A halálközeli élményem valós volt, bármit is mondjanak a szkeptikusok. A véleményem nem változik. MÉG EGY DOLOG- Olyan tehetséges művészt keresek, aki le tudná rajzolni mindazt, amit mindkét alkalommal láttam. Nincs pénzem ahhoz, hogy megfizessem ezt a személyt, de nagyra értékelném. Azt kérem, hogy próbálja meg, hacsak nincs lehetőség arra, hogy a személyes találkozás keretében a művésszel közösen megbeszéljük a részleteket.

Háttérinformáció:

Nem: Férfi

Halálközeli élmény ideje: 1999 táján

Halálközeli élmény részletei:

A tapasztalata összefüggött életveszéllyel? Igen, szívrohammal. Klinikai halál állapota lépett fel. (Szívmegállás és légzés hiánya)

Hogyan értékelné az élményét? Teljes mértékben kellemes.

Érezte, hogy a lelke különvált a testétől? Nem, Elvesztettem a testem érzékelését.

Hogyan viszonyult a tapasztalata alatti legmagasabb szintű öntudata és ébersége a normális mindennapi tudathoz és éberséghez? Az átlagosnál éberebb és tudatosabb voltam. Amíg odaát tartózkodtam, Nem éreztem fájdalmat. Tökéletesen láttam, bár Nem viseltem szemüveget. A színek jóval élénkebbek voltak. Szeretetet éreztem, és tudtam dolgokról anélkül, hogy hallottam volna róluk, vagy kapcsolatba lettem volna velük.

Öntudata és ébersége élményének melyik részében volt a legmagasabb szintű? Amíg odaát voltam, Nem aggasztatott az, ami itt történik.

Felgyorsultak a gondolatai? A szokottnál gyorsabbak voltak.

Az idő felgyorsult vagy lelassult? Úgy tűnt, hogy az idő vagy felgyorsult, vagy lelassult. Úgy éreztem, hogy legalább órákig voltam odaát, bár az első klinikai halálom 14 percig, a második pedig 27 percig tartott.

A szokottnál élénkebb volt az érzékese? Hihetetlenül élénkebb.

Kérjük, hasonlítsa össze a tapasztalata alatti látását a mindennapihoz vagy közvetlenül a tapasztalata előttihez képest. Jóval tisztábban láttam. Minden olyan volt, mintha HD minőségben lenne.

Kérjük, hasonlítsa össze a tapasztalata alatti hallását a mindennapihoz vagy közvetlenül a tapasztala előttihez képest. Nem emlékszem arra, hogy bármit hallottam volna, a szavak inkább csak a fejembe jelentek meg. Reggie nagybátyám beszélgetett velem, de a szája Nem mozgott.

Úgy látszott, hogy tudatában van a máshol végbemenő dolgoknak a HÁK által? Nem

Bement alagútba vagy átment rajta? Nem

Az élmény tartalmazott: Elhunyt személyek jelenlétét.

Látott valamilyen lényt az élménye alatt? Igen, láttam

Találkozott elhunyt (vagy élő) személyekkel vagy tudatában volt a jelenlétüknek? Igen, kétszer láttam a Reggie nagybátyámat, aki fiatalabbkoromban hunyt el. Tudatában voltam, hogy találkozni fogok az elhunyt apukámmal, és kétszer hallottam az elhunyt nagyapámat, és éreztem az érintését. Mindenki, akit az élményem alatt láttam, hallottam vagy éreztem, már a halálközeli élményemet megellőzően meghalt.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli fényt

Látott ragyogó fényt vagy érezte, hogy körbeveszi? Egy teljesen misztikus, vagy másvilági eredetű fény.

Látott földöntúli fényt? Igen, ott volt mindenütt, mindenfelől érkezett. Nem volt sem hideg, sem meleg, tökéletes volt.

Az élmény tartalmazott: Földöntúli tájat vagy várost.

Úgy érezte, hogy egy másik, földöntúli világba lép be? Egy teljesen misztikus, vagy földöntúli birodalomba.

Az élmény tartalmazott: Erős érzelmeket.

Milyen érzelmei voltak az élménye alatt? Az érzelmek felerősödtek. A szeretet sokkal erősebb volt, mint amit itt ismerünk. Boldogságot, meglepetést és azt, hogy szívesen fogadnak. Mindent elsöprő érzések voltak.

Érezett békét vagy kellemess nyugalmat? Hihetetlen békét és kellemes nyugalmat.

Érzett örömet? Hihetetlen örömet

Érezte, hogy harmóniában vagy egységben van a világmindenséggel? Nem

Az élmény tartalmazott: Különleges tudást vagy szándékot

Úgyérezte, hogy hirtelen mindent megértett? Mindent megértettem magammal és másokkal kapcsolatban. Nem tudom ezt elmagyarázni. Ez a legnehezebben elmagyarázható dolog. Inkább meg sem próbálom.

Felidéződtek korábbi események a múltjából? Nem

Látott jövőbeli eseményeket? Nem

Elérkezett egy határhoz, ahonnan nincs visszatérés? Nem

Isten, Spiritualitás és Vallás:

Mennyire volt fontos a vallás/spiritualitás az élményét megelőzően? Nem volt fontos számomra

Mi volt a vallása az élménye előtt? Nem volt kapcsolatom a vallással – Semmi különös- Éreztem valami olyasmit, mintha létezne egy felsőbb lény, de ez egyetlen vallással sem függött össze.

Megváltozott a vallásgyakorlata a tapasztalata óta? Igen, nagyon gyakran olvasom, és tanulmányozom a Bibliát és minden reggel és minden este imádkozom Jézuhoz.

Milyen fontosságot tulajdonít élményének a vallásos/spirituális életével kapcsolatban? Rendkívüli fontosságot.

Mi most a vallása? Keresztény. Felekezet nélküli keresztény. Tudom, hogy Jézus vár rám, és most is vár. A nagyapám két alkalommal visszaküldött, és biztosan tudom, hogy az első élményem alatt Jézust láttam volna.

Tapasztalt olyasmit élménye során, ami összefügésben volt korábbi hitével? Vagy valami olyannal, ami összefüggésben, vagy ellentmondásban állt az ön halálközeli élménye táján vallott hitével? Tudtam, hogy létezik egy magasabbrendű valami vagy valaki, de a halálközeli élményemig Nem voltam benne 100%-ig biztos.

A halálközeli élménye megváltoztatta az értékrendedjét és a hitét? Igen, biztosan tudom, hogy Isten mindannyiunkra vár. Azelőtt Nem voltam ebben biztos. Most teljesen biztos vagyok benne, hogy Jézus vár rám, hogy megöleljen.

Úgy tűnt Önnek, hogy misztkus lénnyel vagy jelenléttel találkozik, vagy egy testetlen hangot hall, amit Nem tud beazonosítani? Nem

Látta elhunyt emberek vagy vallásból ismert személyek szellemét? Igen, láttam.

Találkozott olyan lényekkel, vagy látott olyan lényeket, akik korábban éltek a földön, és a nevüket vallási iratok őrzik? (pl. Jézus, Mohamed, Buddha stb...?) Igen.Az első élményem során, miközben a pillérekkel övezett teremben jártam, az volt az érzésem (illetve több volt, mint egy érzés), vagyis inkább tudtam, hogy úton vagyok, hogy Jézussal találkozzam.

Az élménye alatt tudomására jutott-e valamilyen halál előtti létével kapcsolatos információ? Nem

Tapasztalatai során kapott információt univerzális kapcsolatról vagy egységről? Nem

Az élménye előtt hitt Istenben? Bizonytalan voltam Isten létezésében.

Élménye során jutott Isten létezésévek kapcsolatos információhoz? Igen, a nagybátyám elvitt, hogy egy fontos személlyel találkozzam, és mielőtt a nagyapám visszarántott volna, mentálisan elmondták nekem, azt hiszem, a legjobban így tudom kifejezni, hogy látni fogom az Istent. Tudom, hogy a csarnok végén lévő ajtón átlépve Jézus elé érkeztem volna.

Az élménye után hisz Isten létezésében? Határozottan tudom, hogy Isten létezik.

A földi életünket illetően:

Tapasztalatai során jutott-e különleges ismeretek vagy információk birtokába az életcélját illetően? Igen, az alapján, amit láttam, tudom, hogy van valami a halálunk után, és ez annyira szép. Megtudtam, hogy helyes életet éltem, és hogy valamikor majd ebben a szeretetben és szépségben leszek. Mint mindanyian.

Tapasztalata előtt úgy érezte, hogy van értelme és fontos a földi életünk? Úgy véltem, hogy talán van.

Tapasztalata után úgy érezte, hogy van értelme és fontos a földi életünk? Igen, életünk jelentőségteljes és van értelme.

Tapasztalatai során jutott-e bármi információhoz az élet értelmét illetően? Nem

Az élménye előtt hitt a halál utáni életben? Úgy véltem, talán létezik.

Most, az élménye után hisz a halál utáni életben? Biztosan élünk a halál után. Igen. El akartak vinni valakihez, szerintem Jézushoz, és mindkét alkalommal olyan gyönyörű helyen jártam, hogy elmondani is nehéz. A második halálközeli élményem során tudtam, hogy apukámat fogom látni, aki már elhunyt. Egy teherautóhoz erősített házban lakott, ami az ő álom-teherautója volt, ami még a születésem előtt volt neki. A ház Nem tűnt ismerősnek, de ha ki kellene találnom, milyen házban élne apám, az egész életemben jól ismerve őt, akkor ilyen házat választana.

Tapasztalata előtt félt a haláltól? Kissé féltem a haláltól.

Tapasztalata után fél a haláltól? Nem félek a haláltól.

Tapasztalata előtt aggódott az életvitele miatt? Kissé Igen.

Tapasztalata után aggódott az életvitele miatt? Nem félek a földi életemet élni.

Jutott információhoz azzal kapcsolatban, hogy hogyan éljük az életünket? Nem

Halálközeli élménye alatt jutott -e valamilyen információhoz életének nehézségeivel, kihívásaival, problémáival kapcsolatban? Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban mondani tudok, hogy mikor a nagyapám a második halálközeli élményem alatt visszaküldött, így szólt: „Még Nem áll készen. Vissza kell mennie.” Az első halálközeli élményem során pedig ezt mondta: „Ez Nem a te időd.” De Nem mondták meg, hogy mit kell tennem.

Együttérzett másokkal a tapasztalata előtt? Nagyon együttéreztem a többi emberrel.

Halálközeli élménye alatt jutott -e valamilyen információhoz a szeretettel kapcsolatban? Ebben Bizonytalan vagyok. Mikor odaát voltam, a szeretet sokkal mélyebb érzés volt, mint itt a földön. Ezt nehéz elmagyarázni. Annyira „teljes” volt. Nem tudom, miért használtam a „teljes” szót, de úgy érzem, ez rá a megfelelő kifejezés.

Együttérzett másokkal a tapasztalata után? Nagyon együttéreztem a többi emberrel.

Életében milyen változások történtek a tapasztalatát követően? Csekély változások

Megváltoztak az emberi kapcsolatai kifejezetten tapasztalatai hatására? Nem

A halálközeli élmény után :

Nehéz szavakkal kifejezni a tapasztalatát? Igen. A színek jóval élénkebbek, az érzelmek sokkal mélyebbek voltak.

Milyen pontosan tud visszaemlékezni a tapasztára összehasonlítva az akkoriban történt Egyéb eseményekkel? Sokkal pontosabban tudok rá visszaemlékezni, mint az akkoriban velem történt Egyéb dolgokra. Elég lyukas volt az eszem a tapasztalatom előtt és után is, de mindkét halálközeli élményemre világosan emlékszem.

Lett bármilyen pszichikai, Nem szokványos vagy bármilyen különleges adottsága az élménye után, amivel az élménye előtt Nem rendelkezett? Nem

Van egy vagy több része az élményének ami(k) különösen jelentőségteljes(ek) az ön számára? Mindkét alkalommal, amikor meghaltam, Reggie nagybátyám jött, hogy üdvözöljön. Tudom, hogy apukám és a nagyapám is ott voltak, és vártak rám. Éreztem, és tudtam, hogy Jézus is ott van, hogy üdvözöljön.

Megosztottad valaha ezen élményed másokkal? Csak pár emberrel. Nem tudom, hogy az emberek manapság hogyan reagálnának rá.

Tudott a halálközeli élmények létezéséről a tapasztalata előtt? Nem

Hogy vélekedett az élményének valóságosságáról Nem sokkal (napok, hetek múlva) annak megtörténte után? Az élmény kifejezetten valós volt. A világ egyik nyelvén sem lehetne elmagyarázni az eseményeket, amit odaát történtek. Még most is, ahogyan írom ezt, alig tudom elhinni azt, ami történt, és amit láttam.

Most hogy vélekedik az élménye valóságosságáról? A tapasztalat valós volt. Annyira valóságos, hogy beleégett az agyamba.

Bármikor az életében bármikor, történt bármi olyan esemény, ami megismételte, előhívta az élménye bármely részét? Nem

Van valami Egyéb közlendője az élményével kapcsolatban? Valóságos volt. Senki Nem mondhat mást. Egyetlen tudományos magyarázat sem magyarázhatja vagy cáfolhatja meg ezeket a történéseket.

Van bármilyen más kérdés amit ha feltehetnénk, megkönnyítené az élmény közlését? Nincs

©1998-2023 NDERF, Jody Long & Jeffrey Long, MD. All Rights Reserved.

If you have benefited from our work and NDERF.org, consider a monthly or one-time donation through our 501(c)3 non-profit organization. We Really Need Your Help. Click here for more information.